Judy idegesen rohant végig az Akadémia folyosóin, és sorra benyitott az összes tanterembe, de végül csak a harmadik emeleten találta meg Marridewet. A fiú egyidős, ha nem fiatalabb volt a hallgatóinál. Hevesen gesztikukált, meglehetősen hadart, mégis érthetően beszélt. A lány sejtette, hogy valószínűleg annyira belelendült már az előadásban, hogy észre sem vette az érkezését, ígyhát erőteljesenen megköszörülte a torkát. Marridew kissé összerezzent, majd Judy pillantott.

-Kizökkentettél - közölte köszönés nélkül.

-Neked is szia - vetette oda idegesen a nő. - Gyere ki! - arca hirtelen elkomorukt.

-Te még mit keresel itt? - kérdezte a szőke ingerülten, amint becsukódott mögöttük az ajtó.

-Nem tudom... Rossz előérzetem volt.

-Ho... Hogy mi van? - nevette el magát idegesen Marridew - Te most szórakozol?

-Nem... Csak nem tudom - vont meg a vállát Judy.

-Te normális vagy? - förmedt rá a szőke - Épp elég gondot jelent nekem, hogy itt vagy, legalább ne...

-Nicky... - vágott közbe Judy. Erre a megszólíntásra Marridew azonnal odakapta a fejét. Eddig csak Ronan szólította így.

-Haragszol rám? - kérdezte végül a nő.

-Nem, én csak... - kezdte, majd észbe kapott - Nem fogok veled az érzéseimről beszélgetni! - csattant fel idegesen és már fordult is, hogy visszamenjen a terembe.

-Marridew! - hangzott ekkor egy kiáltás, mire a fiú azonnal megpördült és döbbentem meredt Judyra.

-Ez a te hangod... De nem te voltál - állapította meg kissé összezavarodva - Várj... Te is hallottad, ugye? - bizonytalanodott el, de a nő bólintott.

A következő pillanatban egy hosszú, festett piros hajú, sárga szemű, bőrkabátos férfi lépett a folyosóra és elkapta Judy karját és magához rántotta, majd egy pisztolyt húzott elő és Marridewre szegezte.

-Basszátok meg, hogy pont most akar mindenki drámázni - nyögte ki végül Marridew, aki legalább egy percig alig bírt megszólalni. - Te még angyalom, mégis mit művelsz? - förmedt rá Judyra - Valami magyarázat? - pillantott végül sürgetően a piros hajúra, akit láthatóan nem erre a reakcióra számított.

-Várj... Elrontottam a drámai hatást, igaz? - nézett rá Marridew kissé lekezelően.

-El, de most nem ez a lényeg - hagyta rá a férfi.

-Várjon, kitalálom! - vágott közbe újra a zseni - Maga valamiért azt hiszi, hogy ez a nő fontos nekem és most azzal akár zsarolni, hogy megöli az igazit.

-Mondták már magának, hogy egy arrogáns seggfej? - vetette oda gúnyosan a piros hajú férfi Judy hangján.

-Ja, élőfordult már - biccentett Marridew.

-Okosnak hiszi magát, igaz?-folytatta férfi, még mindig női hangon.

-Nem hiszem, tudom hogy okos vagy. - felelte ki értem a fiú - Viszont elég idegesítő szokás ez a hangutánzás.

-Menjünk ki a tetőre és megtudja - mosolyodott el a férfi.

-De nekem órám van - ellenkezett Marridew.

-Menj már! - förmedt rá Judy idegesen.

A szőke egy vállrándítással követte a férfit. Hat emelet magasban áltak a lapostetőn.

-Hallgatlak - pillantott rá Marridew.

-Ő itt - bökött a férfi a mellette álló nőre - Csak a poén kedvéért kell - a zseni gyanakodva felvonta a szemöldökét.

A piros hajú elengedte a nőt és a fiúhoz lépett, majd a kezébe nyomott egy mobiltelefont.

-Hívd fel! - parancsolta.

-Kit?

-Pontosan tudod, hogy kire gondolok!

-Nem nem tudom.

-Ronan Grey. Hívja ide, Greyt!

-Miért tenném? - pillantott rá gúnyosan a szöszi.

-Ezért! - mutatta fel a pisztolyt, mire Marridew egy gyors, de annál erősebb mozdulattal kicsavarta a férfi karját.

-Aúh... Eltörted a karomat!

-Csak kificamítittam! - forgatta a szemét a szőke.

-De ez zsibbad! Ilyenkor zsibbadnia kell?

-Orvos vagyok, tudom hogy kell kart kificamítani!

-Orvos...?

-Hág nem egészen, de jártam az orvosira és... - kezdte, majd észbe kapott, hogy nem is kellene magyarázkodnia.

A férfi kihasználta pillanatnyi zavarát, felpattant, majd elkapta Marridew ingje csakát. Judy ijedten kapta a szája elé a kezét, ahogy a piros hajú a tető pereméhez rángatta és meglögte a fiút, de csak annyira, hogy a lába kissé licsússzon, de még ne fulladjon meg a szorítástól.
A szőke halálra vált arcal bámult a férfira, aki a kezébe adta a telefont.

-Hívd ide, Ronan Greyt! - nézett rá.

-Nem tudom a számát.

-Ne hazudj! - fömerdt rá a férfi, - Mond neki, hogy Diaz keresi.

-Ez még milyen név? - akadékoskodott a szőke.

-Csak csináld! - rázta meg a férfi dühösen.

-De miért nem maga beszél vele... Judy hangját is tudja utánozni.

-Tíz perc alatt is az agyamra mentél, nem fogok órákat diskurálni veled, amíg megtanulom a cincogásod! - förmedt rá Diaz

-Oké.. Oké... Hívom - ijedt meg a fiú, és remegő kézzel tárcsázta a számot.
A telefon kicsöngött.

-Hangosítsd ki!

-Helló! - köszönt bele Marridew, a megszokottnál jóval magasabb és vékonyabb hangon, ezt pedig Diaz elégedetten konstatlálta.

-Mi van? - hallatszott a készülékből Ronan mély hangja.

-Örülnék neki, hogy tizenöt percen belül az Akadémia tetején lennél - hadarta Marridew. - Valami Diaz keres.

-Nem ismerem - közölte a bérgyilkos unottan.

-Eddig én sem ismertem és nem bántam volna, ha ez így is marad.

-Miért, mi történt?

-Még semmi, de ha rajta múlik, már nem élek sokáig - vallott be a fiú.

-Elég volt a bájcsevegésből! - kapta ki a kezéből a telefont Diaz, majd lehajította a tetőről.

-Amúgy... Mostmár elengedhetsz - vetette fel az ötletet Marridew, mire Diaz leintette, elfeletkezve arról, hogy ehhez fél kézzek el kell engednie. A szőke rémülten kapott a férfi másik keze után.

-Pedig nagyon tudnám értékelném - nyöszörött sápadtan.

-Kuss! - Diaz olyan erővel vágta pofon, hogy a fiú tényleg majdnem lecsúszott a tetőperemről. Marridew elkapta a férfi kabátját és abba csimpaszkodott, mivel attól tartott, hogy a piros hajú esetleg tényleg elengedi és leesik.

A következő pillanatban Ronan jelent meg a tetőn. A látottak nem igazán rázta meg, egy pillanat alatt felmérte a helyzetet.

-Bárcsak meg tudnék lepődni... - morogta félhangosan, majd övéből előrántott egy pisztolyt, és Diazra, mire Marridew lesápad.

-Ha rámlősz a kölyök meghal - közölte unottan Diaz.

-Na és? - kérdezett vissza Ronan színtelen, már-már unott hangon. Erre a másik férfi is előhúzott egy pisztolyt és Judyra fogta, aki autómatikusan felemelte a kezét.

-Patthelyzet - állapította meg Ronan.

-Nevezd ahogy akarod! - vont vállat Diaz, mire Marridew ijedten kapott a kabátja után. - Ha most leteszed a fegyvert és velem jössz, a kis barátaid talán megússzák élve.

-Ők nem a barátaim - közölte a bérgyilkos.

-Biztos vagy benne? - vonta fel a szemöldökét Diaz és elengedte Marridew ruhája nyakát. A fiú le is esett volna, ha nem kapja el a férfi kabátját.

-Nem akar inkább rám is pisztolyt fogni? - nyöszörgött meg Marridew, akinek a hangja legalább egy oktávval magasabb volt mint szokott lenni. Ronan ezt mindig is viccesnek találta, de ez most azon kevés helyzetek egyike volt, amior nem adott ennek hangot.

-Pofa be! - förmedt rá Diaz.

-Csak egy javaslat volt, de...

-Kuss legyen! - rántott rajta egyet a férfi, mire Marridew arcából kifutott a vér és inkább elhalgatott.

-Tedd le a fegyvert és engedd el a fiút! - nézett rá komoran Ronan.

-Felejtsd el! - nevetett Diaz - Dobd el a fegyvert és akkor tárgyalhatunk!

Ronan látszólag érzelemmentes arcal bámult Diazra, de Marridew ismerte már annyira, hogy tudta, hogy most vacilál. Egyszerűen látta a bérgyilkoson, hogy elbizonytalanodott. A fiú mélyen Ronan szemébe nézett, majd alig észrevehetően biccentett, mire a férfi halványan elmosolyodott és a földre dobta a fegyvert és Diaz felé rúgta.

-Haladjunk már! - pillantott körbe Marridew. - Rendezzétek le az alvilágos, bérgyilkosos dolgaitokat és menjünk!

Diaz újra megrázta a fiút, akinek akkor kicsúszott a lába alól talaj. Ronan abban a pillanatban ugrott neki a férfinak. Marridew zihálva, halál sápadt arcal feküdt a tető peremén, míg Ronan a pisztoly után kapott, de Diaz gyorsabb volt. Egy gyors mozdulattal Marridew felé lőtt, majd felpattant és rohanni kezdett, Ronan pedig utána.
Judy kétségbeesetten guggolt le Marridew mellé, de a fiú semmire nem reagált.

-Kelj fel! - rázta meg a nő erőteljesen, mire Marridew ijedten nyitotta ki a szemét.

-Azt hiszem sokkot kaptam. - közölte - És lehet hogy eltört pár bordám. És úristen... van bennem egy pisztolygolyó - hadarta elmotyogta a diagnózist.

-Fel tudsz álni? - kérdezte Judy, mire a fiú keserűen felnevetett, ami halk zihálásba fulladt.

-Hagyd! - motyogta - Hívd a mentőket, és tegyél úgy mintha semmiről se tudnál.