Halihó skacok! 😊
Most azért szégyellem magam, mert már több, mint egy hónapja raktam fel részt. Ne haragudjatok rám nagyon. :)
Mint látjátok, új lett a borító és egy új címet is kitaláltam. Persze kellett hozzá egy kis segítség, de a lényeg, hogy megvan, remélem tetszenek. :D

-Azt hiszem Zoli már kicsit többet ivott a kelleténél.-célzok erősen dülöngélő osztálytársamra, a kanapén ülve Alexis és Nora között.-És még csak 9 óra van.-nézem meg a telefonomat. Mi csak egy kis Somersby-t kortyolgattunk, mert mint kiderült anya belecsempészett párat a bőröndömbe. Tudta, hogy mást úgyse nagyon iszok meg. Milyen jó dolgunk van már.
-Igen.-húzza el a száját Nora. Ő sosem iszik semmit, egy kortyot sem.-Lehet szólni kéne neki?-gondolkodik.
-Neeem, hagyd.-nevetek.
-Majd ha kidől, segítünk elvinni a szobájáig.-kuncog Nina.
-Héé, csak a magad nevében beszélj.-jelenti ki Alexis.
-Bocs.-tartja fel a kezét nevetve Nina.
-Ahhh segíteni fogok én, tudjátok jól.-bólogat Alexis.-De az hogy nézett volna ki, ha egyből igent mondok?
-Javíthatatlan vagy.-nevetek.
-Tudooom.-vigyorog Alexis.-De mi lenne veletek nélkülem?
-Nyugodt életünk.-szólal meg Nora.
-Hahaha.-nevetgél A.-De vicces valaki.-forgatja a szemét.
-Na mizujs csajok?-vetődik vigyorogva Tomi Alexis ölébe, mire a lány azzal a lendülettel le is löki a földre. Tomi csak nagyra nyílt szemekkel próbálja felfogni, mi történt, miközben mindenki rajta nevet.
-Köszi.-puffog.-Máskor kérhetnék kedvesebb fogadtatást?-mosolyog angyalian.
-Nem.-vágja rá A egyből.
-Szóóval, mi a helyzet?-mosolyog kedvesen Tomi, leül a földre szembe velünk és kibont egy sört.
-Semmi.-húzom a számat.-Unatkozom.
-Miért nem táncoltok?-néz ránk hitetlenül és belekortyol az italába.
-Mert senki sem jött ide, hogy "Hé, jössz táncolni?"-hülyéskedek, mire ő feláll és kimegy a szobából én meg a gondolataimba mélyedek. Mióta bejöttünk a Balázsék szobájába egyáltalán nem láttam Dant és ez egy kissé bánt. Igen, dühös vagyok rá egy picit, én nem azt akarom, hogy csüngjünk egymás nyakán, de azt mondta, hogy itt lesz, ha tudta, hogy nem, akkor miért hazudott? Ha ott ülne a fiúkkal és csak néha rám mosolyogna, az nekem tökéletesen elég lenne. De nem, ő még itt sincs, mert biztosan... Áh, túlbonyolítom az egészet, valószínűleg csak...
Be sem tudtam fejezni a gondolataimat, mert Tomi nagy vigyorral az arcán sétált a kanapé felé és megállt előttem.
-Hé, jössz táncolni?-szólal meg kuncogva. Én elnevetem magam, de bólogatok és odasétálunk a többiekhez. A lányoknak nem is kell szólni, már Nina hozza is őket.
-De miért mentél ki?-nézek rá a választ várva.
-Leraktam a sörömet.-neveti el magát.

Már vagy egy órája táncoltunk, mikor megszólalt Shawn Mendes új száma a Treat you better. A csajokkal egymásra néztünk és mind elkezdtük énekelni, mint négy hülye, a fiúk nem foglalkoztak vele, mert tudták milyenek vagyunk, még Kitti és Anna is odajöttek hozzánk és velünk együtt kezdték el énekelni. Miután lement a szám, Nina megkérdezte, ki kér inni. Normál esetben azt mondtam volna, hogy "Köszi, nem kérek." , de most elkeseredettségemben rávágtam, hogy kérek. Mert vodkát inni annyira mókás dolog, főleg úgy, hogy előtte semmit se nagyon ittam, honnan a fenéből tudjam, mennyire bírom az alkoholt. Próbának jó lesz, az biztos.
Mondjuk vodka eddig nem volt náluk, hogy honnan szerezhették..az rejtély.

Még mielőtt beütöttek volna a dolgok, eszünkbe jutott, hogy meg kéne ünnepelni Nora szülinapját, így A gyorsan visszaszaladt a muffin-okért. Amíg ő oda volt, gyorsan körbejártam és elmondtam a többieknek, hogy mit szeretnénk, Nina meg lefoglalta Norát.
Miután visszajött, Alexis lerakta a muffin-ok tárolóját az asztalra, egyet kivett belőle, beleszúrt egy gyertyát és meggyújtotta. Mikor láttuk, hogy készen van, arrafelé fordítottuk Norát és elkezdtük énekelni a Boldog Szülinapot.
-Úristeen, köszönöm.-hatódott meg barátnőnk és végigölelgette mindannyiunkat. A muffin-okat persze hamar elpusztítottuk, Dan még ekkor sem került elő, de ami még érdekesebb, hogy Dávidot sem találtuk sehol. Úgy döntöttünk nem érdekel minket a dolog és baromkodtunk tovább. Miután meguntuk az ugrálást, kiültünk a teraszra beszélgetni, de mivel már eléggé hűvös volt kint, felvettünk egy pulcsit.

Negyed óra múlva már fájt a fejem és nem éreztem valami jól magam. Épp Norával beszélgettem, amikor elhúztak tőle. Daniel volt az, ki más? Mérges akartam lenni rá, nem mintha olyan sok okom lett volna rá, de akkor is és mégsem sikerült, mert ahogyan belenéztem a szemébe úgy szállt el az összes harag belőlem.
Magához húzott, én meg átöleltem, amíg ő beszélt valamit Norával. Az egészből csak a barátnőm mérges arca maradt meg, fogalmam sem volt, miről beszélhettek, annyira nem arra koncentráltam.
-Angyalom, jól vagy?-néz rám kétségbeesetten. Valószínűleg Nora elmondta neki, hogy vodkát ittam és láthatta is rajtam, hogy nem vagyok valami fényesen. Dan is tudja, hogy még sosem "vetemedtem" ilyesmire.
-Fáj a fejem, meg szédülök egy kicsit.-mondom elhúzva a számat.
-Most aztán majd beárullak a szüleidnek.-mosolyog kajánul.
-Nagyon vicces.-engedem el, hogy a szemébe nézhessek.
-Visszamegyünk a szobába, oké?-hajol le a fülemhez, mire én válaszul bólintok, majd Dan elkezd húzni az ajtó felé.

Átmentünk Danék szobájába és csak azután kezdtem el beszélni, hogy leültünk egymással szemben az ágyra.
-Miért nem voltál Balázséknál?-kérdezem tőle inkább csalódottan, mint számonkérően.
-Dáviddal beszélgettünk a medencénél.-vonja meg a vállát.
-Óh.-lepődök meg. Eddig nem nagyon beszélgettek egymással, vajon mi miatt volt ez most mégis?-Na és miről beszélgettetek?-kíváncsiskodok és kiterülök az ágyon. Mosolyogva mellém fekszik és megfogja a kezemet.
-Kicsit úgy mindenről.-simogatja a kezem.
-Oké.-ásítok. Majd úgyis elmondja, ha valami fontos dologról volt szó.
-Még mindig fáj a fejed?-ül fel mellettem.
-Csak egy kicsit.-mondom álmosan.
-Aludjunk?-ad lágy csókot a számra.
-Aha, de előtte le kéne venni a pulcsimat.-grimaszolok.-Segítessz?-villantom rá mosolyomat.
-Nem is akarsz felülni meg semmi?-vonja fel a szemöldökét, de tudja, mi lesz a válaszom.
-Nem.-rázom a fejem, de egyből abbahagyom, nehogy jobban fájjon.
-Oké.-rám pillant, az oldalamnál óvatosan megfogja az anyagot és elkezdi felfelé húzni. Én egyik kezemmel fogom a pólómat, a másikkal pedig megtartom magam, hogy Dan könnyebben le tudja húzni az anyagot. Persze mikor a fejemhez ér ki kell nyújtanom a kezeimet. Nagy szerencsémre a felsőm a pulcsival együtt jön felfelé, mert miért is ne? Mikor látom tekintetét végigvándorolni magamon pillanatokon belül el is vörösödöm.
-Nyugalom Angyalom, nem eszlek meg.-puszilja meg a hasamat, amibe én bele is remegek.-Egyelőre.-teszi még hozzá.
-Köszii.-vigyorgok és miután megigazítja a pólómat lefekszik mellém.
-Reggel jobban érzed majd magad.-nyugtat.
-Már most jobb.-mosolygok és lehunyom a szemem, közben érzem ajkait a nyakamra vándorolni. Halkan felnyögök, ő meg elmosolyodik a bőrömön. Kinyitom a szemem és két kezemmel megfogom az arcát.
-Álmos vagyok, aludni szeretnék.-nézek mélyen a szemébe.-veled, vagy nélküled, felőlem az ajtó előtt is aludhatsz.-próbálom teljesen komolyan mondani, de a végére enyhén elmosolyodom.
-Szóval kidobnál?-nyomja fel magát a karjával így még jobban fel kell rá néznem.
-Aha.-bólintok immár hatalmas vigyorral az ajkamon.-De hagyj aludni és akkor itt maradhatsz.-ásítok egy nagyot.
-Ó köszönöm kegyelmed.-mondja drámaian. Közelebb bújok hozzá és lehunyom a szemem.
-Jó éjt Angyalom.-suttogja a fülembe.
-Neked is.-motyogom és már el is nyom az álom.

Daniel szemszöge

Már percek óta nézem a mellettem fekvő lányt, aki békésen alszik és egyáltalán nem zavarja a tőlünk nem messze lévő szobából áradó zene. Halkan és egyenletesen veszi a levegőt, olyan nyugodt, az arca ki van simulva és néha halványan elmosolyodik. Óvatosan végigsimítok a karján, szinte egyből libabőrös lesz, ezen jót mosolygok. Aranyos milyen hamar reagál a teste az érintésemre. Mikor kint voltunk a medencénél azt hittem el fog húzódni, mielőtt megcsókolnám és azt fogja mondani, neki fontosabb a barátságunk, de kit akarok ezzel áltatni, ez barátságnál mindig is több volt. Az, hogy a szüleink ismerik egymást, nem várt meglepetés volt. Ellie közelebb bújt hozzám és vett egy mély levegőt, egy pillanatig azt gondoltam, fel fog ébredni, de nem. Ellie bámulásából hangos nevetés zökkentett ki, majd kinyílt az ajtó és belépett rajta Nora, Nina, Alexis és Zoli, de utóbbi mondjuk majdnem esett.
-Én bedoblak az ágyadba aztán helló.-intézi szavait Alexis Zolinak.
-Ahaaaaaaa.-mondja hangosan Zoli.
-Halkabban.-mondom egyből, mire mind rám, illetve ránk kapják a fejüket.-Ell alszik.-intek a lány felé.
-Ó, már nem tudtuk, hová mentetek.-mosolyog Nora.
-Nem volt valami jól.-mondom halkan.-szóval idehoztam.-tűrök egy hajtincset Ell füle mögé.
-Ezt a barmot itt hagyjuk vagy vigyük inkább máshova?-néz ki Alexis Nina takarásából.
-Úgyis hamar elalszik, maradhat.-legyintek.-Ha meg horkolni fog, akkor kidobom.-nevetek, de hamar visszafogom magam.
Azon gondolkodom, hogy kimegyek és egy kicsit beszélek velük, de elvetem az ötletet, mert Ell gyakorlatilag rajtam alszik és nem szeretném felébreszteni.
-A többiekkel mi van?-kérdezem a lányoktól, közben befektetik Zolit az ágyába, betakarják és a fiú már alszik is.
-Balázs meg Tomi azt hiszem medencézik, Anna és Kitti pedig a fiúkkal táncolnak.-sorolja Nora.
-És ti nem buliztok egy kicsit?-vonom őket kérdőre.
-Én igen.-vigyorog Nina.-Meg mindjárt ők is fognak.
-Jól van, menjetek, nem akarom, hogy felébredjen.-lehelek Ell homlokára egy puszit. Erre Nora elmosolyodik, mindenki kimegy lassan, őt kivéve. Arra tippelek, mondani szeretne valamit.
-Ne bántsd meg kérlek.-néz a mellettem békésen alvó lányra.
-Nem áll szándékomban.-nyugtatom meg. Nem is tudom, hogy gondolhat ilyet, nem tudnék neki ártani.
-Nem szeretném, ha csak játszanál vele.-mondja komolyan.
-Szerintem már bebizonyítottam, hogy komolyan gondolom.-mondom kissé meglepődve a kijelentésén, de magabiztosan.
-Igaz.-mosolyog Nora.-Jó, hogy itt vagy neki te, csak féltem.-sóhajt.-Nem akarom, hogy csalódjon. Tudom milyen érzés.-fordítja el a fejét. Hallom a hangján, hogy számára fájdalmas dologról beszél, de nem akarom faggatni, nem az én dolgom.
-Vigyázok rá.-mosolyodom el én is.
-Tudom.-bólint.-Most megyek.
-Aludj te is egy kicsit.-mondom.
-Az lesz.-nevet, majd elköszön és kimegy.
Örülök, hogy olyan barátai vannak, akik vigyáznak rá és törődnek vele.
Ellre pillantok, bárcsak mindig a karjaimban tarthatnám. Előtte nem nagyon voltak komoly kapcsolataim, csak olyan lányokkal voltam együtt, akiket nem is szerettem. A legutóbbi exemmel nem volt az, mint Ellievel, szinte csak a szexre épült a kapcsolatunk, de hát őt nem zavarta, így engem sem zavart. Nem gondoltátok volna ezt rólam, ugye? Még a szüleim sem kedvelték, Apám meg is kért rá, hogy ne nagyon vigyem hozzájuk, mert nincs kedvük ahhoz, hogy a fecsegését hallgassák. Meg tudom érteni, nagyon fárasztó volt a csaj. Vele ellentétben Ellt imádják, mindig megkérdezik, hogy van, történt e vele valami. Ők valószínűleg gyanították, hogy szeretem és nemsokára összejövünk. Biztosan meg fogják érteni, na de Ell szülei..attól tartok most már nem aludhatok náluk, de ha nem tudják meg, hogy együtt vagyunk, akkor nincs probléma. Ez nem is rossz ötlet.
Azt hiszem ezt holnap majd meg kéne beszélnünk.
Mivel már eleget gondolkodtam, úgy döntöttem, én is alszok. Ahogy lecsuktam a szemem, szinte egyből el is aludtam.

Ellie szemszöge

Mikor felébredtem, szinte azonnal éreztem, hogy fáj a fejem. Ki sem kellett nyitnom a szemem ahhoz, hogy tudjam, Dan fekszik mellettem. Olyan jó illata van, hogy néha egész nap csak szagolgatnám. Végre nem kell tartanom attól, hogy csak barátként akar maga mellett látni. Felszabadultnak érzem magam, most semmi miatt sem aggódom.
Hirtelen megfeszülnek körülöttem a karjai, mire én ránézek és látom ahogy kinyitja gyönyörű szemeit. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
-Jó reggelt Angyalom.-puszilja meg a homlokomat. Annyira szeretem, mikor így szólít. Ebből tudom, hogy sokat jelentek neki. -Neked is.-mosolygok.
-Hogy érzed magad?-néz mélyen a szemembe.
-Semmi komoly, csak a fejem fáj egy kicsit.-nyugtatom meg. Annyira aranyos mikor összeráncolva a homlokát próbálja kitalálni, hogy igazat mondok-e.
-Ennek örülök.-mondja.-A fejfájásra meg mindjárt kerítünk egy gyógyszert, rendben?-néz rám. Én csak bólogatok és próbálom feltérképezni minden egyes apró vonását, vagyis bámulom.
-Mi az?-kuncog.-Csak nem jól nézek ki?-vonja fel egyik szemöldökét, majd beletúr a hajába.
-Hát, nem rossz.-ingatom a fejem.-De lehetne jobb is.-kuncogok.
-Na kösz szépen.-nevet, fölém kerekedik és megcsókol. Csak úgy falja ajkaimat, mintha sok idő után most találkoznánk először és nem tudná lesz-e még több alkalom. Most én túrok a hajába és belemosolygok a csókunkba. Lassan elválunk egymástól és csak nézzük a másikat, de persze ezt a pillanatot is meg kell zavarnia valakinek.
-Jó reggelt emberek, ne előttem faljátok már fel egymást, please!-szólal meg hangosan Tomi, mire csúnyán nézek rá, Dan meg leszáll rólam. Azért rendesen elvörösödtem. Azt hittem rajtunk kívül senki más sincsen a szobában.
-Egyébként te hogyan kerültél ide?-kérdezem.
-Miután ti eljöttetek mi még bulizunk egy ideig majd olyan fél kettő körül mindenki elment aludni. Nina meg mondta, hogy az én ágyamon senki sem alszik, úgyhogy jöttem.-mondja Tomi.
-Értem.-bólogatok, miközben kiszállok az ágyból.-Azt hiszem én megyek átöltözni, egyébként hány óra van?-nézek Danre.
-Fél nyolc.-mondja.-Nem nyolckor van kaja?-pillant fel rám.
-De igen.-helyeslek.-Én megyek is.-indulok az ajtó felé.
-Veled megyek.-akar felkelni, de odamegyek hozzá és visszanyomom az ágyra.
-Pihenj még egy kicsit.-nyomok egy lágy csókot ajkaira.-Reggelinél találkozunk.-mondom halkan.
-Oké.-bólint és visszafekszik az ágyba. Tuti, hogy később aludt el nálam, nem árt neki, ha nem jön át velem a lányokhoz. Nora biztosan pörög és Dan előbb vagy utóbb kihátrált volna a szobából, jobb ez így. Legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Átmegyek a lányokkal közös szobám elé és bekopogok. Megpróbálom halkan kinyitni az ajtót, de miután bemegyek rájövök, hogy felesleges volt, mert Alexis kivételével mindenki fent van és az ágyán ül.
-Sziasztok.-mosolygok, mint egy idióta.
-Hello.-köszön Nina.
-Szió.-integet Nora.-A lovagodat nem hoztad magaddal?-vigyorog, mint egy idióta.
-Nem.-nevetek.-Gondoltam megkímélem tőletek.
-Jó döntés.-kacsint Nina.
-Na és mi volt?-mutogat Nora, hogy üljek le az ágyra.
-Hát...aludtunk?-nézek rá értetlenül.
-Áh mindegy is.-legyint.-Annyira örülök nektek.-néz rám csillogó szemekkel, majd megölel.
-Hidd el, én is.-kuncogok.-Nemsokára mehetünk reggelizni.-mondom, közben elengedem Norát, leszállok az ágyról és odamegyek a bőröndömhöz. Kiveszek belőle egy fekete rövidnadrágot és egy barackszínű felsőt. Mire elkészülök Alexis is felkel, gyorsan felöltözik és már le is megyünk az étkezőbe.

2016.08.12.