Délelőtt volt. Nick Marridew kissé kótyagosan ült az ágy szélén. Biztos volt benne, hogy rohadtul másnapos, és amúgy is csak halványan derengtek neki, az előző este eseményeire. Ezen nem nagyon meglepődött, mivel általában mikor holtrészegre issza magát, utána minden teljesen kísérik neki.

Ekkor megcsördült egy telefon. Marridew kis keresgélés után felvette, és álmosan beleszolt.

-Helló, mond! Richard! Hogy holnap? Komolyan azt hiszi hogy bemegyek az Akadémiára? Tudja mit csinálok most? Full másnaposan szenvedek! Ja... Tudom hogy dél van... Azt mondja holnapra kiheverem? Addigra újra részeg leszek! Szóval lesz valami rendezvény is?... Aha... Aha... Az meg ki a tököm? Francokat, ha híres lenne, ismerném. Oké, holnap megyek, tartok előadást, meg mit tudom én, csak hagyjon már!

Marridew lecsapta a telefont, és áthajította a szoba másik végén lévő fotelba, mire az újra csörögni kezdett.

-Ahj, baszki! - tápászkodott fel szédelegve.

-Mi van? - szólt bele újra a készülékbe -Ja, felkeltem. Idejössz, és kiengedsz? - nevetett fel kissé gúnyosan - Itt lakom, azt hiszed be tudsz zárni, a saját szobámba? - kérdezte, majd kinyomta a készüléket.

Marridew kómásan elterült az ágyon. Pár perc múlva Ronan lépett be a szobába.

-Öltözz fel normálisan! - parancsolt a félmeztelen fiúra.

-Hagyjál már, fáradt vagyok - nyöszörgött.

-Négy napig simán kibírtad, most is fel fogsz tudni kelni - morogta Ronan.

-De akkor nem tudtam hogy hiányzik az alvás. Különben is nem simán bírtam ki, a végén már hallucináltam is.

-Nem vagy éhes?

-Nem akarok enni - jelentette ki azonnal.

-Nicky, ne kezd már ezt megint - sóhajtott Ronan.

-Nem kezdem, folytatom!

-Rendeltem pizzát - próbálkozott tovább.

-Mi az hogy rendeltél!? - háborodott fel - Ide nem rendelhetsz kaját!

-Miért nem?

-Mert haragszom rád és útállak és amúgy sem engedném meg!

-Gyerekes vagy! - forgatta a szemét Ronan, mire Marridew csak a fejére húzta a takarót.

Ronan unottan felált, és a hajánál fogva, egy mozdulattal lerántotta a földre a barátját. Nicky az előző este az ágy mellett hogyott kabátra esett.

-Ez nagyon fájt - nyöszörgött.

-Tudom, azért csináltam - morogta, és kirángatta alóla a kabátot, mire Marridew sértetten meredt rá.

-Ne nézz így rám - forgatta a szemét Grey - Úgy is mindketten tudjuk hogy mi lesz a végeredmény. Ne húzzuk már az időt!

-Amúgy... Miért van itt a kabátod? - kérdezte kissé zavartan.

-Semmire nem emlékszel igaz? - pillantott le rá unottan a félszemű férfi.

-Csináltam valami hülyeséget? - nézett rá kissé ijedten Marridew.

-Ja, olyasmi... - vont vállát Ronan.

-Józanon megcsináltam volna?

-Nem tom, egyszer biztosan...

-Oké, akkor annyira nem lehet gáz - vonta meg a vállát.

Marridew végül kénytelen kelletlen felált és kirángatott a gardróbból egy pólót és egy fekete kapucnis pulcsit, majd felvette.

-Na végre! Most pedig: van... vagyis lesz, valamikor a közeljövőben pizza, te pedig enni fogsz. Világos?

-Ahj már!

-Világos? - nézett rá Ronan dühösen.

-Világos - motyogta Marridew - Amúgy képzeld - kezdte mesélni - Richard hívott, azt kérte, holnap menjek be az Akadémiára szemináriumot tartani. Meg elvileg lesz valami fo...

-Maga szemináriumokat tart a Tudományos Akadémián? - lépett be ekkor a szobába Judy izgatottan. Marridew beszédét még mindig különösnek találta, de mivel most józan volt, így a nő biztosra vette, hogy ez valamilyen akcentus.

-Ja. Miért?

-Imádom azt a helyet! Minden álmom, hogy ott dolgozhassak. Nem lehetne esetleg... Hogy tudja? Magával visz, vagy ilyesmi? - pillantott rá könyörgően a nő.

-Tisztában vagy vele, hogy hivatalosan eltűnt személy vagy? - vonta fel a szemöldökét Marridew.

-Lééégyszi!

-Nem.

-Könyörgöm - nézett rá Judy a nagy barna szemeivel.

-Tudod mennyi papírmunkába fog ez nekem kerülni? - tápászkodott fel a fiú.

-Végülis úgysem tudsz aludni - szólt a el magát Judy.

-Hogy mi? - kapta oda a fejét hirtelen Marridew.

-Semmi, csak köszönöm! Elképesztően hálás vagyok! Komolyan! Köszi! - hálálkodott a nő.

-Hagyjuk ezt most! - intette le Marridew, majd a kommunikátorba hadarva elviharzott.

Ronan nem akarta azonnal követni, végül közel két óra elteltével indult csak utána.
Tudta hogy a laborban lesz. Amikor leért, azonnal meglátta Marridewet, aki egy whiskys üveggel a kezében, hadart a telefonba.

-Nicky! - szólalt meg Grey, amikor barátja letette a készüléket - Minden oké?

-Persze. Az a hivatalos sztori, hogy...

-Nem úgy értettem - állította le azonnal Ronan.

-Akkor hogy?

-Szerintem tudod...

-Nem, nem tudom! - vágta rá ingerülten - szóval: Judy megszökött a pasijával, George Dylannal, Berlinbe, de időközben kiderült hogy a csávó megcsalja és átveri. Judy kétségbeesett, haza akart jönni, de semmilyen cucca nem volt, blablabla.... Aztán összefutott velem, aki üzleti találkozón volt Berlinben, meg ilyenek.

-És velem mi van? - kérdezte Ronan.

-Te majd egy másik adag papírmunka leszel - morogta.

-Nicky... Te tulajdonképpen mit dolgozol?

Marridrw nem válaszolt, csak csendben bámulta a monitort.

-Nekem nincs kedvem arra a hülye fogadásra menni - közölte végül.

-Tudod hogy ez nem így működik... - győzködte Ronan.

-Bérgyilkos vagy... Nem érzem jogosnak, hogy kioktatsz a társadalmi konvenciókról.

-De én legalább nem vagyok asszociális - vágott vissza a fél szemű.

-Igazad van, virágzó a szociális életed - gúnyolódott Marridew, de Grey egy gyilkos pillantással elhalgatatta.

-Amúgy - váltott témát gyorsan - az arcod... Mi történt?

-A lázadást meséltem már?

Marridew keserűen felnevetett.

-Igaz... Bocs... Leléptem. De hallottál róla, nem? - nézett rá Ronan kissé bűnbánóan.

-Ki nem?

-Akkor. A tűzben.

-Ühüm. Nem voltál orvosnál - állapította meg. - Megnézhetem?

-Nem vagy orvos - tiltakozott Ronan.

-De jártam orvosira - vágta rá azonnal.

-Hazudsz! - jelentette ki Grey.

-Honnan tudod?

-Onnan hogy mindog azt mondod, hogy az MIT-rá jártál.

Marridew magyaráztaképpen körbemutatott a laborban.

-Az MIT-rá is jártam. Szerintem hihető - vont vállát - Gyere, lehet hogy tudok segíteni - nézett Greyre.

Ronan közelebb lépett, mire Nicky felált az asztaltól, de a bérgyilkos így is feltűnően magasabb volt nála.

-Emlékszel mi volt tegnap este? - kérdezte hirtelen - Hogy miket mondtál?

-Neeeem...? - húzte el furcsán a szót  Marridew.

-Most hazudsz?

-Nem - jelentette ki, mostmár  határozottabban.

Marridew felnézett Ronan re, hogy levegye a szeméről a kendőt. A bérgyilkos arcán súlyos égett seb volt. A szőke fiú óvatosan megérintette, mire ő halkan felszisszent.

-Látsz? - kérdezte, mire Ronan megrázta a fejét - Figyelj... Én... Lehet hogy tudok csinálni... Valamit.

-Mi az hogy lehet? - nézett rá mosolyogva - Azt hittem, zseni vagy.

A fiú pár másodpercig némán meredt Ronanra, de a bérgyilkos semmilyen érzelmet nem tudott leolvasni róla. Hirtelen Nicky arca ködössé és zavarát vált.

-A gyógyszerek... - motyogta hirtelen Marridew.

-Nem! Nincsenek gyógyszerek!

Nicky meg akarta kerülni Ronan, de ő egy határozott mozdulattal az asztalnak lökte, majd teste két oldakán megtámaszkodott az asztal lapján. Marridew kissé ijedten, zavartan nézett fel rá. Ronan érezte hogy szaporábban veszi a levegőt.

-Engedj el!

A labor félhomály sötét árnyékba borította kék tekintetét.

-Nem! Nem fogsz megint gyógyszereket szedni!

-Azt csinálok amit akarok! - hangja remegett, próbált szabadulni Ronantől - Amikor szükségem lett volna valakire... Amikor szükségem lett volna rád... Te nem voltál itt... Mostmár nem akarlak látni... Holnap... Elmegyek az Akadémiára... Elviszem Judyt... És eltűntök!

Grey ingerülten megragadta Marridew ruhája nyakát, és a falhoz lökte, de ő csak gúnyos mosolyjal nézett vele farkasszemet. A fiúnak még mindig erős alkohol szaga volt, Ronan pedig tudta, hogy józanon sosem viselkedne így.

Ronan rosszat sejtve, reflex szerűen nyúlt az övéhez, a pisztokyáért, de Marridew megelőzte, keze már a férfi fegyverén volt.

Grey az elégedetten vigyorgó szöszire nézett, majd hirtelen hasba vágta, majd kicsavarta a kezéből a pisztolyt. Marridew majdnem összecsuklott, amikor a bérgyilkos nyakához szorította a fegyvert.

-Nem tudnál megölni - suttogta.

-De igen. Bérgyilkos vagyok, erre neveltek - sziszegte, és gyomorszájon térdelte.

Marridew alig kapott levegőt, majdnem megfullatt, vért köhögött.

-Nem ölnél meg! - hörögta elhaló hangon.

-De igen - Grey flegma unalom al nézett rá.

-Akkor, mi a probléma? Ölj meg! - ruhája újjával megtörölte az arcát és felnézett Greyre.

Ronan megütközve meredt rá.

-Gyerünk! Lőjj le! Semmit nem jelentek neked! Ölj meg! Csak egy senki vagyok...

-Nicky, ez nevetséges…

-Igen az! - nevetett fel - De komolyan gondolom! Semmit nem ér az életem! Ölj meg!

-Miért csinálod ezt!? - fakadt ki Ronan.

-Nem megy? - mosolyodott el.

-Nicky... Én nem foglak megölni!

Marridew megfogta Ronan kezét, majd szemtelenül mosolyogva kivette belőle a fegyvert. Arca eszelős volt, mikor a halántékához szorította.

Ronan utána kapott, de túl lassú volt, a fiú elsütötte a pisztolyt.

Másodpercekig nem történt semmi, mire Grey értetlenül nézett a szöszire.

-Nem volt megtöltve - suttogta reketten - Csak tudni akartam megölnél-e... Hogy hol az a bizonyos határ...

Marridew egy darabig némán fürkészte Ronant, várva a reakciót, de semmit nem tudott leolvasni az arcáról.

Grey keze ökölbe szorult, pár pillanatig csak bámult maga elé, majd szó nélkül ellökte magától Marridewet, aztán sarkon fordult és felment a laborból.

A zseni némán, kezében a pisztolyjal, kivörösödött arcal, zihálva bámult utána.