Sziasztok babák! 😊
A dolgok szerencsére megoldódtak, hamarabb, mint gondoltam, ezért azt amit kiírtam le fogom szedni. Most már megújult erővel fogom írni a részeket. 💪
Ahogy visszaolvastam a storyt, úgy gondolom Alexis Lucas iránti érzelmei eléggé ellentétben vannak azzal, ahogyan most viszonyul hozzá és egy kicsit változtatni fogok rajta, de csak azokon a részeken, ahol erről van szó. 😆
És mivel tudom, hogy sokat kellett várnotok erre a részre, ezért extra hosszú lett! 😙
Pusziii 😍

*október 22.*
Már mindenki nagy lázban égett, tervezgettük, hogy mit fogunk csinálni, hova fogunk menni, kivel fogunk menni, kivel fogunk aludni. Igen...holnap lesz az osztálykirándulás. Jól jártunk, mivel a pénteki tanítási nap teljes mértékben elmarad, azt hittem, hogy olyan lesz, mint az összes többi nap, de érdekes módon nem ez történt.
Az órákon alig bírtunk megülni a helyünkön, szünetekben csak arról beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni, ha odaértünk.
Matekon egész gyorsan haladtunk, éneken meg, mikor Csilla néni észrevette, hogy mennyire lelkesek vagyunk, elővetette a könyveinket és egész órán csak énekeltünk. Na ilyen sem volt még.

Tesin osztályfőnökkel voltunk, mivel Lilla néni lebetegedett.
-Na gyerekek, úgy gondoltam, hogy most megbeszélhetnétek, ki kivel lesz egy szobában.-mondja el nekünk az ötletét. Mindenki egyetért ezzel, így elővesz egy papírt.
-Akkor odaadok Noráéknak egy papírt, amire rá van írva, hány ágyas szobák vannak. Remélhetőleg veszekedés nélkül intézzétek el a dolgot.-mosolygott ránk, majd odaadta a lapot Norának.
Az osztály a mi padjaink köré helyezkedett el, praktikus megoldás, legalább nem kiabálnak majd a fiúk a terem másik végéből. Szerencsére ma senki sem hiányzik, tehát nem kell senki helyett sem dönteni.
-Tanárnő!-kezdi Levi.
-Igen?-néz fel az osztályfőnökünk a papírjai közül.
-Fiúk és lányok lehetnek egy szobában?-kérdezi meg.
Egy ideig gondolkodik, majd sóhajt egyet.
-Legyen.-enyhül meg.-Mert ti akkor is átmennétek egymáshoz, ha nem engedném, jobb ha tudok róla nem?-tárja szét a karjait.
-Bölcs döntés tanárnő.-vigyorog Zoli. A tanár csak megrázza a fejét, majd végzi tovább a munkáját.
-Írsz?-néz rám Nora.
-Aham.-mondom vidáman és előveszek egy tollat.
-Én mondhatom?-kérdezi Nina, mire mindenki bólint.
-Akkor, van 1 db 4 ágyas és 2 ágyas,aztán 3 db 3 ágyas. Ki melyikbe szeretne menni?-teszi fel a kérdést.
-Gondolom ti lányok négyen egy szobában szeretnétek.-mondja Balázs.
-Eltaláltad.-mosolygok rá hálásan.-Lehet a miénk a négyes?-nézek körbe.
-Persze.-vigyorog Zoli.
-Hogyne.-kacsint Dávid.
-Miért is ne?-néz rám Daniel.
-Rendben.-mosolygok, azzal felírom a neveinket.
-Mivel hölgyeké az elsőbbség, mondjátok nyugodtan.-mosolyog Tomi Kittiékre.
-Mi a kettesben szeretnénk lenni.-szól Anna. Egyetértünk ezzel, így már írom is a nevüket.
-Na fiúk?-vonom fel a szemöldököm.-Ti hogy szeretnétek lenni? Daniel, Tomi, Zoli, egy szoba?
-Ja.-válaszol Zoli.
-Oké.-írom le.-Gábor, Levi?
-Én leszek velük.-röhög Peti.
-És akkor Balázs?-nézek kettőjükre kérdőn.
-Egy épületben leszünk, nem?-néz rám nevetve.-Nekem az teljesen elég.
-Hát okéé.-értem én...Fiúk.
-És végül Bálint, Dávid, Balázs együtt?-kezdem jegyzetelni.
-Pontosaaan.-húzza el a szót Bálint.
-Hát ez gyors volt.-mondja Alexis.
-Ja.-bólogat Zoli.
-És még az ofő azt hitte, hogy veszekedni fogunk...-nevet Gábor.
-Mi már csak ilyen jók vagyunk.-pacsiznak össze Levivel.
-Csak nem lesznek fiúk-lányok egy szobában.-mondja Nina.
-Várd ki a végét.-nevet Dan és felém pillant. Huppsz ez most jelentene valamit?
Az óra további részében elfoglaltuk magunkat.
-Biztos, hogy lesz medence, igaz tanárnő?-akar megbizonyosodni a dologról Kitti.
-Igen, Kitti.-mosolyog Orsi néni.-Teljesen biztos.
-Szuper.-vigyorog Nina.
-Csak aztán otthon ne hagyd véletlenül a fürdőruhádat, mert így is-úgy is fürödni fogsz.-mondja kaján vigyorral Dan.
-Hidd el, nem fog otthon maradni.-bólogatok.
-Majd segítek pakolni.-kacsint. Én csak nevetve rázom a fejem. Aha, csak azért, hogy otthon maradjon a bikini...pff szerintem is.

"Tesi" után átvánszorogtunk a B épületbe, mivel ugye ilyenkor ott kell lennie a nyelvtan órának. De hogy minek?
A múlt órán befejeztük a szófajok ismétlését és Ákos bá' beígért egy röpdolgozatot. Szerencsére nem egész osztályosat, hátha nem szólít ki.
Miután bejött, tanár úr lerakta a cuccait, jelentettünk, majd leült és elkezdte kiválasztani a dolgozatot író tanulókat.
-Kitti, Dávid, Tomi, Daniel, Zoli és...-nézegeti a füzetet.-Ellie.-jajj de jó. Viszünk magunkkal egy lapot és helyet cserélünk az első két padsorban ülőkkel, Zoli mellém ült, mint szokott. Ákos bá' megadja a kérdéseket, majd visszaül az asztalához.
Elkezdem írni, tudván, hogy Zoli úgyis mindjárt kérdezni fog valamit.
-Ellie.-suttogja előrefelé nézve, rám pillant, mire én bólintok, hogy mondhatja.
-Főnévnél?-néz a padjára.
-Tulajdonnév, köznév.-súgom neki, megköszöni és már írja is, amit tud.

A német és a dupla angol nagyon gyorsan eltelt. Nem azért, mert annyira izgalmas lett volna, hanem mert a kirándulásról beszélgettünk.

A lányokkal megbeszéltük, hogy nem Alexis anyukája csinálja meg a muffint, inkább mind együtt. Mindenki elpakolta a dolgokat holnapra, Norát leráztuk, majd 3 óra körül elmentünk Alexisékhez.
-Sziasztok!-ordítja el magát A (Alexis) , miután levettük a cipőnket.
-Sziasztok lányok!-jön felénk Jordana, Alexis anyukája, Danyvel (Alexis 8 éves kishúgával) az oldalán.
-Sziasztook.-köszönünk kórusban, majd mosolyogva megyünk oda Danyhez.
-Mizujs csajszi?-adok neki egy puszit. Igen, én mivel már egyéves kora óta ismerem, így nagyon nagy barátnők vagyunk. Jó társaság a kis csaj.
-Áh, semmi különös.-legyint.-Anya megint unja a barbiezást.-szólal meg szomorúan.
-Mit szólnál hozzá, ha miután megcsináltuk Nora meglepetését, akkor barbieznánk veled mind a hárman?-mosolyog Nina.
-Megegyeztünk.-bólint magabiztosan Dany.
-Segítesz nekünk csinálni muffint hugi?-kérdi Alexis.
-Aha.-bólogat hevesen Dany.
-Oké, akkor szedjük össze a hozzávalókat.-megy a konyhába A, mi meg követjük.
Danyt felültetem a pultra és még beszélgetek vele egy kicsit, addig a lányok összeszednek mindent, ami kelleni fog a sütéshez.
-Csajok.-mondja Alexis.
-Igen?-fordulok felé.
-Mondjad.-néz rá Rúzs.
-Nem lenne jobb, ha csak kicsi muffinokat csinálnánk?-gondolkodik.-És arra az egyre ráraknánk a számgyertyákat?
-De, persze.-bólogat Nina.-A többit meg elvisszük pluszba.
-Aham.-helyeslek én is.-Lehet csokis? Mondjátok, hogy csokis leeeesz.-hisztizek.
-Még szép, hogy az lesz.-néz rám Alexis ilyen "ezt te hogy gondoltad?" fejjel.
-Bocs, bocs.-nevetek, közben feltartom a kezem.
-Édes vagy keserű csokiból?-érdeklődik Nina.
-Milyet szeretnétek?-vonja fel a szemöldökét Alexis.
-Édes.-vágjuk rá egyszerre Ninával.
-Édeeeeeees.-ordítja Dany, mire mind elnevetjük magunkat. Jordana csak az ajtófélfának dőlve nézi a jelenetet, nagy mosollyal az arcán.
-Oké, jól van csajszi, az lesz.-mondom neki.
-Szupiiii.-tapsikol vidáman.
Együtt elkészítjük a muffinokat, majd megkóstoljuk és mosolyogva konstatáljuk, hogy ehető.
-Lányok, én is megkóstolhatom?-jön be Jordana vidáman.
-Igeeen.-mondja Dany, mi meg csak bólogatunk, mert még mindig eszünk.
-Mmhhhm, ez nagyon finom lett.-mondja elismerően.
-Nem hiába. Profik vagyunk.-pacsizunk le a csajokkal.
Miután ettünk, elcsomagoltuk a muffinokat holnapra, elraktuk a gyertyát és játszottunk egy jót Danyvel. Öt órakor elköszöntünk tőlük, majd hazamentünk.

Nyolcig elütöttem az időt, majd még egyszer átnéztem, hogy elpakoltam-e mindent a bőröndbe, közben megszólalt a telefonom.
-Szia, Dan.-szólok a telefonba vidáman.
-Angyalom.-nevet.-Elraktad a fürdőruhádat?-kérdezi pimaszul.
-Igen, elraktam.-nyújtom ki a nyelvem, bár tudom, hogy ezt ő úgysem látja.-De tényleg ezért hívtál?-gondolkodok.
-Nem.-kuncog.-Anya megint sütni fog reggel és átviszem még indulás előtt.-szinte láttam magam előtt, ahogyan forgatja a szemét.
-Óh, ez remek.-ujjongok.-Csokis?
-Persze.-nevet.
-Király.-mondom dalolva.-Hogy-hogy szóltál?
-Gondoltam, ne érjen váratlanul, ha reggel én keltelek.-mondja.
-Hát jó, de ugye azért a kirándulásra is marad süti, nem csak itthonra?-tanakodom.
-Jah.-nevet.-Nyugi, biztos lesz nálam egy csomó.
-El ne felejtkezz róluk.-adom ki az utasítást.
-Soha.-mondja drámaian.
-Holnap találkozunk.-mosolygok.-Csak én és a sütim.-teszem még hozzá gonoszan.
-Na és én hol vagyok?-kérdezi kétségbeesetten.
-Öhhmmm, te tartod a sütis tálat?-hadonászok a karjaimmal.
-Na kösz szépen.-puffog.
-Mondtam már, hogy imádlak?-mosolygok szélesen, közben az egyik tincsemmel játszom.
-Nem.-nevet.-De én is imádlak.
-Jujj.-kapok drámaian az ajkaimhoz, kár, hogy nem láthatta, igazi színészi alakítás volt...
-Na jó, menj aludni, holnap fárasztó napunk lesz.-morog.
-Igenis, Apu.-nevetek a telefonba.-Jó éjt Dan.
-Neked is, Ell.-köszön Dan.

Mosolyogva lezártam a bőröndömet, megfürödtem, felvettem a pizsamámat, elköszöntem anyuéktól, végül befeküdtem az ágyamba és még ugyanazzal az idióta mosollyal az arcomon aludtam el, amivel elköszöntem Dantől. Kíváncsi vagyok, mi lesz reggel...

Reggel úgy keltem, hogy éreztem egy kart a derekamon. Mosolyogva megfordultam Daniel ölelésében és adtam a szája sarkára egy puszit. Egy ideig csak néztem gyönyörű barna íriszeit, utána megszólaltam.
-Jó reggelt.-suttogom.
-Hát lehetne jobb is.-nevet, én meg belebokszolok a mellkasába.
-Mégis hogyan lehetne még jobb?-kuncogok.
-Lennének ötleteim.-néz mélyen a szemembe és egyre közelebb hajol hozzám. Úristeeeen, akkor most végre meg fog csókolni? De nem mostam még fogat...a francba. Miközben én ilyeneken gondolkozom, addigra már összeér az ajkunk, lehunyom a szemem.....és akkor valaki kopog az ajtón, majd nagy sebbel-lobbal beront a testvérem, mi meg egyből szétrebbenünk.
-Jönni kéne kajálni, anyáék elmentek.-közli Louis és már ki is megy a szobából.
-Kösz, Lou.-morogja Daniel és kimászik az ágyból, engem is magával húzva.
Félig csimpaszkodok rajt, mert lusta vagyok lábra állni.
-Vigyél leee.-nyöszörgök.
-Angyalom.-mondja, kapok egy puszit a homlokomra, egyik karját a hátamhoz teszi, lehajol és a térdem alá nyúlva felemel, én csak mosolyogva nézem az arcát. Mintha valami menyasszony lennék. A nyaka köré fonom a karjaimat és eszeveszettül vigyorgok, fejemet a mellkasának döntve. Így megyünk le a lépcsőn, majd be a konyhába.
Letesz a pult mellé és egyből megindulok kenyérszerző utamra. Miután összekészítettem a szendvicshez hozzávalókat, Dan felé fordultam.
-Reggeliztél?-sétálok oda hozzá, a derekamra teszi a kezét én meg a haját birizgálom.
-Nem, csinálnál nekem reggelit?-mosolyog édesen.
-Aham.-táncikálok vissza a pulthoz.
Gyorsan elkészítem a szendvicseket, még egy-egy cappucinót is csinálok hozzájuk. Közben végig érzem magamon Daniel tekintetét. A biztonság kedvéért csinálok Louisnak is egyet, mivel ki tudja mikor jön rá az ehetnék, én meg nem akarok még egyszer nekifogni az egésznek. Lou tányérját otthagyom a pulton, persze rajta a szendviccsel, annyira azért nem vagyok gonosz, hogy csak a tányért rakjam ki. A miénket meg odaviszem az asztalhoz. Miután megettük a kaját, gyorsan elmosom a tányérokat, megtörlöm a kezemet, majd Daniel felé fordulok.
-Szóóóval.-kezdem el.-Hol van a süti?-csillan fel a szemem.
-Basszus-túr bele a hajába, fintorral az arcán.-Anya nem adta ide.-mondja teljesen komolyan.
-Ne már...pff.-mondom.-Csak be akarsz ugratni.-tartom meg a magabiztosságomat.
-Ez halál komoly.-néz mélyen a szemembe.-Nincs nálam a süti.
-Öhhmm...ez csak vicc.-mondom már kevésbe magabiztosan. Danielből kitörik a nevetés, gondolom már nem bírta tovább.
-Tényleg elhitted.-nevet még mindig.
-Nem, nem hittem el.-rakom keresztbe a karomat.
-Dehogyisnem.-jön közelebb és belepuszil a hajamba.
-Akkor megkapom a drágaságomat?-nézek fel rá.
-Aha.-vigyorog ravaszul.
-Kiráááály.-mondom.-De előtte gyorsan elkészülök.
-Oké.-bólint Dan, azzal felül az egyik székre és elővesz a táskájából egy dobozt. Én felsprintelek a lépcsőn és villámgyorsan felöltözök, kisminkelem magam (korrektor, szempillaspirál) és már megyek is lefelé. Mikor megérkezek Dan már eszi a sütit.
-Áruló.-nézek rá gyilkos tekintettel.
-Most miért a süti azt mondta, hogy ehetem!-poénkodik.
-Nekem meg azt mondja, hogy ezért büntetés jár.-vonogatom a szemöldököm.
-Na és milyen büntetés?-vigyorodik el perverzül.
-Fújjj, nem nem olyan.-ütök a karjára, mire elneveti magát.
-Hát akkor?-néz rám kíváncsian. Közel hajolok hozzá, már ajkaink érintik egymást és akkor megszólalok.
-Nem kapsz több sütit.-kuncogok és míg nem figyel elveszem tőle a dobozt. Magam elé teszem és elkezdem falatozni. Ő csak mosolyogva néz, majd egy kis idő után megszólal.
-Negyed nyolc van.-közli.-Lassan indulni kéne, különben elkésünk.
-Ohhé.-mondom teli szájjal, majd lenyelem a falatot.-És a te bőröndöd hol van?-érdeklődöm. Dan az ajtó mellé mutat, ahova lerakta a bőröndöt. Úgy látom ő ezt már jól átgondolta.
-Megyünk?-néz rám a válaszomra várva.
-Aha.-bólintok. Berakom a dobozt a hűtőbe és felmegyek a bőröndömért.
-Louis.-kiabálok, miközben kiszedem a tatyómat a sarokból.
-Igen?-kiabál vissza testvérem.
-Csináltam neked szendvicset, majd edd meg. Jah amúgy meg megyek, szóval nem szeretnél elköszönni?-beszélek a szobámból kifelé menet. Már pont fognám a kilincset, amikor is a fejemnek csapódik az ajtó.
-Uhh, köszi.-tántorodok meg.
-Bocsi tesó.-jön be az ajtón Louis és magához ölel.-Jól vagy?
-Aham.-fogom a fejem.
-Hát akkor jó kirándulást.-ölel meg még szorosabban.
-Köszi.-mondom halkan.
-Aztán ne bénázd el.-néz rám jelentőségteljesen.
-Hogy mi?-meredek rá értetlenül.
-Semmi, semmi.-legyint.-Köszi a szendvicset, most menj, el ne késsetek.-tol a lépcső felé.
Én még mindig azon gondolkodom, hogy mit jelenthetett Louis mondata, Dan meg feljön a lépcsőn és leviszi a bőröndömet.
Elköszönünk Louistól és elindulunk a sulihoz. Tíz perc múlva már ott is vagyunk. Pont jókor érkeztünk. Még csak az ofő, Mészáros, Kitti és Anna van a suli előtt.
-Jó reggelt!-köszönünk a tanároknak, majd odamegyünk a lányokhoz.
-Sziasztok!-köszönök mosolyogva, Dan csak bólint.
-Hali.-mosolyog Kitti.-Várod már?-néz rám kíváncsian.
-Aha.-kacsintok. Elneveti magát, úgyhogy biztosan leesett neki, hogy Danre értettem.
-És ti lányok?-nevetek.
-Aha.-suttog Kitti úgy hogy csak mi hárman halljuk, de már Dan el is ment, mivel megjött Gábor meg Levi.-Ki tudja, hátha rájövök, hogy akar-e valamit tőlem.-von vállat Levire nézve.
-Hát hajrá.-mondom halkan én is és kicsivel közelebb megyek Annához.
-Anna, te még nem is mondtad.-nézek rá.
-Mit?-kérdezi.
-Hát, hogy tetszik-e valaki az osztályból.-nevetek.
-Aha.-süti le a szemét.-Gábor.-ezt már olyan halkan mondja, hogy én is alig hallom meg.
-Jujj, de jó.-mosolygok.-Erről majd még beszélgetünk az osztálykiránduláson.-kacsintok. Mivel látom, hogy a lányok megérkeztek, ezért odamegyek hozzájuk.
-Mizujs csajook?-megyek oda, és megölelek mindenkit, csak rázzák a fejüket hogy semmi, hát jó.
-Hogy-hogy nem velünk jöttél?-néz rám mérgesen Nora.
-Na jó, ne akadj ki.-formálom a szavakat szép lassan és közben már mosolygok.
-Huuuuh, itt valami komoly lesz.-rakja le a táskáját.
-Mondd, ne húzd az időt.-sürget Nina.
-Jól van na.-emelem fel a kezem.-Daniellel jöttem, mert....-kezdem halkan, de Nora egyből elkezd ujjongani ezért inkább abbahagyom és csak nevetek.
-De tudtaaaam.-fordul körbe.-Áhhhh én ezt nem hiszem eeeeeel.-ugrál össze-vissza.
-Elég lesz már.-nevet Alexis.-Mindenki minket figyel.
Nora körbenéz, megvonja a vállát, ugra-bugrál még egy kicsit, aztán visszajön hozzánk.
-És volt valami?-kérdezi Nina.
-Majdnem megcsókolt, csak Louis közbelépett.-sóhajtok.
-Hogy mi?-ordítja Nora, mire mind mérgesen nézünk rá.-Jól van na.-vonja meg a vállát.-Hogy mi?-kérdezi halkabban. Vigyorogva megrázom a fejem és folytatom. Elmesélem nekik a reggel történteket.
-Nem baj.-mondja A.-majd a kiránduláson.
-Remélem.-bólintok.

Szép lassan az egész osztály megérkezett, a busz is megjött, bepakoltuk a cuccunkat és beszálltunk a buszba. Utána megkerestük a helyünket, jó lesz mert sokkal több férőhelyes a busz, mint amennyien vagyunk. Nyolckor már el is indultunk. Az út két órás, hát...mi akartunk Szilvásváradra menni.
Én Ninával, Nora meg Alexisszel ül együtt. Egymás mögött vagyunk, úgyhogy tök jó.
-Ha megérkeztünk én egyből ugrom a medencébe.-jelenti ki Nina.-Rohadt meleg van.
-Jah.-helyesel Alexis.
-Na, ha már eszembe jutott.-nézek Norára.-Mi van most Christiannal?
-Hát ugyanúgy kéthetente találkozunk.-vonja meg a vállát.
-Most miért vagy ilyen közömbös?-kérdi Alexis.
-Mondta már, hogy szeret?-néz rá Nina.
Nora csak megrázza a fejét.
-Ohh. Pedig már két hónapja együtt vagytok.-húzom el a szám.
-Most lesz a harmadik.-mondja.
-Nyugi.-simogatja a hátát Alexis.-Ez még nem jelent semmit.
-Majd lesz valahogy.-motyogja maga elé.
-Naa, csajok, ne szomorkodjunk.-mosolygok.-Osztálykirándulásunk lesz.
-Igaz.-bólint Nora.-Most szakadjunk el egy kicsit az otthoniaktól.
-Ez a beszéd.-nevet Nina.
Míg mi nevetgélünk, a fiúk zenét indítanak és elkezdik hangosan énekelni. Úgy érzem, nem semmi osztálykirándulásunk lesz...

Másfél órát végigbeszélgettünk/énekeltünk, de már egy kicsit unjuk magunkat és már mindenki szeretné, ha megérkeznénk a Szalajka-völgybe, ugyanis a szállás előtt oda még elmegyünk.
Tíz körül a buszból kiszállva elindulunk a völgybe. Azért az út volt egy jó 15-20 perc. Ahogy felérünk osztályfőnök kijelenti, hogy maradhatunk a völgyben vagy felmehetünk vonattal egy barlanghoz. Nem akarunk egységesen egyik helyre sem menni, így osztályfőnök csak annyit mond, hogy fél 12-ig szabad programunk van, de 12-re legyünk a busznál. Ezt mindenki tudomásul vette és elindultunk abba az irányba amerre szerettünk volna.
Igazából senki sem akart menni a barlangba, csak ofőék, ők meg nyugodt szívvel itt hagytak mintha bántuk volna. Bálint, Tomi, Kitti, Peti és Anna elmentek sétálni. Mi többiek pedig ott maradtunk a réten. A lányokkal leültünk a fűbe és elővettük a nasikat, energiaitalokat. Kis idő múlva a fiúk is csatlakoztak hozzánk.

Körülbelül 10 perccel később az én fejem már Dan ölében volt és úgy napoztam. Mindenki döglött a melegben és beszélgettünk.
-Félek, nagyon hamar el fog telni ez a kis idő.-mondom csukott szemmel.
-Óh, nem lesz az olyan gyors.-hallom meg Dan hangját, miközben simogatja az arcomat. Kinyitom a szememet és rámosolygok.
-Úgy legyen.-suttogom kuncogva.
-Srácok, nem akarunk focizni?-mutat Balázs egy tőlünk nem messze lévő csoportra, akik rugdossák a labdát.
-Miért is ne?-vonja meg a vállát Zoli és feltápászkodik a fűből.
Balázs odamegy az ismeretlen fiúkhoz és beszélget velük egy ideig, majd visszasétál hozzánk.
-Beleegyeztek.-mosolyog.
-Jöttök focizni fiúk?-néz át felettünk. Felnézek és látom, hogy megérkeztek a többiek, hát ez egy rövid séta volt.
-Aha.-bólogat Tomi és Bálint. Gábor és Levi is beállnak, már csak egy ember kell ahhoz, hogy játszani tudjanak és Daniel még nem mondott semmit.
-Mész?-nézek fel rá hunyorítva.
-Szeretnék.-mosolyog.-Te elengedsz?-harapja be az ajkát, miközben majdnem elneveti magát.
-Nem tudom.-fogom meg a kezét.-Mit kapok érte?-incselkedek.
-Majd meglátod.-vigyorog, miközben feláll és felhúz engem is magával.
-Jujj, most már izguloook.-hülyéskedek és visszaülök a helyemre úgy, hogy rálássak a fiúkra.
Nora közben odajön hozzám és leül mellém.
-Olyan cukik voltatok, hogy nem bírtam ki és lefotóztalak titeket.-kuncog és elővéve a telefonját megmutatja a képet.
-Jól tetted.-mondom megcsodálva a művét. Egész jó kép lett, inkább jó képek lettek, mivel nem csak egyet csinált, minimum vagy húszat.
-Köszi.-ölelem át nevetve. Átküldi a képeket, a fiúk meg elkezdenek játszani.
Boldogan szurkolunk nekik, sokan nézik rajtunk kívül a játékot. Jól elszórakoznak vele, biztos játszanak egy 45 percet. Ekkor szólunk nekik, hogy indulni kéne, mert 5 perc múlva fél 12 és biztosan elhúzzuk majd az időt visszafelé, ezért jobb hamarabb indulni.
A srácok kezet fognak a másik csapattal, elköszönnek tőlük és odajönnek hozzánk.
-Víz?-nézek rá kérdőn Danre immár állva.
-Köszi.-lihegi és elveszi tőlem a felé nyújtott vizes-palackot.
A fiúk ittak, felkaptuk a cuccainkat és már indultunk is visszafele.
Nagy szerencsénkre találtunk egy tavat, ahol a fiúk "horgásztak" vagyis csak próbáltak, két faág és egy zacskó segítségével.
-Meg van, meg van.-ordibál Zoli.
-Nem is volt benne, ember.-néz rá Dan.
-Figyeld már, mert elmegy!-szól Tomi.
Miután a srácok megunták a dolgot, továbbmentünk, de mivel találtunk egy mosdót, megbeszéltük, hogy aki akar menni az gyorsan intézze el.
15 perc múlva meg is érkeztünk a buszhoz. Osztályfőnök nagyon örült, mert pont 12-re odaértünk, felszálltunk a buszra és elindultunk a szállás felé.

Mikor a busz befordult a szállás parkolójába, mindenki kíváncsian kémlelte az elénk kerülő kétszintes épületet. A csodálkozásunkat Mészáros szakította félbe.
-Tehát akkor, most ha lementünk a buszról, mindenki megvárja a táskáját, majd megfogja és csendben, ismétlem, csendben várakozik a busz mellett, addig míg mindenki végez.-körbenéz és mivel bólogatunk, folytatja is tovább.-Utána elkérjük a kulcsokat és bepakoljuk a bőröndöket, majd lejövünk ebédelni, a nap hátralévő részében pedig pihenő van.

Ahogy Mészáros ezt elmondta, már szaladtunk is lefelé, bár azt nem tudom minek, mert a sofőrünk olyan halál nyugodtan jött le, hogy meg tudtuk volna fojtani. Mi meg inkább gyorsan körülnéztünk, ameddig ő kiszenvedte a bőröndöket a buszból. Az épületnél, amiben leszünk, az alsó szinten volt az ebédlő, kis asztalok voltak körülrakva székekkel.
Ahogy elmentünk a szálláshely mellett lefelé ott volt két medence, egy nagyobb és egy kisebb, a nagy mellett ki voltak rakva székek és mindez egy nagy udvaron volt, ahol még egy pici "játszótér" is volt.
-Én beleugrok skacok.-jelenti ki Zoli és gyorsa lekapja a pólóját.
-Zoli, állj le, még nem fürödhetünk.-kullog hozzánk Balázs szomorúan.
-Ne már.-hitetlenkedik Zoli.-Miért?
-Be kell pakolni a szobákba és utána ebéd.
-Oké.-bólint a fiú, majd Dan felé fordul, aki épp mellettem áll.-Dan, kérlek bevinnéd a szobánkba a bőröndömet?
-Ja.-röhögi el magát.
-Király, köszönöm.-pillant még vissza, majd egy hatalmas csobbanás kíséretében beleugrik a medencébe, nem az teljesen mindegy, hogy nadrág van-e rajta vagy fürdőgatya.....nah mindegy ő tudja. Az ofő tutira örülni fog, ha így ül asztalhoz.

Míg Zoli a vízben lubickol, addig mi bepakoljuk a cuccokat a szobákba, persze csak miután megkaptuk a kulcsokat. Amikor bejutunk a szobákba és meglátom a franciaágyat egyből rávetem magam.
-Ki alszik velem?-kérdezem a párnába beszélve.
-Mondjuk én?-hallok meg egy mosolygós hangot az ajtó felől.
-Hát nem is tudom.-ülök fel az ágyon, kisimítom a hajamat az arcomból és Dant kémlelem. Közben meg már azt veszem észre, hogy csak ketten vagyunk a szobában. Seriously? Ezt nem hiszem el. Ezek simán kisurrantak. Mondjuk ebben a pillanatban nem mintha nagyon zavarna a dolog.-Szeretnél?
Az ágyhoz jön és kezeivel megtámaszkodik felettem.
-Hát nem is tudom.-utánoz, mire egy nagyot sózok a vállára és elnevetem magam. Hirtelen felém mászik, én meg fordítok a helyzetünkön, így már én vagyok felül.
-Tehát akkor nem szeretnél?-vonom fel a szemöldököm és adok az arcára egy puszit. A másodikat már a szája sarkára. Dan ráteszi a kezét a derekamra és a szám felé hajol, csak bámulok azokba a csokoládébarna szemekbe.
-Csajoook, gyertek.-jön be a szobába Dávid. Gondolom azt hitte, a lánnyokkal együtt fog engem itt találni, nem így lett... Daniel gyorsan leszáll rólam és elindulunk kézen fogja a többiek felé.
-Bocsi.-néz rám bűnbánó arccal Dávid, mikor elmegyünk mellette, mintha olyan nagy dolog lett volna, pedig én egyáltalán nem vettem magamra.
-Semmi gond.-nyomok az arcára egy puszit, visszahúzva egy kicsit Dant.

Ebéd után felkaptuk a fürdőruhánkat, egy törülközőt és lementünk a medencéhez. Már szinte az összes fiúnak a kezében volt egy sör. Csak Dan, Dávid és Zoli nem ivott. Na igen...pont Zoli az, aki nem szereti a sört, én sem gondoltam volna. Danék pedig csak szimplán nem akartak inni.
-Megérkeztünk.-mondtam mosolyogva a fiúknak.
Mikor Dan végignézett rajtam, beleharapott az ajkába és odajött mellém.
-Jól áll ez a fürdőruha.-suttogja a fülembe.-Bár lehet, jobb lenne ha nem lenne..-mondaná tovább de röhögve ellököm magamtól, tudom, hogy úgy akarta befejezni, hogy ha nem lenne rajtam. A kis perverz.
Nevetve belepuszil a hajamba és a medence felé húz.
-Rossz vagy.-mondom neki halkan.
-És az baj?-kérdezi vigyorogva.
-Nekem nem.-vonom meg a vállam.
-Gyere.-mondja azzal behúz a mély rész felé és mindketten elmerülünk a vízben. Vagyis ő nem teljesen, mivel magasabb nálam.
-Köszi.-simítom ki a hajamat a szememből.
-Nem rossz nyugi.-néz rám kedvesen.
-Na ja.-puffogok.-Szerencséd, hogy hoztam hajvasalót különben most belefojtanálak a vízbe.-mondom komolyan.
-Tényleg?-vonja fel a szemöldökét.
-Nem.-nevetek.-De azért mérges lennék és lehet, hogy ezt csinálnám...-mondom és amíg ő értetlen arcot vág, belenyomom a fejét a vízbe. Csak hogy élvezzem is egy kicsit, nem akarom egyből elengedni, de sajnos kiszabadul.
-Aha.-vigyorog.-Szóval mégis kinyírnál.
-Én ilyet nem mondtam.-rázom a fejem ártatlanul.-Meghagynám az életedet naaa.-nevetek.

Pár perccel ezután a fiúk hoztak egy labdát és próbálták medencébe ugrás közben átpasszolni egymásnak. hát nem mindig sikerült. Ezt már kintről néztem, szárazabb és egyben hullámosabb hajjal. Igen, ezért használok hajvasalót, nem szeretem, amikor hullámos a hajam.
Miután a fiúk abbahagyták a baromkodást és kijöttek a medencéből, legalábbis a legtöbben, együtt egy nagy körben röpiztünk a fűben.
-Meg vaaan.-ordít Alexis és továbbüti a labdát, amit Nora szépen lecsap, mindenki félve hajol el a labda elől, aki ott van.
-Jól van kislány, csak óvatosan.-nevet Dávid.-Azért ne nyírj ki minket.
-Bocsi.-kuncog Nora.
Addig játszottunk, hogy már mindenki leizzadt és nagyon elfáradt. Négykor felvettük a ruháinkat és leültünk beszélgetni. Olyan gyorsan elment az idő, végül is a játékkal. Szerencsére az osztályunk nem vitte túlzásba az ivászatot. Hoztak még egy kis pálinkát, bort és ennyi volt. Páran úgy döntöttek, kimennek szállás parkolójához cigizni (ami egyébként az udvaron belül volt), gondoltam en is megyek velük, persze nem cigizni, csak beszélgetni. Amin nagyon meglepődtem az az volt, hogy Kitti is rágyújtott.
-Kitti, te mióta cigizel?-nézek rá hitetlenkedve.
-Oh, nem cigizek én állandóan, csak ilyenkor.-mondja mosolyogva.
-Hát oké.-vonom meg a vállam.
-Mizujs?-lép mögém Daniel és átölel, majd beleszív a kezében lévő cigibe.
-Tedd azt le.-bólogatok, utálnám, ha cigi szaga lenne, és mondom olyan halkan, hogy csak ő hallja.
-És ha nem?-néz mélyen a szemembe.
-Hidd el, kitalálok valamit.-harapok ajkamba. Láthatóan ez meggyőzi és eltapossa a csikket. Jujj, de gonosz vagyok.
Időközben a lányok is megérkeznek.
-Na szóval arra gondoltunk a lányokkal, hogy elmennénk sétálni egy kicsit, tudjátok, hogy beszélgethessünk, csak nem biztos, hogy egyedül kéne járkálnunk egy idegen helyen, szóóóval fiúk egy páran vállalnátok, hogy a távolból vigyázva ránk elkísérnétek minket?-nézek kiskutyaszemekkel az osztály hímnemű tagjaira.
-Aha.-bólogat Dávid.
-Persze, Angyalom.-fogja meg a kezemet Dan.
-Sétáljunk egyet srácok.-mondja Balázs.
-És beszélgessünk női dolgokról.-rebegteti a szempilláit Levi, mire a mellette lévő Nora nyakon vágja, mindenki egy emberként nevet fel és szórakozik Levin.

Ahogy lehiggadunk, elindulunk összesen nyolcan sétálni. Rátalálunk a boltra és még pár helyinek is köszönünk.
-Egy dolgot nem tudok, vagyis többit is, de ez most nem lényeg.-legyint Nora, Alexis meg elkezd kuncogni.-Az ofőt meg Mészárost azóta nem láttuk, mióta megettük az ebédet.
-Hát nem tudom.-ingatja a fejét Nina.
-Lehet csak sétálgatnak, esetleg találtak egy jó társaságot, akikkel elbeszélgetnek.-mondja Alexis.
-Lehet.-bólogatok.
-Csajok, volt egy kis furcsaság a múlt héten Christiannel.-tördeli a kezét Nora míg beszél.
-Összevesztetek?-kérdezi Alexis.
-Nem.-legyint.
-Akkor meg mi történt, mondd már.-sürgeti Nina.
-Azt hiszem megcsal.-hullik le egy könnycsepp az arcán, ahogy az aszfaltot nézi.
-Kivel? Ezt láttad? Hallottad? Vagy csak ezt érzed? Mi történt?-hadarja kétségbeesetten Alexis.
-Ettünk, aztán én felmentem a szobába, hogy vigyek le takarót a filmezéshez, erre jelzett a telefonja, hogy üzenet érkezett.-csuklik el a hangja a végére.-És...az volt a képernyőn, hogy 5-kor várlak Édesem. És tuti nem az anyja volt, mert azt kiírta volna.-mosolyodik el egy pillanatra.
Kétségbeesetten nézünk rá, én eszmélek fel leghamarabb.
-Ezt meg kell tőle kérdezned, nem úgy, hogy ki volt az aki ezt üzente neked. Hanem csak annyit mondj, hogy úgy érzed rajtad kívül más is van még ebben a kapcsolatban.
-Ez nem is rossz ötlet.-bólogat Nina.-Csak enyhe célzást kell rá tenni, hogy szerinted megcsal és valószínűleg akkor kétségbe fog esni és ha ez megtörténik, akkor bizony bűnös.
-Tudom.-kezd el szipogni Nora.-De én hülye még ennek ellenére is szeretem.
-Héé, nyugi.-simogatom a hátát. Ránézek a fiúkra, akik mögöttünk jönnek, Daniel gondterhelt arccal néz Nora felé, de én intek nekik hogy ne jöjjenek ide, ő csak bólint és visszafordul a fiúkhoz.
-Nem lesz semmi baj, jól seggbe rúgjuk és még élvezni is fogod oké?-nevet Nina.
-De még mennyire.-sóhajt barátnőnk a könnyekkel küszködve.-Akkor ugorjunk.-törli le a kiszabadult könnycseppeket.-Alexis, tudom, hogy tetszik valaki, mert mostanában nagyon furán viselkedtél, csak nem vagyok teljesen biztos, hogy Dávid az.-Nora figyelmesen nézi Alexis minden egyes rezdülését.
-Dávid az.-mondja halkan A.
-Áhh, de tudtam.-tapsikol Nora elindulván és már nem is látszik rajta, hogy az előbb elhagyta az ereje.
-Szerintem mondd el nekik.-lököm meg A kezét a lányok felé mutatva.
-Mik derülnek itt ki.-ingatja a fejét vigyorogva Nina.
-Szóval, ugye én Lucast szerettem akkoriban, de mikor Dávid belépett a képbe onnantól egy kicsit már felé is vonzódtam, csak valahogy nem akartam elfogadni. Akkor döbbentem rá, mikor segített Lucast leállítani.-mondja kétségbeesetten.-És ezt ő még mindig nem tudja, mert nem mertem neki elmondani. Mi van ha ő nem így érez és csak elrontom vele a barátságunkat?
-Figyelj, én nem hinném, hogy nem érez irántad többet, mint barátság.-biztatja Nora.
-De ha elrontom?-húzza el a száját.
-És ha meg sem próbálod?-vonja fel a szemöldökét Nina.
-Szerintetek én mit mondtam neki egész nyáron?-dörzsölöm az orrnyergem.-Teljesen és totálisan hajthatatlan.
-Olyan nincs.-mondja elszántan Nina.-Ezt Rúzs-módra fogjuk megoldani.
-Vagyis?-néz rá értetlenül.
-Vagy te mondod el neki vagy én.-húzza gonoszkás mosolyra az ajkát Rúzs.
-Huhh gyerekek, Nina bekeményít.-nevetek.
-De még hogy.-mosolyog büszkén.
-Azt hiszem én akarom neki elmondani.-néz ránk lemondóan A.-És még a kiránduláson lehetőleg. Ilyenkor mindenki kevesebbet gondolkodik, nem igaz?
-Jah.-vonom meg a vállam.
-Ha te mondod.-mosolyog Nora.
-Megyünk vissza?-néz ránk esdeklően Nora.
-Persze.-mondja elsőnek Nina, mire mi csak mutogatjuk, hogy forduljunk és mehetünk is.

Odasétálok Danékhez, akik még felénk sétálnak.
-Na hogy van?-Ohh ezért szeretem ezt a srácot, nem csak velem, hanem a barátnőimmel is törődik...úgy meg tudnám most csókolni.
-Haladunk.-intézem el ennyivel.-Viszont visszamehetnénk, ha nem gond.-mondom felnézve rá.
-Oké.-fogadja el a döntésünket és szól a többi srácnak.
-Utána jössz medencézni?-kérdezi egy huncut mosoly kíséretében.
-Áh nem tudom, most még beszélgetünk egy kicsit Norával, utána lehet.-fogom meg a kezét.
-Jól van.-puszilja meg a homlokomat.
-Arra gondoltam rosszalkodnék ha már osztálykirándulás van és innék egy kis mojitót, de ahh senki sem hozott.-szomorodom el.
-Majd iszol egy kis energiaitalt.-mondja mosolyogva.
-Miért?Hoztál?-fordulok felé..
-Aham, Wattot.-vigyorog egyre szélesebben, tudja, hogy az az egyetlen energiaital amit megiszok.
-Köszi.-ugrok a nyakába nevetve.-Asszem elintézem azt a fürdőzést.-ölelem meg szorosan, mire ő csak elneveti magát.
-De most menjetek beszélgetni, majd szólj, ha vége.-enged el, én visszamegyek a lányokhoz.
Miután visszaértünk a szállásra még kiterveltük, hogyan buktatjuk le Christiant. A végére már Nora is élvezte a dolgot. Ahogy befejeztük gyorsan elmentem wc-re, majd elővettem a fürdőruhám. Már 7 óra van, hogy telik az idő.
-Te meg hova mész?-néz rám értetlenül Nora.
-Danielhez, azt beszéltük meg, ha itt végeztem, akkor találkozunk a medencénél.-vonom meg a vállam elpirulva.
Pillanatnyi hatásszünet, majd Nora megszólal.
-Tessék?-visít hangosan barátnőm.-És te végig hallgattad az én nyafogásomat Christianről? Na húzzál kibaszott gyorsan kifele!-ordít.
Hát anyám, még a végén félni fogok tőle.
-Héé Nora, nyugi.-szólok neki mikor már tolna kifele az ajtón.-Fel kell vennem a fürdőruhát még.-nevetek.
-Na jó, megengedem.-teszi keresztbe a karját.
-Köszi.-adok neki egy puszit kuncogva, mikor elmegyek mellette a fürdőszobába. Még hallom, amit Nina mond neki.
-Szerintem ezt most az egész szálláson hallották.-nevet. Na igen, Nora nem aprózta el.
Gyorsan felvettem a fürdőrucit és kimentem a lányokhoz.
-Asszem készen vagyok.-igazgatom magamon a ruhát.
-Ha most nem fog megcsókolni, akkor én kiherélem és...-mondaná tovább Alexis.
-Megértettem nyugi.-nevetek kínosan.
-Jól nézel ki.-mondja Nina.
-Köszönöm.-ölelem meg.-Legalább te nem akarod kinyírni Dant.-nevetek.
-Óhh, dehogyisnem.-vigyorog.
-Na szép.-ingatom a fejem.-Szerintem megyek is.-azzal felkapok egy törülközőt.
-Hajrá, kislány!-szól még utánam A.
Ahogy kilépek az ajtón és jobbra fordulok szembe találom magam Dannel, aki nekidől a falnak és hatalmas mosollyal az arcán néz engem.
-Hát te, hogy-hogy?-kérdezem értetlenül.
-Hallottam amikor Nora..-mondja kuncogva.
-Hát ez kínoooooooos.-húzom el az o-betűt, ő csak elneveti magát és megfogva a kezemet elkezd a medence felé húzni.
-Vedd azt le.-int a törülközőm felé. Rajta még póló van, de oké.
-És ha nem?-nézek a szemébe kihívóan.
-Hidd el, kitalálok valamit.-mondja ugyanazt, amit én mondtam neki, mikor cigizett. Ezért csak kuncogva ledobom az egyik székre. Szerencsére senki más nincs itt rajtunk kívül, mert mindenki Balázsék szobájában bulizik, természetesen hangfallal meg minden, úgyhogy a hangulat az meg van.
Ahogy leveszem magamról az anyagot egy pillanatra megakad a szeme rajtam, de hamar észhez tér és ő is leveszi a pólóját. Ekkor meg én nézek rá hatalmas szemekkel, nem mintha még nem láttam volna, de na. Ahogyan megfeszülnek az izmai, miközben leveszi...az valami leírhatatlan.
-Angyalom.-mosolyog rám, mire én "feleszmélek".
-Hmm?-bámulok barna íriszeibe.
-Mondtam már, hogy jól áll a vizes fazon?-vigyorog huncutul és egy mozdulattal megpróbál belelökni a medencébe, sikerült is volna neki, ha nem kapok utána,mert így őt is magammal rántottam. Vettem egy nagy levegőt, meglepődöttsége ellenére ő is, majd belezuhantunk a medence kellemes vizébe.
-Ez nem is volt olyan rossz.-nevetek és elrendezem a hajamat a szememből.
-Lesz ennél még jobb is. Nagy levegő.-suttogja, azzal lehúz a víz alá.
Egy pár pillanatig csak nézzük egymást, majd közelebb von magához és lágyan megcsókol. Érzem, ahogy a nyelve súrolja alsó ajkamat, ezzel bejutást kérve, amit én boldogan megadok neki. Kezemet lassan felvezetem a hajához és beletúrok, már amennyire a víz engedi. Elmosolyodva megyünk fel a víz tetejére levegő hiányában.
Adok egy puszit puha, nedves ajkaira és nyakhajlatába temetem az arcomat.
-Azt hittem már sosem történik meg.-nevet.
-Én is.-mosolygok fel rá és újra megcsókolom, csak élvezem, amit a nyelvével csinál és nem gondolok semmi másra. Elválik ajkaimtól és homlokát nekitámasztja az enyémnek, így próbálva normalizálni a légzését. Ekkor halk susmogást hallunk a medence azon oldaláról, ahol mi vagyunk.
Azt hittem valami állat, erre odafordítom az arcom és kiket látok, a három jómadarat, Alexist, Norát és Ninát.
-Ti meg mi a...-lepődök meg és kifelé kezdek sétálni a medencéből.
-Mi csak...-akar Nora magyarázkodni, de egyből levágom a dolgot, mikor meglátom a kezében a telefonját.
-Legalább lett egy jó kép?-kuncogok halkan.
-Ahaam.-bólogat Alexis.
-Na menj már vissza, majd ha végeztetek megmutatjuk.-nevet Nina és gyorsan eliszkolnak.
Dan a derekamat átölelve néz a három lány után.
-Mi volt ez?-nevet.
-Áh, majd később elmondom.-legyintek.
-Azt mondod, van annál jobb dolgunk is?-kérdezi kajánul.
-Azt.-mosolygok és rátapadok ajkaira, nem mintha ő ezt egy pillanatig is ellenezné.

Pár perc múlva inkább bementünk Danék szobájába, ahol ugye senki sem volt, ő háttal nekidőlt a falnak én meg szembe vele beleültem az ölebé és a lábamon lévő kezeit piszkáltam.
-Egy jó ideig, tudod úgy voltam vele, hogy velünk ez sosem történhet meg.-mondom szomorúan, közben piszkálom kissé még mindig nedves haját.
-Mi miatt gondoltad ezt?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Hát, mert barátok vagyunk és...-dadogok össze-vissza.
-Túlbonyolítod a dolgokat.-hajol lassan közelebb hozzám.
-Mondták már...-suttogom az ajkai közé és megcsókolom. Karjaimat nyaka köré vezetem és közelebb húzom magamhoz. Óvatosan lefektet az ágyra és felém gördül. Egyik kezemet arcához teszem, míg a másikat mellkasánál hagyom. Ujjait elkezdi felvezetni oldalamon, visszatér a derekamhoz és a pólóm alatt kibukkanó bőrömet kezdi el simogatni. Egyre fentebb megy, mire én egyre hangosabban veszem a levegőt. Ahogy megmarkolja az oldalamat kissé megfeszülök. Hirtelen leáll, felül és engem is felhúz magával.
-Sajnálom, nem akartam.-mondja összezavarodva. Még sosem láttam ilyennek.
-Hé nyugi, semmi sem történt, amit nem akartam volna.-nyugtatásképpen összekulcsolom ujjainkat és lágy puszit hintek ajkára.
-Ennek már rég meg kellett volna történnie.-utal a csókra. Homlokát az enyémnek dönti és csak néz, én meg lehunyom a szemem.
Zoli pont ezt a pillanatot választja, hogy bejöjjön a szobába, gondolom azt hitte, senki sincs itt, mert egy kicsit meglepődött.
-Hát ti?-kérdezi, amíg kutakodik a hűtőben.
-Beszélgetünk.-vonja meg a vállát Dan. Én királyul elvörösödök és arra gondolok, hogy mit csináltunk az előbb, az kicsit sem beszélgetés volt.
-Oké.-szól még vissza Zoli az ajtóból. Int és behúzza maga után az ajtót.
Néhány percig csendben vagyunk, de nem abban a kínos csendben, ez a kellemes fajta. Dan ölébe rakva a fejem, elterülök az ágyon ő meg hol a hajamat piszkálja, hol a kezemet.
-Átmegyünk a lányokhoz?-nézek fel rá.
-Szeretnél mi?-vigyorog kajánul.
-Aham.-mosolygok. Lehajol és elkezdi puszilgatni a nyakamat, nekem meg kicsúszik egy apró sóhaj a számon.
-Még mindig szeretnél?-húzódik el.
-Nem, egyáltalán nem.-nyöszörgök.
-Na jó, akkor menjünk.-mászik ki alólam egy ravasz mosoly kíséretében.
-Na kösz.-dünnyögök és gyorsan feltápászkodok én is, végig megyünk a folyosón és megállunk az ajtajuk előtt.
-Nem akarsz inkább a fiúkhoz menni?-kérdezem tőle.
-Az még várhat.-legyint és benyit a szobába.
-Kéne egy kis energiaital.-sóhajt Nora, mikor bemegyünk.
-Halihó.-huppanok le az Alexisszel közös ágyamra Dan elé.
-Mizuuuuuuujs?-kérdezi Nora felélénkülve.
-Semmi.-mondom, de közben vadul mosolygok és eltátogom, hogy Ezt el sem hiszem.
-Te itt szeretnél maradni?-kérdezi hirtelen Nina Dantől, mire belőlem kitör a nevetés.
-Nem célzás, áhh nem...-nevetek még mindig.
-Én akkor megyek.-áll fel Dan, ad egy puszit a számra és kimegy a szobából.
-Áhh, végre!-mondja hangosan Nora, felpattan az ágyáról és rám ugrik.-Már lassan azt hittem megöregszem mire összejöttök.-nevet Nora.
-Nagyon vicces.-forgatom a szemem nevetve.-De szállj le rólam, mert ha így folytatod kinyírsz.-nyögök.
-Oké, oké.-vigyorog és leszáll rólam.-Ha nem lesz jó hozzád, akkor tökön rúgom.-vált át komolyba.
-Majd ezt megmondom neki.-vigyorgok.
-Helyes.-bólint Nora.
-Csopiölelés?-tárom ki a karjaimat mosolyogva, immár az ágy előtt állva.
Mind odajönnek és jól megszorongatjuk egymást.
-Mennyi az idő?-kérdi Alexis kibontakozva az ölelésünkből.
-20:12.-mondja Nina a telefonjára pillantva.
-Megyünk bulizni egy kicsit csajok?-csillan fel Nina szeme.
-Há hogyne.-kiabálja el magát Alexis.
-Na jó, végül is osztálykirándulás van.-vonom meg a vállam.
-Ahjj nem tudom, én nem akarok így mindenki előtt.-csücsörít Nora és közben a fejét rázza.
-Nem idegenekkel leszünk.-mosolyog Nina.-Kibírod.
-Oké, mit bánom én.-bólint határozottan Nora.
-Ez a beszéd.-mondom.
-Mehetünk?-kérdez még rá Nina.
-Aham.-bólint A.

-Kezdődjön a buliiiii!-mondja vigyorogva Nina, mikor belép az ajtón.

2016.07.03