San Diego, Kalifornia 2024 Július

Az egyik kedvenc kávézómba pillantottam anyára, aki széles vigyorral az arcán figyelt engem, miközben egy esküvő ruhákkal teli katalógust lapozgatott. A reakciómat várta, ami egyenlő volt a gyomorgörccsel. Rózsaszín körmömmel a mahagóni asztal felületén doboltam és lenyeltem a gombócot mely a torkomban keletkezett. Nagyot pislogtam és ajkamhoz emeltem a csészét. Szemezgettem a csésze arany vonalával és a felületére festett virágokkal. Fél év telt el azóta, hogy Ramsey megkérte a kezem, de olyan mintha tegnap lett volna. Fél év alatt sok minden történt. Igazából túlságosan sok dolog. Egyik részem mai napig nem érti, a másik pedig úgy gondolta, hogy minden a helyére került. Kevin Lanchester bezárta az autószalont és végleg visszaköltözött Angliába. Mai napig sajnálom és nem tudtam elfogadni azt, hogy nem sikerült visszaszereznie a fiát. Ramsey tovább vezeti a kaszinót, de új befektetésben gondolkozik. Szeretne magának egy saját éttermet, és ki akarja próbálni magát a vendéglátás egy másik terén is. Ramsey anyukája támogatja őt benne. A meglepő az, hogy szívesen venné ki a részét társtulajdonosként, ezért ketten nagy keresgélésbe kezdtek. Ramsey nevelőapja elköltözött otthonról. Valamiért megromlott a viszonya a gyerekeivel, és sokat utazik. Kicsit sajnálom őt, de be kell vallanom azt, hogy megérdemli. Ramsey testvére, Brian haza költözött és gyakran segít be Ramseynek a kaszinóba. Kitudja! Egyszer talán át fogja venni a vezetését, hiszen Ramseynek szüksége lesz a segítségre. Selena megismerkedett egy multimilliomos sráccal, akinek ingatlanjai vannak. Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban is egy tengerparton pihen és koktélokat iszogatnak. Sokat beszélünk, szinte mindennap felhívjuk egymást. Mindig nevetek amikor azt mondja, hogy "Ben nagyon kedves." "Ben nagyon udvarias, és igazàn jó a szexben." Nyilván fontos, hogy jó legyen a kapcsolatuk, ezért örülök a boldogságuknak.

Ramsey és én nagyon jól kijövünk. Az igazság az, hogy túlságosan is. Sokat szeretkezünk, együtt főzünk és igazán jól megtaláltuk egymást. Mai napig emlékszem a napra, amikor az életembe került. Szakítottam Austinnal. Mert Austin egy seggfej volt. Nem akartam magamnak kapcsolatot. Eldöntöttem, hogy egyedül leszek és a független, erős nők táborát fogom erősíteni. Ezután jött Ramsey, és hurrikánként lökte fel a terveimet, amiket elterveztem. Most fél év telt el a lánykérés óta, és alig van két hónap az esküvőig.

Én hogy érzem magam?

Az már egy másik történet...

- Valeria! Figyelsz te rám?! - összerezzentem amikor anya az asztalra csapott és indulatosan csukta össze a katalógust, majd megcsóválta a fejét. - Minden szálat megmozgatok, hogy neked legyen a legszebb esküvőd, a legnagyobb tortád és te arra sem veszed a fáradságot, hogy rám figyelj, amikor hozzád beszélek - feltette az ujját, aztán felsóhajtott és egy kis idő után folytatta. - Tudom, hogy stresszes ez az időszak! Mennyasszony leszel és ilyen nem mindennap van! Ez egy különleges alkalom és az ember azt akarja, hogy minden tökéletes legyen. De nagy levegő! - lehunyt szemmel beszívta a levegőt, én pedig követtem a példáját. Miután kinyitotta a szemét, elmosolyodott. Képzelem, hogy nézhettem ki. Féltem. Igazából rettegtem. Minden vágyam, hogy Ramsey törvényesen a férjem legyen, de ez rengeteg stresszel, kevés alvással, gyomorgörccsel és figyelemmel járt. Anya azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. Filmbe illő esküvőt akart, de a helyzet az, hogy én máshogy gondolkoztam.

- Anya! Tudod, hogy Ramsey és én már mindent megbeszéltünk. Szűk körű esküvőt szeretnénk, és nem vágyunk nagy felhajtásra. Egyszerű lesz, és csak azok lesznek meghívva akik szeretnek minket, és akik velünk együtt akarják átélni az eseményt - oldalra biccentettem a fejem, és hátra söpörtem a hosszú hajam. - Elég stresszes vagyok! Ne tedd nekem nehezebbé, kérlek - alig tudtam befejezni, hiszen anya mosolyogva kinyitotta nekem a katalógust.

- Ez elég stresszesnek tűnik? - körmével egy fehér ruhára mutatott, aminek látványától elállt a lélegzetem. Egyszerű volt, mégis gyönyörű. A ruha felső részét csak csipke minta borította. Az alja enyhén csillogott és volt benne egy minta is. Visszafogott volt, mégis elegáns és hozzám illő. Ekkor elmosolyodott. - Tudom, hogy kicsit túlzásba vittem a szervezést. Tudom, hogy nehéz súly nehezedik rád. De megérdemled, hogy emlékezetes legyen - pillantott az említett ruhára. - És azt hiszem, hogy ez a ruha megér egy felpróbálást - kacsintott, én pedig elnevettem magam.

- Az ma van? - nyeltem egyet, anya pedig kinyitotta a kezében tartott naptárt. Egy darabig nézegette, majd határozottan bólintott.

- Ma van - nézett a szemembe, mire tudatosult bennem az, hogy miről beszél.

- De mikor?! - pillantottam a karórámra.

- Igazából...MOST! - tette fel a kezét ès erőltetett magára egy vigyort. - A számlát kérnénk!

Mostmár tudjátok, hogy miről beszéltem az imént...

- Ide figyelj! Remélem tudod, hogy semmi nem kötelező! Tudod, hogy nem kell behódolni és nem kell azt tenni, amit a feleséged mond. Szabad világban élünk. Attól függetlenül, hogy nemsokára férj leszel, nem kell feladnod a szabadságodat.

- És ez alatt mit is értesz? - az irodámba pillantottam a testvérembe, aki beletúrt göndör hajába és szórakozottan elnevette magát. Brian sokat változott az elmúlt hónapokban. Gyakran szoktam magamhoz hívni a kaszinóba, hogy szokja a helyet és az embereket. A közeljövőre nézve van egy tervem amit szeretnék megvalósítani. Két kilométerre található egy luxus étterem, ami egy magas épület legfelső szintén található. Az egész szintet magába foglalja, és üveg plexit fal választja el a magasságtól. Mikor megláttam éreztem, hogy akarom. Szóval...kemény terveim vannak a jövőre nézve.

- Azt értem, hogy nem kell pincsi kutyának lenned - fonta össze a karját. - Ugyan úgy későn járhatsz haza, ugyan úgy nézhetsz más popsikat és akár....

- Nem! - nevettem, Brian pedig megrázta a fejét. - Nemsokára feleségül veszem őt. Tudod, hogy ez mit jelent? Hatalmas nagy felelőséget és egy új életet. Szeretem őt, és hajlandó vagyok változtatni pár dolgon.

- Például azon, hogy nem leszel többé nőcsábász? - nevetett, én pedig bólintottam.

- Pontosan így értettem - böktem felé a kezemben tartott tollal. - Mintha tegnap lett volna az, hogy az életembe lépett. Most pedig néz ránk...feleségül fogom venni. Nem durva kicsit?

- Ramsey Hernandeztől durva...- suttogott, majd a padló felé pillantott és mélyen a szemembe nézett. - De Ramsey Lanchestertől tökéletesen helyén való - mikor kimondta a szót, lesütöttem a szemem és nagyot nyeltem. Igen...talán nem minden sikerült az életembe. Miután látta rajtam, hogy elgondolkoztam, megrázta a fejét és feltette a kezét. - Nem akartalak megbántani. Nem akartam, hogy rá gondolj.

- Semmi probléma - ráncoltam a szemöldököm. - Kevin már régóta nem az életem része. Azt hiszem, hogy ezt elfogadtam. Sok dolog sikerült az életembe, és szeretnék inkább ezekre gondolni.

- Mint mondjuk egy babakocsira, esetleg ágyra? - mikor kimondta a szavakat, elkerekedett szemekkel előre hajoltam és mélyen a szemébe néztem.

- Ezt meg hogy érted? - suttogtam libabőrrel együtt. Brian nagyot nyelt.

- Mégis, hogy érted azt, hogy értem? - kérdezett vissza. - G...gondolom akartok babát. Kitudja, talán már úton is van...

- Brian! - felálltam, hátra toltam a széket és leültem a testvérem mellé, aki a nyakkendőjét lazította. - Miről beszélsz?!

- Én nem azt mondtam, hogy Valeria terhes! Arra akartam célozni, hogy nemsokára összefogtok házasodni. Gondolom akartok babát, nem igaz? - oldalra néztem, mert nem tudtam, hogy mire gondoljak. Hirtelen jött gondolatból elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Valerianak.

Erre már nem kaptam választ. Lezártam a telefonomat és az öltönyöm zsebébe csúsztattam. Brian összehúzta a szemét. - Feltehetem a kérdést? - érdeklődött, én pedig megdörzsöltem a halántékomat.

- Miféle kérdést?

- Azt a kérdést, amire gondolsz - célzott egy adott témára. Nyeltem egyet, majd megráztam a fejem. - Szóval...védekeztek?

- Nem - pillantottam oldalra. - Miért tennénk, mármint...

- Én csak arra akartam célozni, hogy Valeria talán már terhes. Azt mondtad, hogy az utóbbi időben fáradt és sokat pihen.

- Igen, de ez lehet a hajtás miatt is. Te is látod rajtam, hogy mennyire magamon kívül vagyok - mutattam az órámra, ami délután négyet mutatott. - És ma még nem is ebédeltem.

- De mit tennél?

- Mikor?

- Ha kiderülne, hogy a vártnál hamarabb teherbe esett?!

- Nem esett teherbe! - mosolyodtam el.

- És ha mégis?!

- Mondom, hogy nem esett teherbe - ismételtem magam.

- Terhes vagyok! - a fürdőszoba padlójára csúszva könnyes szemmel szorongattam a frissen csinált tesztet, ami tökéletesen a tudtomra adta azt, amire egyáltalán nem számítottam. A látásom eltorzult, a könnyeim pedig maguktól folytak. Halk kopogásra nyitottam ki a szemem, de nem reagáltam. Miután anya benyitott, kulcsra zárta az ajtót és leguggolt mellém. Hátamat a fürdőszoba szekrénynek támasztottam és letöröltem az arcomat. - Anya...- remegő kezekkel megmutattam a tesztet, ő pedig szája elé tette kezét. Szeme azonnal könnybe lábadt és egyszerre vigyorgott, illetve sírt is.

- Kicsikém! - pillantott a hasamra. - Valeria! Annyira örülök neki! - nyakamnál fogva magához húzott és a hajamat kezdte simogatni. Visszavettem a tesztet és elkerekedett szemekkel szemezgettem az eredménnyel. Nem tudtam elhinni. Azt hittem, hogy rosszul látok. Nem láttam rosszul. Ez a valóság. Én pedig babát várok. Egyszerre szédültem és sírtam is. A percek múlásával sem tudtam feldolgozni az információt.

- Anya...babát várok - suttogtam a nyakába.

- Babát, bizony! - óvatosan eltolt és a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet. - Kicsikém, én annyira örülők neki - anya mosolygott, miközben nagyot nyeltem. Felálltam, megnyitottam a csapot és hideg vízzel megmostam az arcomat. A friss víz kicsit magamhoz térített, de ezzel nem lett jobb. Féltem. Megijedtem. A baba hamarabb jön, mint azt terveztük.

- Az esküvő utánra terveztük - a hasamra pillantottam, majd megráztam a fejem. - Úgy gondoltad, hogy hamarabb szeretnél jönni, kicsikém? - ujjaimat a hasamra helyeztem, anya pedig szipogott a hátam mögül.

- Most hogy érzed magad? - suttogta anya.

- Nem tudom. Félek - motyogtam alig hallhatóan. - Ilyen érzés? - fordultam anyával szembe.

- Milyen? - biccentette oldalra a fejét.

- Csodálatos! - sírtam el magam, anya pedig magához húzott.