Jisungnak nem volt kedve tovább vitázni - mégha ezt nem is lehetett igazán vitatkozásnak titulálni. Felkelt a székéből és kényelmesen párja ölébe fészkelte magát és lusta csókokkal hintette be a vékony bőrét.

Be akarta bizonyítani mennyire szereti.

Minho halk, jól eső sóhajokkal lepte el a csendet. Egy idő után megunta a játékot, magabiztosan nyúlt Jisung combjai alá és meginghatatlanul bevitte hálószobájukba - most ő mászott a kisebb ölébe. A fordított felállást egy mélyről feltörő morgással díjazta viszont nem sokáig maradt meg ez a pozíció; a kisebb végig fektette Minhot az ágyukon és fölé kerekedve, ködös tekintetét végig járatta rajta. Berekedt hangján vallott újból szerelmet, amelybe a barna beleborzongott és egy szenvedélyes csókba hívta párját. Az este teljesen más volt, mint az előzőek, sokkal mélyebb, érzelmesebb, szenvedélyesebb. Az idősebb elsírta magát, de nem bánatában - sokkal inkább megkönnyebbülésében, örömében.