-A végét honnan tudod? - kédzte csodálkozva Judy - Elvileg akkor már nem is voltál ott.

-Lehet hogy egyszer tálálkoztam Roxyval... - vont vállát Ronan.

-De az még mindig nem derült ki hogy miért vagyunk itt - akadékoskodott a nő.

-Ha, tényleg! John nem igazán dolgozta fel Fred halálát. A börtönből őt is pszichiátriára vitték, és mint kiderült, tévképzetei vannak, ráadásul olyanok, amik nem szerencsések rám nézve - magyarázta.

-Azt hiszi te ölted meg?

-Valami olyasmi...

-És én miért vagyok itt?

-Mondtam már, hogy azt nem fogom elmondani... Amúgy se hiszem, hogy jó hatással lenne az életed további részére.

-Nem tudom mire kéne gondolnom - habozott Judy.

-Addig jó.

-Még fogunk halni? - kérdezte végül a nő, remegő hangon.

-Nagyon remélem hogy nem.

-Most mit fogunk csinálni?

-Fogalmam sincs - ismerte be Grey - De nem fogunk meghalni. Megígérem.

-Van terved? - vonta fel a szemöldökét Judy.

-Valami olyasmi... Csak kicsit több benne, a bizonytalan fehér folt.

Sok ideig, talán órákig, csak csöndben ültek.
Judy többször is megpróbálta ezt megtörni, de láthatóan Grey teljesen befordult, és nem volt hajlandó megszólalni.

Végül mégiscsak kinyilt az ajtó. Egy hosszú, fekete hajú nő lépett be rajta. Ronan Grey megütközve meredt rá. Már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, most még se jutott eszébe semmi sértő.

A nő végül Judyhoz lépett,és leguggolt mellé.

-Nem kell félned - suttogta - Neked nem lesz semmi bajod... Ha minden jól megy.

-Ki vagy te? - kérdezte Judy bizonytalanul.

-A nevem Melody. Én vagyok itt az alvezér - felelte nyutott, lágy hangon.

Grey még még mindig képtelen volt megszólalni, de most senki nem foglalkozott vele. Melody még mondott valamit Judynak, úgy hogy ő ne hallja, majd kiment.

-Mond, jól vagy? - nézett Judy, a még mindig az ajtót bámuló Greyre.

-Én... Nemtudom - nyögte ki végül - Valami nagyon fura dolog történt az előbb.

-Tényleg? Na és mégis micsoda?

-Arról fogalmam sincs... - motyogta - De ki kell jutnom innen! Fogalmam sincs... Judy most mit tegyek!? - meredt a nőre kétségbeesetten.

Judy csak a fejét rázta.

-Na jó! - pattant fel dühösen - Ez már szánalmas! Vajon mióta vannak ilyen durva hangulatingadozásáim? - töprengett el hangosan - Mindegy - vonta meg végül a vállát - Majd megkérdezem Nickyt.

Judy már éppen kérdezni akarta ki az a Nicky, de végül jobbnak látta, ha mégse teszi.

-Mit mondott a nő? - fordult végül Grey Judy felé.

-A neve Melody - közölte Judy.

-Mit mondott!?

-A neve Melody.

Grey nem reagált, Judy pedig tudta, hogy egy darabig nem fog újra megszólalni. Tévedett.

-Szóval... Melody. Mit mondott?

-Elég ha azt tudod, visszajön még.

-Oké... Van egy tervem! - csillant fel a szeme.

-Szerepel benne gyújtogatás? - kérdeztem azonnal.

-Hát... Talán - sütötte le a szemét.

-Akkor felejtsd el!

-Pedig nagyon jó terv!

-Bocs, de nem nagyon szeretnék semmit se magunkra gyújtani!

-Jól van na! - morogta kissé csalódottan - Akkor nincs gyújtogatás. Csak ha nagyon muszáj.

-Egyéb ötlet?

-Nincs... De majd röktönzök!- vigyorodott el.

Judy ugyan nem ismerte régóta Greyt, mégis nagyon jól tudta, hogy ez az arckifejezés, semmi jót nem jelent,de mivel nem volt jobb ötlete, kénytelen volt beletörődni a helyzetbe.

Ezek után csak csendben ültek. Judy már abban sem volt biztos, hogy Grey ébren van-e még. Több napja voltak már bezárva, és egyszer sem látta még aludni. Ahogy ebbe belegondolt, Judy most jött csak rá hogy nagyon szomjas.

Megpróbálta elterelni a figyelmét, de semmi érdekeset nem talált, így végül Greyt kezdte el bámulni. Ahogy jobban megnézte, most jött csak rá, miért nem nagyon mozog. Mindkét karja a falhoz volt bilincseleve. Judynak viszont így már végképp elképzelése sem volt, hogy fognak kiszabadulni. Amiket Grey mesélt neki, abból úgy sejtette, most nem lesz senki, aki megmenti őket.

Órák teltek el így, amikor valami váratlan dolog történt. A szoba fala egy körülbelül két négyzetméteres felüleleten egyszercsak áttetszővé vált, majd lassan teljesen eltűnt, és egy alak lépett keresztül rajta. Fekete, hipermodern, testhez álló, fémpáncélt viselt.

Érkezésére a foglyok döbbentem kapták fel a fejüket, egyikük sem bírt megszólalni.

-Alapjaiban változtatja meg az atomok molekuláris összetételét - mutatta fel a tenyerét, ami világoskéken ragyogott.

-Mi van? - nyögte ki végül Judy.

-Ja, tényleg! - kapott a fejéhez az alak, majd gyorsan le ette a sisakot - Nick Marridew vagyok.

A fiú nagyon fiatal volt, és viszonylag alacsony. Szőke haja, szeplős arcába és hevesen csillogó jégkék szemébe omlott. Nem volt az a tipikus harcos alkat, tekintete ködös, kissé zavaros volt. Kissé furcsán beszélt, Judy nem volt benne biztos hogy akcentus van, vagy simán csak nincs teljesen magánál.

-Nicky? - csodálkozott Grey - Te tulajdonképpen mi a tökömet keresel itt? - kérdezte halálosan nyugodt hangon.

-Megmentelek titeket? - nézett rá kissé szarkasztikusan Marridew.

-És honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

-Hát... Izé... A múltkor összefutottam Roxanával, ja meg azzal a taggal... Még volt az az üvöltözős indiai csávó... Vagy pakisztáni... A sztori ezen része nem teljesen tiszta... -

-Ahogy elnézem a többi sem - forgatta a szemét Grey gúnyosan.

-Jól van na! - vonogatta a vállát Marridew - Nem mernék rá megesküdni, hogy teljesen józan voltam... Pláné, hogy reggel Kanadában tértem magamhoz... De ez most nem számít... Valószínűleg kicsit feltűnő az a lyuk a falon, szóval le kéne lépni!

-Támogatom! - vágta rá rögtön Judy.

-Amúgy tudtátok, hogy köröznek titeket? - érdeklődött Marridew, mintha ez a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozna.

-Engem is? - meredt rá Judy.

-Dehogy is! - rázta meg a fejét - De nem mehetsz haza!

-De...de miért? - kérdezte a nő, elcsukló hangon.

-Mert megerősítenéd a Ronanal kapcsolatos információkat.

-Esküszöm hogy nem!

-Mind ezt mondja! - legyintett.

-Amikor ezt kitaláltad, józan voltál? - vonta fel a szemöldökét Grey.

-Azt nem én egyedül találtam ki, hanem Igennel - magyarázta - De valószínűleg valami hiba csúszott a rendszerbe, mert nem volt teljesen érthető mirő beszélt.

-Az sem teljesen érthető, maga miről beszél! - vágott közbe Judy.

-Melyik része nem tiszta?

-Egyik sem!

-Oké! Elmagyarázom...

-Ne...! - szakította félbe Grey azonnal - Senkinek nem hiányzik, hogy belemenjünk a beteges, tudományos dolgaidba! Csak azt mond amit nagyon muszáj!

-Igen egy mesterséges inteligencia, és áltakában ő csinálja a meló unalmas részét... Pláne mióta Loretta felmondott!

-Loretta a...?

-A volt titkárnőm! És remélem továbbra is az szándékozik maradni. Szőrnyű volt! De amúgy tényleg mennünk kéne!