Jisung a konyha küszöbére állt, hogy jobban szemügyre vehesse az összképet és, ha őszinte akart lenni magával; tetszett neki amit látott. Tudta, hogy párja értékelni fogja amit csinált neki, a rengeteg munkát, amit belefektetett. 

Meg fogja hálálni, nem is akárhogy.

Elégedett mosollyal bújt ki pulóveréből, amiben eddig tevékenykedett, pólója enyhén feljebb csúszott a mozdulattól, amelyet Minho alsó ajkát beharapva figyelmesen követett végig. Mosolyogva lépett a kisebb mögé, karjait a vékony derék köré csavarta és egy elnyújtott csókot lehelt nyakhajlatába.

Még élek, yeey! Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyire hosszú időn keresztül egy betűt nem írtam ehhez a könyvhöz, de ma éjjel egy bögre kávé társaságában neki fekszem és megírom a fent maradt részeket. Még egyszer bocsánat és remélem ki tudlak majd titeket engesztelni a továbbiakban!