Jisung órákon keresztül ült az iskolájához közel eső kávézóban és beszélgetett újdonsült barátjával. Mindenféléről szó esett, voltak komolyabb témák, de volt olyan is, hogy könnyeiket törölve vihogtak ezzel bosszantva a többi vendéget.

El is feledkezett arról mennyire gyorsan telik az idő.

Egészen addig rá sem nézett az órára amíg telefonja meg nem csörrent. Minho nevét látva rövid szitkozódás hagyta el ajkait majd egy bocsánatkérő mosolyt villantva beszélgető partnerére emelte füléhez a készüléket.