Jisung egész úton hazafelé nem szólalt meg és otthon is folytatta néma őrlődését. Kitelepedett a teraszra cigarettája társaságában és egészen késő estig füstölve igyekezett kitörölni emlékezetéből a történteket. Minho egy ideig hagyta, hogy egyedül legyen hisz sokszor ez segített neki, de ez már túl ment a határokon. Fájdalmas emlékeket idézett fel benne a délutáni esett.

Jisung egy pillanat alatt tört össze.

A barna egy pokróc társaságában tért ki a kicsiny balkonra. A szürke anyagot kisebbre terítette majd helyet foglalt a mellette lévő széken. Szótlanul fogta sajátjai közé a szőke jéghideg kezét míg lágy mosollyal nézett könnyektől csillogó íriszeibe. Rengeteg érzelmet lehetett kiolvasni belőle, de egyik sem volt annyira erőteljes, mint a bűnbánás.