* Egy évvel korábban*

Az egész terem tele volt, mindenhol fegyveres emberek tolongtak, lökdösték egymást, hogy normálisan elférjenek.

Középen egy férfi ált, egy kicsit sem stabil asztalon, így kiemelkedve a többi ember közül. Csízmában volt, piszkos, fehér ingben, és hosszú, sötét kabátban.
Övén két pisztoly, és egy nagyon vékony pengélyű, fekete nyelű tőr lógott.
Hosszú, hullámos haja arcába lógott, szürke szemével őszinte megvetéssel nézett végig az összegyült társaságon.

Várta hogy a csapat bérgyilkos elhalgasson, és csak rá figyeljen, de mindenki mással volt elfoglalva. A legtöbben veszekedtek, vagy csak úgy általánosságban veszekedtek, de voltak olyanok is, akik egészen biztosan nem voltak józanok.

Ekkor Grey előkapta az egyik pisztolyát, és a mennyezet e lőtt. Abban a pillanatban mindenki elhalgatott, és felé fordult.

-Kösz a figyelmet! - vigyorgott eröltetetten - Csak hogy előre tisztázzunk: aki közbepofázik lelövöm - közölte a tőle jól megszokott rideg hangon - Először is: aki gyáva, és fél, most tűnjön innen!

Egyáltalán nem kiabált, még csak fel sem emelte a hangját, mégis néma csend volt.

-Senki? Nincs jelentkező? Vagy elmenni is féltek? - nevetett Grey, direkt provokál közönségét. Mégsem tett ellene senik semmit.

Végül szétnyiltak az emberek, helyet adva egy izmos, hátrasimított hajú férfi számára, aki egy pisztolyt fogott Greyre.

A terére néma csend telepedett. Egy pillanatra Grey arca is elkomorult, de egy percre sem esett ki a szerepéből, nem bizonytalanodott el.
Széttárts karját, szabadon hagyva mellkasát, jelezve hogy lőjön.

A szőke férfi habozott. Egy kopasz, rongyos ruhás társa mellé lépett, és halkan súgott neki valamit, mire ő leeresztette a fegyvert.

Grey nevetett. A szőke arca lángba borult, de mire felemelt volna a pisztolyát, de az a következő pillanatban hangosan csattant a földön. A Kapitány találata a lábát érte. A fejvadászok sorai újra összezárultak, és mostantól senki nem foglalkozott a sebesültel.

-Folytathatom? - kérdezte Grey kimérten. Csend volt, egy ember sem mert tiltakozni - Feltételezés már mind érzitek, hogy közeleg a lázadás. Sőt, amióta itt vagyunk, mind erre várunk. Vannak akik már évtizedek óta "dolgoznak" a Cégnek. A Cégnek, amely mindannyiunk életét tönkre tette. Még sem tett senki semmit. Mindenki csak arra várt, hogy kitörjön a lázadás, mégsem volt soha egy ember sem, aki megváltott volna minket. Most pedig itt vagyok én! Eljött a nap, amely véget vet Lucius uralmának és a Cégnek. Harcoljatok!

A monológ végén Grey szinte már kiabált, de amikor elhalgatott sem szólalt meg senki, mind feszülten figyelték az asztalon álló férfit, majd kitört a tapsvihar.
Ez a reakció még Greyből is döbbenetet váltott ki. Pár pillanatig meglepetten bámult a közönségére, majd újra észbe kapott.

-Ne bámuljatok, indulás! - kiáltotta - Szabadok lesztek, tünjetek innen!

A fejvadászok egyszerre, egymást táposa és lökdösve próbálták kiözönleni a folyosóra.

-Ostobák - forgatta a szemét Grey, amikor valaki meglökte az asztalt amin ált, mire a már így is elég ingatag bútor azonnal összetört.
A puffanásra többen odakapták a fejüket.

-Menjetek már! - zavarta el őket a Kapitány.

Ezek után ő is feltápászkodot, majd kilépett a folyosóra.

Az épületben emberek tolongtak a legkülöbfékébb fegyverekkel. A pisztolyok hangján, és üvöltéseken kívül semmit nem lehetett kivenni a hatalmas kavarodásból.

Grey egyik kezében kezében a pisztolyával, másikban a tőrével rohant végig az épületen. A legfelső emelet felé vette az irányt. Fél szaladt a lépcsőn, befordult az egyik sarkon, amikor kicsapódott előtte egy ajtó. Egy harminc év körüli, magas, izmos szőke férfi lépett ki rajta.
Elkapta Grey kabátja nyakát, és berángatta egy raktárhelyiségbe. Mindenhova ládákat, fegyvereket, és üzemanyagot hordókat pakoltak.

-Ez a te műved Grey? - förmedt rá a férfi.

-Lehet hogy van hozzá egy minimális közöm - felelte óvatosan.

-Hol van Johnny?

-Honnan tudjam? A te öcséd!

-Figyelj Ronan - váltott stílust hirtelen a szőke- Ez nevetséges.

-A forradalmam? - kérdezte csendesen.

-Igen - bólintott - Én ezt nem csinálom - mondta fáradtan - Éppen elégszer tették már tönkre az életemet. Ennek most vége.

Grey nem teljesen értette mire gondol.

-Fred... - szólalt meg végül - Ne így legyen vége.

Fred Lewis felemelt a pisztolyt, és határozottan Grey állához szorított. A férfi arca elkomorult, amikor hallotta, hogy a golyó egy hordóba csapódik. Nem mondott semmit, nem mentegetőzött, nem tiltakozott.

Fred mélyen a szemébe nézett. Arcára egy pillanatra kiült a bizonytalanság. Végül elengedte barátja ruháját, akinek így talpa újra földre került. Már a pisztoly sem őt fenyegette.

Fred Lewis mostmár a saját halántékához nyomta.

-Mond meg Johnnynak, hogy gyenge voltam... Gyenge voltam, de ő ne legyen az. Soha. Mond meg neki, hogy soha ne tegye azt amit én. És te se, Ronan. Vidd végbe a lázadás! - mosolyodott halványan - Legyetek szabadok! És Hale... Neki legyen vége!

Mély levegőt vett, majd újra Greyre nézett.

-Esküdj meg... Esküdj meg hogy vigyázol Johnnyra... Az életedre - Fred arca sápadt volt, és megtört.

-Esküszöm - suttogta Ronan. Szürke, átható tekintetéből látszott, hogy teljesen komolyan beszél.

-Köszönöm.

Fred először az egyik üzemanyagot hordóra lőtt, ami azonnal lángra kapott.

A következő pillanatban újra elsült kezében a pisztoly, mire a férfi élettelenül zuhant a földre.

Ronan Grey némán, a zokogás határán álva esett térdre, barátja holtteste mellett. Lehunyta a szemét, igyekezett nyugodt maradni, és összeszedni gondolatait, de képtelen volt rá, helyette kitört belőle a nevetés. Fájdalmas, szenvedéssel téli, őrült nevetés.

A tűz sercegésére kapott csak újra észbe. Lassan felált és az ajtó felé fordult.

John Lewis az ajtóban álva, megdöbben e, teljesen sokkos állapotban figyelte a jelenetet. Korábban rendezettem hátrasimított szőke haja most zilált, arca sebes és vér volt, egyik lábára bicegett. Könnyes szemmel felváltva bámulta bátyját, és Greyt.

Grey szó nélkül mellé ugrott, majd megragadta a kába férfi karját. Lewis nem tiltakozott.

A tűz egyre gyorsabban terjedt, a lázadás is vérbe folytották. A fejvadászok, és a Cég tagjai pánikszerűen, szervezetlenül rohantak ki az épületből.

Grey a legalsó szinten, a hátsó kijárat felé rohanva majdnem keresztülesett egy testen. Amint meglátta a husszú ezüstös haját agya teljesen kitisztult. Letérdelt a férfi mellé, és maga felé fordította. Arca öreg volt és kegyetlen, világoskék szeme jéghideg.

John is a hullát bámulta. A lázadás kezdete óta most érezte először hogy tisztán tud gondolkodni.
Greyre nézett. Most látta először a férfi tekintetében a Judy áltál már ismert érzéketlen, önelégült, gyűlölettel téli tekintetét. Grey nevetett. Hátravetett fejjel, csukott szemmel, Lucius teste mellett térdele nevetett.
jra kinyitotta a szemét, de John már nem szikrázott benne azt a bizonyos tűz. Az a tűz, aminek talán az egész lázadás, és sokuk szabadsága köszönhető. Ez a tűz volt az egyetlen amit John kedvelt benne. Enélkül Grey tekintete sötérnek, sőt ijesztőnek hatott.

Lewis érezte hogy ez volt az a pont amikor Grey végleg elveszette a józan eszét, ítélőképességét. John tudta hogy sokmindent túlélt már, és hogy egy jó ideje már nincs stabil lelki állapota. Érezte hogy ez volt az a pillanat, amikor Grey teljesen összezuhantt, mégha ezt sosem lenne képes elismerni, talán még csak elfogadni sem.

Végül még is Grey reagált előbb. Újra előkapta John kezét, és tovább futott. Még nem értek ki, amikor a raktár egy pontja berobbant. A két férfit hatalmas erővel lökte ki a robbanás, mindketten több méter repültek.

Az épület előtt legalább egy tucat rendőrautó várta őket. Lewis ekkor már félig eszméletlen volt a sokktól, és a füsttől.

Grey szaporán kapkodta a levegőt, és szinte már pánikolva próbálta meg lelökni magáról Johnt. Amikor ez sikerült neki, felált és őt is felsegítette.

Grey kétségbeesetten próbált valamilyen menekülési útvonalat keresni, míg Lewis kábán támaszkodott a vállára.

Lewis mindig is őrültnek tartotta Greyt, de abban biztos volt, hogyha ezt most túléli, azt neki köszönhető. Ugyanis azt tudta, hogy nem szerencsés sarokba szorítani egy őrültet.

-Emeljék fel a kezüket! - hallatszott a rendőrautó felöl a kiabálás.

Lewis legnagyobb meglepetésére Greynek sikerült tartania magát. Nem kezdett pánikolni, vagy tombolni, annak ellenére, hogy minden irányból fegyverekkel vették célba.

Grey felemelt az egyik kezét, míg a másikkal Lewist tartotta.

-A másikat is!

Grey halálos nyugalommal fektette le a földre Lewist, a lehető legkevésbé fájdalmas pozícióba.

-Dobja el a fegyvereit!

Grey elvigyorodott, majd az övéhez nyúlt. A rendőrök nagyrészt szinte azonnal tett egy reflexmozdulatot, amit ő csak vihogva nyugtázott, majd lecsatolta a fegyvereket, és magától pár méterre hajította őket, aztán mindkét kezét felemelte.

Lewist hordágyra fektették, és el vitték.

Grey karját kényszerzubbonnyal szorították le. A férfi meg sem próbált tiltakozni, csak tűrte, ahogy egy fekete kocsi hátsó ülésére lökdösik.