-Na hova ülünk? -kérdezi Dan már a buszon, a székek között állva.
-Mi? -pillantok rá.
-Aha, nem szeretnél együtt ülni? -vonja fel a szemöldökét. Tudom, hogy szeretne a srácokkal ülni, viszont engem sem szeretne magamra hagyni.
-Ülj csak a srácokkal nyugodtan, bármikor átülhetsz pár percre.-mosolygok.

Elvigyorodik, én meg felé hajolok és adok egy apró puszit a szájára. Már épp mennék a helyemre, de a derekam után kap és magához húz, majd az ajkaimra tapad.

-Te vagy a legjobb.-suttog a fülembe elszakadva tőlem.

-Tudom.-nevetek és leülök Nora mellé.

-Már mondtam, de ahjj annyira édesek vagytok.-tapsikol.-Miért nem ültél mellé? -érdeklődik.

-Nem akarom, hogy folyton egymás nyakán legyünk.-vonom meg a vállam.-Ha minden pillanatban, így lenne, nem lenne annyira izgalmas.

-Igazad van.-szólal meg Alexis egy fejünk felett. Nem, nem repül, csak simán áthajolt hozzánk, mert Ninával mögöttünk ülnek.

-Gyerekek! Mindenki itt van? -jön oda hozzánk az ofő.

-Levi meg Gábor még nem.-szólal meg hátulról Dan.

-Gondolhattam volna.-fogja a fejét az ofő.-Még valaki? -néz körbe.

-Mindenki más itt van.-számol meg minket gyorsan Nora.

-Akkor én megnézem a két szerencsétlent.-jelenti ki Orsi néni.

-Felvegyem a műsort? -kérdezi meg úgy Zoli, hogy Mészáros ne hallja a busz elejében.

-Aha.-bólogat hevesen Balázs.-Lefoglalom Mészárost míg leszaladsz a buszról.

Mire ezt elmondja Zoli már készenlétben van, kezében a telefonja és gyorsan lemegy a busz lépcsőjére, hogy ne látszódjon. Balázs elindul a töri tanárunk felé és elkezdi a monológját.

-Tanár Úr, lenne itt egy kis probléma ...- míg Balázs jártatja a száját, Zoli gyorsan visszaszalad Leviék szobájához.

Szerencsére Zolit nem vette észre a tanár és elbújt az egyik bokor mögött. Balázs meg már megoldotta a "problémáját", tehát mi az üveghez tapadva vártuk, hogy mikor jönnek meg. Úgy 10 perc várakozás után Orsi néni a fülénél fogva rángatta kifele Levit és Gábort a szobájából, szó szerint. Komolyan, mintha 5 évesek lennénk.
Zoli próbál közelebb menni, ezért az övéhez közeli bokrot kezdi el szakértő szemekkel vizsgálgatni. Zsebre vágja a telefonját és mint egy igazi kommandós átbukfencezik a következő rejtekhelyhez. Elkezdi videóra venni az eseményeket. Orsi néni ordibálva húzza lefele a fiúkat a lépcsőn, mi meg mivel rájövünk, hogy lesz még itt ennél érdekesebb dolog, Dan előveszi a telefonját és elkezdi videózni őket. Nem is kell sok Zolinak, tanárnő már rá is talál a bokor mögött és a hitéből kitérve iramodik a rohanó fiú után, aki még így is -futás közben- próbálja videózni nem éppen jó állapotban lévő osztályfőnökünket. Zoli azt gondolta, hogy le tudja rázni az ofőt, még pedig azzal ha beleugrik a medencébe, egy gyönyörű fejes formájában. Orsi néni találékony felnőtt lévén megfogta a keze ügyébe kerülő szivacslabdákat és egy "Gyere ki, de azonnal Zoli!" felkiáltással hozzávágta őket.
Ekkor már mindenki leszállt a buszról, hogy követhesse az eseményeket.
-Ha kiszállok, akkor meg tetszik verni?-pillant fel Orsi nénire Zoli.
-Nem fiam, de majd elintézem, hogy anyád megtegye.-neveti most már el magát az ofő.
Azt követően, hogy Zoli megszárítkozik, végre elindulhatunk a busszal.

-Mit csináljunk addig, míg odaérünk Egerbe? -csatlakozik Nina, mi meg Norával megfordulunk, hogy egyszerűbb legyen.

-Mondjuk énekeljünk? -tárja szét a karjait A.

-Fiúk, tudnátok szolgáltatni egy kis zenét? -megyek hátra a srácokhoz és Dan ölébe ülök.

-Persze.-mondja egyből Peti és előkotorássza a táskájából a bluetooth-hangszóróját.

-Mást is.-duruzsol a fülembe Dan.

-Micsoda?-nézek rá értetlenül.

-Én mást is tudok szolgáltatni.-mosolyodik el.

-Jesszus, te mióta vagy ilyen perverz?-lököm meg a vállát játékosan.

-Óh, én mindig ilyen voltam Angyalom.-puszilja meg a fejem tetejét, a megszólítástól libabőrös leszek.

-Nem akarok zavarni, de melyik szám legyen az?-krákog Levi.

-Alexis! Mit szerettél volna kérni?-ordítok előre.

-Öhmm, legyen mondjuk a...-gondolkodik Alexis.

-Alan Walker Aloneeee -kérleli Nina, nem mintha olyan nagyon győzködni kéne a fiúkat.

-Álmos vagyok.-ásítok egy hatalmasat, immár Dan ölében....hmm azt hiszem leginkább feküdve. A csodálatos félórás koncertünk óta már eltelt legalább egy óra. Mindenki teli torokból énekelte a számokat és baromkodott, na az osztályfőnök már nem örült neki ennyire...

-Pedig elég sokat aludtál.-nevet Dan.

-Tudom, de akkor is álmos vagyok.-felállok egy pillanatra, majd visszaülök Dan ölébe, csak most úgy, hogy vele szemben legyek. A lábamat arra az ülésre rakom, ahol Levi ülne és Dan vállára hajtom a fejem.-Aludhatok itt?-mormolom a nyakába, mire kirázza a hideg.

-Aha.-fonja szorosabban körém a karjait. Belepuszilok a nyakába és ismét a vállára hajtom a fejem.

-Angyalom.-kelteget Dan.-Megérkeztünk Egerbe.

-Oh, bocsi.-dörzsölöm meg a szememet. -Nem akartam ennyit aludni.

-Semmi baj, szálljunk le a buszról, mondjuk előbb te szállj le rólam.-teszi hozzá halkan kuncogva.

-Majd máskor kényelmesebb helyet keresek.-megyek bele én is a játékba, közben leszállok a buszról.

Körülbelül 10 perces sétát követően megérkeztünk az úticélunkhoz.

-Gyerekek, a Szemfényvesztés Múzeumba fogunk először menni.-avat be minket Orsi néni.

-Na de tanárnő, már csak egy kérdésem lenne.-közli Peti.-A múzeumban teljesen sötét lesz?-érdeklődik Peti.

-Igen, de ezt eddig is tudtátok.-próbál Orsi néni valami értelmet nyerni a kérdésnek.

-Akkor szabad a tapi!-ordítja el magát Levi majd lepacsizik Bálinttal.

-Érett tizedikesek....-fűzi hozzá Nora.

-Kikérem magamnak, ennél érettebbek már nem is lehetnénk.-hajol meg Bálint.

Mikor beérünk az idegenvezető elmondja, mit tegyünk. Mindenki magához vesz egy botot és szép lassan lebotorkálunk a lépcsők után következő homályba. Szorosan Danhez simulok, mivel még egy ideig nem akarok elmenni mellőle.
Körbemegyünk a ház különböző helyiségein.

-Ki tudja valaki találni, hogy mi az a tárgy ami a jobb oldalon helyezkedik el a szék mellett?-kérdezi az idegenvezető.

-Egy óriás dobókocka?-röhög Gábor.

-Hmm, nem igazán.

-Egy mosógép igaz?-kérdezi Balázs.

-Pontosan.-zeng körbe az idegenvezető hangja a helyiségben.-Mehetünk is tovább.

-Majd később találkozunk, odamegyek Noráékhoz.-adok egy cuppanós puszit Dannek.

-Rendben.-érzem a mosolyát, miközben elhúzódom.

-Hé, Alexis!- szólok oda a lánynak, hogy minél hamarabb megtaláljuk egymást.-Merre vagy?

-Itt.-ragadja meg a kezemet barátnőm, miközben átfurakodok Bálinték mellett.

-Nina?-tapogatok előre a sötétben.-Nora?

-Mellettünk.-fogja a kezemet Alexis, hogy ne veszítsük el egymást.

-Nektek tetszik?-fordulok arra, amerre gondolom őket.

-Aham, legalább ha megcsapom valamelyiket, nem kell bocsánatot kérnem.-suttogja Nora. Körülbelül 2 másodperc múlva már halljuk is Dávid "diszkrét" ordítását.

-Mi a francot csinálsz?-próbál halkan ordibálni, nehogy megszólják.

-Hoppá, bocsi, véletlen volt.-kuncog Nora.-Hát ezt nem így terveztem.-suttogja nekünk, mire mind hatalmas nevetésben törünk ki.
A következő feladat az éneklés volt, nagy nehezen meghoztuk a döntésünket, ami elég érdekesre sikeredett. A számolós dalt énekeltük el, igen, ami úgy kezdődik, hogy Egy, egy almafa, kettő, két katica...stb. stb.
Meg is lepődtem volna, ha a lüke osztályunk nem élvezi ennyire.
A következő pillanatban Nora hangja töri meg a csendet.

-Dan, azt hiszem rossz embert ölelgetsz.-hallatszik, hogy Nora mindjárt kipukkan a nevetéstől.

-Oh, hol van Ell?-Dan döbbent hangját hallva szép lassan odaaraszolok hozzá és átölelem.

-Megcsalsz?-nevetek.-Szép pasi.

-Úgy gondoltam beújítok egy barátnőt.-ad egy apró csókot a nyakamba, mire magamhoz húzom és ráérősen megcsókolom. Milyen jó is az, mikor senki sem lát...

____________________♡____________________

-Annyira gyorsan eltelt.-sóhajt Levi az eget kémlelve.-Nem lehetne plusz még egy napot?-nyöszörög. Elmentünk McDonald's -ozni, most épp egy játszótér melletti füves területen ülünk/fekszünk páran, kinek hogy tetszik.

-Sajnos nem.-rázza a fejét Nora.

-De jövőre is megyünk valahova, nem?-néz körbe kicsit szomorkásan Levi.

-Aha, majd elviszünk az állatkertbe a barátaidhoz.-nevet Dan.

-Vicces, én is ezt akartam mondani.-röhög Levi.

-Lassan indulnunk kéne, már csak fél óránk van pihenni, aztán a busznál kell lenni.-nézem meg a telefonomon az időt.

-Maradjunk még.-suttog a fülembe Dan.-Örüljünk neki, hogy csend van.

-Igaz.-dőlök hátra az ölelésébe.-Noráék hova is mentek?-valami olyasmit említettek, hogy láttak egy jó helyet és meg kell nézniük. Nekem pedig megtiltották, hogy csatlakozzak, úgyhogy Dannel maradtam.

-Sosem lehet tudni.-nevet.

-Majd jönnek.-vonok vállat, ha nem hát nem.

-Gondoltál már arra, mi lesz ha hazamegyünk?-simítja meg a vállamat.

-Igen és eléggé tartok a dologtól.-nevetem el magam feszülten.-Lou talán segíthetne nekünk.

-Hmm, talán.-mered a távolba.-Bírom a srácot, nem hinném, hogy beárul, ha megkérjük rá.

-Én is ebben reménykedem.-sóhajtok.-Csak még nem igazán tudom, mit szól a kapcsolatunkhoz, mert mielőtt eljöttem otthonról volt egy elég érdekes felszólalása.

-Ohh, ezen ne aggódj, nem lesz gond.-nevet fel hangosan Dan.-Mióta látott minket együtt jó párszor megkaptam már a kérdést, hogy meddig húzom még az időt.

-Komolyan?-nézek ledöbbenve Dan szemébe.

-Aha, például mikor volt az a filmezős esténk, te elmentél átöltözni, rémlik?-néz rám éjfekete pillái alól.

-Hogyne emlékeznék?-takarom el az arcomat kínomban.-Azt hittem ott helyben elsüllyedek, mikor ajtót nyitottam neked.

-Nem kellett volna, tetszett a látvány. -kacsint.-De visszatérve az eredeti témára, anyuéknak simán elmondhatjuk.

-Legalább nálatok szabadon lehetünk.-nézek rá cinkos mosollyal.

-Majd meglátjuk.-puszil bele a hajamba.-Most már viszont tényleg mennünk kéne, mert nem fogunk odaaérni időben.-tol fel az öléből, majd ő is feltápászkodik.

-Indulunk?-néz fel rám Levi.

-Ideje lenne.-kiált Nora, mire mindenki feléjük fordul.

-Még jó, hogy indulnunk kell, már azt hittem örökké sétálni fogunk.-támaszkodik meg a lábán Nina.

-Merre voltatok?-nézek rájuk kíváncsian.

-Erre-arra.-kacsint Alexis.

-Nagyszerű, tehát nem akarjátok elmondani.-ráncolom a szemöldököm.

-Nem hát.-nevet Nora.

-Indulhatunk?-nézek körbe, miután mindenki készen áll, csoportosan visszasétálunk a buszhoz. A többiek már ott vannak és a busz mellett ácsorognak.

-Még nagyon hamar érkeztünk. -néz az órájára Nora.

-Fel lehet szállni a buszra?-kérdezi Levi.

-Persze, Balázs már rég fent van.-int a busz felé Kitti.

-Úgy ennék most valamilyen sütit. -nézek hatalmas szemekkel Danre.

-Már adom is.-nevet, majd kiveszi a táskájából az anyukája isteni csokis sütijét.

-Köszönöm.-adok egy puszit az arcára. Közben az ofőék is megérkeznek és már indulunk is a busszal.

Az út feléig mindenki csak pihen, hiába leszívta az energiánkat a semmittevés is.
A maradék időben beszélgettünk meg énekeltünk. Nem mondom izgalmas egy osztálykirándulás volt az biztos.

-Köszönjük a lehetőséget tanárnő. -vigyorog Alexis, majd szép lassan egyesével megöleljük Orsi nénit.

-Én köszönöm, hogy nem voltatok a megszokottnál is rosszabbak.-nevet halkan.

-Holnap találkozunk.-szól  még utánunk osztályfőnökünk és autóba száll a férjével együtt.

Pár perc beszélgetés után elindulunk haza. A lányoktól  elköszöntünk és Dannel a bejárati ajtó előtt állunk.

-Bejössz?-pillantok fel rá reménykedve.

-Persze. Úgyis el akartam mondani a szüleidnek a jó hírt.-vág komoly fejet.

-Ne szivass már hé.-boxolok bele a vállába grimaszolva.-Tudod, hogy utána ki leszel dobva.

-Gondoltam.-öleli át a vállamat mosolyogva és az ajtó felé terel.

-Sziasztok gyerekek!-köszön mosolyogva anya.-Milyen volt a kirándulás?-törli meg a kezét a konyharuhában és leül a kanapéra.

Lerakjuk a cuccainkat az ajtó mellé, Dan leül anya mellé én meg természetesen megyek készíteni egy forrócsokit, nehogy a végén még csokihiányban szenvedjünk.

-Nagyon...eseménydús volt.-nézek Danre, majd visszatérek a csokikészítéshez.-Kértek forrócsokit?

-Aha.-bólogat barátom serényen.

-Én most nem, köszönöm.-rázza a fejét anya.-Vigyáznom kell a vonalaimra.-nevet.-Na de meséljetek, mi történt a kiránduláson?

-Levinek és Gábornak már tíz perce ott kellett volna lennie a busznál, de mivel nem jöttek, az ofő utánuk ment. Persze ezt Zoli meg akarta örökíteni, de miközben videózott lebukott és el kellett futnia az ofő elől. Egyenesen a medencébe.-meséli el a történteket Dan, természetesen pár perccel később a szóban forgó videó is előkerült.

Anya persze nevetve hallgatta a történteket, míg ők elbeszélgettek én készen lettem a forrócsokikkal és Dan kezébe nyomva az egyiket letelepedtem a fotelba.

-A lényeg, hogy jól éreztétek magatokat. Remélhetőleg nem akasztottátok ki annyira az osztályfőnököt, hogy jövőre ne menjetek kirándulni.-szól még anya aztán bemegy a konyhába.

-Fel?-rakja az asztalra a bögréjét Dan a szemembe nézve.

-Uhum.-bólogatok hevesen és már húzom is felfelé a lépcsőn.

Épp hogy felérünk a falnak tol és ad egy kissé túl hosszúra nyúló csókot.
A kezemet a csípőjén pihentetem és próbálom lassan venni a levegőt.

-Végre már, azt hittem a végtelenségig kínozzátok egymást.-szólal meg Lou a hátunk mögül.

-Kösz.-nevetem ki halkan.-De ugye tudod, hogy ez anyáék előtt nem publikus?

-Lakat van a számon hugi.-sétál lefelé.

-Nővér-mondom nevetve.-A nővéred vagyok.

-Nem mindegy?-legyint és már a konyhában jár.

-Azt hiszem tőle nem kell tartanunk.-ad egy puszit a homlokomra Dan.

-Tényleg nem.-ölelem át szorosan.

-Haza kéne mennem.-sóhajt egy hatalmasat.-Anyáék nemsokára hívni fognak. Tudod mennyire kíváncsiak ilyenkor, legalábbis anya.-simít a fülem mögé egy rakoncátlan tincset.

-Menj, holnap találkozunk nálatok.-engedem el, lopva tőle egy utolsó csókot.

-Akkor holnap.-pillant még rám és már robog is lefelé a földszintre.

____________________🖤____________________

Sziasztok Babák! 😘 Huh, már magam sem tudom mikor volt utoljára, hogy kedvem lett volna hozzáfogni a storyhoz. Nem sok, tudom. Egyelőre ennyi tellett. Remélem még nem felejtettetek el és elolvassátok. Jó szórakozást hozzá! 😊