Reggel amikor felkeltem minden ugyan úgy volt mint eddig.Felébredtem,összepakoltam a cuccaimat,és rohantam is a suliba.Nem kell elmondanom,mindig elkések a suliból mivel vagyok olyan szerencsétlen hogy elkalandozzak.Amikor beértem az iskolába a tanár már várt:-Mégis miért késtél Drake?netalántán nem lány van a dologban?-kérdezte.-Ne piszkáljon folyton,vén banya!-csattantam fel.-Hogy beszélsz velem?Mit képzelsz magadról szaros kölyök?-láttam rajta hogy nagyon ideges volt.Inkább megfordultam és szó nélkül kimentem a teremből.Nem érdekelt az iskola,rohadtul nem.Mindig mindenki csesztetett,és ha visszaszóltam akkor jól elvertek vagy ilyenek.Elindultam a parkba.A padon megláttam életem szerelmét egy sráccal enyelegni,amitől eléggé hányingerem lett mit ne mondjak.Igen,szerelmes vagyok a velem egy évfolyamba járó Jessica-ba....de nem mertem neki még elmondani,hiszen pasija van.Ekkor egyszer csak hátulról valaki meglökött.-Hé mi van kis gyökér?Tetszik a látvány mi kiscsira?-Marcus volt,az iskola egyik menő figurája,aki a lányok kedvence.Utálom ezt a srácot,egy vérbeli bunkó!-Menj anyádba....-nem tudtam befejezni mert mire a végére értem volna,olyan jobb horgot kaptam hogy reagálni se volt időm.Összeestem,éreztem hogy az orromból ömlik a vér.Felnéztem és ekkor Jessica állt előttem,csak nevetett és a fülem csengésétől csak a "balfék" és "utolsó lúzer" szavakat hallottam.Felkeltem,és futásnak eredtem....Nem tudom meddig futottam,már nem érdekelt hova megyek,csak elé akartam tűnni...Egy tóparton találtam magamat....megfogtam mérgemben egy kavicsot és teljes erőből behajitottam a vizbe,miközben olyan szavak hagyták el a számat,amik teljesen obszcénnek számitanak.

Valahogyan hazakászálódtam....Magam se tudom hogyan,csak azt vettem észre hogy az ajtó előtt állok.Benyitottam...Abban a pillanatban megcsapott az alkohol szaga....Kesernyés,átható szag terjengett a lakásban,és az egész szoba anyám és mostohaapám veszekedésétől zengett:-Mi az hogy nem hozol piát te r..nc?-kiabálta mostohafater és arcon csapta anyámat.Ekkor elé léptem és gyilkos szemekkel néztem rá:-ha mégegyszer megütöd,letépem a karodat te farok!-kiáltottam.-Jé,itt van ez a senki is?Azt hittem hogy meghaltál már végre!pfuj-és a padlóra köpött.-Fiam,menj innen...nem akarom hogy apád megint bántson!-rebegte anyám,szemét ellepték a könnyek.-Nem az apám ez az állat és nem hagylak itt téged!-feleltem,mire apám felkapott egy kést,és nekem támadt.Sikeresen kikerültem,hiszen elég ittas állapotban volt,viszont semmi esélyem ellene,hiszen csak 165 centi és 45 kiló vagyok,ő meg 190 és van vagy 100 kilógramm.Következő támadása már a vállamat érte...Éreztem ahogyan a penge felsérti a bőrt és a húst,és lassan belenyilall az őrült fájdalom.Megláttam a földön egy boros üveget...fejbe csaptam vele....Összeesett...Fejéből lassan szivárgott az édeskés szagú vér,nem mozdult többet.-Én...én..én...nem..nem akartam..nem akartam megölni...esküszöm..nem!-reszkettem....Anyámra néztem.-Semmi baj.....Nem...nem tehetsz...róla..-bár a szemei,mást mondtak.Láttam hogy retteg tőlem.Felálltam,eldobtam az üveg darabot és kirohantam a házból.Rohantam ahogyan csak tudtam,de minden egyes lépésnél belenyilalt a fájdalom a vállamat ért sebbe....

Körülbelül 4 órát ültem egy padon amikor hirtelen szirénák hangjaira lettem figyelmes.A házunk felé tartottak.Bepánikoltam.Elkezdtem a házunk felé rohanni,fogalmam sincs miért arra,de rossz érzésem támadt.Mikor bekanyarodtam a sarkon,láttam hogy két holttestet raknak be a kocsiba....na várjunk csak..kettőt?...nem...nem lehet...nem...Sokkot kaptam...Összeestem...Eleredtek a könnyeim,és elveszitettem az eszméletemet.....

"Bocsi a rövid i betükért,de angol billentyűzetem van és sajnos nincsen hosszú i...Remélem azért az élvezeti értékét nem vesziti el"