De nem akarom lelőni a poént mert nem más, aki ott állt mint...  Hagrid! Akit gondolom Dumbledore küldött Harry-hez.

Érdekelne, hogy talált meg minket itt az isten háta mögött, ahol senki sem jár... csak a vihar. De most Dumbledore-ról beszélünk és neki szinte semmi sem lehetetlen. Szerintem ez a szó nincs a szótárjában...

Viszont térjünk vissza a történésekhez. Kintről nagy „durranások" hallatszódnak, amiket Hagrid hoz létra azzal, hogy próbálja kinyitni az ajtót legalábis szerintem. Szerintem Harry egy kicsit megijedhetett, mert elbújt egy kiálló résbe, de én szépen helyet foglaltam hisz ez csak Hagrid. Csodálom, hogy Dursley-ék még nem ébredtek fel erre a zajra. Nem, várjunk úgy tűnik, hogy Dudley fent van. Na már csak ő kellet. De, hogy megijedt!

Végül a két jó madár felébredt a pufogásokra és szépen lassan, óvatosan jönnek lefele megközelitve az ajtó, szobát az emeletről. Már csak az kellene, hogy elessenek.

Várjunk Vernonnál van egy vadászpuska!! Mégis mikor szerezte? Hát azzal nem fogsz sokat érni a jó barátom ellen. Úgy kettébe fogja törni, mint egy ceruzát. Aztán meg szépen eldobja jó meszire.

-Ki az? –Kicsit megijedve és Petuniához bújva kérdezi Vernon, miközben próbál le jönni a lépcsőről. Ne az asszonyhoz búj! Nem fog ő sem megvédeni téged, ahogy te sem őt.

Erre végre kitörik a helyéröl az ajtó és belép Hagrid. A jó öreg Hagrid. Mindenki nagyon megijedt tőle, amit megértek, mert abban a pillanatban úgy nézet ki, mint egy rémálomból kilépő mumus vagy valami hasonló lény vagy nem tom mi. Hát félig óriás Hagrid szóval nem éppen átlagos a termete.

-Bocs, hogy így betörtem. –Olyan nyugodtan mondja... Közben egy kézzel felemeli az ajtót és szépen visszahelyezi „állítja" mintha mi sem történt volna. Hát az az ajtó már soha sem lesz használható állapotban.

-Követelem, hogy rögtön hagyja el a házat! Ez erőszakos behatólás! –Mondja felemelt hanggal Vernon, de közben úgy reszket, mint a nyárfalevél és mint aki minjárt becsinál ijedtében. És mintha jobban húzódna a feleségéhez.  Mindeközben Hagrid közelebb sétál hozzá és Petuniához. Elégé lenézően néz Vernonra.

-Csukd be azt a csúf szilva fejedet Dursley. –És kettébe törte a puskát, amiből még egy golyó is kijött. Gondolom pánikból meghúzta a ravaszt... Ami így végül a plafont lyukasztotta ki Hagrid teste „helyet"... Közben Dudley egyre jobban ijedtebbnek látszik. Megérdemled, még többet is megérdemelnél. Hagrid oda sétál hozzá... 

-Ilyen pici korod óta nem láttalak Harry, de nem hittem volna, hogy ilyen nagyra nőtél, főleg itt derék tájon. Ha... ha...–Hát szó mi szó Dudley sem volt egy vékonyka darabka gyerkőc. Bár az apja csak még testesebb nála... Úgy tűnik, hogy Hagrid összetévesztette Harry-vel. De lehet, hogy direkt csinálja. Ahol ülök onnan minden jól végig nézhető már csak popkorn kellene hozzá.

-Ne... Nem, nem én vagyok Harry. –Na már el is kezdett dadogni Dudley, csak így tovább. Hát meghiszem azt, kis félős. És ezután Harry elő jön a „rejtek helyéről".

-Ő, ő én vagyok.

-Hát persze, hogy te vagy Harry. –Elsőnek fel sem ismerted te...-Hoztam neked valamit. Lehet, hogy útközben egyszer-kétszer rá ültem, de az íze az talán még mindig jó. –Ha egyáltalán meglehet enni... de ez már részletkérdés.

Hagrid a hátsó zsebéből elő húz egy dobozt, amin egy pici egyszerű masni van. Kék színű. Hát nem erről híres a barátom. Majd oda adja Harry-nek.

-Magam sütöttem, én írtam rá. –Ezt gondoltam is, hogy te csináltad. Közben Harry elkezdte ki bontani a csomagját és Dudley meg csak néz, mint egy fogyatékos, már bocsánat, de kb. ezen a szinten van perpilanat. 

A dobozban egy rózsaszín mázas és zöld feliratos torta foglal helyet. Hát mit ne mondjak meglátszik rajta, hogy mi történt vele az út során... Harry felolvassa, ami oda van írva.

-Boldog szülinapot Harry. –Mi más lenne rá írva nem? -Köszönöm. –Így illik meg kell köszöni, amit kapsz, nem pedig felháborodni, hogy csak ennyi. Harry tudja mi az illem, ha nem is tanították rá túlzottan a Dursley-ék. 

-Hát nem minden nap lesz 11 éves az ember he. –A végére Hagrid helyet foglal a „szobában". Persze a ház is beleremegett, pedig nincs olyan sok felesleg rajta... Várjunk hé, eddig én ültem itt!!! Ki kérem magamnak attól, hogy nem látsz attól még ne ülj rám!! Ilyen nincs komolyan... >.< És mint aki jól végezte dolgát fogja az eresernyőjét ami eredetileg a pálcája volt, tüzet gyújt a kandalóba. Ezzel egy kis fény és meleget csinálva. Végre nem fagyok meg. Attól, hogy „nem létezem" érzem a hideget meleget. 

Harry a Hagrid tettére csodálkozva néz mintha most láttot volna egy beszélő és táncoló majmot vagy egy varázslényt. Vagy valami hasonlót, remélem elképzelhető, hogy milyen arcot is vág. De nem csak Harry néz nagy szemekkel, hanem az egész Dursley família és közben Harry leteszi a tortát egy biztonságos helyre. Hát nem vagyok biztos benne, hogy sokáig biztonságban lesz.

-Ne haragudj megmondanád, hogy ki vagy te. –Hát ez nem ártott volna már az elején, de sebaj.

-Rubeus Hagrid. A Roxfort kulcs és háztáj őrzője. A Roxfortról már biztosan hallottál. –Hát nem éppen... még a varázsló világról sem szegényke... én már rég elmondtam volna neki az egészet, de nem tudom sajnos... még ha ordibálva mondanám akkor sem hallaná.

-Sajnálom, de nem. –Egyenes válasz. Kertelés nélkül elmondtad neki Harry, hogy te még nem hallottál a Roxfortról, se másról.

-Hogy hogy? Hát mit gondoltál hol tanultak meg mindent a szüleid. –Hát... valami egyszerü suliban.

-Mi mindent? –Hát sok mindent köztük én is ott tanultam 14 éves koromtól. De te sajnos semmit sem tudsz, de most majd Hagrid elmagyarázza😊.

-Varázsló vagy Harry. –Hát jó neki most mondhatod nem fogja elhinni. Mintha az mondtad volna neki, hogy egy király vagy.

-Ő, ő ő ő. Hogy mi vagyok? –Kis kutya 😊 Egy kicsi, aranyos ölelni való kiskutya... xD

-Hát varázsló. Ha kicsit ki kupálnak nem is akármilyen varázsló leszel. –Közben meg Vernon lesüti a szemét, mint aki rossz fát tett a tűzre és mindjárt aj... aj... lesz neki.

-Nem. -Így kell, ha valamit ki akarsz állítani azt határozottan kell tenni Harry. De szerintem nem ezzel kapcsolatosan kellen ezt tenned. –Ez biztosan egy tévedés. Én nem vagyok, nem vagyok varázsló. Én csak, csak Harry vagyok. Simán Harry. –Potter... na ezt nem fogja ennyiben hagyni Hagrid.

-Mond csak kedves simán Harry. Csinálsz furcsa dolgokat? –Ne mondj neki semmit lehet, hogy elvisznek a gyogyóba... csak viccelek. –Elképesztő dolgokat amikor mérges vagy, vagy ha félsz? Hm...? –Hát... és végre oda adja Harry-nek a levelet, így eltudja olvasni. Mindeközben Dudley egyre jobban fél és pánikol a fal mellet. Szerintem nagyon megijedhetett Hagrid-tól.

Gyorsan belle kukantotam a levélbe, de tudom, hogy mi van bele írvan. A levélben egyébként ez áll:

Tisztelt Potter úr.

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázsló Képző Szakiskolába.

Persze ezt a pillanatot is megkell zavarni... Vernon jön ide Harry-hez miközben átmegy rajtam... Mondtam már, hogy útálom, amikor átmennek rajtam vagy rám ülnek?

-Harry nem megy sehova és punktum. Megfogattuk, hogy véget vetünk ennek a badarságnak. –Azzal, hogy így nevelitek? Az az sehogy?

-Tudtátok? –Igen Harry tudták, csak... és csak... nem mondták el, mert... a rák tudja miért... -Tudtátok, hogy mi vagyok és mégsem mondtátok el. –Még jó, hogy fel vagy háborodva. Szerintem mindenki fell lenne ezen háborodva vagy ha hasonló helyzetbe kerülne.

-Persze, hogy tudtuk. –Végre megszólalt a féltestvérem is. –Hogy ne lennél az, ami. Igen. Pontosan olyan vagy mint a nővérem. -és én természetesen, csak nem emlékszik rám ahogy senki sem... -Az apánk meg az anyánk egyenesen büszkék voltak, amikor megkapta a levelét. –Még az anyjuk is? Na ezt nem tudtam. Mindegy. -Milyen jó, boszorkány van a családban, nem csodálatos? –De az főleg úgy, hogy én csak az anyám révén lettem boszorkány és mivel féltestvérek vagyunk más az anyánk. Így nem örökölhették meg a varázserőt egyikük sem. –Csak én láttam őt annak, ami valójában volt. –és te minek láttad? Hm...? Persze mindeközben minden mondatnál a háttérben egy villámcsapást lehet látni és hallani. Csapjon már bele az egyik...! >.< –Szánalmas bolondnak. Elvette az a Potter. –Ott voltam... én voltam a tanú és a koszorús lány. Téged is megakartunk hívni. -Mikor megszült téged tudtam, hogy te sem leszel különb. –Valaki, hogy felhúzza az orrát. Szívesen küldenék oda egy rontást. –Ugyan olyan különc leszel, ugyan olyan abnormális. Azután az én drága nővérkémet felrobbantották, te meg itt maradtál a nyakunkon. –Megvédte Harry-t és James is őt védte, én meg még most is itt vagyok!! Te... na, de végre kiderül az igazság és hogy hogyan is érez Petunia Lilly iránt... kb. irántam is így érezhetett.

-Felrobbantották? –Hát nem egészen, de kb. valami hasonló volt igen... Voldit olyan szívesen megölném egy Avada Kedavrával amivel James-t és Lily-t is megölte. –Azt mondtátok, hogy autóbalesetben haltak meg. –Hát igen ezt hazudták neked és már teljesen el terelődtünk Roxforttól és a levéltől, de ezt is megkell beszélni, ha nem most akkor mikor is? Jobb később, mint soha. Persze a legjobb, ha minél hamarabb és nem elhúzni nagyon sokáig.

-Autóbalesetben? Autóbalesetben!? –Úgy látszik, hogy Dudley egyre jobban fél mert csöndben a szüleihez sétál, mint aki menedéket keres mellettük. Persze közben rajtam is át megy >.< komolyan mondom már elegem van belőle, hogy mindenki átmegy rajtam...!! - Lily és James Potter!!? –Hagrid felemelte a hangját pedig ő csak ritkán szokta... mik lesznek még itt.

-Valamit mondanunk kellet. –Várjunk O.o Dudley a tortára pályázott! Hahó valaki az a gyerek elveszi Harry tortáját!!

-Ez felháborító! –Én már régóta hallgatom ezt, sztem engem jobban feldühitett egész idő alatt és amikor először meghallotam. –Ez botrányos!

-Harry nem megy sehova! –Na végre Vernon is megszólalt és Petunia mint aki jól végezte dolgát kihúzza magát és bólogat egyetértve a férjével... hát mit ne mondjak rájuk... Szerintem, ha ezt hallaná Dumbledore többször is átgondolja, hogy ide hozza-e Harry-t. De kitudja, hogy tenne az öreg.

-Hm... azt szeretném én látni, hogy egy magadfajta mugli az útjába áll. –Hát, ha próbálkozna sem járna sok sikerrel. Várjunk hova lett Dudley a tortával? Mert a torta is eltünt.

-Mugli?

-Varázstalan ember. –Köszi a gyorstalpalót 😊, csak Harry nem tudta eddig. Meg Dursley-ék sztem, de ki tudja... - Ezt a fiút születése óta számontartják. –Hát a nyomjel... és még sok más és ugyebár elégé híres is, de megvan Dudley! Úgy látszik nagyon kell neki az a torta, a kis malac. Legalább megkérdezte volna, hogy elveheti-e és megeheti-e. –A világ legjobb boszorkány és varázsló képzőjébe fog járni! És a pártfogója a Roxfort valaha volt legdicsőbb igazgatója lesz. Albus Dumbledore. –Na végre meglett említve az öreg :D.

-Nem fogok fizetni azért, hogy egy vén bolond bűvészmutatványokra tanítsa! –Maradj már csendben Vernon! Még nagyon, de nagyon megfogod járni! Ha újra normális leszek és amint szembe kerülsz velem neked annyi!

-Soha, soha tobbé ne merészeld sértegetni Albus Dumbledor-t! –Persze ezt ilyen hangnemben és felemelt „esernyővel" kell mind ezt mondani neki. Hagrid a kedvemért küldj rá egy Pofix rontást mondjuk. Aki nem tudná ez a rontás a nyelvet a szájpadláshoz ragasztja és legalább elhallgatna végre Vernon. 

Na most már Hagrid is észrevette Dudley-t. És egy kunkori malac farkat varázsolt neki... hát én már réges régen megtettem volna ezt. 

Bár én teljesen disznóvá változtattam volna. Persze a többiek reakciója na azt imádom!

-Szed le rólam! –Hát... nem fogja tudni leszedni, ha csak Hagrid úgy nem akarja... vagy el nem múlik. De szerintem az lenne a legjobb, ha örökre így maradna és legalább megtanulná a leckét egy életére. –Szed le rólam! -És hogy ugrál! Ha... ha...

-Úristenem! Ó, ó! –Na Petunia is megszólalt... és most már mindhárman úgy ugrálnak, mint a vásári majmok.

-Gyerünk fiam! Menjünk! Indulás! –Na ő sem marad csendben és mind a három jó madár szépen elegánsan távozik, végre. És Hagrid rá kacsint Harry-re. Hát szép volt mit ne mondjak, de többet is megérdemelt volna. Persze Harry egy jót nevet az egészen, hát meghiszem azt, hogy ez vicces :D.

-Harry, ha nem muszáj ne említsd ezt a dolgot majd a Roxfortban. Nekem nem igazán lenne szabad varázsolnom. -Hát ez igaz... sajnos. Nem hiába lett elpusztítva a pálcája és lett az esernyőjéből csinálva. Amit egyébként Dumbledore csinált neki.

-Rendben. -Nagyon kedves tőled Harry! 😊 Imádlak!! Na hadd öleljen meg Amy nénikéd! Persze amikor átmegyek rajta jövök rá, hogy még mindig... „nem létezem".

-Hu... -Közben azon a miniatűr zsebórán nézi az időt hát, ha na te barátom, ha bármit le tudsz róla olvasni megeszem a süvegemet... ami perpillanat nincs is. -Kicsit késésben vagyunk. Szerintem induljunk. -Ha te mondod, de akkor menjünk csak ki tudja hova... talán az Abszolút útra?

Na ez az ajtó már sosem lesz a régi. Hagrid megpróbálja kinyit és ugye az egész eldől, mint egy kiló lisztes zsák.

-Persze itt is maradhatsz, ha akarsz. Hmm? -Neeeee!!! Én nem akarok itt maradni Dursley-kel!! Menjünk már!! És Hagrid szépen kimegy az ajtón. Hallod Harry kövesd már! Nem akarok itt maradni!

Na végre Harry is megindult és én is követem szépen... megint átmentem a falon... komolyan már hiányzott egy kis fal xD.

És ennyi. Végre itt van a rész, amit nem tudom mióta ígérgetek, de csak most tudtam megírni. Bocsánat a helyesírási hibákért, probálok javítani rajtuk.

 Itt inkább a filmbeli történések alapján írtam meg. Érdekelne, hogy melyik a jobb a könyv vagy a film alapján? Na, de végre itt van! 

Majd a kövi résznél találkozunk, ami nem tudom mikor fog jönni, de amint tudom írom és hozom! Addig is sziasztok 😊!