VALAMI VÁLTOZIK

Kezdek félni! Nem tudom, hogy mi történik, kedves olvasóim! Mielőtt belemennék a részletekbe, bocsánatot kell kérnem tőletek. Az utóbbi időben kicsit eltűntem. Egy kicsit sok volt a hajtás, a programok és kevés szabadidőm maradt a blog írásra. De most itt vagyok, és ami fontosabb, hogy tisztán látok! Kiderült, hogy Alec egy olyan személy, aki teljes mértékben vagy kifordít önmagamból, vagy mellette megtalálom önmagamat. Alec mellett minden egyszerű, minden bonyolult és izgalmas is egyszerre. Megtanultam, hogy az élet valahogy mindig összehoz minket. Nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie. Nem tudom, hogy okkal vagyunk egymás mellett. Bízok abban, hogy az élet nem véletlenül sodor bizonyos embereket az utunkba. Abban is bízok, hogy valahol mindenkinek él a párja. Mégis hihetetlen és egyben felfoghatatlan belegondolni abba, hogy Alec hozzám való. Ez egy olyan hirtelen jött gondolat, ami megijeszt, taszít és vonz egyszerre. Mert ő ezt hozza ki belőlem! Mellette izgulok, félek, boldog vagyok és néha boldogtalan. És pont ez miatt jöttem rá arra, hogy fontosak az érzések. Azok a bizonyos érzések, amik miatt azt érezzük, hogy igazàn élünk és vagyunk valakik. Fontos a szenvedély, a boldogság, az izgatottság vagy esetleg a félelem. A legfontosabb az, hogy ki mellett éljük ezeket át. A ma este gyönyörű! El nem tudom nektek mondani, hogy mennyire boldog vagyok. Alec és én távol vagyunk. Távol a családunktól, a barátainktól és a gondoktól. Az együtt töltött idők óta most először van az, hogy távol vagyunk, és csak ketten. Mondanám, hogy szurkoljatok azért, hogy ne öljük meg egymást, de azt hiszem, hogy most erre nem lesz szükség. Most minden más. Most minden őszinte. Alec, más. Én is más vagyok.

Blog olvasással tereltem el a figyelmemet, mert nem akartam arra figyelni, ami az orrom előtt zajlott. Szívem szerint felálltam volna és mindenki szeme láttára elkiabáltam volna magam, hogy az anyám mekkora egy gátlástalan ember. Szomorú tekintettel figyeltem, hogy apa csillogó szemekkel mesél, hogy kezével mutogat és fehér mosollyal az arcán, puszit nyom anya kézfejére. Anya csendben ült, apró mosolyt villantott, de nem mondott semmit sem. Lezártam a telefonomat, bár a blog érdekesebbnek tűnt, mint az előttem zajló jelenet. Tovább ettem, miközben a háttérből halk zene szólt. A natúr csirke a szakács egyik kedvenc specialitása. Akkor szeretem a legjobban, amikor édesburgonyával csinálja. Abból megtudnék enni egy rakattal is. - Minden rendben volt az idő alatt, amikor nem voltam itthon? Dubaiban nagyon sokat gondoltam rátok. Ne haragudjatok, hogy ilyen sok időre távol voltam - apa az ajkához emelte a boros poharat, majd rám, és utána az anyámra pillantott. Csendben ültünk, mi ketten nem néztünk egymásra. Tudtam, hogy apa könnyen észre fogja venni a feszült csendet, ezért erőt kellett vennem magamon. Nem akartam anyámmal együtt egy asztalnál ülni, de nem tehettem tönkre apa kedvét.

- Minden a lehető legnagyobb rendben volt. A kaszinó fényesen megy, anya munkája is dicséretre méltó. Brian még mindig mindenkinél okosabb az egyetemen, szóval minden szuper - tekintetem most először anya felé tévedt. Eddig nem láttam a csuklóján csillogó fehérarany karláncot. Úgy viselte, mintha megérdemelné. A legundorítóbb az volt, hogy nem is bánta a tettét. Nem tudom, hogy mikor jött haza. Azt sem tudom, hogy az a rohadék miért engedte haza. A legfontosabb az, hogy apa ne sérüljön. - Nagyon szép anya új ékszere! Nagyon rendes tőled, hogy hoztál neki ajándékot!

- Tudod, hogy ajándék nélkül nincs szívem haza jönni - vonta fel apa a szemöldökét. Nem akartam anyámat piszkálni, de felháborított a jelenléte. Ma esze csak kettőnknek kellene az asztalnál ülnie. Anyámnak ennél az asztalnál semmi keresnivalója nincsen.

- Szótlan vagy, anya - kihúztam magam, ő pedig elkerekedett szemekkel oldalra biccentette a fejét. Csak én láttam az arcán a nem tetszést. - Apa nagyon szép ékszert hozott haza. Megköszönted?

- Megköszöntem, Ramsey - keze remegett, miközben a vízbe ivott. Nagy kortyolása közben úgy éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Elhúztam az ajkam, és tovább ettem. Szegény apa! Fél szemmel figyeltem, hogy ragyogó szemekkel ül, hogy rajongva pillant anya felé, aki felé sem néz.

- Minden elismerésem a szakácsnak! Nagyon hiányzott az itthoni kaja - apa felém pillantott, majd megtörölte az ajkát. - Egyébként neked is hoztam valamit, fiam! Gyere velem!

Nem kellett kétszer kérnie. Alig vártam, hogy felkeljek a pokoli asztaltól. Apám megindult előre, én pedig követtem őt a márványlépcső felé. Az irodája felé menet összeszorult a mellkasom. Tudtam, hogy apám sérülne a legnagyobbat, ha megtudná az anyám undorító tettét. Törekednem kell arra, hogy véletlenül se derüljön ki az, ami a távolléte alatt történt. Azt még nem tudom, hogy fogom csinálni, de meg kell tennem. - Csukd be az ajtót, fiam - könyökéig feltűrte az inget, majd az asztala mögé sétált. Az asztal közepén volt egy zöld borítású doboz, amit apám megsimított. Mielőtt átadta volna, az állát kezdte vakarni. - Figyelj. Nem tudod, hogy mi a baja az anyádnak? - szinte éreztem, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést, ezért hevesen dobogó szívvel nyeltem egyet.

- Nem tudom, apa. Úgy látod, hogy baja lenne?

- Nagyon szótlan és sápadt - az asztalra támaszkodva lehorgasztotta a fejét, majd alig halhatóan folytatta. - Haragszik rám az miatt, mert távol voltam? - a hajába túrt, majd folytatta. - Távollétem alatt csak az anyádra tudtam gondolni. Éreztem, hogy van valami baj. Haragszik rám, igaz?

Könnyes szemmel kifújtam minden levegőt, amit feszülten bent tartottam. Tudtam, hogy csak pillanatok választanak el a széteséstől. Ez az undorító dolog óriási terhet nyomott a vállamra. Nem tudtam ésszerűen gondolkozni. Csak apámra tudtam gondolni; arra, hogy szereti anyát, arra, hogy szeret engem. - Szerintem minden rendben. Nem haragszik rád. Lehet csak "front" van nála.

- Ismerem az anyádat, fiam - sóhajtotta üveges tekintettel. - Tudod, hogy mindent megteszek a boldogsága érdekében. Tudod, hogy mindig is királynőként bántam vele.

- Tudom... - helyeztem halántékomra a kezem. - Tudom, apa - léptem közelebb hozzá. Kezdett megszakadni a szívem. Menekülni akartam. Menekülni a baj elől, ami bármikor bekövetkezhet. Hárítanom kellett, hogy megvédjem apám szívét. - Nincs miért aggódnod. Az is lehet, hogy anya változó korban van. Ilyenkor a nők kitudja, hogy milyen dolgokon mennek át...

- És azt láttad, hogy nem ivott bort? Anyád nagyon szereti a bort - leült a székre, én pedig rezzenéstelen arccal figyeltem, hogy közelebb tolja az ajándékomat. - Mindegy! Lehet, hogy igazad van! Hülyeség túlgondolni mindent!

- Nagyon jó apa vagy, hogy gondolsz mindenkire - támasztottam kezem az asztalra. - Hatalmas nagy példakép vagy nekem, apa - hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy felcsillan a szeme. Fájt ez a pillanat. Fájt, mert semmiről nem tudott. Kínzott, mert az anyám átverte őt. Minden amit apám mondott, szétszakította a szívemet.

Az anyám...az apám...

- Vedd már el, te gyerek! - elnevette magát, majd végig nézte, hogy kibontom a luxus ajándékot, mely egy drága parfüm csomagot tartalmazott. Amikor megpillantottam a gyártót, elnevettem magam. - Apa! Hány darab van ebből az országban?!

- Itt csak ez az egy! - felállt, majd elpirulva megveregette a vállamat. - Szeretlek, fiam - biccentett mosolyogva. Kezembe vettem a kicsi parfümöt, majd megcsóváltam a fejem.

- Én is szeretlek! Milliárdszor szeretlek - szagoltam meg a parfüm illatát.

Vacsora után a szobám felé igyekeztem. Félbe hagytam az evést, amint apa elkezdett böngészgetni egy elit esemény oldalán, amely következő hónapban lesz megtartva. Az eseményről még semmit nem tudok, de azt mondta, hogy Hernandez is jelen lesz. Mikor megtudtam, hogy apa ebben is a versenyzést látta, gyorsan félbe hagytam a vacsorát. A lépcsőn felfelé menet még elcsíptem egy furcsa mondatot; - Haha! Hernandez biztos azt hiszi, hogy én nem megyek el a licitálásra! Hallod drágám! El kell mennünk inget vásárolni, mert elmegyünk!

Elnevettem magam, amikor anya rikácsolni kezdett. Úgy döntöttem, hogy kettesben hagyom őket. Lassan belöktem magam előtt a szobám ajtaját. Beléptem a sötét helyiségbe, és becsuktam az ajtót, de ekkor váratlan dolog történt. Annyira megijedtem, hogy sikítottam, de egy hang sem jött ki a számon, mert Ramsey Hernandez a számra szorította a kezét. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy a sötét szobában az ablak tárva nyitva van. Mérges pillantással mélyen a szemébe pillantottam, miközben közelebb hajolt hozzám. Nem tudtam, hogy milyen illat volt rajta, de valami új. Alig láthatóan engedtem, hogy az elegáns, érzéki illat magával ragadjon. A teste hője csábított, miközben a fülemhez hajolt. Ajka érintette a bőrömet, ami miatt libabőr cikázott végig rajtam. - Elveszem a kezem, de ne sikíts! - lélegzetvisszafojtva engedtem, hogy számról levegye a kezét. Még mindig nem akartam elhinni azt, hogy a szobámban van.

- Ramsey! - sziszegtem a fogaim között. - Mit csinálsz a szobámban?! - mélyen a szemébe pillantottam, hiszen azonnal elvarázsolt. Egy fekete pólót és szürke Nike nadrágot viselt. Sötétbarna haja kusza volt, borostája pedig sűrű. A pillantása lyukat égetett belém, az illata megbabonázott. - Hm? - biccentettem oldalra a fejem, ő pedig válaszolt.

- Látni akartalak, vöröske - ekkor a hajamhoz ért, és megsimította az egyik hajtincsemet