*Szombaton*

8-kor felkeltem és az első dolgom az volt, hogy felmenjek facebookra, mivel tegnap Nora mondta, hogy el akar mondani valamit, de csak ma reggel fogja elmondani, ha teljesen biztos a dolog.

Me : Noraaaa, vonszold ide a popódat és mesélj! 😆❤
Nina : úgy-úgy 😅
Alexis : 'Reggelt!
Me : Jó reggelt! ☺
Nina : reméljük az lesz 😉
Alexis : Nora, mit csinálsz már?....ez a lány...
Nina : ne is mondd...egyszer még kinyírom ezért...😒
Alexis : most mi legyen?
Me : nem tudom, beszélgessünk addig valamiről 😜
Nina : ohh még jó, hogy mondod...na mi is van mostanában veled és Dannel?
Alexis : uh, uh, azt én is szeretném tudni 😎
Me : öhhmmm...😫
Nina : mit pontozol, ne pontozzál 😈
Me : de ahhhh, ezt én sem tudom...
Alexis : azért valamit csak tudsz 😂
Nora : Halihóó lányok, megjöttem!! 😛💓💓
Nina : na végre, már azt hittem belefulladtál a párnába 😝
Alexis : Ellie, majd erre a témára még visszatérünk...
Me : alig várom...😭
Nora : majdnem 😉
Me : na és mi volt az, amiről beszélni szerettél volna? 😆
Nora : uhh csajok, el sem fogjátok hinni...😋
Nina : na halljuk
Nora : tehát tudjátok a iskola szervez egy kirándulást Párizsba és mondtam pénteken, hogy valószínűleg menni fogok, na...és az van, hogy, uhh most kapaszkodjatok meeeg
Alexis : igeeeen?
Nina : húzzad az agyam...
Me : na csak írd már babám 😆
Nora : beszéltem Kristiannel éés már le is van rendezve szóóval ő is fog jönniiii ahhw *-*
Me : héé *pacsi* ez jó lesz
Nina : cool, legalább majd most együtt lesztek 😊
Alexis : ez izgi 😋
Nora : ugyee? már alig várom 😍
Me : aztán majd mindent mesélj el oké?
Alexis : el fogja, hidd el 😂
Nina : még kérdezni se kell majd 😙
Nora : hát jah 😶
Nina : nem baj az 😉
Nora : na és ha már ezt így megbeszéltük, miről van szó akkor most? Ellie és Daniel?
Nina : jó, hogy mondod, még majdnem elfelejtettem
Alexis : ezt nem fogod megúszni 😅 hehehe
Me : 😭😭😭😭
Nora : mondjad csak
Me : hát a lényeg, hogy meg szokott ölelni, mindig megpuszilja a homlokomat, meg annyira édes, de én ezt nem értem...
Alexis : mit nem értessz ezen? 😂
Me : eddig nem volt ilyen velem...
Nina : tuti, hogy bejössz neki, csak mivel eddig nem volt semmi közös, így nem tudott a közeledbe férkőzni, most meg ugye a szüleitek jóvoltából lesz egy csomó közös programotok 😍
Me : meg, hogy majdnem megcsókolt...
Nora : nyugi van, majd este minden kiderül 😊 jó lehet, hogy nem minden, de na
Alexis : most aztán biztosan csinálni fog valamit, vagy kétértelmű megjegyzéseket fog tenni vagy megcsókol 😉
Me : annyira parázok a dologtól 😳
Nina : nem hinném, hogy lenne valami gond..
Nora : de ha igen, akkor szólsz nekünk és megkezeljük 😉
Me : okéé, észben tartom 😉😉😉
Alexis : na csajok fél 9 lesz... én szerintem megyek, mert tesóm felkelt (van egy három éves húga Dany)
Me : majd este vagy holnap mesélek 😊
Nora : pontosan, ne is reméld , hogy kibújhatsz alóla 😒 😁
Nina : én is dobbantok..megyek segíteni anyának pááás 😙
Me : byyyyyyye 😄
Nina : aztán okosan 😆💕
Me : 👍👍

Miután befejeztem a lányokkal a beszélgetést lementem a konyhába. Anyáék már kávéztak, Louis meg xbox-ozott.
-Jó reggelt!-köszöntem hangosan hatalmas mosollyal az arcomon. Lou rám sandított, aztán megszólalt:
-Mi az, jön a "szőke" herceged?-mutat idézőjelet a szőkénél.
Én csak megforgatom a szememet és egy "hercegnőhöz" méltóan bemutatok neki. Csak elneveti magát és folytatja tovább a játékot. A pizsamám most egy mélyen kivágott fekete póló és egy szintúgy fekete , ha mondhatom úgy fenékvillantós rövidnadrág volt, mert nagyon szeretem ezt az összeállítást és kényelmes is, de szigorúan csak melltartó nélkül, ma miért tettem volna máshogy... Lehet, hogy nem ez volt a legszerencsésebb választásom...
Reggeli után gyorsan megcsináltam az írásbeli házikat, csak hogy elüssem az időt. Mikor lementem a nappaliba Lou még mindig játszott, ezért gondoltam bedobok egy ötletet.
-Louis.-szólok oda neki, miközben összekócolom a frizuráját.
-Hmm?-pillant rám mérgesen az előbbi tettem miatt.
-Nem nézünk meg pár filmet?-kérdezem meg tőle bociszemekkel.
-Nekem oké.-von vállat és beüzemeli a DVD-lejátszót. Hát ez könnyen ment.-Választhatok?-kérdezi. Ahh már értem miért egyezett bele ilyen hamar.
-Persze.-adom fel a dolgot.-Én addig lehozom a takarókat.
-Oké.
Gyorsan kihozom a takarókat a két szobából és lerugdosom a lépcsőn őket. Nem mondta senki, hogy kézben vigyem, akkor meg? Míg én ezzel foglalatoskodtam a drága testvérem elindította a Csatahajó-t. Huuh, még jó, hogy nem valami régebbi háborús filmet... Még mielőtt nekikezdtünk volna a filmezéshez apáék azt mondták elmennek, hogy hova, azt nem tudom, csak azt hogy elmennek.

Másfél óra múlva, gondoltuk nézzünk meg még egyet, így esett a választás a G.I.Joe-ra. Mikor azzal is végeztünk már 1 óra volt. Elég gyorsan telt az idő. Lou elkezdte keresni a G.I.Joe 2.részét, én addig gondoltam csinálok egy kis popcornt. Felkötöttem a hajam egy laza kontyba és nekiálltam megcsinálni a sós finomságot. Épp, hogy megtaláltam hova rakták el, csengettek. Ki a fene jön ilyenkor? Gyorsan mentem és nem is gondolva arra, hogy ki állhat az ajtó túloldalán, szélesre tártam.
Eléggé meglepődtem és csak álltam ott előtte, mint egy szobor.
-Szia.-köszönt Daniel mosolyogva, majd az arcomról lassan elkezdett lefele vándorolni a tekintete. Elképzeléseim szerint olyan piros lehettem, mint egy érett paradicsom, ezért inkább összefontam a mellkasom előtt a kezeimet...hát nem ez volt a legjobb ötlet, mert Daniel pont azt a testrészemet kezdte el nézni, amit el akartam takarni, hirtelen köhintett egyet és immár a szemembe nézve szólalt meg.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Öhhm persze.-mondom zavartan és elállok az útból. Követ a nappaliba és egyből el is kezd beszélgetni Lou-val.
-Én...-szólalok meg halkan, Daniel erre felkapja a fejét és felvont szemöldökkel néz, csak úgy, mint az öcsém.-Én..öhhm asszem átöltözök.-mondom miközben már a szobám felé tartok. Pár másodperc mulva hallom, hogy folytatják a beszélgetést.
Na mostantól tutira fel fogok öltözni már azután, hogy felkeltem. Úgy legalább nem érhet meglepetés...azért remélem egyre többször fog érni ilyesfajta meglepetés.
Miután felöltöztem (fekete csőgatya, fehér feliratos pólóval) lementem a fiúkhoz és lehuppantam Daniel mellé a kanapéra. Néztem egy pár másodpercig, amit játszanak, majd Daniel forró leheletét éreztem meg a fülemnél.
-Az előző összeállítás valahogy jobban tetszett.-suttogta úgy, hogy a tőlünk nem túl messze ülő öcsém ne hallja meg. Rendesen bele is vörösödtem a mondatába...ne már...miért mond ilyeneket? Jól esik neki, ha húzza az agyamat? Oké, beismerem, most már tényleg lehet, hogy esetleg tetszek neki, de szerintem csak szívat. Ma este hátha történik majd valami...

*5 órával később*
Már 7 óra volt, mikor elkezdtük unni magunkat. Nem tudok, mit lehetne még csinálni. Megnéztük azt a filmet, aztán a fiúk x-boxoztak, én meg szurkoltam nekik. Igazából nem tudtam eldönteni kinek is drukkoljak, tehát a szurkolás elég érdekes volt. A játék neve azt hiszem Dragon Ball Z volt.

*Visszaemlékés*

-Ez az, Louis adj neki!-mondom nagy átéléssel.-Védd ki Daniel, nehogy már legyőzzön.
Még pár ilyen beszólás után megállították a játékot és értetlen fejjel fordultak felém.
-Nem lenne egyszerűbb, ha csak egyikőnknek szurkolnál?-mosolyog Daniel.
-De nem tudom eldönteni, kinek...-nyafogok.
-Akkor inkább maradj csendben.-nevet Louis.-Komolyan mondom nem tudok koncentrálni.-fogja a fejét nevetve.

*Visszaemlékezés vége*

A lényeg, hogy elvoltunk. Fél nyolckor megérkeztek anyáék és Daniel szülei. Mindannyian odamentünk és üdvözöltük őket.
-Sziasztok.-köszönök. Odamegyek és megölelem őket. Érdekes, hogy azt hittem majd olyan érzésem lesz, hogy ezt nem kellett volna, de nem. Teljesen helyénvalónak tűnt. Miután ez megvolt felöltöztünk mi is és elindultunk a moziba. Én a szüleimmel, Louiszal és Daniellel utaztam.
-Még mindig meggondolhatod magad.-emeli rám a tekintetét Daniel, mire furcsán nézek rá.
-Mivel kapcsolatban?-vágok még mindig hülye fejet.
-Hogy melyik filmet nézzük meg.-mondja reménykedve.
-Nem fogok horrorfilmet nézni.-nevetek fel.
-És ha azt mondom, hogy nem kell a Krampuszt megnéznünk, hanem jó a Stay alive is???-vonja fel a szemöldökét.
-Akkor én azt felelem, hogy csak akkor, ha nincs jegy a Miénk a világra.-mondom magabiztosan. Olyan úgysem lehet, hogy nincs, nem igaz? Lehet hogy ez egy kicsit elhamarkodott volt...
-Rendben.-mosolyog Daniel.-De ha nem lesz, azt nézzük.
-Igen, azt.-bólintok.-De ez úgysem fog megtörténni.
-És ha igen, akkor én is mehetek veletek?-hallom meg a másik oldalamról Lou hangját.
-Te akkor jössz velünk.-mondja anya.
-Ez nem igazság...már 13 vagyok.-puffog Louis.

Körülbelül 25 perc múlva ott is voltunk a mozinál. Leparkoltunk, majd Sarahékat bevárva besétáltunk az épületbe. Rajtunk kívül senki nem akart jegyet venni, így odasétáltunk a pulthoz és Daniel kér három jegyet a nénikétől.
-Melyik filmre?-kérdezi kedvesen.
-A Miénk a világra.-válaszol Daniel.
-Óh drágám arra minden jegy elkelt.-mondja a néni szomorú mosollyal.
-Mi? Az nem lehet...-mondom döbbenten. Daniel rám néz , majd egy győztes mosollyal az ajkán visszafordul a néni felé.
-Rendben, akkor két jegyet a Stay alive-ra.-mondja. Hallom Louis fájdalmas nyögését mögülem. Igen, most akkor szegénynek anyáékkal kell megnéznie valami ősrégi filmet. Megfogja karomat és maga felé fordít.
-Kérlek segíts.-mondja fájdalmas arccal.
-Nem lehet öcsi...-húzom a számat.
-Kérlek..csak próbáld meg.-könyörög.
-Ahhjj, oké, de csak azzal a feltétellel, hogy jó messze ülsz tőlem.-mondom neki komolyan. Hogy miért mondom ezt? Nem azért mert le akarom tagadni... Elég egyszerű dolog. Bármikor néztünk is horrorfilmet mindig ijesztgetett és mivel nagyon ilyedős vagyok minden egyes alkalommal halálra rémültem. Sajnos a moziban nem tekerhetem ki a nyakát, így inkább ezt az eshetőséget választom.
-Rendben.-mondja mindenttudóan.
-Anya.-szólok oda anyukámnak, mivel ő várja a többieket.
-Igen?-villant rám egy mosolyt.
-Nem jöhetne Louis mégis velünk?-kérdezem.
-De hát ti egy horrorfilmre mentek.-ingatja a fejét anya.
-Légyszi.-kérlelem.-Tudod, hogy sokat szokott nézni. Ez már meg sem kottyan neki.-mosolygok.
-Na jó.-nevet.-Felőlem. A film után találkozunk a bejáratnál, nehogy elhagyjátok azt kis lükét.
-Oké, köszi.-ölelem meg anyát, majd odasétálok a fiúkhoz.
-Sikerült?-kérdezi Louis a szája szélét rágva.
-Aha.-kacsintok.
-Imádlaaak.-szorongat meg Louis.
-Jah.-forgatom a szemem.-Na akkor vegyünk neked is egy jegyet.
Miután megvettük a jegyet és elköszöntünk anyáéktól, a moziterem felé vettük az irányt. Louis már bement a terembe, mikor én megfogtam Daniel kezét és visszarántottam.
-Tényleg meg fogjuk nézni?-rágom a szám szélét kétségbeesetten.
-Igen.-mosolyog édesen.
-A moziban?-suttogom elszörnyedve.-Full hangosan meg minden?-nézek a szemébe reménykedve, hogy nem épp ezt fogjuk most csinálni.
-Igen, Angyalom, de nem lesz semmi baj.-emeli fel összekulcsolt kezeinket és az enyémet felfelé fordítva ad rá egy puszit, miközben végig a szemembe néz. Azért ezzel most egy kicsit megnyugodtam. Jah, körülbelül 5 percig tartott a nagy nyugalom.

Mikor beértünk a terembe, még csak a filmelőzetesek mentek. Szerencsére Daniel rám hagyta a döntést, így az utolsó előtti sorba ültünk. Minél távolabb, annál jobb. Legszívesebben a leghátsó sorba ültem volna, de ott már minden hely foglalt volt. Lou 5 sorral ült előttünk. Legalább nem tud ijesztgetni yepp.
Én már a film elején a karfát markoltam. Daniel ezt észrevette és összekulcsolta a kezeinket, kihagyott a szívem egy ütemet, de lehet, hogy kettőt is. Csodálom, hogy nem törtem el a kezét, így visszagondolva a filmre elég erősen szorítottam.
Elég para a dolog, hogy pont úgy halt meg a csávó, mint a játékban. Na én onnanstól kezdve elég sokszor csak eltakartam a szemem vagy amikor Daniel karja mögöttem volt, olyankor az ő kezével tettem ugyanezt. Persze ő csak nevetett rajtam. Gondolom egy arcra puszit szeretett volna adni, de mivel hirtelen sötét lett -mivel a film megkövetelte- így a szám sarkára sikerült az a puszi. Még szerencse, hogy nem volt világítás, mert tutira szép színem lehetett.
Talán akkor ijedtem meg a legjobban, mikor Báthory Erzsébet felébredt vagy hogy mondjam.
-Mi a fene?-suttogom, azzal Daniel nyakába temetem a fejem. Érzem, ahogyan megborzong. Vajon ezt én váltottam ki belőle vagy csak véletlen? Ezek után Daniel jobban lekötött, mint a film. A fejemet a film végéig ott hagytam, ahova raktam, nem hinném, hogy Dant zavarta volna. Éreztem, ahogyan a hátamon kis köröket ír le az ujjával, egészen megnyugtató volt.
Tehát ha úgy nézzük a film nem volt valami félelmetes, mivel kb a felétől nem is láttam az egészet. Sose baj. Most kivételesen örültem annak, hogy ettek körülöttem, mert valahogy mindig visszarángatott a valóságba és nem féltem tőle annyira.
A film vége után azért a hangok miatt kicsit sokkos állapotban jöttem ki a teremből. Dan magához húzott és percekig csak ölelt.
-Asszem most egy pár hétig nem megyek sehova egyedül.-motyogom a mellkasába, de még így is meghallja és mélyen felnevet.
-Gyere Angyalom.-szólal meg kissé rekedtesen Dan.-Keressük meg Louist.
Miután tesóm is előkerült elindultunk anyáékhoz, a szülők még pár percig beszélgettek nekem meg eszembe jutott egy ötlet, hogy milyen jó lenne már ha este nem egyedül aludnék, mert én ilyenkor hajlamos vagyok mindent túlkomplikálni, ezért elmondtam Dannek.
-Dan.-szólok neki halkan.
-Hmm?-fordul felém felvont szemöldökkel. Na most aztán hogy tegyem fel a kérdést? Basszus. Előtte gondolkodni kellett volna rajta. Most már úgy is mindegy.
-Nem aludnál nálunk?-kérdezem félve a választól.
-Félsz ugye?-mosolyodik el.
-Csak egy picikét.-rakom össze a hüvelyk- és mutatóujjamat, majd hunyorítva nézek rá.
-Ja, persze.-kuncog és átkarol.-Biztos, hogy csak annyira?-nevet.
-Hagyj már.-bököm oldalba.-Most akkor jössz vagy nem?-nézek rá várakozóan.
-Persze, megyek.-mosolyodik el perverzen, mire kap tőlem egy rosszalló nézést. Bár tudni szeretném, mi jár a fejében ilyenkor.-Mindjárt jövök.-mondja és odamegy először a szüleihez, majd apához. Tök jó, a szülei megengedték, na de apa? Lehet, hogy nem lesz könnyű meggyőzni.
Pár perc múlva vidáman, zsebre dugott kézzel szalad oda hozzám, mi tagadás eléggé lehűlt a levegő.
-Na?-nézek rá reménykedve.
-Megengedte.-jelenti ki.-Jó vagyok, ugye?
-Ahh a legjobb.-mondom és megölelem.-De hogy-hogy ilyen könnyen belement?-ráncolom a homlokomat.
-Csak annyit mondott, hogy megengedi, de te 16 éves vagy és ne történjen semmi, amit ő nem engedne meg ezt kifejezetten fenyegetően.-kuncog.
-Uhh.-fogom a fejem nevetve. Köszi apu.
Dan még a saját kocsijukból elővarázsolt magának pár ruhát, de hogy hogyan, azt szerintem sosem fogom megtudni. Konkrétan ki volt készítve egy táska, azt felkapta és már mehettünk is. Körülbelül 5-6 perc mulva már mind hazafele tartottunk.

Köszönöm a sok megtekintést, rengeteget jelent nekem, imádlak titekeeeeeet! 😊
Pusziiii 😙😙😙

2016.05.03.