Jisung idegesen, körmeit rágva járkált fel-alá a szobájukban óráknak tűnő percek óta. Tudni akarta miről beszélgetnek kint, biztosítani akarta magát, hogy párja rendben van, de akármikor az ajtóhoz hajolt hallgatódzni, mintha a kintiek megérezték volna ezt, lejjebb vették a hangerőt.

Majd felrobbant az idegességtől.

Ki akart menni, jóban érezte volna magát akkor, ha ő is ott lehetett volna. De erőt vett magán, Minho-ért. Ha ő azt szeretné, hogy maradjon a szobában akkor ott marad. Mindennél jobban bízik benne és ez erősebbnek bizonyult feszültségénél.