Egy hónap telt el Hyunjin feltűnése óta viszont azóta újból se híre, se hamva nem volt. Akárcsak egy éve, mintha csak elnyelte volna a föld. Jisung tudta, hogy ez csak a vihar előtti csend, de mivel nem tudott volna ellene tenni semmit így egyszerűen csak sodródott az árral.

Viszont volt pozitívum is ez idő alatt.

Chan elég közel került a fiúhoz, szinte minden nap együtt ebédeltek, készültek a közelgő vizsgákra, sőt néha fel is ment hozzájuk egyszer-egyszer vacsorára. Végre úgy érezte Jisung, hogy egy barátra talált. Viszont ez sem tette annyira boldoggá, mint Minho. Semminek nem tudott jobban örülni, mint hogy párját nem gyötrik rémálmok huzamosabb idő óta. Ugyan ezt neki nem árulta el, de belül örömtáncot járt miatta.