Marridew leguggolt Ronan mellé, ruhája egyik zsebéből elővett egy lézeres pengét, levágta a bilincseket, majd felsegítette.

A férfi megkönnyebbülten ált fel.

-Még mondom őszintén, a menekülés nem gondoltam át teljesen - vallotta be Marridew kissé zavartan - Gyeretek! - biccentett feléjük - Kapaszkodjatok!

Ronan szemrebennés nélkül, mint aki már tudja mi a terv, átkarolta a nyakát, majd intett Judynak is. A nő kissé zavartan, de követte a példáját.

Marridew pár pillanat múlva, már repült. Kesztyűje és bakancsa kéken izzott. Mögöttük a fal újra szilárd lett.

Körülbelül ötszáz méter magasban a ragyogás megszűnt, és zuhanni kezdtek. Ronan egyik kezével igyekezett befogni Judy száját, aki ijedtében felsikoltott.

Marridew mit sem törődve velül, széttárta a kezét. Ruhája karjai és oldala között bőrhártya feszült,ami megtartotta őket.

Alig tíz perc vitorlázás után földet érték.

-Asszem meghúztam a vállamat...! - nyöszörgött Marridew. Hangja erőtlen köhögésbe fulladt.

-Szálj le rólam Nicky! - morogta dühösen Grey, és lelökte magáról a fiút.

-Na most, tényleg kurva sok kérdésem van - jelentette ki Judy.

-Csak nyugodtan! - kapta fel a fejét lelkesen Marridew, aki addig egy hologramos kijelzőn pötyögött - Nézzétek! - hadonászott az ég felé - Ott jön a repülőm!

-Még mindig megvan a repülőd? - nézett rá Ronan meglepetten.

-Jaja! Királyság, nem?

-Ha valakit érdekel, én még mindig nem értem mi történik? - szólt közbe Judy.

-Az a tag hamis vádakkal felnyomott téged, Ronannak meg van bűne bőven, tehát ha megszöktök sem tudtok mit csinálni, én meg jöttem, hogy segítsek - foglalta össze Marridew röviden.

-És maga kicsoda? - kérdezte a nő kissé ingerülten.

-Nick Marridew - felelte.

-Ezt már mondtad!

-Egy kösz is megteszi - vigyorgott eröltetetten a fiú.

A következő percben a repülőgép leszállt, majd szinte azonnal kinyit az ajtaja is. Marridew biccentett mire mindhárman beszáltak.

-Ki tudja még hogy itt vagyunk? - kérdezte Ronan.

-Senki.

-Akkor ki vezeti a repülőt?

-Áh... Kérlek! - legyintett - Robotpilóta.

Marridew megált az előtérben, testét azonnal körülzárta egy sötét kapszula, majd alig fél percek később már farmerban és zakóban lépett ki belőle.

-Felvágós barom! - forgatta a szemét Grey, mire Marridew vállát vont.

-Nekem legalább van mire - vágott vissza a szőke.

-Csak kíváncsiságból: - fordult felé Grey kissé gyanakodva - Hova is akarsz vinni minket?

-Hozzám! - jelentette ki.

Judy ránézett. A fiú tekintete most kezdett csak kitisztulni. Szeme pimaszul csillogott, de a nő úgy látta, hogy amióta ismeri, most gondolkodik a legtisztábban, beszél érthetően. Nem igazán tudta elképzelni mi lehetett Marridew fejében, de be kellett vállalnia, hogy nem is akarta tudni.

A következő pillanatban Judy sírva görnyedt össze.
A két férfi megütközve meredt rá.

-Na ezt, most meg én nem vágom - pillantott Marridew Greyre.

-Én ezt ne-hem bírom! - zokogta Judy - Haza akarok menni! Én nem vagyok bűnöző!

-De most mindenki úgy tudja hogy az vagy. Most nem mehetsz haza - magyarázta Marridew.

-Pofa be idióta! - förmedt rá Ronan - Szerinted ez segít?

-Hát... Nem úgy tűnik.

Ronan Judy mellé ült, majd át ölelte a nő vállát, és csöndben hallgatta a szipogását.

-Nem lesz semmi baj, megoldjuk! - próbálta megnyugtatni.

-Szerintem attól hogy hazudunk neki, nem lesz jobb.

-Kuss legyen! - förmedt rá Ronan - Megoldjuk! - próbálta megnyugtatni a nőt.

-Mégis hogy? - nézett rá könnyes szemmel - Őrültek vagytok! Elmebeteg gyilkosok!

-Én nem vagyok gyilkos! - kérte ki magának azonnal Marridew, mire Ronan gyomron könyökölte.

-Ezzel nem cáfolod meg amit mond! - motyogta összegörnyedve a fiú.

-Lehet hogy tényleg nem mi vagyunk a legjobbak akiket el tudsz képzelni ebben a helyzetben, de... - folytatta Grey, Judynak.

-Csak a magad nevében beszélj! - háborgott ismét a szőke, de Grey újra gyomorszájon vágta.

Marridew bekönnyezett a fájdalomtól.

-Nehogy te is elbőgd magad! - vihogott Ronan gúnyosan.

-Jól vagyok! - motyogta - Különben meg lehetnél kicsit hálásan.

-Azt hiszed hiszek neked? - nézett rá ridegen Grey - Komolyan? Te? Idejössz csak azért, hogy segíts? Ugyan...

-Ez elég sértő.

Ronan Marridew felé fordult, és elkapta a ruhája nyakát.

-Engem nem fogsz átvárni! - sziszegte.

Marridew kissé félrebilletett fejjel, érzéketlenül nézett rá.

-Kérlek... - mosolyodott el megvetően - Ne légy ostoba.

-Örülnék, ha nem most nyírnátok ki egymást! - szólt közbe gyorsan Judy.

-Csak a miheztartás végett kérdezem, de nem ölnél meg ugye? - kérdezte kissé idegesen a szöszi.

-Ó, dehogynem, bármikor!

Ronan gúnyos elégedettséggel nézte, ahogy Marridew arca hófehérre váltott.

-Ezt jó tudni - nyögte ki végül. Hangja most véknyabb és magasabb volt, de Ronan szemmel láthatóan nagyon élvezte a helyzetet.

-Csak nem félsz? - vihogott.

Marridew elvörösödött.

-Nem vagy olyan helyzetben, hogy sértegethes! - közölte végül nyugodtan - És igen, nyilván nem puszta jóindulatból vagyok itt - húzte el a száját pimaszul - De neked elég annyit tudnod, hogy köt egy szerződés.

-Kivel?

-Tudod te azt - vigyorgott.

-Nem, nem tudom! - csattant fel ingerülten Ronan.

Judy újra szipogni kezdett.

Ekkor egy kisfiú jelent meg melletükk. Alig tűnt többnek tizenkét évesnél. Szürke haja és vörös szeme volt, barátságosan mosolygott a társaságra.

-Üdvözlöm! - biccentett Judy felé - Igen vagyok. - mutatkozott be.

Judy és Ronan kérdőn nézték Marridewre.

-Ő Igen. - közölte - Mi nem világos ezen?

-Egy mesterséges intelligencia vizuális megjelenési formája vagyok. - magyarázta Igen.

-Ez így tök illúzió romboló - duzzogott Marridew - Miért nem tudjátok érteni magatoktól?

Igen kissé tétován kapkodtam a fejét, végül a szöszi felé fordult.

-Segíthetek valamiben uram?

-Kísérd el Judyt, hogy le tudjon feküdni! - utasította azonnal Igent.

-Hölgyem! - nézett a hologram a nőre, mire ő kissé tétován felált, majd követte a kisfiút, aki elkísérze egy hálószoba felé.

-Az a nő, - biccentett az állával Judy után, amikor hallótávolságon kívül ért - tényleg Judy Harrelson?

Ronan bólintott.

-Tehát a kormányzó lánya?

Ronan megint bólintott. Idegesítette Marridew átható, kék tekintete, ahogy rezzenéstelenül fürkészi az arcát.

-És azt tudja hogy te ki vagy? - kérdezte végül.

-Nem - vágta rá rögtön.

-Szóval nem mondtad el neki - mosolyodott el gúnyosan.

-Nem - felelte Grey lassan - és ha eljár a pofád, esküszöm megöllek.

-Nem fog. - vigyorgott - Véletlenül nem.

-Te most zsarolni próbálsz engem? - meredt rá Ronan.

-Jól látod a helyzetet.

-Mik a feltételeid? - kérdezte megadóan.

-Segítek nektek: amiatt a hülye szerződés miatt, elintézem hogy felmentsenek a vádak alól, addig lakhattok nálam, tisztázom Judy nevét, mert neked már úgy is mindegy, továbbá megtartom a kis titkodat, viszont itt most én vagyok a főnök. Nem ölhetsz meg, nem bánthatsz és azt teszed amit mondok... - vigyorodott el kajánul.

-Egy igazi seggfej vagy! - sziszegte dühösen Ronan.

-Ugyan már, Ronie! Fontos neked a nő?

-Igen, de...

-Akkor mégis mi a probléma?

Ronan szó nélkül felált, majd el ment. Jól ismerte a gépet. Hátramenet egy kissebb szobába és ledőlt az ágyra. Próbált aludni, de képtelen volt rá. Hosszú időn keresztül, némán bámulta a plafont. Marridew feltételei gondolkodott. Abban sem volt biztos, hogy a zseni komolyan gondolja amit csinál, és nem csak a saját szórakoztatására kerül életveszélybe, nem hogy abban hogy képes lenne segíteni.
Talán órák teltek el így, míg végül összeszedte magát és felált.

Mikor újra kiment, az előtér üres volt, ezért próba szerencse alapon megszólalt.

-Igen! - a kis hologram szinte azonnal megjlenet.

-Üdv uram! Miben segíthetek?

-Hol van Marridew?

-A laborjában - válaszolta Igen.

-Leszált a repülő?

-Igen - bólogatott hevesen a hologram.

-Odamehetek Nickyhez?

-Igen. Odavezetem.

-Nem, nem kell, megoldom - tiltakozott gyorsan Ronan, de Igen nem tágított, ígyhát a férfi hagyta hogy bevezesse az elképesztően modern épületbe.

Igen megált egy lélcső tetején, és lefelé mutatott.

-Nick Marridew nem szereti ha bárki is zavarja őt odalent.

-Hidd el, tudom! - halgatatta el Ronan, mire nagy megkönnyebülésére a hologram eltűnt.

Ronan tétovázás nélkül lement a laborba. Odalent sötét volt, csak egy asztali lámpa világított. A fal mentén különböző eszközök, kütyük és páncélok áltak, az asztalokon tervrajzok hevertek.

Marridew egy fotelban feküdt. Fehér laborvédelmi köpeny és fekete keretes szemüveg volt rajta, felhúzott lábakk, félig lecsúszva, ölében egy halom papírral, a semmibe meredve gondolkodott.

Grey régebben rendszeresen látta így a zsenit. Nem akarta zavarni, sem pedig kizökkenteni, így csak csendben körülnézett.

A laborban a fal mentén polcok, könyvek, és különböző kütyük foglaltak helyet. Az egyik falon egy Guns'n Roses poszter volt, amire piros filccel Nicky írásával volt olvasható:
Ezt kérem levenni.

Alá valaki más kézírásával volt firkálva: Nem

Alatta: Ki van rúgva!

Alatta: Rendben!

Ezzel az ügy láthatóan elintézettnek volt tekintve.

Ronan felment megnézni a régi szobáját. Amint sejtette, Marridew egy év elteltével sem nyúlt semmihez.