Továbbra sem értek nagyon a köszönet nyilvánítások írásához, de esküszöm igyekezni fogok normálisan megfogalmazni a dolgokat.

Első sorban szeretnék bocsánatot kérni amiért az utolsó hat rész előtt majdhogynem egy hónapos kihagyás volt. Ott volt egy kisebb blokk, amibe kerültem – talán az elmém legmélyebb zugában már akkor tisztában voltam vele, hogy nagyon közelít a vég és nem akartam elengedni ezt a történetet. Tudom, hogy a második rész nem érte el az első rész színvonalát viszont azért reménykedem, abban, hogy ez is élvezhetőre sikeredett és nem okoztam csalódást vele. Ígérem, harmadik már nem lesz.

Igazából a köszönet részét két mondatban le tudom rendezni; külön köszönet, kicsim amiért két történeten keresztül elviselted a szenvedésemet és segítettél megformálni az eseményeket. Hálás vagyok minden egyes szavazatért, kommentért és nézettségért, amivel hozzá járultatok a számok növelésében, lehetne ezt taglalni, de ugyan minek? Sosem szerettem feleslegesen kertelni, túlságosan lényegre törő vagyok.

Nagyon köszönöm, hogy két történeten keresztül velem voltatok, puszi a nozitokra meg miegymás.