A női problémán kicsit sem múlt el, ezért a reggelem első teendője az volt, hogy elmentem a nőgyógyászatom által adott időpontra. A vizsgálat maximum tíz percet vett el az időmből. Az orvosom nagyon kedves volt. Elmondta az eredményeket, hogy nem vagyok felfázva, illetve semmilyen egyéb problémás tünetet nem talált. Felajánlotta, hogy felír nekem egy fogamzásgátló tablettát, ami segít visszaállítani, illetve beállítani a menstruációmat. Majdnem kicsúszott a számon, hogy számomra felesleges az ilyen gyógyszer, ugyanis nincsen párom. Viszont úgy döntöttem, hogy elfogadom a segítségét és élek a lehetőséggel.

A napom megszokott ütemben folytatódott. Délelőtt tíz órakor léptem be a kikötővel szemben elhelyezkedő ruha butikba, melyben sokan mosolyogva üdvözöltek. Tűsarkúm kopogott a fehér csillogós márvány padlón, ahogy az irodám felé igyekeztem. Az irodám leghátul található, egy fekete letisztult fal takarásàban egy kanapéval és elválasztott üvegajtóval van elválasztva. Amikor beléptem az ajtón, meglepődtem, hogy a barátnőm ült a kék kanapén, és egy kávét kortyolgatott. Amikor megpillantott, a csészét az asztalra téve elmosolyodott. Nem számítottam rá, ezért meglepve helyeztem táskámat az asztalra. - Szia, Selena - köszöntem szűk szavúan. Alaposan végig nézett rajtam, majd mosolyogva összefonta a lábát.

- Hali! Remélem, hogy nem zavarok. Van szabadidőd? - nem is tudom, hogy mikor láttam őt legutoljára, ezért az asztal mögé ülve határozottan bólintottam.

- Persze! Örülök, hogy látlak.

Az utóbbi beszélgetésünk nem telt valami jól. Igazából kifejezetten feszült hangulatban telt. Azóta sok minden történt, de a rohanós mindennapok mellett nem jutott eszembe felhívni őt, esetleg bocsánatot kérni a múltkori miatt. - Mizu? Rég hallottam felőled.

- Én is ugyan ezt tudom elmondani rólad - hosszú felfogott haját hátra dobta, majd az asztalra helyezte a telefonját. - Sok a munka és a programok.

- Ezt teljesen meg tudom érteni.
Kezdtem kifejezetten furcsán érezni magam, hiszen egyenlőre ez a beszélgetés nem halad semerre. Egy darabig figyeltük egymást, majd Selena megtámaszkodott a combján.

- Úgy érzem, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól. Mintha a kapcsolatunk nem olyan lenne, mint nyár végén - meglepett, hogy ő kezdeményezett, ezért megigazítottam a kék színű blézeremet. Ezzel nem teljesen értettem egyet. Én nem haragudtam rá, igazából mai napig barátnőmet látom benne. Egyszerűen csak volt egy dolog, amit nem akartam elmondani neki.

- Nem tudom! Igazából én még mindig nagyra értékelem, hogy a barátnőm vagy!

- Ha ez így lenne, akkor elmondtad volna azt a dolgot, amit akkor nem mondtál el a kávézóban - szúrós tekintettel végig mért. Nem tetszett a viselkedése, hiszen Selena semmit nem tud. És gondoskodni fogok arról, hogy ne is tudjon. A szemöldökömet ráncolva oldalra biccentettem a fejem.

- Igen! Volt egy dolog, ami nem tartozott rád. Elég érzékeny téma. Ezért úgy gondoltam, hogy nem beszélek neked róla - mielőtt tovább folytattam volna, Selena elnevette magát.

- De akkor miért kérted ki a véleményem? Ha nem akarod elmondani azt a dolgot, akkor a véleményemet se kérd ki!
Lesütöttem a szemem, kezemmel pedig a halántékomat kezdtem masszírozni.

- Igazad van! Minden bizonnyal ebben hibáztam. Tudom, hogy régen mindent elmondtunk egymásnak. Mégis vannak olyan dolgok, amiről nem tudhat mindenki.

- Értem - fürkészte a cipőjét. - Akkor még mindig nem szándékozod elmondani, hogy mi volt az a dolog? - vonta fel a szemöldökét. Mosolyt erőltetve magamra megcsóváltam a fejem. Nem értettem, hogy miért ennyire kiváncsi. Hibáztam azzal, hogy felkeltettem az érdeklődését. De akkor sem mondhatom el a dolgot, mely Ramseyt érintette. Ramsey miatt. Tudtam, hogy ők ketten nem jönnek ki jól egymással. Van köztük egy számomra értehetetlen ellenszenv. Nem tehetem meg Ramseyyel azt, hogy mással is megosztom a titkát.

- Ne haragudj, Selena - suttogtam lesütött tekintettel. - Az igazság az, hogy nem. És örülnék, ha elengednénk ezt a dolgot. Mit csináltál a napokban?
Selena egy darabig figyelt. Próbálta elfogadni azt, hogy nem fogom megosztani vele azt a bizonyos dolgot. Ezt vagy elfogadja, vagy nem. Az már rajta múlik, hogy mit választ.

- Sokat dolgoztam és elkezdtem ismerkedni egy sráccal - mikor befejeztem, meglepve kihúztam magam.

- Tényleg?! Nagyon örülök neki! Hogy hívják?
Selena lesütötte a szemét, majd műkörmét kezdte vizslatni. Ez most az a szituáció, amikor vissza kapom azt, amit én is tettem vele? Mosolyra húztam az ajkam, majd kezembe vettem az egyik tollamat. Vele ellentétben én soha nem voltam erőszakos vagy túlzottan kíváncsi. Én mindig elfogadtam azt, ha valaki nem szeretne elmondani nekem bizonyos dolgokat. Éreztem, hogy Selena most szeretné nekem visszaadni a dolgokat, ezért keresztbe fontam a lábamat. Telefonomat a kezembe vettem, majd megnyitottam Ramseyyel való chat ablakot. Meglepődtem, amikor látta az üzenetem, de nem válaszolt. Ramsey mindig válaszol. A maga stílusában, a maga módján, de válasz nélkül nem szokott hagyni.

- A lényeg, hogy jó fej és jól kijövünk egymással - fogta meg a táskáját. - Ne haragudj, hogy ma ilyen kevés időt tudtunk együtt tölteni.

A telefonomról nem vettem le a szemem. Megrögzött tekintettel figyeltem Ramsey képét és vártam, hogy bejelentkezzen. Mi történt? Talán haragszik rám?
Gondolataim közben Selena felé pillantottam, aki szúrós tekintettel figyelt engem. Ő volt a legjobb barátnőm. Szinte egymás mellett nőttünk fel, ezért nem engedhetem őt így el. Letettem a telefonomat, majd felálltam és mosolyt erőltettem magamra.

- Köszönőm szépen, hogy eljöttél hozzám! Bocsánattal tartozom az miatt, ami a kávézóban történt.
Selena az alkarjára akasztotta a táskáját, majd legyintett egyet.

- Semmi baj! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy elhallgatunk egymástól dolgokat, de...majd hozzászokom!
Tátott szájjal figyeltem, hogy felfogott haját megigazítja, vet egy gyors pillantást a telefonjára, majd intett és kilépett az irodámból. Megsemmisülve helyet foglaltam a kanapén, könyökömet megtámasztottam a combomon és a történteken gondolkoztam. Selena még mindig haragszik rám, és így szeretne bosszút állni rajtam. A probléma az, hogy nem jól teszi, mert ezzel csak eltaszít magától. Tanácstalanul álltam a dolgok előtt, de végül úgy döntöttem, hogy hagyok neki egy kis időt. Később talán megenyhül a szíve.
Ami viszont Ramseyt illeti..

Hevesen süllyedő mellkassal a kezembe vettem a telefonomat, majd visszaültem a kanapéra. Jobban ismertem őt, mint bárki más. Ismertem a pillantásai mondását, a mozdulatait, és tudtam, hogy mikor boldog, szomorú vagy mérges. Azt is biztosra tudtam, hogy Ramsey nem szokott eltűnni. Tudtam, hogy ha nyakig van a munkában, akkor is kezébe szokta venni a telefont és írni szokott. Hevesen dobogó szívvel a fülemhez emeltem a telefont, majd messengeren keresztül felhívtam Briant, a testvérét. Brian a negyedik csörgésre fogadta a hívásomat. - Valeria? - meglepett hang szólt bele a telefonba, én pedig azonnal a lényegre tértem.

- Szia, Brian! Lehetne egy kérdésem? - piszkáltam az ajkamat. - Hallottál valamit Ramsey felől? Az igazság az, hogy nem tudom elérni. Kicsit aggódok.

- Nem hallottam felőle semmit - jött egy gyors válasz. - Ramsey elfoglalt ember. Szerintem jelentkezni fog. Múlt hétvégén otthon volt, és most a nyakára zúdult a sok munka. Szerintem csak elfoglalt - fejezte be.

- Biztos vagy benne? Ramsey mindig válaszol. Nem szokott válasz nélkül hagyni...
Brian feszülten felsóhajtott. Biztos voltam abban, hogy jobb dolga is van annál, hogy engem hallgat. Egyre jobban kezdtem idiótának érezni magam. A halántékomat masszírozva, zavartan elmevettem magam. - Igazad lehet! Azt hiszem, hogy kicsit feszült vagyok.

- Szabad megkérdezni, hogy miért? Ne haragudj, de úgy tudom, hogy ti ketten...nem igazán vagytok jóban. Ne értsd félre, de...

- Igazad van - préseltem ki magamból. - Az apátok és az én apám nem jönnek ki egymással. Logikus, hogy ugyan így állunk Ramseyyel is - fontam keresztbe a kezem. Azonnal megbántam, hogy Brian segítségét kértem. - Azért köszi - böktem ki.

- Várj egy kicsit - hirtelen megszólalt, nekem pedig felcsillant a szemem. - Tegnap késő este bent volt a kaszinóban. Találkoztunk és beszélgettünk. Már akkor láttam rajta, hogy el van havazva a munkával. Késő este azt hiszem, hogy haza ment. A lényeg, hogy a kaszinóban láttam utoljára.
Bólintottam.

- Rendben! Esetleg, ha találkozol vele, megemlítesz neki engem? - kérdeztem hevesen dobogó szívvel.

- Ja! - jött a válasz. - Persze ha nem felejtem el - tette hozzá szórakoztatva.

- Igazán lekötelezel - forgattam a szemem.

- Na legyen szép napod! - köszönt el boldogan. Mielőtt elköszöntem volna, Brian bontotta a vonalat. Sóhajtva a kezemben tartottam a telefont, majd a szívemre hallgatva küldtem Ramseynek egy üzenetet;

A nap végén elköszöntem a lányoktól, majd kiléptem a sötét utcára. A lámpa halvány fénye megvilágította az utcát és az új autómat, ami nagyon kitűnt a többi közül. A táskámba kutattam és elgondolkoztam magamban azon, hogy soha nem tudok rendet tartani a táskámban. Miközben megtaláltam a kulcsot, megkerültem az autót, azonban a lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam Austint, aki zsebre helyezett kezekkel megállt az autóm előtt. Mit csinál itt? Miért van itt? Mit akar tőlem? - Csini autó! Talán új? - kérdezte.

- Mit csinálsz itt, Austin? - ráncoltam a szemöldökömet. - A történtek után a helyedben nem lennék ennyire bátor.
Austin hangosan elnevette magát. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám.

- A bulin történtekre gondolsz? Nem haragszom Ramseyre! Az igazság az, hogy jót szórakoztam rajta. Szerzett nekem egy kis nézetséget - kacsintott mosolyogva.

Alaposan végig néztem rajta. Valamiért nem akartam hinni neki, ezért megcsóváltam a fejem.
Ismertem Austint. Biztos voltam abban, hogy hazudik. - Pedig nagyon mérges voltál rá!

- Voltam - értett egyet. - Mostmár nem vagyok. Az igazság az, hogy egy cél vezérel - közelebb lépett hozzám, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy ujjával megérinti az egyik hajszálamat. - Újra gőzerővel küzdök érted. Boldogan kijelenthetem, hogy mostmár senki nem állhat közénk - mosolygott.