Az autó motorja leált. Judy dühösen szállt ki a kocsiából. Hosszú, fekete göndör haja a vállára omlott.
Előresietett a sötétben, és felnyitotta a motorháztetőt, amikor valami megzördült a háta mögött. Ijedten pillantott hátra, de semmit ternészetelleneset nem látott, ezért visstafordult az autóhoz. Pár perc múlva végül kénytelen volt bélátni, hogy azt sem tudja mi romlott el, nemhogy azt, hogy kéne megjavítani.
Éppen tárcsázta volna az autó mentők számát, amikor ismételten zajt hallott.
Mostmár teljesen megzördült, és elindult az útmenti bokrok felé, de semmit nem talált.
Elindította a hívást. A mobiltelefon kicsengett, de a következő pillanatban tompa ütés érte a tarkóját, mire a nő elterült a földön.
A mellette álló alak egy határozott mozdulattal taposott a telefonra, majd felette az immár teljesen elnémult készüléket, és a bokrok felé hajította, majd gyorsan bekötözte Judy száját, majd leszíjjazta a kezét.

Judy csak órákkal később kezdett magához térni, de a feje még mindig sajgott, és nagyon kába volt. Érezte hogy még van kötözve. Kezei teljesen elzsibbattak, mindent tagja fájt.Végül nagy nehezen kinyitott a szemét és körülnézett.

Egy félhomályos szobában volt, egyetlen kicsi ablakkal, amin alig szűrődött be némi fény.
A Judyval szemben álló széken szintén ki volt kötözve valaki, de nem olyan kíméletesen mint a nő.
Karjait hátracsavarták, bokája véres volt, hosszú, hullámos haja csapzottan lógott, eltakarva arcát. Bokáig érő kabátot viselt, csízmája mellette hevert a földön.

Judy nem akart hozzászólni, nem is tudott volna mit mondani neki. Viszonylag rövid idő után a másik fogolynak is feltűnő, hogy magához tért. A férfi felemelt a fejét. Kócos haját kirázta sápadt arcából, így jól látható volt, hogy egyik szemét és majdnem fél arcát, szürke kendő takarja.

Már éppen mondott volna valamit, amikor az ajtó hatalmas lendülettel kicsapódott.
Egy izmos, szőke hajú férfi lépett be. Fekete bőrruhákat viselt, nyomában három másik alakkal, akik közül ketten ijesztően hasonlították egymásra, a harmadik pedig zöldre festette a haját.
Mindegyikük alkarján egyforma tetoválás volt, amit Judy nem tudott pontosan kivenni.

-Másképp tényleg nem tudott bejönni?-kérdezte unott hangon a hosszú hajú.

-Pofa be! - förmedt rá a férfi, majd Judyhoz fordult- Hogy hívnak?

-Judy... - motyogta remegő hangon - Judy Harrelson.

Ennek hallatán a férfi elégedetlen elvigyorodott, majd a kikötözött fogolyra nézett.

-Ismered? - bökött felé az állával. A nő bizonytalanul megrázta a fejét.

-Ronan Grey-közölte-Miatt vagy itt.

A nőnek összeszorult a szíve a Ronan név hallatán.
Judy Greyre pillantott, de ő a három, feltételezhető testőrt, vagy katonát méregette.
Közülük kettő a férfi egyetlen intésére Grey mellé lépett, és leoldották a láncait. A fogoly láthatóan megkönnyebbült, de ez az érzés szinte azonnal eltűnt az arcáról, amikor a két férfi felrángatta a karjánál fogva, majd térdelő helyzetben a főnökük lába elé lökte.

-Dr. Hale ürül hogy újra láthat- nézett le a fogolyra megvetően.

-Tudod hogy mindig meglep milyen ostoba vagy, Lewis-közölte nyugodtan, tökéletesen rezzenéstelen arcal.

Greynek minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerült feldühítenie Lewist, aki nem is próbálta meg visszafogni az érzelmeit, hanem egyszerűen csak pofon vágta az előtte térdelő rabot. A férfi feje hátrahanyatlott, mire a három testőr gúnyos röhögésben tört ki.

-Mindig elfelejtem milyen nevetségesen arrogáns vagy! - förmedt rá Lewis Greyre, aki szenvtelen, már-már unott képet vágott.

-Tudja miért van itt? - kérdezte a szőke.

-Nem - felelte egyszerűen Ronan Grey.

-Vigyék el a nőt! - parancsolta Lewis, mire a katonák azonnal engedelneskedtek.

-Akkor hát elmondom! - tért újra a tárgyra Lewis - Megesküdtem, hogy bosszút állok és megölöm. És most látod kit hoztam ide? - utalt Judyra.

-Felismeri? - kérdezte. Grey megrázta a fejét.

-A kormányzó lánya - magyarázta - Persze visszaadhatnánk váltságdíjjért, de mindketten nagyon jól tudjuk, hogy nem szokása a kölykeiért fizetni. Igaz kapitánya? - a kapitánynak gúnyolt férfi arca megrándult, de nem szólt semmit.

-Látja, maga is tudja miről beszélek - mosolyodott el Lewis elégedetten.

-Tényleg csak a nevetséges kis bosszúd miatt rángattál ide? - forgatta a szemét Grey, aki eddig egyáltalán nem viselkedett úgy, mint ahogy azt egy rabtól elvárnánk.

-Természetesen van még más is. Mégpedig a pénz, amivel egy éve meglépett a Cégtől.

-Azt mind elvesztettem. Kártyán. Ami maradt azt elittam - közölte a fogoly.

-Ne szórakozzon kapitány! - csattant fel ingerülten Lewis - Ennyire idiótának tart?

-Amint látja.

Lewis szeme ijesztően megvillant. Eszelős tekintettel bámult Greyre, akinek semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcáról.

Lewis mostmár nem a katonáit utasítgatta. Egy erőteljes mozdulattal felrántotta a férfit, majd határozottan megindult felé. Grey hátrált pár lépést, de szinte azonnal a falnak ütközött. Lewis két kezét megtámasztotta a fogoly feje két oldalán. Most látszott csak mennyivel magasabb, és izmosabb Greynél. A fizikai közdelemre kerültne a sor, egyértelmű volt, hogy a fogolynak igen kevés esélye lenne, mégis magabiztosan álta Lewis pillantását.

A szőke semmit sem tudott kiolvasni átható, érzéketlen, szürke tekintetéből.

Vajon most fél tőlem? Futott át a gondolat Lewis agyán. Próbált leolvasni valamit Grey arcáról, de nem járt sikerrel. Arca ugyan teljesen kivörösödött, és egyre jobban próbált el húzódni tőle a fal felé, de összességében jól tudta titkolni érzelmeit.
Arca merev, szeme jéghideg volt, Lewis mégis úgy érezte, a fogoly tart tőle, ugyanakkor tudta, hogy ezt valószínűleg akkor sem vállalná be, ha az élete múlna rajta, így csak unottan bámult fogvatartója arcába.

-Mondani is fogsz valamit, vagy bámulsz még egy darabig? - kérdezte akkor Grey pimaszul.

Lewis sosem tudta jól kezelni érzelmeit, így igen könnyen fel lehetett idegesíteni.

Most sem próbálta meg leplezni haragját. Greynek sikerült újabb pofont kiprovokálnia. Erősen csapódott a falnak, majd előre csukott, halántékából kicsordula a vér. Feje előre csukott. Lewis egy határozott mozdulattal megfogta az állát, és arcát maga felé fordította.

-Mire vársz még, ölj meg ha annyira akarsz - nézett rá Grey határozottan.

-Ugyan már! - nevetett fel halkan Lewis - Mi lenne abban az élvezet? - vigyorgott.

A két egyforma testőr éppen ekkor lépett be a kis cellába. Lewis férreált Grey elöl, mire az ikrek karon ragatták, kezeit hátra bilincselték, szemét egy fekete rongyal bekötötték majd kirángatták egy hosszú folyosóra.

A fogoly egy darabig semmit nem látott, csak percekig csak lökdösték, végül érezte, hogy újra térdre nyomják.

Valaki belemarkolt a hajába. Arcán érezte Lewis lehelletél, ahogy halkan beszélt hozzá.

-Emlékszik a bátyámra, kapitány? - kérdezte.

-Barátok voltunk - válaszolta Grey ridegen.

-Megölte őt! - üvöltötte Lewis magán kívül.

-Tudod hogy ez nem igaz - jelentette ki, de Lewis beléfolytotta a szót.

-És most én is megölöm magát és a testvérét - suttogta.

-Nincs testvérem - rázta meg a fejét Grey.

-Ó, dehogy nincs! - nevetett - Többet tudok magáról mint gondolná.

A fogoly arcát egy erőteljes mozdulattal víz alá nyomta. Ez még Ronan Greyt is megléte, így lehetősége sem volt levegőt venni, mégsem akarta fuldoklás jeleit mutatni. Már percek óra víz alatt volt, de még mindig nem mozdult. Végül amikor már tényleg érezte, hogy nem bírja tovább, és bármikor elveszítheti az eszméletét, akaratlanul is kapálózni, vergődni kezdett.

Lewis csak ekkor húzta ki a vízből. Grey fulladozott, köhögött, és levegőért kapkodott, amikor fogvatartója újra a víz alá nyomta, és az egész kezdődött előről. Lewist és testőreit kifejezetten szórakoztatta ez a játék, Judy viszont elszörnyedve bámulta, hogy fenyegetik újra és újra vízbefolytással a foglyot. Egy idő után már áramot is vezettek a vízbe. Igaz nem volt olyan erős hogy megölje Greyt, a katonák mégis mámoros elégedettséggel nézték ahogy a férfi teste újra és újra összerándul.

-Mit akarsz ezzel elérni? - kérdezte Grey hosszú idő elteltével. Hangja mostmár sokkal halkabb, és erőtlenebb volt mint korábban.

Lewis levette az arca elöl a kendőt, és a szemébe nézett. A hajánál fogva tartotta Grey fejét, övéből egy pisztolyt vett elő, és a nyakához szorította.

-Jó volt, kapitány? - kérdezte vigyorogva.

-Tudod mit? - nézett vissza rá Grey megkínzott, de gúnyos arcal, szemkendőjéből csöpögött a víz - Jó volt.

Lewis elkomorult.

-Akkor hajrá! - lökte el magától Greyt, aki pár pillanatig csak tántorgott, aztán összerogyott. A bandát ez nem hatotta meg, sőt, úgy nézték mondja ez valami komoly szórakozás lenne, ahogy újra meg újra próbál felállni, de minduntalan visszaszédül.

-Miért nem csinál valaki valamit? - tört ki akkor Judy. A nő oda akart menni hozzá, de Lewis röhögve leintette.

-Ő akarta így - rántotta fel a karjánál fogva a még mindig remegő Greyt - Igaz kapitány? - vigyorgott gonoszul, de a "kapitány" rá se nézett - Figyelj rám ha hozzád beszélek! - parancsolt rá dühösen. Egy pillanatra még a lekezelő stílusú magázásról is megfeletkezett. Durván maga felé fordította Greyt. Arcát félig takarta hosszú haja, de így is látszott hogy nem érintette meg túlságosan Lewis üvöltözése. Arca teljesen szenvtelen, vonásai merevek voltak.

-Zárjátok vissza őket! -utasította Lewis az őröket.

Az ikrek egyik tagja megragadta Judyt, míg a másik Greyt rángatta ingja nyakánál fogva. Mindkettőjüket belökték a cellájukba. Judyt többé kevésbé kíméletesen, de a még mindig szédelgő Grey egyszerűen csak beesett.

Lewis búcsúzóul ledobott elé egy újságot, majd végleg otthagyta őket. A férfi kezébe vette a hírlapot. Pár pillanatig meredten bámálut rá, majd hátravetett fejjel, hisztérikus felnevetett. Judy félelemmel a szemében nézett az egész testében remegő Greyre. Amikor hangja végleg elnémult, hangatalanul csukott össze.

Judy az újsárga pillantott. A férfi arcképe, egy körözési plakáton.

Hosszú órák elteltével Ronan Grey még mindig összekucorodva ült a fal tövében. Judy abban sem volt biztos, hogy egyáltalán ébren van-e még, de nem igazán mert beszélgetést kezdeményezni. Kifejezetten ijesztőnek tartott ilyen állapotban látni egy embert. Nem tudta eldönteni, hogy simán csak nincs kedve beszélgetni, vagy most hirtelen teljesen összezuhant.
Igaz nem ismerte túl rég óta, de az eddig tapasztaltak alapján, nem tűnt olyan magába roskadós típúsnak. A nő minden esetre reménykedett benne, hogy mondjuk csak gondolkodik. Mégsem akarta szótalon nézni őt, így végül megszólalt.

-Lewis... Azt hiszem így hívták... Beszélt a testvérderől... Azt mondtad, neked nincs testvéred - hebegte Judy, de Grey egyelőre teljesen ignorálta.

-Pedig szerintem van - közölte a nő. - Lewis azt mondta még fogja ölni... És téged is... - Judy közelebb ült hozzá.

A férfi ugyan nem húzódott el, de továbbra is mozdulatlanul ült.

-Én... Én nagyon sajnálom - suttogta Judy.

Grey meg remegett. A nő szavai most először váltottak ki belőle bármiféle reakciót.

-Szóval sajnálod! - nézett fel rá. Tekintete jéghideg, arca megvető volt, hangja csak úgy csöpögött a gúnytól.

-Ostoba vagy - közölte higgadtan. 

Judynak a lélegzete is elakadt a felháborodottságtól, de láthatóan Grey nem szándékozott megindolkolni véleményét, a nő mégis várakozóan mábult rá.

-Én miért vagyok itt? - kérdezte végül.

-Még nem jöttél rá?

Judy megrázta a fejét. Grey gúnyosan felnevetett.

-Akkor nem fogom lelőni a poént.

-Te most szórakozó? - meredt rá a nő ingerülten, mire Grey csak megvonta vállát.

-Jó esetben sosem fogod megtudni.

-És rossz esetben?

-Akkor meg már úgy is mindegy lesz - mosolygott keserűen.

-Csak azt mond el miért vagyunk itt.