A hálószobában egyedül a hold halovány sugarai biztosítottak fényforrást amikor Minho izzadságban úszva, levegő után kapkodva megébredt álmából. Kiszakítva magát párja öleléséből ugrott fel az ágyról majd sietős léptekkel áttért a fürdőszobába. Térdei nagyot koppantak a hideg padlón ahogy vécékagyló fölé görnyedve üdvözölhette újból vacsoráját.

Újabb rémálom, újra annak az éjszakának a filmje.

Jisung alig pár másodperces késéssel jelent meg mellette és hátát simogatva suttogott nyugtató szavakat az idősebbnek. Lényét elöntötte az aggódalom, de ezt nem mutatta ki. Támaszt akart nyújtani a másiknak csakúgy, mint minden előző alkalommal. Az első hónap szörnyű volt, minden éjjel kísértette a lidércnyomás aztán az idő múlásával fokozatosan csökkent, de még nem jutottak el arra a szintre, amikor is már egyáltalán nincs jelen az életükben. A szőke segíteni szeretett volna viszont Minho nem volt hajlandó beszélni az ott történtekről. Ettől függetlenül Jisung minden egyes ilyen kínkeserves éjjelen mellette van és, ha kell hajnalig virraszt párjával, hogy ne egyedül kelljen átvészelnie.