Sziasztok. Megint újra írtam a részt és fogom is a többit is, mert valahányszor át olvasom mindig változtatni akarok rajta, de ígérem, hogy többet nem fogom újra írni. Jó olvasást 😊

~Még mielőtt bármi is elkezdődött volna~

-Amy megkel, hogy kérjelek valamire. - Nagyon komolyan nézet rám a testvérem, nagyon fontos dologról van szó. Tudtam, hogy ez a pillanat is nemsokára elfog jönni.

-Mi lenne az Lily?

-Kérlek, hogy ha bármi is történne velem és Jamessel vigyáz Harryre persze tudom, hogy nem lehetsz a gyámja, de titokban figyeld, őrizd és védd meg minden rossztól, bajtól a varázslatoddal. Ami szerintem még mindig inkább egy átok. - Mikor befejezte el kezdett zokogni előttem, pedig ő nem igen szokott sírni. Gyorsan megöleltem és próbáltam megnyugtatni, hogy tudja rám mindig is számíthat továbbra is.

-Meg ígértem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek amire csak képes vagyok és ami tőlem ki telik. Mindig meg fogom védeni őt. Akkor is, ha valami nagyon rosszul sül el.

-Köszönöm Amy kérlek légy óvatos tudod, hogy Voldemort nem fogja egy könnyen feladni a keresésedet még így sem és a jelét próbáld elviselni a karodon... az ötletedet még mindig ellenzem, de tudom hiába, ha egyszer valamit a fejedbe veszel... Mikor először találkoztunk már akkor tudtam, hogy ha eldöntesz valamit senki sem fog tudni róla lebeszélni.

-Ez semmit sem változott azóta tudod jól és bíz bennem tudom, hogy mit csinálok. Nem hiába vagyok én a legerősebb boszorkány. Még megnézem Harryt és el köszönök tőle mielőtt minden elkezdődne. – Mosolygok rá hátha ezzel egy kicsit feltudom oldani a helyzetet.

-Így igaz nincs nálad erősebb. De menjél akkor hozzá és őszintén sajnálom, hogy elfogunk felejteni téged, de ez az ára sajnos. - Még most is úgy mosolyog rám amikor először találkoztunk akkor lehettem én 14 éves és ő 11 éves.

Sok évig külföldön éltem a családommal, de elköltöztünk és végül így kerültem a Roxfortba. Mikor először találkoztam Lily-vel csak mosolygott rám, mint aki már mindent sejtett volna annak ellenére, hogy az előtt nem ismerhetett, én meg ott akkor kérdeztem magamtól, hogy mégis ki a rák ez a lány? Miért mosolyog rám? És miért érzem azt, hogy valahonnan ismerem és fontos nekem? Így vissza gondolva örülök, hogy a Roxfortban kötöttem ki és ott ismertem meg őt és a többieket és azokat az éveket, amiket ott tölthettem velük sosem fogom elfelejteni. De erről senkinek nem kell tudnia részletesen. Akkoriban mindent naplóba írtam mert párszol kihagy a memóriám bár még most sem 100%-os. De ez most nem számít és senkit sem fog érdekelni egy jó ideig.

Mert mindenki el fog felejteni. Még azt is, hogy léteztem. De Voldemort és Dumbledore talán nem fog... ironikus. Bár az lenne a legjobb ha Voldi elfelejtene...

Mikor bementem a gyerekszobába boldogan mosolyogtam Harryre, aki csillogó szemekkel és egy széles mosollyal figyelt engem. Remélem, hogy mindig ilyen lesz a sorsa ellenére is.

Kicsit közelebb mentem hozzá és meg simogattam a pici buksiját. Már most milyen rakoncátlan a haja vajon milyen lesz a jövőben neki. Na mindegy.

-Szia Harry én vagyok Amy a keresztanyukád vagy a nagynénéd nekem mindegy is, perpillanat ez nem fontos. Rég találkoztunk kis csöppség... Van egy fontos elintézni valóm, de előtte még elbúcsúzok tőled. Mert egy jó ideig nem fogunk találkozni, ha fogunk egyáltalán. - Hirtelen rám nézett azokkal a szemekkel, amit a Lilytől örökölt, de csak továbbra is bámult engem. Olyan cuki így ilyen piciként remélem mindig megmarad benne ez történjék bármi is.

-Kérlek bocsáss meg nekem Harry de el kell felejtened engem... Minden csak a te érdekedben történik hidd el nekem. Remélem, hogy idővel jobb lesz az életed és sok boldogságot fogsz majd megtapasztalni és nem kell majd félned Voldemorttól. Ha eljönne az idő akkor majd megtudod, hogy ki is vagyok valójában, de addig is jobb, ha nem tudod ki vagyok és senki más sem. Addig a pillanatig mindig melletted leszek és védeni, figyelni foglak téged a lelkemmel és az erőmmel. - Lassan egy könnycsepp csúszott végig az arcomon, ami Harry pici kezére érkezett. Már én sem bírom sokáig anélkül, hogy elsírjam magamat. - Majd, ha a Roxfortba fogsz járni, mert ebben biztos vagyok akkor keres jó sok barátot, akik jobban és rosszban mindig veled vannak, mint Jamesnek is ott voltak a tekergők meg Lily-nek is Perselus "néha"... Ha szükség lenne rám akkor majd keresd meg Dumbledort és ő majd el fogja neked mondani, hogy ki vagyok vagy pontosabban mutatni a tekergő segítségével, ha tudja. Majd tudni fogja, hogy lehet ezt az átkot megtörni, mert nála van a naplóm. Mind ehhez hosszas út lesz az ára, de remélem, hogy érdekelni fog téged ki is az, aki mindig is őriz mindentől. Még talán Perselus fog rá jönni, de ennek nem látom valószínűséget. De ő nem nagyon fog sok érzelmet kimutatni irántad bár régen megkértem őt, hogy ha lehet erről ne beszéljen veled akkor sem, ha eszébe jutok. De ő is segíteni fog téged, mert Lily-re hasonlítasz. - Egyre jobban csak jöttek a könnyeim, ami a kis sírásból lassan átment zokogásba. Sosem szerettem búcsúzkodni és sírni sem.

-Viszlát Harry és ne félj én ott leszek melletted még ha nem is fogsz tudni rólam és senki más sem. - Boldog vagyok, hogy mind ezt megtehetem érte, ha már nekem nem lehet gyermekem mert nincs kitől, talán tőle, de vele azóta nem találkoztam mióta a Roxfortba kerültem.

Remélem, hogy jó kalandokban lesz része, de viszont sajnálom Lily-éket is, hogy nem tölthetnek több időt vele. Legalább Voldemort nem fog megtalálni sehol sem.

Felfigyeltem a könnycseppekre, amik Harry kicsi mancsán landoltak. De gyorsan letörlöm, hogy ne vegye észre őket és elmondtam a varázslatot, ami inkább egy átok, de az enyém. Mostantól kezdve Harry-hez van kötve a lelkem a saját erőmmel együtt. Tudom nem ilyesmire akartam használni, de már ha ez van akkor legyen ez.

~Jelenben. ~

Most is itt vagyok mellette és én is átélem azt, amit ő. Mit ne mondjak nem valami szép élete van itt a Dursley családban. Hát sajnos ők is a családunk részei.

Bocsi,ha vannak helyesírási hibák próbálom őket javítani ahogy tudom. Sziasztok! :)