KÁOSZ

Megint csupa nagy betű, kedves olvasóim! Végérvényesen rájöttem arra, hogy hiba volt kirúgnom a hámból. Két pohár pezsgőt ittam, és azt hiszem, hogy kicsit fejembe szállt az alkohol. Egy kaszinóban vagyok, de ki kellett mennem a mosdóba. Itt az ékes bizonyítéka annak, hogy a szerelem és a fájdalom nagyon rossz hatással van az emberre. Nagyon szép helyen vagyok. A zene tökéletes, az alkohol finom, de én nem ide illő vagyok. Miközben státuszomról írok, furdal a lelkiismeret, hogy eljöttem egy ilyen helyre. A fájdalom és a csalódás azt súgta, hogy ne foglalkozzak a hivatásommal és egy estére legyek "rossz kislány". Furcsa ez a szó, mert egy belső hang tiltakozik ellene. Legjobb barátnőm azt tanácsolta, hogy egy estére felejtsem el a szerelmi bánatot, engedjem el a múlt sebeit és bulizzak egyet. De olyan könnyű lenne elfelejteni és tovább lépni? Könnyű lenne elengedni azt, ami egyszer a boldogságot jelentette? Ti mit csinálnátok a helyemben? Nehéz elfogadni, hogy ami egyszer volt, az már elmúlt. És tudom, hogy magam mondtam nektek, hogy valahol mindenkinek él a párja, de néha nehéz ebben hinni. Ne kövezzetek meg! Tudom, hogy a szerelemről, a csalódásról és az új reményekről írok nektek, de nekem is lehetnek rossz napjaim. A ma este kifejezetten rossz! Sokat ittam, a szavakat nehezen találom és biztos vagyok abban, hogy el fogok aludni, ezért ma este csak ennyit tudok írni. Szurkoljatok nekem, hogy térjek észhez, és vigyázzak magamra. Az utóbbi a legfontosabb, nem igaz?

- Azt sem tudom, hogy hány óra van - az arany színű mosdókagylóra támaszkodtam és a nedves kezemmel végig simítottam a fedetlen tarkómon. A hideg víz kicsit magamhoz térített, de ez nem jelentette azt, hogy jól éreztem magam. Nem ittam sokat, de eleget ahhoz, hogy forogjon velem a női mosdó. Vörös csillogós ruhában, magas tűsarkúban és felfogott hajjal hátra léptem a tükörtől. Szemezgettem a saját tükörképemmel, de magamra sem ismertem. Gyönyörű voltam. Eszméletlenül szép voltam. Dekoltázsom mély, a ruha szép, a sminkem pedig tökéletes. A baj csak az volt, hogy ez nem én voltam. Az elegáns női mosdóban, megfogtam a csillogó hajtűmet, majd kihúztam a hajamból. Fejemet oldalra biccentve engedtem, hogy a hajam a derekam felé lógjon. Kétszer beletúrtam, majd előre hajolva felsóhajtottam.

- Feltűzve jobban állt! - szorosan lehunytam a szemem, nem akartam elhinni, hogy ki állt mögöttem. Mély hangját nagyon jól ismertem. A városban mindenki nagyon jól ismeri, de én különösen. Nem akartam a tükörbe nézni, ezért szorosan csukva maradt a szemem. Magamban számoltam a másodperceket, küzdöttem az ellen, hogy előre nézzek. - Attól még, hogy nem veszel rólam tudomást, nagyon is itt vagyok. Sőt...közelebb vagyok - ekkor történt, hogy kinyitottam az egyik szemem, majd a tükörbe pillantottam. Tekintetem találkozott egy szempárral, mely vad módra csillogott rám. A hűvös szempár tág pupillákkal figyelt engem. Elkaptam volna a szemem, de nem tudtam. Fogságban tartott. Hallottam pletykákat, hogy Ramsey a tekintetével kommunikál. Elég egy csábos pillantása és a nők az ágyába kerülnek. Egy ketrecben éreztem magam, ezért ki kellett szabadulnom.

- Mit akarsz? - gyors lendülettel fordultam meg, ezért szembe kerültem vele. Ramsey Hernandez nem csak egy férfi, ő egy őrülten jóképű, viccesen arrogáns és felháborítóan okos, gazdag és befolyásos ember. Részben az apja génjeit örökölte: rövid, rendezett borosta, vékony orr, ívelt és szépen kiszedett szemöldök. Csillogó szemek, puha ajkak és tökéletes sötét frizura. Kisugárzása úri, hangja mély és csábító. Mindig inget, mellényt vagy zakót visel. Szereti az eleganciát, különösen a méregzöld színeket. A furcsa az, hogy jól is áll neki. Egy egész halom gyűjteménye van a Gucci termékekből, de ezen nem lepődtem meg. Pénze mint a tenger, az egója pedig...érdekes az, hogy nem beképzelt. Beképzeltség helyett, inkább pofátlan és stílusosan pimasz. Van ez egyenlő a beképzeltséggel? - Nem zavar, hogy ez a női mosdó? Mit képzelsz, hogy bejössz ide? - kezemmel megtámasztottam a pult szélét és úgy néztem vele farkasszemet. Ramsey felvonta a szemöldökét, majd ujját feltette és elegáns mozdulattal körbe mutatott.

- Ez a mosdó az enyém. Igazából ez az egész hely az enyém. Szóval nem tartozom neked magyarázattal - tudtam, hogy ő soha nem ad igazat a másiknak. Az a fajta férfi volt, aki nem tűri, ha másnak van igaza. Okos, ravasz és felháborítóan ötletesen forgatja a szavakat. Ritkán lehet kedvelni, vagy szeretni. Az okos nők utálják, a buták pedig szeretik.

- Értem, hogy a tiéd. De mit csinálsz itt? - összefontam magam előtt a karomat, ő pedig zsebre helyezte a kezét. Miközben magát nézegette a tükörbe, az ajkába harapott. Valóban különleges és lehengerlő látvány ez a férfi. Arcvonásai, a mozdulatai és a pillantása is rabul ejti a nőket. Olyan mint egy színész, vagy mint egy modell. Ezt maga is tudta, ezért volt ennyire magabiztos.

- Ellenőrzöm a mosdó épségét. Előszokott fordulni, hogy néhány vendégem a mosdó pulton szeretkezik. Szerettem volna megnézni, hogy nem repedt e meg - szinte lassított felvételben láttam, hogy szorosan a testem mellé nyúl. Öltönye anyaga érintette a ruhámat, miközben közelebb hajolt hozzám. Mozdulatlanul engedtem, hogy orra centikre legyen a bőrömtől. Illata megcsapott, a közelsége aggasztott. A szemébe pillantottam, a tekintetünk elrabolta egymásét. Tekintet. Ajkak. Illat. Szempár. Szép szempár. Mély levegőt vettem, erre ő is reagált. Szemét összehúzta, és az ajkamra pillantott. Éreztem, hogy kezével megtapogatja a pult szélét és megnézi a rögzítést. - Szerintem kibír egy vörös ruhás hölgyet is. Bár ruha nélkül amúgy is könnyebb lennél - mosolyogva oldalra biccentettem a fejem, kezemet az ajkam elé tettem és aranyosan elnevettem magam. Erről beszéltem: stílusosan arrogáns. Az arcomat fürkészte, ravasz tekintete megállás nélkül csillogott. Szerintem ez egyértelmű felhívás volt egy gyors menetre. Lesütöttem a szemem, végig néztem az elegáns ruháján, majd derekamat a mosdó széléhez támasztottam.

- Álmodik a nyomor - válaszomon nem lepődött meg, de nem hagyta magát. Utáltam, hogy velem bármikor, bármiről és bárhol tud veszekedni. Ez mindig is így volt. Pont ezért nem volt köztünk soha semmi. - Biztos vagyok abban, hogy itt sok nő vár arra, hogy felfigyelj rájuk. Miért nem mész és szórakozol velük egy jót?

- Már megvolt. Ha gondolod megmutatom, hogy mit csináltunk - szinte lassított felvételben láttam, hogy kezével megfogja a derekamat. Ujjai óvatosan érintették a ruhámat, miközben a combom felé haladt. Tűrtem az érintését, bár nem volt erőm ellenállni. Az alkohol kicsit a fejembe szállt. A józan énem már rég pofon ütötte volna.

- Kímélj meg a részletektől! Most pedig hagyj magamra, mert pisilnem kell - nem tudom, hogy miért jelentettem ki. Nem kellett tudnia, hogy mire van szükségem. Sajgott a fejem, miközben lehunytam a szemem és oldalra léptem. Mély levegőt vettem, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy szabadulni tudtam az oroszlán karmai közül. Az egyik fülke felé sétáltam, majd váratlanul vele szembe fordultam. Ő hátra tett kezekkel elmosolyodott. - Megfogod addig a táskámat? - aprót biccentett, és maga elé tette a kezét. Ujjára akasztottam az ezüst színű retikült, majd becsuktam magam után az ajtót. A letisztult mosdóban felhúztam a ruhámat, és lecsúsztattam a fehérneműmet. Feszült csend volt, ezért guggolva elnevettem magam. - Beszélj, mert így nem tudok pisilni! - nem láttam át az ajtón keresztül, de biztos voltam abban, hogy valami rosszban sántikál. Azt hiszem lassan kezdem kiismerni Ramsey Hernandezt.

- Megengedem a vizet, hogy könnyebben tudj pisilni! - nem akartam nevetni, de kicsúszott a számon. Ajkam elé tettem a kezem és guggolva megcsóváltam a fejem. - Csak nyugodtan pisilj, nem hallok semmit!

- Miért nem fogod be? - tekintetem egyenesen az ajtóra szegeztem. Ha tekintetem lyukat égetett volna, akkor biztos, hogy láttam volna őt. De mivel ilyen nem történt, a fantáziámra kellett bíznom, hogy mit csinál. Minden bizonnyal magát nézi a tükörben.

- Miért vettél fel ilyen ruhát? Nem rád vall.

- Ne tegyél úgy, mintha ismernél! - hangomat felemeltem, mert felháborítónak tartottam a viselkedését. - És ne akard megmondani, hogy mi illik, vagy mi vall rám. Egyáltalán nem ismersz - csend keletkezett, ezért a szemöldökömet ráncoltam.

- Tudod, hogy nagyon jól ismerlek - halk válasz következett, majd fél füllel hallottam, hogy kisétál a mosdóból. Mikor biztos lettem abban, hogy elment, elengedtem magam és pisiltem. Miután elvégeztem a dolgom, végig simítottam a hosszú hajamon. Sóhajtva és megkönnyebbülve léptem ki a fülkéből, de olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Annyira meglepődtem, hogy a szám elé tettem a kezem és elkerekedett szemekkel megnyitottam a csapot. A rohadék megtalálta a vörös rúzsomat és egy üzenetet hagyott nekem a tiszta tükör felületén. Az üzenetet elolvasva vörösre pirult az arcom. Rúzzsal egy rövid üzenetet hagyott nekem; szexelnél velem? Jó vagyok, esküszöm!

Mikor tudatosult bennem, hogy ez mit jelent, bevizeztem a kezem és igyekeztem letörölni az üzenetet. - Perverz! Bunkó! Szemét! Annyira, de annyira utállak - sziszegve letöröltem a jó minőségű rúzs okozta betűket. - Nagyon tartós ez a rúzs - motyogtam magam elé. Miután letöröltem a nekem szánt üzenetet, megigazítottam a hajam, felemeltem a pultra tett táskát, és vissza sétáltam a földszintre.

Természetesen mindenki Ramsey Hernandezt tapsolta, ő pedig illedelmesen kezet fogott az ismertebb emberekkel. Az egyik asztalhoz vissza sétáltam, lehúztam a maradék alkoholt, a tekintetem pedig találkozott vele. Négy férfi körbe állta, mosolyogva beszélgettek vele, ő azonban engem figyelt. - Mi a baj? Remeg a kezed! - Selena közelebb hajolt hozzám, de nem tudtam rá figyelni. Elegem van abból, hogy Ramsey mindent megenged magának. A férfit figyelve megfogtam a barátnőm poharát, majd lehúztam a maradék alkoholt. Ekkor történt, hogy Ramsey maga mellé tette a kezét, majd megrázta az ujját. Ez annyit jelent, hogy álljak le az ivással. Magasba emeltem az üres poharat, mosolyt erőltettem magamra és megindultam a bárpult felé. Tudtam, hogy engem figyel. Lassan megfordultam, a tekintetünk találkozott és egy határozott mozdulattal bemutattam neki.

Tetszett, hogy eltereltem a figyelmét.
Tetszett a feszült mosoly, mely megjelent az arcán. És az is tetszett, hogy az este hátralevő részében csak engem figyelt. Köcsög!