A vasárnap eseménytelenül telt, hétfőn viszont nem unatkoztunk, az egyszer biztos.
Miután felkeltem gyorsan felöltöztem, oldalra fontam a hajamat, felraktam egy kis szempillaspirált, még egyszer megnéztem magam a tükörben, felkaptam a táskámat és leszaladtam reggelizni. Hiába beszéltem meg a lányokkal a dolgokat, tuti, hogy le fognak támadni, már amennyire ismerem őket ez 1000%. Remélem nem pont akkor lesz ez a "roham", amikor Daniel is a közelben lesz mert akkor biztosan elsüllyednék a vörösség tengerében... ( ahh micsoda megfogalmazás :D ) Apropó Daniel, most velünk mi van? A suliban ugyanúgy fog velem viselkedni vagy...
-Ellie-szól rám anya, mire rájövök, hogy a bögre mellé öntöm a tejet. Uhh ez szép volt. Jár a taps. Jól megcsináltam.
-Figyelj oda.-szid le én meg felitatom a tejet egy papírtörlővel. Nem is én lennék...komolyan. Sietve megreggelizek, felveszem a cipőmet és a kabátomat aztán már futok is kifele az ajtón. Pont jókor értem a sulihoz, mert már mind a három lány ott ült a lépcsőn és mikor megláttak vigyorogva felálltak és megindultak felém. Én még magam mögé néztem, tettetve, hogy azt hiszem mást keresnek, mire felnevettek. Szoros ölelésbe vontak, majd visszasétálva a lépcsőhöz leültünk.
-Naaaaaa, szóval. Mesélj.-néz rám Nora csillogó szemekkel.
-Ezt most úgy mondtad, mintha semmit sem tudnál.-nevetek fel.
-Jól van na. Csak mondd már.-legyint Nora. Ez a lány...de hát ezért szeretjük.
-Tehát...-kezdek bele a mondandómba.-ugye volt az a dolog, mikor megérkeztek, hogy nem hallottam, mert énekeltem ő meg hirtelen mögöttem termett. Ezután segítettem anyának kivinni a tányérokat, na és elég nehéz volt, Daniel meg segített, összeért a kezünk, én hülye elrántottam a sajátomat, még szerencse, hogy ő megfogta a tálat...-hitetlenkedek még mindig a fejemet rázva. A lányok mind feszülten figyelnek minden egyes szavamra.
- Olyan egy óra múlva megkérdezik, hogy van e barátom, én meg tisztára bepánikoltam hirtelen.
-De mit mondtál rá?-kuncog Alexis.
-Egy kicsit húztam az időt, aztán mondtam, hogy nem tudok róla.-felelem, mire Nina elismerően bólogat.
-Kimentem, hogy bevigyem a tiramisut, de nem tudtam hogyan vigyek ki egyszerre mindent és nekiálltam gondolkodni, mire bejött, hogy segíthet-e. Olyan aranyos volt.
-Na az biztos, de szerintem halkabban álmodozz, mert itt vannak.-suttog Nina.
-Hogy mi?-kapom fel a fejem idegesen, kicsit hangosabban felszólalva a kelleténél. Mindenki rám néz hirtelen. Még Daniel is, aki eléggé közel volt a lépcsőhöz. Vajon hallotta, amit mondtam? Összehúzott szemöldökkel tanulmányozza az arcomat. Bárcsak tudnám, hogy mire gondol most...de sajnálatos módon nem vagyok gondolatolvasó :D Tehát meg kell várnom, hogy mondjon valamit, még egy ideig figyel, látszik, hogy valamin nagyon töri a fejét.
- Menjünk, mert el fogunk késni.-szólal meg végül és felém nyújtja a kezét. Bólintok, segít felállni és elkezdünk sétálni felfelé a lépcsőn, hallom, hogy a lányok valamit sutyorognak mögöttünk, de már nem értem, mert csak Danielre figyelek.
-Hogy telt a vasárnapod?-mosolyog le rám.
-Hát a szombathoz képest eléggé unalmasan.-motyogom magam elé, de biztosan értette mit mondtam és elnevette magát.
-Máskor tegyél róla, hogy ne így legyen.-néz mélyen a szemembe. Most ezt magára értette vagy csak én gondolok erre?
-Máskor talán áthívok valakit.-vonom meg a vállam. Ránézek és látom, hogy a szája sarkában ott bujkál az a bizonyos mosoly. Akkor tényleg magára értette, de vajon mit csinálnánk akkor, ha átjönne?
Szerintem ezt még ő sem tudja. Beharaptam a számat, mire ő egyből rákapta a tekintetét az ajkaimra. Elfordítottam a fejem , bementünk a töri terembe és leültünk a helyünkre. Még volt pár perc csengőig. Ahogy leültem megláttam a lányokat az ajtóban, mind a hárman értetlen fejet vágtak, már én sem értettem mi a baj, mikor közeledni kezdtek felém, megráztam a fejem és rámutattam a telefonomra. Ők egyből megértették, mire akarok kilyukadni és elővették a telefonjaikat. Feloldottam a sajátomat és már írtam is.

Me : Mi történt?
Nora : Láttuk a suliban Lucast, Nina is tudja ki ő szóval nyugodtan írhatod, érteni fogja.
Me : Komolyan?
Alexis : Az igazgató terme előtt várt. Szerencsére nem látott meg...
Me : És akkor mostantól a mi sulinkba fog járni?
Nina : Nagyon úgy látszik.
Alexis : Lányok ez így nagyon nem jó, miért toppan be csak úgy hirtelen az életembe???
Me : Nyugi Alexis, nem lesz semmi baj, valahogyan megoldjuk.
Alexis : Pedig már tök jól meg voltam nélküle, most meg idejön.
Nina : Nem hinném, hogy a mi osztályunkba fog járni... Milyen szakos volt a másik suliban?
Alexis : Biosz-Kémia.
Me : Csak nem fog nyelvire jönni.
Nora : Nézd a jó oldalát! Legalább meg tudod neki mutatni, hogy nélküle is van életed.
Alexis : Igazad van, nem körülötte forog a világ...Meg tudom csinálni. De azért az lehetséges, hogy nem is fog átjönni ide.
Nora : Ez az csajszi, fel a fejjel.
Nina : Ha átjön, ha nem, melletted leszünk.
Me : Remélem ezt eddig is tudtad.
Alexis : Persze, hogy tudtam. - Alexis felnéz a telefonból, mire én is ránézek és egy mosolyt küldök felé.

Csengetnek, mi gyorsan elrakjuk a telefonunkat. Mészáros is megérkezik és elkezdődik a történelem óra. Már beszél egy jó ideje, teleírja a táblát. Le akarja törölni, de nem találja a szivacsot. Én is elkezdem keresni, de rájövök, hogy nincs sem a tanári asztalon, sem a tartóban. Akkor kezd gyanússá válni a helyzet, mikor halk kuncogást hallok hátulról. Hátrafordulok és kérdő tekintettel nézek Danielre.
-Hangszóró.-suttogja közelebb hajolva. Visszafordulok és a hangszóróra pillantok. Ó hogy az a...valamelyik idióta felrakta a tetejére a szivacsot. Már én is nevetek, a tanár az egyedüli, aki még nem vette észre a dolgot. Mikor látja, hogy merre nézünk ő is odanéz.
-Ki volt az?-kérdezi egyre vörösödő fejjel.
-Mire gondol?-teszi az ártatlant Bálint.
-Vajon mire fiam?-tárja szét a karját a tanár.-Ne nézz már hülyének. Ki tette fel a szivacsot oda?-néz körbe összehúzott szemmel. A fiúk kiskutyaszemekkel néznek rá.
-Zoli.-néz rá Mészáros.-Te voltál az igaz?-Megerősítésért Danielre pillantok, ő meg bólint egy aprót, szóval tényleg Zoli volt az. Mondjuk ki más lett volna?
Mészáros megint elkezdi pásztázni a diákokat és megállapodik a tekintete...rajtam. Ahh muszáj ezt?
-Ellie.-szólít meg.-Ki rakta fel azt oda?
-Tanár úr, az már akkor fent volt, mikor bejöttünk a terembe.-mondja Tomi.
-Igaz ez?-néz rám a tanár újból.
-Igen, mikor bejöttünk már ott volt.-bólogatok.
-Hát jó.-morog a tanár. Én meg Zolira pillantok, aki hálásan néz rám.
-Szeretem a csokit.-mondom neki halkan egy kacsintás kíséretében, mire elneveti magát és felmutatja a hüvelykujját. Zoli Daniel jobb oldalán ül, így ő szemtanúja volt az eszmecserénknek és csak nevet rajtunk, de most miért? Hát nem megérte a csokiért?

A következő óra tesi lesz, azért remélem, hogy nem erősíteni fogunk. Én teljes mértékben a játék híve vagyok. Szerencsémre a tanárnő sem akart minket túlságosan megdolgoztatni. Bemelegítettünk, mindenki futott tíz kört a tesiteremben és már készen is voltunk.
-Milyen játékot szeretnétek játszani?-kérdezi Lilla néni.
-Focizzunk.-szólalnak meg a fiúk.
-Röpi.-mondja Nora.
-Akkor mi legyen?-néz ránk, lányokra Balázs.
-Ha most röpiznénk, a következő órán meg fociznánk?-kérdem.
-Na az jó.-kacsint Balázs.-De akkor ti is focizni fogtok. Ellenünk.-húzza fel a szemöldökét.
Hátranézem a lányokra , akik bólogatnak.
-Rendben.-mondja Alexis.
-Jól van, akkor hozzuk ki a hálót.-kezd el sétálni Lilla néni a raktárba.
Páran felraktuk a hálót, a többiek pedig hoztak labdát, lehet, hogy nem kellett volna egyszere ötöt, de a végen csak eldöntötték, hogy melyikkel játszunk majd.
-A két csapatkapitány Daniel és Levi.-szól Lilla néni.-Kezdheted Levi.
-Oké, akkor legyen Gábor.-mondja és lepacsizik a fiúval.
-Tomi.-vigyorog Daniel és ez így ment tovább, míg a fiúk el nem "fogytak".
-Ellie.-mosolyog rám Daniel. Jó, legalább nézhetem a hátsóját, ha előttem lesz, hiába, javíthatatlan vagyok...Nora csak elkezdi húzogatni a szemét, miközben odasétálok Daniel mellé.
A végeredmény: Daniel csapatában : Tomi, Zoli, Peti, Bálint, Nina, Anna és én.
Levi csapatában : Gábor, Balázs, Dávid, Nora, Alexis és Kitti.
Mindenki felállt a saját térfelére és már kezdődhetett is a játék.
Kezdetben csak szép lassan ütögettük a labdát, de aztán belejöttünk és vihogva ugráltunk utána. A lányokkal jókat passzoltunk egymásnak, amelyik labdát nem értem el, azt mögülem Daniel mindig visszaütötte. Igen, pont fordítva lett, mint ahogyan terveztem, de így is jó volt. A fiúk sokszor inkább rúgták a labdát és fejeltek is. Anna nyitott, Nina mellettem visszaütötte a labdát, aztán felém jött, de láttam, hogy túl közel vagyok, ezért hátráltam pár lépést, a labdát elütöttem, csak közben beleütköztem Danielbe. Végigsimított az oldalamon és megállapodott a keze a derekamon. Nem is vettem észre, de még a levegőt is visszatartottam.
-Óvatosan.-suttogott a fülembe, hallottam a hangján, hogy mosolyog. Én megborzongtam ,ő meg elengedett. Ebből az állapotból a felém tartó labda zökkentett ki. Megfogtam és csak bámultam rá egy ideig. Felnéztem és előttem Peti vigyorgott.
-Nem akarod visszadobni?-kérdi kuncogva.
-Öhm..de, de persze.-kapok észbe. Ránézek Ninára, aki szintúgy rajtam nevet.
-Pff...jól van na.-forgatom meg a szemem, ő csak még jobban nevet.

Utolsó óra után leülünk a lépcsőre.
-Szerintetek ide fog jönni Lucas?-néz ránk Alexis.
-Lehet, de azért még ne legyünk benne olyan biztosak.-válaszol Nora, Ninávak meg csak bólogatunk. Mikor ránézek a kezemre, eszembe jut, hogy a tesiteremben hagytam a karkötőmet.
-Csajok, én még elszaladok a karkötőmért.-szólok és gyorsan felpattanva a lépcsőről már szaladok is. Nagy sietségemben a fordulóban nekiütközök valakinek és mind a ketten a földön landolunk. Mikor felnézek rájövök, hogy Danielbe szaladtam bele. Égő arccal nézek a szemébe.
-Öö...hát bocsi.-szólalok meg végül. Annyira hangosan dobog a szívem, hogy már szinte félek, hogy ő is meghallja...
-Semmi gond.-vigyorog.-Nem ütötted meg magad?-látom a szemében az aggodalmat, ahogyan rámnéz.
-Nem.-vigyorgok rá.-Itt az a kérdés te hogy vagy.-kérdezem tőle még mindig rajta fekve.
-Megvagyok.-vonja meg a vállát, én meg adok egy puszit a szájára.
-Ezt meg miért kaptam?-vonja fel a szemöldökét.
-Miattad nem estem a földre.-mondom.
-Szerintem fel kéne állnunk.-néz fel és egy hirtelen mozdulattal fordít a helyzetünkön, a szívem a torkomban dobog. Érzem minden egyes porcikáját, ahogy rajtam fekszik. Na most tutira olyan a fejem, mint egy érett paradicsom...Egy pillanatig azt hiszem, meg fog csókolni, de feltápászkodik rólam és engem is magával húz.
-Hát, bocsi az előbbiért.-hajtom le a fejem. Kezével az állam alá nyúl, ezzel kényszerítve, hogy rá nézzek.
-Melyik részéért is?-néz rám egy huncut mosoly kíséretében.
-Tudod te azt.-forgatom meg a szemem.
-Hova is akartál menni?-kérdi.
-A karkötőmért.-pillantok rá.-Az egyik padon hagytam a tesiteremben.
-Erre gondolsz?-kezd kutatni a zsebében és előhúzza a karkötőmet, majd felém nyújtja.
-Ezt ho...?-nézek rá értetlenül.
-Láttam, hogy ott maradt és elraktam.-mosolyog.
-Hát oké, köszi.-harapom be az ajkam, közben ő belerakja a kezembe az ékszert. A bőröm bizseregni kezd az érintése nyomán. Elrakom a karkötőt, aztán Daniellel együtt kisétálok a lányokhoz. Még mielőtt odamennék hozzájuk elköszönök Danieltől. Ő csak aranyosan mosolyog és biccent egyet, majd elmegy. Még egy ideig nézek utána, aztán leülök a lányok mellé. Mikor értetlenül néznek rám elmesélem nekik, ami az előbb történt.
-Komoly összeütköztetek?-nevet Alexis.
-De legalább jól jött ki.-gondolok vissza rá.
-Szerintem meg akart csókolni.-bizonygatja Nora.
-Áh, dehogyis.-legyintek.
-Ne mondd már nekem, akkor miért csinálta volna azt, amit?-néz rám Rúzs fekvont szemöldökkel.
-Nem tudom.-meredek a távolba.-Tisztára összezavar.
-Fogadjunk, hogy a kiránduláson meg fog csókolni.-mondja Rúzs.
-Oh, én is biztos vagyok benne.-kacsint Nora. Végül Alexisre nézek, aki helyesel.
-Nem tudhatjátok.-rázom meg a fejem.-Szerintem csak véletlen volt.
-Nem.-ellenkezik Nora.-Meg akart csókolni.
-Oké, oké, hiszek neked.-mondom neki nevetve feltartott kézzel.
-Na azért.-bólint.

Hazafele még beszélgetünk egy jót, majd szép lassan egyedül ballagok hazafele. Megint eszembe jut Daniel. Vajon mit szeretne? Csak szívat vagy komolyan gondolja?

Halihóó! Most nagyon sokat rágódtam a történeten, remélem mindenkinek tetszik. 😊 Ne felejtsetek el csillagozni és abban az esetben, ha nem vagytok szellemek, még kommentelhettek is. 😙