- Büszkén jelenthetem be, hogy szerencsés tulajdonosai lehettünk egy hajónak, mely a történelem egyik legbecsesebb darabjai közé tartozik! Jövő héten üzleti útra utazom, ezért ma este szeretném átadni a fiam ajándékát! - az üveg poharat lassan emeltem el az ajkamról, majd szemöldökömet ráncolva pillantottam apám felé aki a kicsi kör alakú színpad közepén állt, és egy kulcsot lógatva sétált felém. A kaszinóban majdnem teltház volt, ezért a befolyásos emberek között mosolyt erőltettem magamra. Szeretek a középpontban lenni. A váratlan meglepetéseket viszont utálom. Legyen szó bármiről! - Engedd meg, hogy átadjam a születésnapi ajándékodat, édes fiam! Jövő héten betöltöd a huszonnyolcadik évedet, én pedig nem lehetek veled. Fogadd szeretettel a hajót, amit neked vettem. Grace titka! - mikor átadta a kulcsokat, meglepve fogadtam el. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ajándékot vett nekem. Az évek alatt megszoktam, hogy a gazdag apám vagyont halmoz fel, hogy új autókat és ingatlanokat vásároljon magának. Az évek alatt magát és anyánkat halmozta el minden jóval. Tavaly nyáron egy hónapra elutaztak Ciprusra, és egy üzenetet sem írt nekem vagy az öcsémnek. Megszoktuk, hogy a család vagyonát a saját hasznára fordítja, vagy anyánknak ékszereket vásárol. Meglepetésként ért az ajándék, ezért megszeppenve fogadtam a férfias ölelését. A nagy nézőközönség kórusban tapsolt, a halvány fények ránk világítottak. Most valahogy szótlanul álltam és az emberek előtt sóhajtva elnevettem magam. Most mi a szart kellett volna mondanom? Köszönjem meg, hogy újra nem lesz itt a születésnapomon? Köszönjem meg előre, hogy egy szót sem fog írni a távolléte alatt? Köszönjem meg, hogy egy kurva kaszinót sózott rám azért, mert neki nem volt kedve foglakozni vele? Rengeteg ember nézett és kezet nyújtva gratulált nekem. Tudtam, hogy mondanom kellett valamit, ezért mosolyt erőltettem magamra.

- Hálásan köszönöm! Grace titka szuper hajó, és alig várom, hogy kihajózzak vele. Holnap délután tengerre is viszem. Emeljük erre a poharainkat. Köszönöm - a rövid beszédem után mindenki egyszerre emelte poharát, kivéve egyetlen személyt. Nem volt nehéz megtalálnom őt, hiszen az este folyamán sokszor pillantottam felé. A vörös hajú Valeria szikrázó, mély zöld szemekkel engem figyelt. Mozdulatlanul állt a kerek asztal mögött, a fények megvilágították hófehér bőrét. Magammal és az ajándékommal kellene foglalkoznom, de tudtam, hogy figyel. Olyan ez, mint egy belső késztetés. A tekintetem akaratlanul őt figyelte. A fényekben kifejezetten szép, nőies és elegáns volt. Biztos voltam abban, hogy nem fogadja el az ajánlatomat, amit a tükör felületén hagytam, de a fantáziámat nem teheti tönkre. Szívesen lehámoztam volna azt a vörös ruhát a testéről. Nagyon jól tudtam, hogy kinek a lánya, ez mégsem tartott vissza. A picsába! Ez kurvára nem kezdődik jól!

- Itt van Gonzalez lánya - poharamat az ajkamhoz emeltem, hogy Valeria ne tudja miről beszélek. - Remélem örülsz, hogy szemtanúja lett az ajándéknak, ami eredetileg az övé lett volna - apa felvonta a szemöldökét és végig szántott a csillogó fekete haján. Mielőtt bármit mondott volna, enyhén közelebb hajoltam és alig hallhatóan folytattam. - Követem a lányát Instagramon és posztolt a hajóval kapcsolatban. Nagyon akarta Grace titkát. Miért kellett nagyobb összegért megvenni tőlük? - izgatottan vártam, hogy apám erre mit lép. A zene hangosabb lett, az emberek pedig asztalokhoz gyűltek. Gyönyörű nők sorjai között játszani kezdtek, zsetont dobáltak és cigarettázva kártyát osztottak. Egyik helyről a másikra pincérek sétáltak, pezsgőt szolgáltak fel és csokoládékat osztogattak. Fél szemmel mindig az üzletre figyeltem. A kaszinóban mindenki tudta, hogy a hely az enyém, ezért ma este senki nem mer tiszteletlenül játszani. De ez nem jelentette azt, hogy nem kell figyelnem. Apa végig szántott a borostáján, majd zsebre csúsztatta a kezét.

- Természetesen azért, hogy piszkáljam az apja csőrét! Nekem minden pénzt megér, ha sikerül borsot törnöm Gonzalez bajsza alá. És ahogy látom, a kislánya nagyon nem örül annak, hogy miénk lett a hajó. És ezt fél sikernek könyvelem el - mai napig nem értem, hogy apáink min vesztek össze. Ha a mesékre és mendemondákra hagyatkoznék, akkor azt mondanám, hogy szerencsejáték során meglopták egymást. Az igazságot mégis csak őt ketten tudják. Fiatalok voltak, meggondolatlanok és azt hiszem, hogy buták is. Mai napig nem derült ki a viszály és az ellenségeskedés oka, de azt hiszem, hogy nem érdekel. Nincs szükségem a Gonzalez család barátságára, vagy figyelmére. Az viszont kifejezetten zavar, hogy apám gaztette elszomorította Gonzalez lányát. Magamnak sem mertem bevallani, de valahol mélyen sajnáltam. Nekem is van szívem, akkor is, ha ritkán mutatom meg az érzékeny, szerethető oldalam. Tekintetem Valeria felé siklott. Összehúztam a szemem, amikor összeráncolt homlokkal legyűrte a következő korty alkoholt.

- Ennek nem lesz jó vége, Valeria - szavaimat apám nem hallotta, ezért kicsit hátra léptem. Össze szedtem a gondolataimat, miközben Valeria barátnője a lány fedetlen vállát simogatta. Vigasztalta és támogatta őt. A lány teljesen összetört, ez pedig nem tetszett. - Tudod, nem tetszik, hogy ennyire utálod a Gonzalez családot. Tudom, hogy régóta viszály zajlik köztetek, de nem bölcs dolog belekeverni a lányát a dologba - suttogtam, majd apám megigazította a csokornyakkendőjét, miközben Valeria felé biccentettem. Követte a mozdulatomat és ráncok futottak a szeme mellé.

- Nem mondod, hogy megsajnáltad őt? - vállamra helyezte a kezét, de az érintése felbosszantott. Ez pontosan olyan dolog, amit nem tudok megfogalmazni. Ha én fájdalmat okozok neki, az nem baj. Ha más teszi, az már baj. - Nem gondolod, hogy meg szánom azt a lányt? Fiam, ő csak egy kurva, mint a többi vele egykorú lány! Nézd meg, hogy a vallásos család egyetlen lánya milyen rövid ruhában jelent meg! Egy ilyet kellene szánnom? Ne szórakozz! - megütötte a vállam, majd lehúzta a maradék alkoholt és elvegyült az elit emberek társaságában. A hajó kulcsát a zsebembe süllyesztettem, rátámaszkodtam az asztalra, és végig szántottam a hajamon. A zenét hallgattam, figyeltem az embereket, az öreg férfiakat és a gazdag nőket. Mosolyogtak, szemük ravaszul csillogott. Elhitték, hogy ma este nyernek, hogy a játék során sokat kaszálnak majd.  Én csak figyeltem a szerencsétlen hitüket, miközben minden másodpercben dőlt a számlámra a pénz. A szerencsejáték világa könnyen rabul ejti a gazdag, nyerésre éhező üzletembereket. Főleg az öreg embereket! A fiataloknak még van esze, de az idős emberek áldozatok lesznek, ha játékról van szó. Pénzük van, ezért könnyebb elhinni, hogy nyerhetnek is. A végkifejlet mindig egyformán történik; vereséggel.

- Lemaradtam valamiről? - Brian jelent meg, miközben kipirult arccal magára illesztette az öltönyt és a nyakkendőjét is. Mikor felvont szemöldökkel körbe nézett, a cipőm orrára pillantva elnevettem magam.

- Jól szopnak? - mikor bólogatni kezdett, megveregettem a vállát. - Jó sokáig maradtál, de hidd el, hogy jobb is így. Apa ajándékozott nekem egy hajót - Brian beletúrt a göndör hajába, majd megcsóválta a fejét.

- Ha jól tudom, van egy hajó amire Gonzalez nagyon pályázott. Azt hiszem, hogy a lányának akarta, aki arra akarta használni, hogy delfineket tudjon nézni rajta. A hajó neve Grace titka! - megfogtam a kulcsokat, az ujjaim közé vettem, majd átadtam neki. Mikor jobban szemügyre vette a kulcsra nyomtatott nevet, elhúzta az ajkát. - Nem értem, hogy csinálhatott az apánk ekkora szemétséget! Képes volt többet adni azért a vacakért, csak azért, hogy felbosszantsa vele Gonzalezt!

Szavak nélkül hagytam, mert nem tudtam rá mit mondani. Az este további részében a kulcsokat egy biztonságos helyre helyeztem. Az óra megütötte az este tíz órát, de ekkor már bőven volt bennem alkohol. Sok hibám van, nem vagyok tökéletes ember, de ha részeg vagyok, akkor gyakran nem foglalkozom másokkal, csak a magam szórakozására teszek. Egy pohár fűszeres Martini után telefonnal a kezemben leültem az egyik székre. A zene hangosan szólt, a fiatal lányok nevetve táncoltak a parketten. Tűsarkúk koccantak, alkoholok fogytak és szörnyű képek készültek. Szőkék, barnák és feketék egymás mellett rázták a csípőjüket, egymást karolva videókat készítettek és nevetve ittak. - Én azt mondom, hogy jobb is ha elmegy. Foglakozzon inkább az üzlettel, és hagyjon minket békén - Brian részegen oldalra hajolt, könyökével a pultra támaszkodott. - Szerinted anyánk miért nem megy vele? Azért mert tudja, hogy az apánk egy önelégült fasz, aki csak magával foglalkozik? - vékony szálú cigit helyezett az ajka közé, miközben telefonomon véletlenül bekapcsoltam a kamerát. - Mit csinálsz? - meggyújtotta a cigit, miközben telefonommal levideóztam az egész helyiséget. A cigaretta füstje az orromba szállt, ezért elhajoltam tőle. - Haha! Azt figyeld, hogy Gonzalez lánya hogy rázza a csípőjét! Meglep, hogy felmerészkedett az asztalra - szememmel az említett hölgy felé pillantottam. Miközben elvesztem a vöröske tánc mozdulataiban, észre sem vettem, hogy telefonnal videóztam őt. Tekintetemmel végig néztem a hosszú lábán, figyeltem, hogy a ruhája enyhén felcsúszik. Barátnője átkarolta a nyakát, az alkoholt pedig üvegből itták.

- Rázzad vöröske, mutasd meg, hogy milyen vagy valójában - ujjaimmal a képernyőre nagyítottam, majd az arcát fürkészve felemeltem a hangomat. - Apuci örülne egy ilyen videónak? Erősen kétlem én azt! Akkor vajon mit csináljak vele, vöröske? - ekkor rányomtam a mentés gombra, majd lehúztam a maradék alkoholt.