Békésen szunyókálok, mikor érzem, hogy egy test landol rajtam. Aúú. Ezt most csak álmodom? Szép lassan kinyitom a szemem és rájövök, hogy Louis ugrott rám, az öcsém. Ezt nevezem, de legalább egyből felkeltem, az egyszer biztos és azzal a lendülettel lelöktem az ágyról. Hallottam, hogy valaki kuncog, de nem nagyon foglalkoztam vele...
-Hééé...ez fájt.-húzza grimaszra a száját Lou.
-Te ugrottál rám.-morgok bele a párnába és megpróbálok még egy kicsit pihenni...mondjuk ha valaki nem dumálna folyamatosan, akkor még menne is...
-Csak azt akartam mondani, hogy itt van az egyik barátod.-röhög rám.
-Ohh ne már még csak 7 óra van, minek jött át már ilyen korán Alexis?
-Nem Alexis van itt.-mondja, mire ránézek.
-Akkor Nora? Mert esküszöm, hogy lerugdosom a lépcsőn...-ejtem vissza a párnára a fejem.
-Hát úgy látszik nem engem vártál...Most akkor engem is ki fogsz paterolni??-hallok meg egy mély hangot, ami nagyon ismerős..ugye nem?
-Úristen, te mióta vagy itt és egyáltalán hogy jutottál be???-nézek rá a vendégemre, aki az ajtófélfának támaszkodik és gyorsan magamra rántom a takarót.
-Louis engedett be,azt hiszem olyan 5 perce.-fürkészi az arcomat Daniel, közben Louis elköszön és kimegy.
-Te az előbb kinevettél?-nézek rá összehúzott szemekkel, reményeim szerint tekintetet parancsolóan ahh jó vicc.
-Egész vicces volt.-nevet ki és csak úgy csillognak azok a gyönyörű barna szemei.
-Na kösz szépen.-sóhajtok.-És hogy-hogy itt vagy?
-Anya reggel fél hétkor azzal keltett, hogy jöjjek át és hozzam el a sütit nektek, amit sütött...reggel...bár nem értem miért reggel süt.-ad választ a kérdésemre.
-Ohh, értem és milyen süti?-kíváncsiskodok egyből.
-Csokis.-mosolyog.
-Uhh az a kedvencem. Imádom anyukádat.-álmodozok már most a sütiről immáron az ágyam szélén ülve.
-Egyébként cuki a pizsamád.-mér végig, mire én is megnézem mi van rajtam. Egy felső, ami tele van szívecskékkel és egy túlságosan is rövid hozzá illő alsó. Mikor felfogom ezt egyből elvörösödök.
-Nagyon vicces vagy.-morgok, Daniel meg csak vigyorog a hülyeségemen. Én gyorsan előveszek egy farmert és egy rövid ujjú pólót, aztán Daniel felé fordulok.
-Öööhm..-kezdem.-Elfordulnál kérlek?-nézek a szemébe.
-Persze.-fordul el egyből.
Leveszem a pizsamámat, felkapok egy fekete csipkés melltartót és felpillantok, hogy nem les-e. Háttal áll nekem, ezért nem is nézem meg még egyszer. Magamra kapom a farmert, aztán a pólót és szólok neki, hogy megfordulhat, addig odamegyek az ágyam mellé és elkezdek beágyazni. Túlzottan vigyorog, gyanakodva nézek rá.
-Most mi van?-kérdezem értetlenül.
-Jó a csipkéd.-vigyorog még szélesebben, nekem meg leesik az állam és hozzávágom a párnámat.
-Hogy lehetsz ilyen...arghh.-bosszankodok, de ő csak nevet és visszadobja a párnát. Ránézek az órára, még csak 7 : 15 van. Elkezdek Daniel felé sétálni és közben megkérdezem.
-Elmész vagy megvárod míg elkészülök?-lehet a vége egy kicsit halkabbra sikerült, mint terveztem, de a lényeg, hogy értette.
-Megvárlak.-mondja a szemembe nézve és megindul utánam a lépcsőn. A táskámat még este levittem az ajtó mellé, az még mindig ott van, feltéve, ha a drága öcsém nem rejtette el valahol a házban, mert igen, ő már olyat is csinált.
Ahogy leérek köszönök anyáéknak, akik már reggeliznek a konyhaasztalnál és mindkettőjüknek adok egy puszit. Louisnak összeborzolom a haját mire majdnem vérszemet kap, merthogy elrontottam a frizuráját én meg csak kiröhögöm, miközben ő felszalad az emeletre rendbe hozni a séróját. Daniel csak felvont szemöldökkel néz rám.
-Mi az, neked is összeborzoljam a hajad?-villantok rá egy hatalmas mosolyt, mire ő csak perverzül vigyorog rám és beleharap az ajkába. Aarrgh most már semmit sem mondhatok anélkül, hogy valaki félre ne értené?? Miután céklavörös fejjel engedek magamnak egy kis vizet és megiszom, minél lassabban Danielnek háttal, hogy ne vegye észre a piros fejemet, anyáékhoz fordulok.
-Na hol az a süti?-térek a lényegre. Mindenki elkezd nevetni, közben én megtalálom a süteményeket az asztalon és veszek is egyet. Mikor már a felénél járok megszólalok.
-Anyukád máskor is meglephetne minket sütivel.- mondom Danielnek vidáman.
-Mindenképpen megmondom majd neki.-nevet.
-Te kérsz egy szendvicset?-nézek rá.
-Aha.-bólogat.
-Sajt?-kérdezek rá.
-Mehet.-válaszol. Gyorsan összedobok magunknak két szendvicset és két tányéron lerakom őket az asztalra és intek Danielnek, hogy üljön le. Megesszük a szendvicseket, még beszélgetünk egy ideig, elmosom a tányérokat azután felöltözünk és elköszönünk anyáéktól.
Daniel kinyitja az ajtót és előre enged. Hát azt azért meg tudnám szokni, ha minden nap jönne...Szép álom Ellie...
-Éééés.-húzom el a szót?-miért nem mentél a fiúkhoz? Miért vártál meg?
-Gondoltam hiányzok, ezért megjutalmaztalak a társaságommal.
-Hát nem...a kis egoista.-De igeeeen.-De mindenképpen izgalmasabb volt a reggelem, mint szokott.
-Na látod.-vigyorog.
-Mit mondott anyud?-kérdezek rá.-Jöttök mostanában?
-Valami olyasmit említett, hogy elmegyünk mozizni, így szülőkkel..-húzza el a száját.
-Ooh.-szontyolodok el én is.-És legalább jó film lesz?-nézek rá reménykedve. Ő csak megrázza a fejét. Még vagy két percig teljes csendben gyalogolunk egymás mellet a gondolatainkba mélyedve. Gondoltam baromkodjunk egy kicsit, ezért meglököm a vállát. Felém fordul és felvonja a szemöldökét.
Rávigyorgok, mint a tejbe tök, erre ő is nekem jön.Én szépen megyek előre, mosolygok és nem is figyelek semmire, csak elvagyok magamnak és hirtelen azt veszem észre, hogy a lábam elemelkedik a talajtól. Mikor Daniel a vállára dob elkezdek nevetni, de nagyon.
-Hülyeee.-szólok rá nevetve miközben elindul velem a suli felé.-Tegyél le.
-Nem.-mondja, közben megrázza a fejét és érzem ahogy a keze a fenekemre csúszik, Most komolyan..ne már, mondjuk nem mintha ellenemre lenne a dolog...
-Héé-ordítozom az utca közepén.-Ne tapizd a popsim.-mondom, de már én is majd megfulladok a röhögéstől.
-Gondoltam megfoglak nehogy leess, de ha nem szeretnéd.-csóválja a fejét játékosan. Elkezdek lefele csúszni a hátán, ezért gyorsan belekapaszkodok a pólójába.
-Oké, oké...rendben, csak ne engedj el.-mondom rémülten mire ő csak felnevet.
Támad egy ötletem és felhúzom a pólóját, aztán elkezdem csikizni az oldalát, gondoltam hátha beválik...éés igeeen.
-Mit csinálsz?-próbál rám nézni, akkor mégsem...ahh
-Ööh..háát...-kezdem el teljesen vörös képpel, erre ő megáll és letesz.-Meg akartalak csikizni?-vonom meg a vállam kicsit kitikkadva az iménti dolog miatt. A tekintete a szemem és a szám között ugrál. Mivel nem akarom még jobban beégetni magam, gyorsan megpuszilom az arcát, majd elkezdek futni a suli felé. Kisebb fáziskéséssel, de utánam jön. Már csak a sulinál állunk meg és mindketten kifulladva rogyunk le a lépcsőfokokra. Megnézem a telefonomat. Még van öt percünk becsengetésig, erről szólok Danielnek. Feltápászkodunk a lépcsőről és bemegyünk az angol terembe. Én már megyek is a lányokhoz és elmesélek nekik mindent körülbelül két perc alatt...még szerencse, hogy egy elég nagy teremben vagyunk, még csak az kéne, hogy Daniel véletlenül meghallja, hogy róla beszélünk..az a hatalmas egója csak még nagyobb lenne...
-Huu és tudjátok mi a jó az egészben?-mondom tovább, a lányok csak a fejüket rázzák.
-Az, hogy egyre magabiztosabb vagyok előtte, mármint, hogy merek vele hülyülni, meg simán hozzászólok.-mondom nekik elkerekedett szemekkel.
-Büszke vagyok rád.-veregeti meg Nora a vállamat.
-Csajok nekem van egy jó ötletem.-vág "épp most gondolkodok" fejet Nina.-Beszéljétek meg a szüleitekkel, hogy amikor mentek majd moziba, külön filmekre menjetek, mivel ti úgysem szeretitek azt amit ők és ez így van fordítva is. És akkor lehetnél vele kettesben.-vigyorog Nina.
-Ez tök jó.-bólogat Alexis.-Akkor legalább közelebb kerülnétek egymáshoz is.
-Még közelebb...-súgja Nina, mire elröhögjük magunkat.
-Kis perverz...-mosolygok még mindig, ő legyint, mintha csak azt mondaná "miért mit hittél".
-De amit Nina mondott az jó ötlet.-helyesel Nora.

Az angol órát megúsztuk felelés nélkül, de cserébe tanultunk egész órán. Annyira azért nem volt rossz.
A következő óra kémia volt, hát elég érdekesre sikeredett, az egyszer biztos.
Ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. Óra elején bediktáltuk a hiányzókat. Eddig egész jó osztály voltunk, talán egyszer hiányzott Zoli. Mostantól tuti, hogy többször nem lesznek suliban. Ma Kitti hiányzik, ő tényleg beteg lett, de ott van még Balázs is, aki száz százalék, hogy nem beteg, hanem csak nem akart jönni... xD Miután ez lement a tanárnő csendet kért.
-Gyerekek.-kezdi Zsófi néni.-van valami, amit el szeretnék mondani.
-A múlt heti témazáró jegyei nem lesznek beírva?-kérdezi reménykedve Peti.
-Nem.-mondja a tanárnő.-ilyenről szó sincs.
-Akkor?-szól Gábor.-Elmarad a következő óra?
-Megengednétek, hogy elmondjam?-néz ránk kérdőn, mire osztályunk fiú tagjai láthatóan elkezdenek gondolkodni, aztán szép lassan mindenki igent mond. A tanárnő csak mosolyog.
-Tehát.-kezdi elölről.-A jövőhéttől új kémia tanárotok lesz.
-Zsófi néni terhes?-teszi fel a kérdést Anna.
-Igen.-mosolyodik el kémiatanárunk.-Ennyire látszik?-néz a hasára.
-Nem.-mondja Anna.-Csak mostanában a tanárnő sokszor simogatja a hasát.
-Óh, értem.
-És ki lesz az új tanárunk.-érdeklődik Daniel.
-Az egyik közeli iskolából jön át.-tájékoztat minket a tanárnő. - A neve Farkas Zsolt.
-És milyen tanár, Zsófi néni ismeri?-nyújtja fel a kezét Nora.
-Igen ismerem és szerintem nagyon jó tanár, szeretni fogjátok.-mosolyog.-És ennek a hírnek szerintem örülni fogtok, ugyanis a holnapi az utolsó napom az iskolában, egy ideig nem is lesz senki, mert Farkas tanár úr csak hétfőn érkezik.
Erre a bejelentésre mindenki összepacsizik a mellette ülővel, Zoliék meg diadalittasan éljeneznek.
Zsófi néni szerencsére ezt az órát nem tervezte tanulással tölteni, az egészet végigbeszélgettük.
Vivien néni most igazán bekeményítette német órán, a szabadidőnkről kellett beszélnünk és mindenki leírta azokat a mondatokat, amelyek igazak rá. Egy elég hosszú fogalmazásféle jött össze. Azért annyira nem volt szőrös szívű, hogy holnapra kelljen megtanulnunk, tehát azt mondta csütörtöktől felelés lesz belőle. Hurrá. Nyelvtanon Gábor felelt, mivel ugye erre az órára hajlandóak tanulni, nem szokott lenni semmi szívatás, a tanár mosolyogva írta be neki a négyest. Hát igen, amit értenek azt megtanulják, a mondatelemzésnél viszont minden fiú csak nézett ki a fejéből és már látható volt egy-két emberen, hogy pillanatokon belül a padra esne a feje, ha nem támasztaná meg a kezével. Ilyen órák után mindannyian úgy mentek végig a folyosókon, mint akiknek leszívták az agyát és zombi-üzemmódba kapcsoltak. De azért már infó órán kellően jó hangulatban voltak, ezért még óra előtt összecserélték az Eszti néni asztalánál lévő egeret egy másikkal, persze ez nem volt nehéz, mivel vezeték nélküli egerekről van szó. Először Eszti néni nem tudta mire vélni a dolgot, de mikor Levi és Gábor elkezdtek nevetni egyből rájött, hogy csak a fiúk szívatták.
-Levente, kérlek, hozd ide az eredeti egeret.-szól mosolyogva a tanárnő. Levi feláll és elindul a tanári asztal felé, de egyszer csak eltűnik az asztalok között, hirtelen mindenki elhallgat és egyszer csak Levi feltartott kézzel felugrik.
-Jól vagyok!-ordítja el magát röhögve. Az egész osztály jót nevet a dolgon, a tanár is elnevette magát, miközben Levi odaadta neki az egeret.
Még talán nem is mondtam, de mivel Eszti néni a matek és fizika tanárunk is, ezért keddenként az utolsó három óránk vele van. Már elég jól megismerte az osztályunkat. Talán neki mondjuk el a legtöbb dolgot ami történik velünk, olyan mintha a pót osztályfőnökünk lenne. Matek órán nem engedett a tanárnő, végig csak matekoztunk és mivel jól viselkedtünk fizika órán már nem kínzott minket tovább, megoldottunk pár feladatot, utána már csak el kellett olvasni egy oldalnyi szöveget és aki végzett vele, az pihenhetett. Mekkora szerencsénk van ezzel a tanárral.
-Szerintetek mikorra tudta osztályfőnök leszervezni a kirándulást?-kérdezi Bálint.
-Remélem minél hamarabbra, hogy még jó legyen az idő mikor megyünk.-sóhajt Nora, mi meg csak hümmögve helyeselünk.
-De így pont jó lesz.-gondolkodik Nina.-Mivel a sulival év végen megyünk ugye?-néz ránk.
-Igen.-válaszolok neki.-Biztos lesz valami szavazás is, hogy ki hova szeretne menni.
-Jah.-bólint Tomi.
Pár percig mindenki csendben fekszik a padján, de nemsokára megint beindul a beszélgetés. Nekem eszembe jut, hogy beszélni szerettem volna Daniellel, ezért hátrafordulok.
-Hé Dan.-fekszek le most már az ő padjára. Felém fordul és elmosolyodik.
-Igen?
-Mikor lesz ez a "családi mozizás"?-húzom el a számat.
-Most szombaton, miért?-hajol közelebb.
-Mert gondoltam bedobhatnánk az ötletet, hogy menjünk külön filmre.
-Nekem jó, így legalább nem kellene azt néznünk, amit ők akarnak.-mosolyog.
-Milyen filmeket vetítenek most?-húzom össze a szemöldököm.
-Krampusz-mondja Daniel reménykedve.
-Hehehe.-nevetek.-Nem fogok veled horror filmre menni.-nyomom meg a nem szót.
-Ne csináld.-reménykedik.-Jó film lesz.
-Aha, nem.-bólintok nevetve.
-Na jó, ezt megjegyeztem.-fordítja oldalra a fejét, de elneveti magát.-Van valami, ami tetszik?
-Oh, hogyne, a Magic Mike XXL.-mondom.-De azt nem veled fogom megnézni.-mosolygok sejtelmesen.
-Egyéb más?-forgatja a szemét.
-A "Miénk a világ" esetleg?-nézek rá kérdőn.
-Az jó lesz, én is gondolkodtam rajta.-bólogat.
-Rendben, ezt megbeszéltük.-mondom.
-Már csak be kéne adni az ötletet a szülőknek.-szól.
-Aha. De szerintem meg fogják engedni.
-Remélem...Nem akarom megnézni velük azt a valamit..-ráncolja a szemöldökét.-Bármi is legyen a címe.
Én csak nevetek ezen a kijelentésén.
-Mi lenne ha beugranék hozzátok pár percre suli után, hogy elmagyarázzuk a szüleidnek, aztán majd ők megbeszélik anyáékkal is.-ötletel Daniel.
-Rendben.-mondom vidáman.

Mikor kicsengetnek elmondom a lányoknak, hogy Dan is jön velünk. Egyáltalán nem zavarja őket, csak mosolyognak. Komolyan most már nyugtatót fogok nekik hozni...annyit vigyorognak, hogy még a végén izomlázuk lesz. Nevetve sétáltunk haza, a házunk előtt elbúcsúztam a lányoktól, aztán Daniellel bementem.
-Sziasztok, megjöttem.-ordítok. Levesszük a cipőinket és besétálunk a nappaliba.
-Jó napot!-mosolyog Daniel.
-Óh Daniel mondtuk már, tegezz minket nyugodtan.-szólal meg anya, feláll a kanapéról és megöleli Daniel.
-Mi járatban?-kérdezi apa.
-A szombati mozizással kapcsolatban szeretnénk veletek beszélni.-vázolom fel a helyzetet.
-Mire gondoltatok?-érdeklődik anya.
-Lehetne, hogy mi valamilyen másik filmet nézzünk?-próbálkozik Dan.
-Ó, hát persze édeseim.-mosolyog anya.-Csak ennyiről lenne szó?
-Igen.-vigyorgok.
-Akkor felhívom Saraht és megkérdezem tőle, hogy ő beleegyez e.-int anya, és felmegy az emeletre.
-Milyen napotok volt srácok?-áll fel apa és a konyhába megy, mi is megyünk utána.
-Hosszú.-sóhajt Daniel miközben a pultnak dől én meg odaállok mellé.
-Aha.-helyeselek én is.
-Jégkrémet?-kérdez minket apa.
-Hogy lehet ilyet kérdezni???-háborodok fel.-Hát hogyne.
-Én is kérek.-nevet Daniel és közben eltűr egy tincset a fülem mögé, mire levegő után kapok. A szemebe néz majd elveszi a kezét, de közben végighúzza egy ujját az arcomon. Érzem, ahogyan lángra lobban az egész arcom, és lehajtott fejjel fordulok apa felé.
Ő csak sejtelmesen mosolyog, mire kikerekedik a szemem. Basszuuus. Mi van??  Most mit néz rám...ne nézzen rám. Apa a kezünkbe nyomja a jégkrémmel teli tányérokat és leülünk a nappaliba. Én lefekszek a garnitúrára, Daniel a lábam mellé ül, apa meg az egyik fotelbe és nézzük a tévét. Gyorsan bekanalazom a jégkrémet és várom, hogy anyu visszajöjjön. Már mindenki megette a saját adagját és csendben vagyunk. Egyszer csak Daniel elkezdi csikizni a talpamat.
-Ne..ne, ne, ne.- szólok rá nevetve.
-De, de.-vigyorog édesen.
-Ha...hagyj....mááár.-visítozom, mikor már az oldalamnál kalandoznak az ujjai. Mivel Daniel már félig rajtam fekszik én meg vergődök lassan lent vagyok a kanapéról és elkapva a kezét esés közben magammal rántom. pechemre pont rám esik.
-Ahh....szállj le rólam.-nyöszörgök.
-Legalább puhára estem.-nevet folyamatosan, megszólalása után már apával együtt.
Ekkor jön le anya az emeletről. Elég érdekes látvány fogadta, valószínűleg azért nézett olyan furán. Én a kanapé előtt vagyok kiterülve, Daniel mellettem térdel, apa meg annyira nevet, hogy majdnem kiesik a fotelből. Na szép mondhatom.
-Hát ti?- nevet már anya is.
-Én...áhh hagyjuk.-mondom még mindig kiterülve.
-Csak nem megütötted magad?-vigyorog Daniel és egy puszit nyom a homlokomra. Na a pusziért határozottan megérte.
-Gyere.-mondja és a kezét nyújtja felém. Felhúz a földről, visszaülünk a kanapéra és anyára nézünk.
-Sarah is azt mondta, hogy számára rendben van a dolog.-közli a jó hírt.
-Hurrá.-emelem fel az egyik kezemet, majd leteszem magam mellé.
-Eltörted a csuklóm te barom.-nézek Dan-re összehúzott szemekkel és az említett testrészemet masszírozom.
-Na mutasd.-szól és megfogja a kezem.
-Szerintem max csak megzúzódott.-forgatja a kézfejemet
-Köszönöm Dr. Collinson.-mondom gúnyosan, de a végén már felnevetek.
Apáék közben elkezdtek beszélgetni, szólok nekik, hogy kikísérem Danielt. Felvesszük a cipőinket és kimegyünk az ajtón.
-Kösz, hogy bejöttél.-mosolygok fel rá.
-Nincs mit.-húzza féloldalas mosolyra az ajkát.-Izgulsz a holnapi nap miatt?-kérdezi a kapuban megállva.
-Nem, kéne?-nézek rá félve, mire elneveti magát.
-Holnap tudjuk meg, hogy mikor megyünk kirándulni.-emlékeztet.
-Óh, igen, persze.
-Már ott lehetnénk.-néz a távolba.
-Jó lenne.-bambulok magam elé.
-Én most megyek, holnap találkozunk.-mondja és megölel. Élve a lehetőséggel a nyakába csimpaszkodok, érzem ahogy nevet. Leszállok róla és adok az arcára egy cuppanóst.
-Szia.-integetek távolabb lépve tőle.
-Szia.-int ő is és elsétál. Még egy ideig nézek utána, aztán bemegyek a házba.

Eléggé eseménydús napunk volt, az egyszer biztos. Felmegyek a szobámba, megtanulom amit kell. Miután megmosom a hajam, beszélgetek egy jót a lányokkal, majd Danielen és a holnapi napon gondolkodva alszom el.

Halihóó babák! Ez az eddigi leghosszabb rész, hú és egyszerűen nem tudtam hamarabb befejezni, remélem tetszik, hogy ebbe az irányba megy a történet. Ezt a részt kifejezetten barátnőmnek ajánlom, aki míg én írtam ezt a részt elolvasta elölről az egészet, csak hogy ne engem zaklasson, hogy mikor lesz már fent a kövi rész 😁 norii99 Remélem nem okoztam csalódást! 😉