- Milyen érzés huszonnyolc évesnek lenni? - az ágy közepén feküdtem, miközben Ramsey mellettem volt. Észre sem vettük, de az idő gyorsan eltelt. A veszekedéseink értelmüket vesztették, végül csak ketten maradtunk. Szédültem az alkoholtól, de Ramsey-nek köszönhetően jobban éreztem magam. Kint még javában ment a buli, a zene pedig tombolt. Valamiért mégsem csatlakoztunk, inkább beszélgettünk egymással. - Azért biztos, hogy más egy kicsit.

- Ugyan olyan érzés, mint egy évvel ezelőtt ezen a napon - szemöldökét ráncolta, majd hátra túrta a haját. - Jobban érzed magad?

- Sokkal jobban érzem magam. De nagyon éhes vagyok - vallottam be alig hallhatóan. - Van süti?

- Sütit szeretnél enni? - vonta fel a szemöldökét. Mosolyogva bólogatni kezdtem. A furcsa az, hogy nem veszekedtünk. Ebben a pillanatban egymás mellett voltunk, és nem fojtottuk meg a másikat. Törődtünk egymással. Ramsey vigyázott rám és minden figyelmét nekem szentelte.

- Szerencséd az, hogy ez egy lakosztály. És minden lakosztályban van mini hűtő és konyha is - felállt, én pedig megtámasztottam a fejemet. Az inget magára vette, viszont nem gombolta be. A látványa még mindig lehengerlő volt, a viselkedése pedig vonzó. Sikerült jobban lennem, de az alkohol bódító hatása nem engedett el. A zene beszűrődött, ezért hátamra feküdtem, majd a plafon nézve énekelni kezdtem a refrént:

- "You're the light, you're the night
You're the colour of my blood
You're the cure, you're the pain
You're the only thing I wanna touch
Never knew that it could mean so much, so much

You're the fear, I don't care
'Cause I've never been so high
Follow me through the dark
Let me take you past our satellites
You can see the world you brought to life, to life

So love me like you do, la-la-love me like you do
Love me like you do, la-la-love me like you do
Touch me like you do, ta-ta-touch me like you do
What are you waiting for?"

- A táncolás jobban megy? - Ramsey csipkelődni kezdett, ezért mérgesen felültem, majd határozottan biccentettem.

- Képzeld el, hogy jobban megy. Bár mentségemre szóljon, hogy negyedik osztályban beválasztottak az iskola kórus csapatába.

- Negyedik osztályban engem is beválasztottak. Sőt...mindenkit beválasztanak - Ramsey a pultra helyezett egy tányért, majd felvont szemöldökkel felém fordult. - Szóval azt mondod, hogy a tánc megy?

- Nem hiszel nekem? - csúsztam az ágy szélére. Ramsey összefont karokkal megcsóválta a fejét. Tudtam, hogy be kell bizonyítanom az igazam, ezért mosolyogva felálltam és kezet nyújtottam neki. A Love Me Like You Do zene hangosan szólt, Ramsey pedig megfogta a kezem.

- Akkor lássuk a medvét - csípőmre vezette a kezét, a másikkal pedig megfogta a kezem. - Táncolj velem, vöröske.

- Az sem biztos, hogy te tudsz táncolni. Lehet, hogy bénább vagy mint én - befejeztem, amikor oldalra léptünk, egyszerre hátra, megint előre, majd engedte, hogy oldalra lépjek. Ramsey megpörgetett a tengelyem körül. Mozdulataink lágyak, kifinomultak és a lassúak voltak. A kezemet fogva vissza pörgetett, és az ölelésében a csípőmmel köröztem. Kezét a csípőmre vezette, és volt annyira merész, hogy ujjai a combom felé haladtak. Átadtuk magunkat az érzésnek. A félhomályban, a szoba közepén hátra kulcsoltam a kezem, megfogtam a tarkóját, és engedtem, hogy kezével feltűrje a feszes ruhámat.

- Tényleg tudsz táncolni. Egyenesen megbabonáztál vele - fülembe suttogott, miközben keze a ruhám alá csúszott. Hevesen süllyedő mellkassal vártam, hogy ujjai a lábam közé érjen. Amikor közel került hozzám, a teste megfeszült. - Jesszus! Nincs rajtad bugyi? - ajka a fülemet simogatta, én pedig oldalra csúsztattam a lábamat. Ramsey keze lassan ingerelt, óvatosan megtalálta a nőiességem legérzékenyebb pontját. Mikor megérintett, körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte. Combom remegni kezdett, kezemmel jobban kapaszkodtam belé. Ujjaimmal a puha hajába túrtam, lehunyt szemmel adtam át magam az élvezetnek. Ramsey keze elgyengített. A testem akarta, ő pedig már ismert. - Ha a pasid lennék, ez miatt alaposan megdugnálak. És nagyon élveznéd.

- De nem vagy a pasim. Ezért bármit megtehetek - hátra hajtottam a fejem, csípőm vonaglani kezdett. Nőiességem dorombolt, a testem izzott a vágytól. Azt akartam, hogy soha ne hagyja abba. - Annyira jó! Mindig annyira jó - ajkamba haraptam, kezemet a számra tettem, hogy ne nyögjek fel. Ramsey illata betöltötte az egész szobát. Tudtam, hogy a ketrecébe kerültem, de megadtam magam. - Ezt csak te tudod kihozni belőlem.

- Kint hangosan szól a zene. Hidd el, hogy senki nem hallja. Nyugodtan nyögj. Tudni akarom, hogy jó e - ajkával puszit nyomott a fülem mögé, miközben elengedtem magam. Abba hagytam a küzdelmet, engedtem, hogy kényeztessen engem. Átadtam magam az élvezetnek, és annyira könnyű volt. Ramsey keze teljes hévvel a csúcsra juttatott, és még azon is túl. A gyönyör hullámok intenzíven fojtogattak, én pedig a nyakába nyögtem. Orromat a nyakához nyomtam, és felsóhajtottam.

- Olyan jó lenne, ha én is csinálhatnám neked. Kérlek, engedj közel magadhoz - hiába könyörögtem, Ramsey lefogta a kezem, majd a tarkójára helyezte. Fülembe mocskos szavakat suttogott, ujjával pedig simogatott. Nem tudtam ellenállni, nem tudtam védekezni. - Ramsey... - az ingje szélébe kapaszkodtam, a combom remegett, ahogy szétrobbant bennem a gyönyör, és szétfeszítette a nőiességem. Lüktetve tombolt, és édes hullámként simogatott. - Ó, istenem! - nyögtem, miközben tartott engem.

- Minden rendben? - támasztotta állát a fejemre. - Éhes vagy? - suttogta.

- Igen! - nyögtem alig hallhatóan.

- Mit szeretnél? - kezét kivette a lábam közül, majd vissza húzta a ruhámat. - Van francia krémes, vagy citrom szelet.

- A citrom szelet tökéletes lesz - pislogtam szaporán, majd a mosdó felé mutattam. - El kell mennem a mosdóra!

Biztos vagyok abban, hogy megbolondultam. Holnap utálni fogom magam, de Valeria teljesen ketrecbe zárt. Összekavart, mély érzelmek dúltak bennem. A legfontosabb pedig az, hogy nem tudom mit csinálok. Elvette a józan eszem, gondolkozni pedig nem tudtam. Két perce ment ki a mosdóba, én az ágy szélén ültem, és vártam. A kurva életbe, de vártam rá! A legnehezebb mégis az, hogy szelíd maradjak. Nem akartam olyan dolgot csinálni, amit másnap megbánnék. Bármit tehetek, csak ne legyek benne. Ma este mégis arra vágyom a legjobban. A pezsgő, és Valeria társasága legyengített, de még maradt egy kis eszem. Jót akartam neki. Örömet akartam szerezni, az pedig sikerült. Felemelő érzés volt érezni a teste gyönyörét. Imádtam, hogy az én kezem által esik át a gyönyörön. Elhúzhattam volna jobban is, de szegény szenvedett. Megértettem a szenvedését, tudtam, hogy milyen érzés. A világ legrosszabb dolga vágyni valamire, ami számunkra tiltott. Úgy éreztem, hogy ketten egyre jobban egymásba feledkezünk. A kémia és a vágy erősebb lesz, mi pedig meggondolatlanokká válunk.

Valeria nem nézett a szemembe. Szó nélkül kilépett az ajtón, majd a konyhapult felé sétált. Egy-két falat után így szólt: - Te vagy az ünnepelt. Menj vissza, biztos vagyok abban, hogy keresnek téged - egyszer sem pillantott a szemembe, ezért biztos voltam abban, hogy megbánta. Mindig ez történik. A múltkor is ez történt. Elvesztünk, ő pedig leállított. Kérte, hogy hagyjam abba, hogy ne érjek hozzá. A szemöldökömet felvonva felálltam, majd az ajtóhoz igyekeztem. - Várj egy kicsit! - váratlan hangja miatt megálltam, majd hátra pillantottam a vállam felett. Meglepődtem, amikor egy zöld színű dobozt nyújtott át nekem. - A születésnapi ajándékod! Boldog Születésnapot - szemöldökömet ráncolva átvettem, majd biccentettem egyet.

- Igazàn kedves! Köszi - jól érezhetően más lett köztünk a hangulat. Erről nem tehettem, és igazából már nem is nagyon érdekelt. Számítottam arra, hogy újra máshogy fog viselkedni. Nem akartam szóba hozni, viszont most nem engedtem el. A dobozt a kezemben tartottam, majd felé fordultam. - Önként ajánlom fel a kényeztetést és mindig én kezdeményezek. Saját akaratodból szoktad engedni, miért van az, hogy megbánod utána?

Valeria fél szemmel pillantott felém. Arca kipirult, a fejét pedig megrázta. - Mert a pillanat hevében nehéz ellenállni. Képtelen vagyok védekezni, miközben hozzám érsz - kezét széttárta, majd folytatta. - Tehetetlen vagyok. Sebezhető és...a te hibád! Megint a te hibád!

- Hogy mondod?! - pislogtam szaporán. - Engem hibáztatsz azért, mert megint ide jutottunk? Ne haragudj, de szerintem nincs olyan, hogy egy ember hibája - ráncoltam a szemöldökömet. Ebben a pillanatban tényleg felhúzott. Ritkán vagyok komolyan mérges rá, de ebben a pillanatban abszolút feldühített, és kihozott a sodromból. - Ne néz már hülyének engem! Mindketten annyira akartuk ezt! Jót teszek neked, te pedig engem hibáztatsz! Bazd meg, Valeria! - az ágyra dobtam az ajándékot, majd megindultam az ajtó felé.

- Jó, persze menj el! - kiabált utánam. - Úgyis mindig ezt teszed! Te senki mellett nem tudsz megmaradni! - folytatta, én pedig hátra pillantottam a vállam felett.

- És nem véletlenül - biccentettem, majd bebasztam magam után az ajtót. Valeria egyszer az őrületbe fog kergetni. Ebben biztos vagyok.

A buli továbbra is zajlott, de én nem tudtam ugyan olyan hangulatban folytatni. A hajó fedélzetén még mindig sokan ittak és táncoltak. Az ajándékokat tartó asztal már tele volt, de valahogy ez sem érdekelt annyira. Az öcsém egy lánnyal táncolt, a haverjaim pedig magukhoz intettek. - Hova tűnt az ünnepelt?

- Gyere csak ide! Te nem tűnhetsz csak úgy el! - piát adtak a kezembe, és egyszerre mondták, hogy húzzam le. Eleget tettem a kérésüknek, miközben egy szőke nő felé mutattak. - Kinéztünk neked valakit - kiabálták.

- Be kell állnia a sorba! - vágtam rá, mire hangosan felröhögtek.

- Ez a te napod! Érezd jól magad! - megveregették a vállamat, én pedig megindultam a szőke hajú lány felé.

- Egyedül vagy? - kérdeztem.

- Ha társasággal érkeztem volna, téged az sem zavarna, jól mondom? - mosolyodott el, miközben Valeria-t pillantottam meg. Próbáltam nem oda figyelni rá, de nem sikerült. Nagyot nyeltem, amikor arcára fagyott mosollyal minket nézett. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele.

- Szeretnél egy csendesebb helyre menni? - hajoltam a lány füléhez.

- Hm...elgondolkodtató - megsimította a vállamat, Valeria pedig összefonta a karját. Legyen ez, Valeria! Nekem teljesen mindegy!