🥀 Hatvanhárom 🥀
A két fiatal jó kevűen, nevetgélve fogyasztották el az ételt. Minho nem győzte dícsérni a kisebb főztjét. Amikor végeztek, csak lustán a mosogatóba dobálták a tálakat, hogy aztán az este további részére kimehessenek az erkélyre.
Elválaszthatatlanok voltak.
Teljesen egymáshoz simulva léptek ki a hűvös levegőre. Hamar előkerült a cigarettás doboz és csak csendesen, egymást kényeztetve simogatásaikkal gyújtották meg az első, majd második szálat is. Nem beszélgettek, de nem volt szükségük szavakra ahhoz, hogy megértsék egymást - talán ezért volt ennyire tökéletes a kapcsolatuk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro