Grey még másnap délelőtt is a szobájában ülve, bámulta a fálat. Nem igazán tudta rendezn az érzelmeit. Gyűlölte Nickyt, mégis sajnálta őt.
Ekkor Judy lépett be a szobába.

-Mi történt? - kérdezte halkan.

-Nicky nem mondta?

-Nem. Józanul kifejezetten csendes.

-Jah... Tudom - morogta Ronan - Csak részegen viselkedik olyan idiótán... Még ha be van gyógyszerezve.

-Este átnéztem a konyhát,amit találtam kidobtam, de biztos van még cucca.

-Judy... Nem érdekel - nézett fel a lányra sötéten.

-Oké... Bocsánat. De... Elmondod mi történt?

-Nem.

-Ne kezd ezt megint! - csattant fel Judy.

Ekkor Igen jelent meg a semmiből.

-Kisasszony! - szólalt meg a mesterséges intelligencia barátságosan - Mr. Marridew hamarosan indul az Akadémiára, javaslom hogy kezdjen készülődni.

Igen elvezette Judyt a korábbi szobájába, ami változatlan maradt az előző használathoz képest.

Kutakodni kezdett a kardóbban, végül egy sötétlila ruhát választott ki, fekete balerínacipővel. Miközben öltözött, igyekezett nem belegondolni abba, hogy Marridew honnan szedte ezeket a holmikat.

Amíg Judy öltözött a Igen a szoba előtt téblábolt.

-Na, milyen? - lépett ki a szobából a nő.

-Remek ruha - felelte azonnal a kis hologram.

-Jó, de csak a ruha tetszik, vagy nekem is jól áll? Vagy mindegy mert bárki jól állna?

-Nem, nem állna jól bárkinek, Mr. Grey-en például nagyon idétlenül álna - vonogatta a vállát Igen huncutul mosolyogva, mire Judy felnevetett.

-Szeretne sminkelni? - kérdezte Igen udvariasan. A nő először nem tudta mit feleljen, végül bólintott.

Végül kicsivel több mint egy óra múlva Judy már készen is volt, Igen pedig felvezette a konyhába, ahol Marridew felhúzott lábakkal ült egy fotelban, és a laptopját nyomkodta. Judy ugyan köszönt, de ő fel sem nézve biccentett.

A férfi öltönyt viselt tornacipővel. Sötét ruhája és fekete keretes szemüvege ugyan erős kontrasztban ált sápadt szeplős arcával és szőke göndör hajával, de Judy szerint így is kifejezetten jól nézett ki. Mostmár haja is tiszta volt, alkohol szagot sem árasztott. 

-Mr. Marridew, nem szeretne indulni? - lépett mellé igen.

-Nem - Judy a nap folyamán most hallotta először megszólalni.

-Átfogalmazom: nem kellene indulnia?

-De igen! - lépett be a helyiségbe Ronan is. Hangja rideg és érzéketlen volt, de Nicky nem reagált.

-Uram! - nézett rá a hologram kissé szemrehányóan.

Marridew végül összecsukta a laptopot, majd feltápászkodott. Tekintete megakatt Judyn, de alig pár másodpercig bámulta, Ronan máris egy gyilkos pillantás vetett felé. Nicky pofátlanul rávigyorgott és kimenet a szobából.

-Várjon! - indult utána gyorsan a nő, de Ronan utána szólt.

-Legyetek óvatosak!

Az épület előtt beszáltak egy fekete kocsi hátsó ülésére. Judy izgalma nem ragadt át Marridewre, aki csak hátradöntött fejjel bámult ki az ablakon.

-Gyakran jár ilyen helyekre? - próbált társalogni a nő.

-Hé! - nézett rá Nicky - Ne magázz! Öregebb vagy nálam - vigyorodott el kajánul.

-Ezt miből gondolja? - nézett rá megütközve Judy.

-Huszonhat éves vagy - közölte a férfi.

-Ezt... Ezt honnan tudja?

-Zseni vagyok - nézett a szemébe. Szürke, pont mint Ronané, állapította meg magában Marridew.

-Aha... Maga mennyi idős...? Hány éves vagy? - módosított azonnal kissé zavartan, mire Marridew csak mosolygott.

-Várj... Mi most az Akadémiára megyünk... Egy idős leszel a halgatóiddal?

-Mondhatni - biccentett Marridew.

-Hogyha most eljöhetek ide... Akkor tisztázta az ügyünket? - tudakolta Judy.

-A tiédet igen. Már a neten is fent van, vannak róla hamis rendőrségi cikkek, meg hasonlók.

-És Ronan? - kérdezte óvatosan a nő.

-Majd az is el lesz intézve - felelte valamivel halkabban.

-Ti Ronannal barátok vagytok?

-Definiáld a barát fogalmát - kérte Nicky anélkül hogy a lányra nézett volna.
Judy pár pillanatig meglepedten bámult rá.

-Hát... Nem tudom... Te annak tartod?

-Miért kérdezel ilyeneket? - kérdezett vissza Nicky reflexből hárítva a válaszadást.

-Mert elegem van belőle, hogy én semmiről nem tudok! - tört ki hirtelen Judyból.

-Oké - hagyta rá Nick.

-Oké? Oké! Ennyit tudsz mondani?

-Tudnék mást is, csak nem akarok - vont vállát unottan.

-Mi az ami olyan nagy titok, hogy nem tudhatom? Akárhányszor valami fontosról beszéltek, mindig elküldtök.

-Ne légy gyerekes! - intette le, majd megigazította a szemüvegét. A mozdulat pont ugyan olyan volt, mint amikor Ronant akarja elhalgattatni, ha éppen bosszantja. Judyt rettentően dühítette, hogy Marridew ennyire lekezelően bánik vele.

Már éppen hangot adott volna a felháborodottságának, amikor is eszébe jutott valami.

-Tudod... -kezdte- Szeretem a Ronan nevet. Volt egy bátyám... Őt is így hívták...

-Hivátk? -érdeklődöt Marridew.

-Hat éves korában eltűnt. Apám azt mondta meghalt. Nagyon különleges fiú volt. És gyönyörű szemei voltak. A jobb szeme kék volt, a bal pedig mogyoró barba. Ez az egyetlen emlékem róla.

Ekkor a kocsi megált.

Marridew kiszált, majd a kezét nyújtotta Judynak. A nő ugyan tudta, hogy ez a hirtelen jött illedelmesség csak látszat, mégis elfogatta.

Az Akadémia gyönyörű épület volt. Judy imádta. Hatalmas, stílusos, gyönyörű és modern.

-Bemehetek az előadásodra? - kérdezte Judy.

-Értesz valamit az kvantummechanikához? - pillantott rá Marridew.

-Nem igazán - rázta meg a fejét Judy tétován.

Ezen a válasszon a férfi láthatóan nem lepődött meg.

-Akkor nem sokat ertenél belőle - vont vállát - Nem akarsz inkább körülnézni egy olyan tanszéken ami tényleg érdekel?

Judy egy kis hezitálás után végül visszakérdezett.

-Most csak le akarsz rázni?

-Nem - sóhajtott Marridew - csak tudom hogy nem érdekelne a szeminárium.

-Oh... - nézett rá a nő csodálkozva - Akkor igen... Szeretnék megnézni egykét dolgot.

-Szeretnél kísérőt, idegenvezetőt, vagy mit tudom én mit?

-Nem kösz, megoldom egyedül is. - a nő hangja kissé ridegebbnek hatott, mint szerette volna.

-Felőlem. - vont vállát Marridew és otthagyta Judyt.

A lányt még mindig dühítette Marridew flegma viselkedése, de végül ráhagyta, és elindult az Akadémia bejárata felé. Ekkor gondolkodott el azon, hogy vajon hova tűnt Marridew, akinek szintén a bejáraton kellett volna bemennie, de arra felé mégsem látta.

A fiú ezalatt a terem előtt ácsorgott, ahova egyre több diák érkezett meg. Marridew úgy sejtette, hogy új hallgatónak hiszik, mert ugyan egymással beszélgettek, de rá csak néhány pillantást vetettek.
Ekkor egy szögegyenes, festett fekete hajú fiatal lány lépett mellé.

-Szia - köszönt kissé magas hangon, mire a fiú csak biccentett. - Új vagy?

-Valami olyasmi - hagyta rá Marridew.

-Te is a Sztochasztikus Schrödinger egyenletek a kvantumfizikában szeminárium vársz? - próbált beszélgetést kezdeményezni a lány.

-Nem, puszta szórakozásból állok itt - vágta rá kissé szarkaztikusan a srác, majd benyitott a terembe, és a hallgatók nem kis megrökönyödésére, felült a tanári asztalra, míg a diákok a lépcsőzetesen elhekyezkedő sorokban foglaltak helyet.

-Ma... Maga a tanár? - nézett rá döbbenten a fekete hajú lány.

-Amint látod - vigyorgott rá Marridew.