Reggel annyira fel voltam pörögve, hogy az ágyból sem kellett kirobbantani és már 6 : 30-kor fent voltam. Hát velem ilyen még sosem történt. Talán Louis lepődött meg a legjobban. Ő mindig is korán kelő típus volt, hat órakor már kelt, felöltözött és beült a tévé elé. Két évvel fiatalabb nálam, tehát nemsokára utánam fog jönni a gimibe. Nem mintha bánnám, mivel szeretem, meg nagyon jóban vagyunk. Szerencsére olyan testvér, akivel ha kell szövetséget tudok kötni. Ha például eddig bármikor is le voltam tiltva a netről mindig megengedte, hogy 10 percet az ő gépén netezzek és addig ő falazott nekem. Ez fordítva is így volt. De szívattuk egymást azért rendesen, az egyszer biztos.
-Bocs nővérkém, ma szerintem nem jön a pasid.-mondta elég hangosan ahhoz, hogy anyáék meghallják, mikor leértem a földszintre.
-Nem a pasim.-mondom unottan.
-De szeretnéd.-fordul hátra.
-Óó, fogd be.-puffogok. Sajnos az ilyen dolgokra jól ráérez.
-Most miért?-vigyorog rám önelégülten.-Igazam van nem?-kérdezi, mire én elvörösödöm.
-Hát persze, hogy igazam van.-csettint a nyelvével.
-Hagyjál lógva.-szólok neki, mielőtt bemennék a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntöm anyáékat.
-Hogy aludtál kincsem?-néz rám anya mosolyogva.
-Jól.-válaszolok, miközben megcsinálom a tejeskávémat és a szendvicsemet. Leülök melléjük és elkezdek enni.
-Mi lesz az első órátok?-érdeklődik apa.
-Angol, most épp írni kellett egy fogalmazást.-mondom unottan.
-Értem és mi a helyzet Daniellel?-kérdezi úgy apu, mintha nem is erről lenne szó.
-Aahhhjjj apuu, ne már, ma mindenki Daniellel nyaggat..-forgatom a szemem, közben gyorsan küldök egy SMS-t a lányoknak, hogy siessenek a suliba.-Az őrületbe kergettek.
-Jóban vagytok?-harap egy falatot anyu a szendvicséből.
-Igen, így, hogy többet beszélünk egész jól összebarátkoztunk.-gondolkodom.
-Rendes fiú.-mondja apa félvállról. Mi van? Most ezzel azt akarják mondani burkoltan, hogy ha összejönnék Dannel, akkor semmi problémájuk nem lenne vele?
-Igen, az.-helyeslem.-De én most már indulok.-Annyira elment az idő, hogy már 7 : 20 van. Nem mintha annyira el akarnék menni itthonról, de meg szeretném beszélni a lányokkal a dolgokat... és most sok mindent kell megbeszélni...
Most nem találkoztam Alexissel út közben, valószínűleg már ott ülnek a lépcsőn. És milyen igazam lett...Amikor odaérek melléjük, egy hatalmas csoportos ölelésben részesítenek, majd leülünk a lépcsőre.
-Na mi volt tegnap?-vág bele egyből a közepébe Nora.
-Hát megbeszéltük a dolgokat anyáékkal, ők megengedték, azután anya elment felhívni Saraht.-kezdem.
-Na ez tök jó hír.-bólogat Alexis, megjutalmazom egy mosollyal.
-Leültünk enni jégkrémet a nappaliban, vagyis én feküdtem. Jelzem apa is ott volt.-mutogatok a kezeimmel a levegőben. Daniel meg el kezdte csikizni a lábam, mikor meg estem lefele a kanapéról őt is magammal rántottam és rám esett.-emlékezek vissza.
-Óh gyerekek,a cukiságmérő kiakad.-ugrál ültében Nora.
-Hát igen..nagyon édes volt, meg megint kaptam egy puszit a homlokomra, mielőtt meg elment volna én adtam neki egyet.-vigyorgok.
-Büszkék vagyunk rád.-néz rám érzelgősen Alexis és elneveti magát.
-Ez nem kis teljesítmény tőled.-bizonygatja Nora.
-Tudom, ne is mondjátok, már azt sem tudom, hogy volt hozzá bátorságom.-hüledezek.
-Akkor nem arra figyeltél, hogy mit fogsz csinálni, hanem csak cselekedtél.-mosolyog Nina.-Beborította az agyadat a rózsaszín köd.-sóhajt.-Te már menthetetlen vagy babám.
Mind el kezdünk nevetni és ekkor érkeznek meg a fiúk. Levi és Gábor valamin nagyon vitatkoznak, mert Gábor hatalmas karmozdulatokat tesz. Zoli meg fütyörészve, zsebre dugott kézzel sétál oda hozzánk. Várjunk csak...Hozzánk?
-Jó reggelt, hölgyeim!-emeli le a nem létező kalapját.-Mit gondolnak? Tudnának nekem szolgáltatni egy angol-házifeladatot?-néz ránk kiskutyaszemekkel. Áh, szóval innen fúj a szél...
-Persze.-mondom és előveszem a füzetet, majd mielőtt a kezébe nyomnám megkérdezem : -De hol a csokim?-kuncogok, de csak hülyéskedek.
-Ohó.-tartja fel a kezét, a táskájában kutat, majd kivesz belőle egy tábla Milka csokit és felem nyújtja.
-Jujjj, de szeretlek.-ugrok a nyakába, majd odaadom neki a füzetemet.-Köszii.
-Szivi.-szól hátra a válla felett nevetve.-Még óra előtt visszaadom.-utal a füzetre.
-Oké.-bólintok nevetve. Daniel is megérkezik felénk tart, gondolkodás nélkül felpattanok a lépcsőről és belefutok a kitárt karjaiba, majd szorosan megölelem. Mélyet lélegzem, miközben átkarolja a hátamat, az illata olyan, mint a szappan, friss és férfias. Olyan Danieles.
-Nem találtalak otthon.-suttogja a fülembe, miközben ölel.
-Hamar keltem.-mondom halkan és elválok tőle. Egyből hiányzik ölelésének melege. Legszívesebben még egyszer magamhoz szorítanám és el sem engedném többé.
-Hogy-hogy?-vonja fel a szemöldökét szórakozottan.-Louis felkeltett?
-Nem...magamtól keltem.-szólok durcásan és beleütök a mellkasába, mire megfogja a kezem. A csengő ezt a pillanatot választja a megszólalásra. De Daniel nem engedi el a pillantásomat, még mindig mélyen a szemembe néz. Aztán összekulcsolja a kezeinket és elkezd húzni a suli bejárata felé. Annyira meglepődtem, hogy szótlanul tűrtem, ahogyan végigvonszol a folyosón, a helyemnél elengedte a kezemet és továbbment a mögöttem lévő padig, majd helyet foglalt. Ezzel kezdődhetett is az angol óra.
-Akkor gyerekek-mondja Betti néni miután jelentettünk és leültünk a helyünkre.-mivel tegnap nem volt felelés, ma úgy döntöttem több ember is felelni fog. Az első felelő...-nézi a névsort.
Közben mindenki próbálja még megtanulni az anyagot.
-...Peti.-mosolyog a tanárnő.-úgy látom neked még csak egy jegyed van.-Már írtunk egy röpdolgozatom de ő pont akkor vette ki a feleletmentesét...a mázlista.
-Tanárnő...áhh-túr bele a hajába a göndör.-Földrajz témazáróra kellett készülni, egész délután tanultam és az angolra már nem jutott idő.-adja elő magát osztálytársunk, úgy gondolom elég hitelesen, de Betti nénit nem lehet ilyen könnyen átverni. Próbálom visszafojtani a nevetést, de nem nagyon sikerül, és nem csak nekem...Balázs már annyira nevet, hogy majdnem kiesik a padjából. Természetesen nem írunk földrajzból, de azért nem volt rossz, egy másik tanárnál valószínűleg bejött volna.
-Igazán?-vonja fel a szemöldökét.-És milyen témakört vesztek most?
-Ööhmm....elfelejtettem?-kérdezi behúzott nyakkal Peti.
-Hát ez esetben sajnálom, de be fogom írni az egyest.-sóhajt fel Betti néni.
Ez így ment tovább...még Daniel és Bálint kapott egyest.
-Na akkor egy szép feletet Ellie.-mondja fáradtan a tanárnő.-Remélem te tanultál.-mintha egy cseppnyi félelmet látnék a szemeiben...talán a tanárok sem szeretik annyira a feleléseket.
Szerencsére gyorsan lefeleltem, nagy örömömre 5-ösre és mentünk tovább az anyaggal.
Körülbelül egy perccel a feleletem után érzem, hogy egy toll fúródik a hátamba, ezért megfordulok.
-Igen?-nézek Danielre várakozóan.
-Szép felelet volt, most akkor kapok egy puszit?-vonogatja a szemöldökét vigyorogva.
-Nem.-kezdek el nevetni.-Majd ha ötöst kapsz angolból.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Rendben.-vonja meg a vállát hanyagul.-De aztán készülj.-kacsint, én meg újra a tanórára figyelek. Hihetetlen...Mondjuk nem mintha bajom lenne ezzel a dologgal.
A rajz óra (3.) jól telt. Attila tanár úr nem szokott nagyon nagy feneket keríteni annak, ha segítünk egymásnak, csak az az egy kikötése van, hogy ne az az ember csinálja aki elviekben csak segít. Szerinte, azzal, hogy segítünk egymásnak a saját képességeinket is fejlesztjük.
Ezen az órán össze lehet tolni a padokat, ilyenkor mindig kihasználjuk az alkalmat a lányokkal,hogy dumáljunk egy jót. Ez ma sem történt másképp.
-Mit rajzoljak?-rágja a kezében tartott ceruza végét Alexis.-Valami ötlet?-néz körbe.
-Valamelyik animének a főszereplőjét mondjuk?-gondolkodom.
-Óhh, az jó, köszi Ellie!-mondja vidáman és már el is kezd keresni egy képet a neten. Igen, a tanár még ezt is megengedi, de csak akkor, ha a rajzolás céljából kell.
-Én már annyira várom az ofő órát.-szól Nora izgatottan.
-Nem vagy egyedül.-motyogom rajzolás közben.
-Remélem minél hamarabb el tudunk menni Szilvásváradra.-tanakodik.
Nina serényen dolgozik, aztán egyszer csak megszólal.
-Na és mennyire engedékeny az ofőnk szerintetek?-kérdezi.
-Milyen szempontból?-kérdezek rá.
-Lányok aludhatnak fiúkkal vagy ez nála kizárt?-rajzolgat köröket a kezére.
-Amiről nem tud, az nem fáj neki.-vonja meg a vállát Nora.
-Ooohohóó, miket hallok.-nevetek.-Na most aztán büszke vagyok rád.-veregetem meg a vállát.
-Igazából ha akarjuk, akkor úgyis megoldjuk...-mondja kacarászva Alexis.
-Más nem, ha az ofő be akar jönni és ott lesz nálunk valaki, akkor bezárjuk a szekrénybe.-nevetek, a lányok is elszórakoznak ezen.
-Honnan veszed, hogy lesz szekrény?-néz rám nagy szemekkel Rúzs, mire mindannyian nevetésben törünk ki.
-Hát más nem, akkor ráfekszek az illetőre vagy valami.-rajzolgatok tovább.
-Most Danielt képzelted oda ugye?-néz a szemembe Alexis.-Igen, tuti, hogy Danielt képzelted oda.-mondja nagy vigyorral az arcán kicsivel halkabban, mint eddig beszélt és mindenki csak olyan "tudjuk, hogy erre gondoltál, ne is tagadd" fejet vágott.
-De milyen jó lesz már a medence, hát én tutira egész nap csak benne leszek.-elmélkedik Alexis.
-Az azért nem teljesen biztos, hogy végig benne leszel.-ingatom a fejem.
-Miért?-zavarodik össze Alexis és összehúzott szemekkel néz rám.
-Én az ég világon semmit babám, csak sosem lehetsz biztos az ilyenekben.-rakom fel a kezem.

Rajz után, mintha egyből osztályfőnöki következett volna, olyan gyorsan eltelt az a három óra. Mindenki izgatottan várta az ofő híreit a kirándulással kapcsolatban. Senki se ment ki az udvarra, nehogy lemaradjanak bármiről is.
-Angyalom.-hallok meg magam mögül egy mély, kifejezetten szexi hangot.
-Igen?-kapom oda a fejem. Olyan régen szólított már "Angyalom" -nak, hogy hirtelenjében meg is lepődtem.
-Jött valami új gyerek.-néz a szemembe Dan.-Tudjátok, hogy ki az?
-Nem.-rázom meg a fejem.-Ezt mikor hallottad?
-Előző szünetben hallottam, hogy a tanárok beszélgetnek róla.-babrál a tollával.
-Nem tudom, de remélem nem az akire gondolok.-mondom, látom Danielen, hogy nem érti a dolgot, de pont akkor jön be az ofő, így rá figyelünk.
-Nagyon jó hírrel jöttem gyerekek!-tájékoztat minket vidáman Orsi néni. Amilyen csend ekkor beállt...hát azt komolyan mondom fel kellett volna venni, mert hogy ilyen még egyszer nem hinném, hogy lesz nálunk...
-Az osztálykirándulás október 23 -án lesz, és két naposra sikerült leszervezni.-mondja Orsi néni. A legtöbben elkezdenek újjongani, Bálint felemelte az egyik széket a feje felé, de hogy minek na azt nem tudom, Balázs meg Peti hátán "dobolt". Miután lecsendesedik az osztály a tanárnő folytatja tovább.
-Egy dolog van, ami viszont változott. Ahogy megbeszéltük, a 9.e-sekkel megyünk, csak egy fővel növekedett az osztálylétszámuk, mivel a mai napon lett egy új tanulója az iskolának, aki az ő osztályukba fog járni.
Félve összenéztünk a lányokkal, aztán mind a négyen szurkoltunk, hogy csak nehogy igazunk legyen...
-A neve...-nézegeti a lapjait a tanárnő, mi meg már halálra izguljuk magunkat, annyira várjuk azt a nevet.-Lucas.-mondja ki ezt az egyetlen egy szót Orsi néni. Én felrakom a kezem, ő meg szól, hogy mondjam nyugodtan.
-Megtudhatnánk a vezetéknevét?-érdeklődöm. Még van esély rá, hogy ez csak egy véletlen egybeesés legyen, hogy pont Alexis "Lucasát" láttuk a folyosón nemrég.
-Természetesen.-bólint Orsi néni, majd újra megnézi a papírokat.-Shephard.
Ó, sajnos így már teljesen biztos. Alexisre pillantottam, aki csak bámult maga elé. Ez olyan szemétség...pedig már pont elfelejtette őt. Ezt a dolgot én a nyolcadikos osztálykirándulásunkon tudtam meg, azóta próbálta kiverni a fejéből volt osztálytársunkat, erre, mikor nem is számítana rá az ember, csak úgy felbukkan.
Még megbeszéltünk pár részletet és el is telt az óra. Csengő után elköszöntünk a többiektől és csendben leültünk a suli előtti lépcsőre.
-Ez nem igazság.-fakad ki Alexis.-Ellie te tudod a legjobban, hogy már túl jutottam rajta nagyjából.
Én csak a hátát simogattam és bólogattam.
-Ne aggódj, majd csak megoldjuk valahogyan.-bizonygatom.
-Persze.-vigasztalja Nora is.-Nem lesz semmi gond.
-Ne csináljuk már.-hitetlenkedik Nina.-Erős csajszi vagy, nehogy már ezen bukj ki.-mondja, Alexis meg elneveti magát. Hát azért ez is valami. Egy ideig még nézzük a diákokat, akik most mennek haza, aztán eszembe jut valami. Alexis mindig is szerette a cseresznyés ajakbalzsamomat szagolgatni, mostanában azzal szoktam bekenni a számat és ő olyankor mindig elkéri, hogy had szagolgassa egy kicsit. Előhalászom a zsebemből és a kezébe nyomom, hátha kizökkenti ebből az állapotból. Letekeri a tetejét, aztán megszagolgatja.
-Úúh ennek annyira jó illata van, mindig az jut eszembe róla, mikor....-miközben ő csacsog én összenézek a lányokkal és elmosolyodok. Nincs olyan rossz állapotban, persze ez még csak elterelés a saját részéről is, de egy idő után úgyis visszaáll minden a régi kerékvágásba, addig is öntenünk kell belé egy kis önbizalmat. Az első találkozás kemény lesz, ezt mindannyian tudjuk, még ha ő nem is vallja be magának...De hát legjobb barátnők vagyunk, csak megoldjuk valahogyan, nem igaz?

Halihó mindenki! Gondoltam hamarabb felrakom. Remélem tetszik nektek, bár ahogy látom igen. Köszönöm a vote-okat, meg hogy ilyen sokan olvassátok. Imádlak titeket! 😊 Szerintetek milyen lesz az első találkozás? Tippeljetek! Aztán majd meglátjuk, kinek volt igaza! Puszi! 😙