Sziasztok babák! Nagyon szégyellem magam, hogy ilyen rég nem voltam, de mint mindenkinek nekem is rengeteg tanulnivalóm van és az ötletgyáram is kiürült kicsit, ezért elég nehezen jött össze ez a rész, de a lényeg, hogy itt van. :) Tudom, nem valami izgalmas, de inkább most arra mentem, hogy megtudjatok pár dolgot régebbről Dannel kapcsolatban, remélem nincs harag. A részeket tekintve, fogalmam sincs, mikor fogom hozni a kövit. Nem ígérem, hogy hamar lesz, mert nem tudhatom. Amint lesz elég időm és ihletem jelentkezem! :)

Puszii

______________________________________♡________________________________________

Már egy páran leültek asztalokhoz. Az osztályfőnökünk és Mészáros teljesen kipihent, ezzel ellentétben a nem messze tőlük helyet foglaló fiúk meglehetősen nevetséges látványt nyújtanak. Persze olyan is van, aki csak mértékkel ivott, mint Peti, így enyhe fejfájással megúszta. Zoli viszont...ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Fogalmam sincs mi történhetett vele. Közvetlenül mellette Tomi van elterülve a széken és a sapkája, az semmiképpen sem maradhat ki, tehát az jól a fejére van húzva, de csak annyira, hogy ne lásson tőle, biztosan jó lehet.
Tomival szemben Balázs hevesen magyaráz valamit, valószínűleg az előbb említettnek. Bálint unottan mered maga elé a semmibe, néha a vele egy asztalnál ülő Petire pillant, aki rendületlenül nyomkodja a telefonját.
Hangosan köszönünk a többieknek, akik legjobb esetben elmormolnak egy hellot, majd letelepedünk az egyik üres asztalhoz.
-Milyen szokatlan, hogy ilyen csendben vannak.-szólal meg Nina.
-Én is pont ezt akartan mondani.-kuncog A.
-Élvezzük ki, mert nem fog sokáig tartani.-nevet Nora.
-Meglehet.-motyogom, miközben a lépcsőn lejövő Danielt bámulom. Immár leplezetlenül, mert végre nem kell arra ügyelnem, nehogy észrevegye, de jó érzés már. Görcsbe rándul a gyomrom, mikor csillogó szemekkel mosolyog rám. Elvigyorodom és inkább lehajtom a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
-Angyalom.-terem előttem. Leguggol elém és kapok egy puszit a szám sarkára. Vörös arcomat látva huncut vigyor terül el az arcán.
-Többiek?-próbálom elvonni magamról a figyelmét.
Felnézek a mellettem ülő Norára, akin látszik, hogy legszívesebben felpattanna a helyéről, ugrándozna egy darabig, majd az udvar felé futva ugrana fejest a medencébe. Tudom, kissé túlzásnak hangzik, de nem, ő simán megcsinálná.
Az arckifejezésén magamban jót nevetek, majd visszafordulok Danhez.
-Majd jönnek.-vonja meg a vállát és feláll. Megvillantja a mosolyát és leül Bálint mellé, akivel halk beszélgetésbe kezd.
-Te jó isten-suttog Nora.-ti még cukibbak vagytok együtt, mint gondoltam.
-Képzelem.-nevetek.
-Na és akarunk enni?-vonom fel a szemöldököm.-Mert akkor menjünk az ofőék után.-mutatok Orsi nénire.
-Okés.-tolja hátra Nora a székét.
Lassan mindenki feláll és megindulunk a tányérok felé, amik meg vannak pakolva mindenféle szalámival, meg sajttal. Veszünk pár zsemlét, egy kis vajat és visszasétálunk az asztalunkhoz. A szalámistálból meg gyorsan lenyúltam párat, mielőtt a fiúk elvitték, mert ők inkább az asztalukon szerették volna tudni. Szerencsére nem szólt rájuk senki, mi meg nem bántuk, ha szükségünk volt valamire, akkor csak odaadtuk a tányérunkat és rá is rakták. Pár kenőkésért még felpattanok, utána pedig már boldogan eszegetjük a reggelinket. Végül mindenki megérkezik és nagy ricsaj közepette táplálkozik.
A mi asztalunk a legcsendesebb, végül nagy gondolkodásomból kizökkenve én töröm meg a csendet.
-Hogy fogom én ezt elmondani anyáéknak?-döbbenek meg.
-Nem hinném, hogy akadályoznák a kapcsolatotokat.-legyint Rúzs.-Jól tanulsz, miatta nem fogsz kevesebbet tanulni, szóval...
-Azért mégis csak tartok egy kicsit ettől a beszélgetéstől, meg akkor utána tuti nem fogják engedni, hogy nálam aludjon.-húzom el a számat.
-Na az meglehet.-nevet Alexis.
-Nem nevet, együtt érez.-véd meg egyből Nora.
-Köszi.-nevetek.
-Bármikor.-harap bele a zsemléjébe.
-Ha Lou lesz olyan kedves és falaz majd nekünk néha, akkor még egy ideig nem muszáj elmondanunk.-mondom.
-Ő tipikusan az a testvér, aki sosem árulná be a tesóját.-vonja meg a vállát Alexis.-Nem kell aggódnod miatta.
-Remélem.-eszegetek tovább.
-Mi lesz a mai program tanárnő?-kérdezi hangosan Zoli.
-Elmegyünk megnézzük az Egri várat, a Szemfényvesztés Kiállítást aztán szabad program lesz. A részleteket a buszon beszéljük meg.-tájékoztat minket az ofő.
Miután mindenki megreggelizett, bevonultunk a szobánkba, természetesen egyből megindult a baromkodás, mert miért ne?
Nagyban pakoltunk, mikor Kitti hirtelen benyitott a szobánkba.
-Halihóó.-jön be mosolyogva.-Öhhm, nem láttátok véletlenül a fürdőruhámat?-pirul el.
-Miért láttuk volna?-nevet fel Nora.
-Hát....-kezdené, de nem tudja befejezni, amit mondani akar, mert Levi majdnem nekivágja az ajtót, miközben beront.
-Csajooooook.-ordít, bár nem tudom miért.-Odaadjátok Kittinek ezt?-azzal felmutatja a kezében lévő bikini felsőt. Meglepetésünkben meg sem tudunk szólalni, de nemsokára mindenki magához tér.
-What?-kérdezi Alexis ledöbbenve.
-Húúúúúúú.-mosolyog perverzen Nina Kittire, Levi meg csak ekkor veszi észre, hogy Kitti is a szobában van.
-Ezt nem hiszem eeeeeel.-visít Nora.
-Valaki mondja már el, mi történt.-hitetlenkedek, Kitti lehajtott fejjel áll a szoba közepén, Levi meg csak sejtelmesen mosolyog.
-Öhhm...csajok....nem az történt, amire gondoltok.-hajtja le a fejét osztálytársunk.
-Óhh dehogynem.-röhög Levi.
-Te nagyon hülye.-néz rá Kitti dühösen.-Minek kell egyből elmondani?
-És?-tárja szét a karjait Levente.-Ha nem tévedek így is-úgyis megtudták volna, csak az a kérdés, hogy mikor.-mutat rá a nyilvánvalóra Levi.-Akkor én most megyek.-azzal ledöbbent barátnőnk kezébe nyomja az elveszett ruhadarabot, majd becsukva maga után az ajtót, távozik.
-Magyarázatot követelek.-bólogat szigorúan Nora.
-De hát én nem is...-süti le a szemét Kitti.
-Óhh persze-persze.-bólogat Alexis.
-Én is ezt mondanám.-nevet Nina.
-Dalolj kismadaram.-vonogatja a szemöldökét Nora, mire Kitti elneveti magát és letelepszik az ágy szélére.
-Tudom, hogy ezt most csak azért mondtad, mert oldani akarod a feszültséget, de nem nagyon sikerült.-húzza el a száját a szőke hajú lány.
-Ne húzd az időt.-forgatom a szemem.
-A végén még Levi visszajön.-húzgálja a szemöldökét Nora. Mire szinte mindenki csak egy szemforgatással válaszol.-Jól van, ne poénkodjak úgy se megy.-röhög feltartott kézzel.
-Tényleg nem az történt, mint amire gondoltok, hasonló, de nem az.-vörösödik el.
-Hát akkor mi?-kérdezi Nina.
-Khmm...miután ti elmentetek, ugye még mi javában buliztunk és kicsit éreztem még az alkohol hatását.-sóhajt Kitti.
-Ó kérlek, csak azt ne mondd, hogy lefeküdtetek.-fogja a fejét.
-Neeem, dehogyis.-rázza a fejét hevesen Kitti.
-Kicsit rám hoztad a szívrohamot.-motyogom.
-Tehát az volt, hogy ezek a hülyék kitalálták, hogy menjünk medencézni.-nevet fel hitetlenül.
-De akkor még ti is ott voltatok csajok, nem?-nézek Nináékra.
-Nem.-szólal meg Rúzs.-Utánatok nem sokkal mi is mentünk aludni, mert ugye Zoli kiütötte magát, ezért bevittük hozzátok.
-Komoly? Én nem is láttam.-ráncolom a homlokom.
-Pedig ott volt.-nevet Rúzs.
-És mi volt akkor a medencénél?-türelmetlenkedik Alexis.
-Hát hülyéskedtünk, meg a fiúk tették az agyukat, higgyétek el, részegen csak még durvább a dolog.-közli, mire mindenki elneveti magát.-Én vettem a bátorságom és ráugrottam Levi hátára, ő meg leszedett magáról és megcsókolt.-neveti el magát kínosan.
-Woooooow.-pattog az ágyon egyből Nora.
-Aztán az a hülye levette a bikinim felső részét, csak úgy snassz kikötötte, mire én meg ugye nagyon megijedtem, ezt látták ugye a többiek. Tomi hozott nekem egy törülközőt, míg az a barom elfutott a szobájuk felé, én meg utána.-hadonászik vadul a karjaival barátnőnk.
-Akkor már szinte teljesen kijózanodtunk, mikor beértem a szobába, elkapott, ledobott az ágyra és megcsókolt.-vigyorog mint a vadalma.-De én leállítottam, mert nem értettem miért csinálja.
-Anyukám.-suttogja Nora, azt hiszem eléggé sokkos állapotba került. Csak elmosolyodok a reakcióján és figyelmemet újra Kittire fordítom.
-Erre azt mondta, hogy még maga sem tudja, de egy ideje már tetszek neki.-vörösödik el Kitti.-Tavaly csak barátok voltunk, most meg érdeklődik irántam, ez...annyira hihetetlen, attól félek, csak játszani fog velem.
-Nem hinném, hogy ő olyan lenne.-simogatja meg a hátát Nina.-Meg kéne beszélnetek, hogy mi lesz ezután.
-Jól van.-bólint.-Köszi, hogy meghallgattatok.-ölel meg minket egyesével.
-Várj Kitti.-szólok utána.-Hogy-hogy ott maradt nála a bikini felsőd?
-Ott aludtam nála.-nevet.-Reggel meg nem hoztam el.-mondja még, aztán elhagyja a szobánkat.
-Vajon tartogat még valamilyen meglepetést ez az osztálykirándulás?-nevet Alexis.

-Hééé az oreóm mindvégig nálad volt?-néz rám villámokat szóró szemekkel Nora.
-Aham.-kacagok.-Észre sem vetted?
Mikor ideértünk a szállásra, eldugtam a táskámba Nora drágaságait és csak nevettem, hogy mindenhol kereste, végül ráfogta arra, hogy "Biztosan elmajszolták az ágyunk alatti manók!" Elég vicces volt nézni, milyen kétségbeeséssel mondta ezt, úgyhogy ráraktam a táskám tetejére és vártam, vajon mikor veszi észre. Nem kellett neki fél perc sem, már csillogó szemekkel eszegette a kekszeit.
-Mindent bepakoltunk?-nézek még egyszer körbe mindenhol, nehogy itt hagyjunk valamit.
-Aha.-válaszolnak kórusban unottan, tudom, már harmadjára nézek meg mindent, de akkor is na, mindig félek ilyenkor, hogy elfelejtünk valamit.
-Csajok.-halljuk meg Dávid hangját az ajtó másik oldaláról.-Bejöhetek?
-Persze.-szól Alexis, mire Dávid bedugja a fejét az ajtón, amint konstatálja, hogy minden a legnagyobb rendben, A felé veszi az irányt.
-Babygirl.-zárja mosolyogva karjai közé, és szép sorjában mindenkit megölel.
-Na és mi járatban errefelé?-húzogatja a szemöldökét Nora, tuti hogy Alexisre akar ezzel célozni.
-Csak unatkoztam.-dobja le magát az ágyra, de úgy szó szerint.
-Azt most csináltam meg.-szomorodik el Alexis a gyűrött lepedő láttán.
-Nyugi A, majd megcsinálom neked.-mosolyog Dávid.-Inkább gyere ide.-nyújtja ki a kezét barátnőm felé és lehúzza maga mellé. Még gyorsan összehúzom a bőröndöm cipzárját, majd egy győztes mosollyal huppanok le én is az ágyra.
-Ohh ne olyan hevesen.-nevet Dávid.-Dan üzeni, hogy mehetnél segíteni neki pakolni.
-Komolyan?-sóhajtok.-Mint egy nagy gyerek...-felállok az ágyra és már megyek is a barátom szobájába.
Óvatosan benyitok a szobába, ahol Dant az ágyon kiterülve találom. Szeme be van csukva, a jobb keze a hasán, a bal az ágyon pihen. Csendben az ágyhoz megyek, leülök rá és Dan felé hajolva adok a szájára egy apró puszit. Mikor visszahúzódnék, hirtelen megragadja a karomat és magára húzva egy hosszú csókkal fogad.
-Szia.-mosolygok, miközben helyet foglalok a hasán.
-Szia.-nyitja ki gyönyörű szemeit.-Látom Dávid átadta az üzenetet.-nevet.
-Ennyire lusta vagy?-kérdezem.
-Sose szerettem pakolni.-vonja meg a vállát.
-Aha.-sóhajtok.-Na gyere.-azzal feltápászkodok róla és elkezdem felhúzni az ágyról.
-Olyan jól elvagyok itt.-nyöszörög.
-Komolyan mondom....egyszer még ki foglak nyírni.-ingatom a fejem és elengedve Dan kezét, hagyom, hogy Őfelsége visszazuhanjon az ágyára.
Szemügyre veszem a bőrönd körül szanaszét dobált cuccokat, majd leülve a földre elkezdem őket pakolni. Közben Dan is lejön az ágyról és kihozza a fürdőszobából a tusfürdőjét. Erről egyből eszembe jutott Nina tusdfürdős beszólása és halkan elkezdek nevetni.
-Mi olyan vicces?-ül le mögém majd átkarolja a derekamat.
-Hát az, hogy mikor a csajokkal beszélgettünk a mozis este utáni nap Nina azt mondta, hogy nemsokára lehet meg fogom tudom mondani, milyen tusfürdőt használsz.-Dan elég értetlenül néz rám, így inkább csak legyintek, hogy még én sem tudom, honnan jött ez az ötlet Ninának.-Erre én meg mondtam, hogy majd elcsórom. Most te meg itt sétálsz kifelé vele.-nevetek.
-Aha, szóval kell neked a tusfürdőm.-bólogat.-Csak tessék.-azzal felém nyújtja az említet tárgyat.
-Menj már.-nevetek és beleboxolok a vállába és megölelem.
-Nekem inkább te kellessz.-mormogom bele a vállába. Azt hittem nem hallotta, de egy idő után halkan megszólalt.
-Mindig is tudtam.-vigyorog kajánul.-Legalábbis egy ideje.-teszi hozzá egy grimasszal.
-Dehogy tudtad.-nevetek kissé elvörösödve.
-Kíváncsi vagy rá?-néz rám mindenttudóan. Én meg kíváncsiságomnak köszönhetően rá is bólintottam. Most komolyan, ki hagyna ki egy ilyen alkalmat?

*Daniel szemszöge*

-Még tavaly volt, kilencedikben. Valamikor október végén.-mondom Ellnek.
-Te arra még emlékszel?-nevet édesen.-Ennyire érdekes volt?
-Várd ki a végét.-adok egy puszit a homlokára.

*Visszaemlékezés*

-Franc tudja, miért csesztet folyamatosan Teleki!-dühöng Tomi.
-Mondjuk mert visszapofázol neki?-megyek tovább röhögve a folyosón.
-Na és ha jól esik?-nevet Tomi.-Olyan idegesítő, mikor rájön az 5 perc.
-Tudom.-bólintok egyetértően, hiszen engem is lecseszett már nem egyszer, hogy miért nem csinálom meg a házim, miért nem tudok figyelni órán stb.-Csak kibírj.....-mondanám tovább, de Tomi lepisszeg.
-Kuss már, hallok valamit.-koncentrál és körbekémlel a folyosón, max 10 ember járkál itt, mert most lett vége a 7.órának, tehát mindenki hazarohant már.
-Mi van már?-türelmetlenkedek.
-Hallgasd.-bök a lánymosdó irányába. Közelebb megyünk pár lépést és tényleg hallani két ember halk, de annál hevesebb vitáját.
-Nincs igazad! - hallok egy lágy hangot.
-Ó dehogyisnem. - ellenkezik a másik. - Nekem mindig igazam van. Olyan ismerős hangjuk van, de honnan?
-Baszki.-mondom halkan.-Ez nem Alexis meg Ellie?-nézek rá Tomira.
-Pontosan.-bólogat.-Jó sok időbe telt mire rájöttél.-forgatja a szemét.
-Fogd már be.-intem le.-Inkább hallgassuk.
-Ne is beszéljünk róla inkább.-sóhajt Ellie egy hatalmasat.-Reménytelen.
-Tényleg tetszik neked.-tapsikol talán Nora?
-Én megmondtam.-közli Alexis.
-Jajj mert te mindig mindent tudsz.-reagál egyből Ellie.
-Óh,drágám, nem úgy értettem.-itt öszenéztünk Tomival, vajon kiről lehet szó? Halk szipogására összeszorul a szívem. Hogy mi? Dehogyis, ez hülyeség, miért reagálnék így, hisz nem is érzek iránta semmit. Vagy mégis? Amikor meghallom keserves zokogását szinte ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megvígasztaljam. Ez talán az lenne?
-Tud-hom.-zokog Ellie.-De miért érzek így, mikor nem is ismerem igazán?
-Már majdnem egy éve az osztálytársad többé-kevésbé ismerheted.-mondja Alexis.
-Az meg, hogy láttad egy lánnyal csókolózni, még nem ad okot arra, hogy magad alatt legyél.-magyaráz Nora.
-Mi a franc...ez most?-hitetlenkedek.
-Igen haver.-bólogat Tomi.-Asszem rólad beszélnek.
Ahogy én kiismertem az eddigi egy évünk alatt, azt gondolná az ember, hogy ő az a fajta lány, aki teljesen jól megvan pasi nélkül. Ezért nem is erőltettem a dolgot, mikor beszéltem is vele, nekem úgy tűnt udvariasan elutasít és inkább beszél Noráékkal, minthogy velem töltse az idejét. Az ami érdekes, hogy a többiekkel teljesen jól elvolt. Olyan volt, mintha csak nem szeretne a közelében látni. Néha viszont észrevettem, hogy engem néz, majd halványan elpirulva lehajtja a fejét. Nem tudtam kiigazodni rajta, inkább hagytam a fenébe és próbáltam nem törődni vele a kelleténél többet. Ez ment is...a suliban. Ezzel ellentétben otthon folyamatosan rajta kattogtam.
Mielőtt túl sokáig gondolkodtam volna ezen, inkább tovább hallgatóztam.
-Szerintem többet kéne vele beszélned, mindenképpen.-halljuk meg Nora szigorú hangját.
-De ha úgy beszélünk egymással, mint két idegen?-sóhajt Ellie.
-Figyelj csak, nem döntheted el, hogy Dan kit szeret...de talán segíthetsz neki rájönni.-mondja Alexis.
Ennél a mondatnál igazolódott be, hogy rólam van szó. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Az a furcsa érzés kezdett hatalmába keríteni, amit csak Elliere gondolva éreztem.
-Nem tudom, nem vagyok az a fajta, aki csak úgy odamegy egy fiúhoz és fesztelenül beszélget vele.-motyog Ellie, e miatt épp, hogy csak értem, miről beszél.
-Hát majd leszel.-lelkesedik be Nora.
-Pár nap és itt van az őszi szünet. Lesz elég időm arra, hogy összeszedjem magam. Mire visszajövök, lehet, hogy megutálom és semmi gondom sem lesz többé vele.-szólal meg nemtörődöm hangon. Mikor ezt mondja, kissé meglepődök, nem hittem volna, hogy ő ezt szeretné. Nem gondolkodott még azon sosem, hogy lehet, hogy nekem is tetszik?
-Ezt majd még otthon megtárgyaljuk.-fenyegetőzik Nora.
-Menjünk most haza, rendben csajok? Vigyáznom kell Danyre.-mondja Alexis.
Tomival egymásra nézünk és mielőtt a lányok kijönnének, kispurizunk az ajtón és leülünk a lépcsőre.
-Mondd csak, most már hiszel nekem?-néz rám Tomi.
-Ja.-dobom oda ezt a roppant hosszú választ.-De honnan tudtad?
-Ne csináld már haver, ne legyél ekkora idióta.-hitetlenkedik Tomi.-Ne mondd, hogy nem vetted észre hogy néz rád. Olyan volt mi....-folytatná, de lepisszegem, mert hallom, hogy jönnek.
Mikor a lányok kiérnek a suliból, felénk fordulnak és elköszönnek tőlünk. Engem csak ő érdekelne abban a pillanatban, csak őt figyelem. Próbál elfordulni, de aztán feladva felénk fordítja sírástól vörös arcát és biccent egyet, miközben arcán lefolyik egy könycsepp. Mélyen a szemébe nézek és nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem.
-Ellie, minden rendben?-állok fel a lépcsőről. Alig bírom türtőztetni magam, nehogy odamenjek hozzá és lecsókoljam a könnyeit az arcáról, addig szorítsam magamhoz, míg meg nem nyugszik.
-Persze..csak, persze.-mondja remegő ajkakkal, majd elfordul és elindul a lányokkal. Látom távolodó alakját, remeg a válla. Sír. És ez miattam van, miért nem próbáltam meg máshogy viselkedni vele....
Talán, ha többször kezdeményeztem volna beszélgetést, most nem érezné magát így. Basszameg.
-Gyere Dan, hagyd a fenébe, menjünk el focizni.-karolja át egyik kezével a nyakamat és elkezd húzni.-Zoli már úgyis nálatok vár.
-Aha, menjünk.-mondom és megindulunk hazafelé.

*Visszaemlékezés vége*

*Ellie szemszöge*

-Jézusom.-fogom a fejem elvörösödve.-Ti kihallgattatok minket?
-Aha.-bólint Dan nevetve.-Teljesen véletlenül kerültünk pont akkor oda, ha Tomi nem nyaggatott volna azzal, hogy iratkozzunk be a suli focicsapatába, már a suliban sem lettünk volna akkor.
-Most olyan hülyén érzem magam.-kerülöm a tekintetét.
-Ne tedd.-nevet Dan és az állam alá nyúlva magam felé fordítja a fejemet. Lassan közelebb hajol és egy lágy puszit ad a homlokomra.-Azt hiszem akkor döbbentem rá igazán, hogy tetszel.-suttogja.
-De akkor miért nem tettél utána semmit?-értetlenkedek, mire keserűen elneveti magát.
-Mikor a szünet után az a Connor gyerek kísért el a suliba eléggé mérges lettem, mert azt hittem együtt vagytok.-mondja.
-De mi...-hitetlenkedek.-Mi unokatestvérek vagyunk.-nyögöm ki.
-Igen.-bólint vidáman.-de ezt én csak három hónappal utána tudtam meg.
-Wow.-hüledezek.-Ezt nem gondoltam volna.
-Hát én sem, na de most inkább pakoljunk.-azzal összekulcsolja az ujjait az egyéimmel és felhúz a földről.-Nemsokára indulunk.

2016.11.06