– Magyarázatot várok.

Phyllis Dumbeldore-ra nézett. Perselus rémülten nyelt egyet, s magában rimánkodott, hogy ezt élve megússzák. Ha nem lesz őszinte, akkor Dumbledore legilimenciát használ majd Phyllisen, vele pedig egyszerűen veritaszérumot itat. Mikor csúszott ki ennyire a keze közül az irányítás? Mit rontott el? Az agya maximális sebességgel pörgött, érezte, hogy egy helyben elkezd őszülni az idegességtől.

– Mégis mire vár magyarázatot, Dumbledore? – kérdezte lassan, nehogy hallatszó legyen a hangja remegése.

– Szerinted, Perselus, mire?

– Nem tudom. Rengeteg mindenre várhat tőlem magyarázatot.

– Ez igaz. Akkor szűkítem a kört. Arra várok magyarázatot, hogy Phyllisnek miért én vagyok a legnagyobb félelme, ahogy rájövök arra, miszerint ő Lily és James Potter idősebbik, halottnak hitt gyereke.

Perselus keze ökölbe szorult. Válaszolni azonban nem volt ideje, Dumbledore folytatta:

– Lupin professzor ma délután, a harmadikosok sötét varázslatok kivédése vizsgája után nem sokkal feldúltan, a sírás szélén érkezett az irodámba. Elmesélte nekem, hogy a mumussal Phyllis nehezen boldogult, így utána ment, nehogy véletlen megsérüljön. Phyllis nem tudott elbánni a lénnyel, ami a professzor emlékei szerint kiabált vele – az én alakomat felvéve.

– Idézem; egész végig hazudtatok nekem arról, hogy ki vagy, és ezt meg fogom torolni. Rajtad és Perseluson is, hogy hazudtatok és titkolóztatok előttem, Phyllis Potter. Ilyesmi volt, nemde, Phyllis?

Perselus a lányra pillantott, aki gépiesen bólintott. Úgy tűnt, Black lelke miatt még mindig sokkos állapotban van. Tehát Dumbledore úgy befolyásolhatta, ahogy csak akarta. Minden kérdésre őszintén fog válaszolni.

– Mikor azon a bizonyos éjszakán Hagrid odaért, Siriussal átkutatták Phyllis után az egész Potter házat. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie számomra, hogy holttestet sem találtak.

– Viszont annyiban hagytam a dolgot – folytatta Dumbledore, és felállt az íróasztala mellől. Kezeit ősz szakálla végénél összekulcsolva kezdett el járkálni. – Úgy gondoltam, hogy mivel ami Harry és Voldemort között történt, túl közel esett Phyllishez, írmagja sem maradt a világon. Miután rájöttünk, hogy Lily Potter mindkét gyermekét az egyik legerősebb, legősibb varázslattal védte meg, nem lehetett más magyarázat. Voldemort Harryvel akart bizonyítottan végezni. Harryről pattant le az átok. Két ilyen erejű mágia találkozásakor természetes reakció a mindent elsöprő kirobbanás, ami maga körül mindent felemészt.

Dumbledore megállt, és Perselusra függesztette átható tekintetét.

– De mint látjuk, Phyllis él. Túlélte azt a szörnyűséges éjszakát. Mire Hagrid és Sirius odaértek, már nem volt sehol. Itt jössz te a képbe, Perselus. Hogy került hozzád Phyllis?

A férfi szaggatottan kifújta a levegőt. Halkan kezdte a beszámolót.

– Én voltam... én voltam az, aki Phyllist elvitte a házból. Egy teljes hónapra visszavonultam, hogy gyászolhassak, de ezen címszó alatt meg is hamisítottam a kilétét. Azt hazudtam, hogy a Lily iránti tiszteletemből és szeretetemből írtam át születésnapját és a nevét, mikor azok az adatok az eredetiek voltak. Elhatároztam, hogy felnevelem.

– Mégis miért? Tiszteletből? Szerelemből? Bűntudatból? Amiért annak az embernek az oldalán álltál annak idején, aki a szülei halálát okozta? Vagy talán mert te magad...

Perselus kezében villant a pálca, de nem Dumbledorra szegezte azt. Mire az ősz varázsló befejezte az utolsó mondatot, Phyllis ájultan csuklott össze a poros szőnyegen.

– ... mert te magad okoztad a halálukat? – kérdezte csendesen Dumbledore. – Mert nem bírtál élni a tudattal, hogy Phyllis, aki szakasztott anyja, egy olyan helyre kerüljön, ahol Petunia Evans él? Tetejébe a te hibádból?

Perselus remegett a visszafojtott indulattól. Gyűlölte, ha minden rossz döntését az arcába dörgölik. Hiszen emberek életeibe kerültek.

– Igen – sziszegte.

– Harryt azért nem vitted el, mert túlélte az átkot, a megszólalásig Jamesre hasonlít, s mert mindkét gyerek eltűnése már gyanús lett volna? Így inkább döntöttél az idősebb mellett. Minden szép emlék, amit Phyllisnek hoztál, minden, amit neki adtál... egyfajta bizarr vezekelés azért, mert miattad halt meg az anyja, akibe tetejébe a végletekig szerelmes voltál?

– ELÉG! – csattant fel Perselus, és térdre esett.

A falon lógó hajdani igazgatók és igazgatónők képei ennek ellenére békésen szuszogtak tovább kereteikben. Dumbledore valószínűleg őrájuk is kiszórta a hangtompító bűbájt.

– Igen, teljes mértékben leírta, hogy miért tettem! Mit akar még?!

– Megtudni, hogy miért mondta el a lánynak az igazságot, mikor végre betöltötte a pálcabirtoklás életkorát.

– Maga meg honnét...?

– Amint Harry az iskolába érkezett, Phyllis jobban összebarátkozott vele, mint bárki mással. Pedig szinte az egész életét a Roxfortban töltötte. Edevis tükre óta felteszem Harry is tud róla. Karácsony után még jobban egymáshoz nőttek. A három legifjabb Weasley fiú pedig roppant furán viselkedett egy darabig. Mintha valami nyomta volna a vállukat. Úgy gondoltam, ez mind csupán Harry kóborlásának, és a bölcsek köve utáni nyomozásuknak volt köszönhető. 

– Harry és Phyllis második évének végén Harry beszámolt nekem arról, hogy hallotta Phyllis hangját, érezte a jelenlétét, s látta a tüzét a Titkok Kamrájában. Akkor már tudtuk, hogy Phyllist az indigók vezetőjeként érdekes képességekkel áldották meg, így ez nem is volt meglepő. Inkább az, hogy a testéből való kilépés után a lelke – nevezzük így – nem szakadt el Harry mellől. Az ilyen mértékű testvéri ragaszkodás igazán szép, s még egy bizonyíték az igazságra. Erről az évről már nem is beszélve. Harry és Phyllis... olyan összenőtt páros, mint annak idején Sirius Black és James Potter, vagy napjainkban a Weasley ikrek.

Perselus hallgatott. Feltápászkodott, odabotorkált Phyllishez, és felnyalábolta az eszméletlen gyereket. Az egyik fal mellett álló kanapéra fektette, csak ezután fordult ismét Dumbledore felé.

– S mégis mit kíván most tenni? Igen, Phyllis igazi neve Phyllis Lily Potter. Harry Potter nővére, Lily és James Potter lánya.

– A jelen helyzet nem úgy diktálja, hogy ezt az információt nyilvánosságra hozzuk – sóhajtott Dumbledore. – Voldemort most is valahol a nagyvilágban kószál, arra várva, hogy visszatérjen. Féregfark megszökött, s lohol volt ura felé. Sirius elmenekült, így a minisztérium ismét csak vele fog foglalatoskodni.

– Black megszökött?!

– Ártatlan volt.

– De hát...!

– Semmi de, Perselus. Phyllis egyenlőre nem költözik a nagynénjéhez, továbbra is nálad marad. Értesíteni fogom a megbízható rendtagokat.

– Mégis kiket ért ezalatt? – hebegte Perselus. – Nem akarom, hogy még több emberhez elkerüljön a titok!

– Hát nem érted, Piton? Ez nem csak egy titok! Ez már akkor egy rejtett szövetség volt, mikor Harry is megtudta, hogy életben van a nővére!

– Mit akar csinálni, Dumbledore? – kérdezte a bájitaltantanár, előre félve a választól.

– Mint mondtam, ez egy szövetség. Egy szövetség, egy B terv arra, hogy legyőzhessük Voldemortot, amikor visszatér. A Főnix Rendjének tagjai ha képzés alá vennék Phyllist... Voldemortnak fogalma sincs arról, hogy életben van, így egy zsebből kirántott aduászt nyerhetünk vele.

– Egy tizenhárom éves gyerekről beszél! – tajtékzott Perselus. – Mégis mit vár tőle, hogy mentse meg az angol varázslótársadalmat?! Rájön, hogy kicsoda, és rögtön a nyakába akasztaná az összeesküvés elméleteit?! Lehet, hogy a Sötét Nagyúr sosem fog többé visszatérni!

– Attól tartok – sóhajtott Dumbledore –, hogy erre az esély egyenlő a nullával. El fog jönni az idő, mikor Phyllisre nagyobb szükség lesz, mint rám. Az életeddel kell innentől vigyáznod rá.

Perselus elhűlve meredt rá.

– Maga ezt már eljátszotta velem két éve. Én akkor is nemet mondtam! Akkor is elmagyaráztam, hogy nem lökhet ekkora felelősséget egy kislány nyakába! Mégis mit gondol Dumbeldore, hogy Phyllis mint valami földre szállt isten, százezreket vezet majd halálba vagy a győzelembe?! Ez kész agyrém! Nagyon jól tudja, hogy mindenben követem az utasításait, tartozom magának azért, hogy Phyllisnek egy éves koráig még volt anyja, de ezt már nem tudom tűrni!

Az ősz varázsló csendben hallgatta a kiborulását.

– Tudom, hogy ez nem volna helyes! Nem róhatunk Phyllisre ekkora terhet! Én pedig eldöntöttem, hogy nem fogok többé ekkora hibát véteni!

Azzal mogorván felkapta Phyllist, és az ajtó felé indult. Mágiája felfokozódott erejétől az igazgatói iroda ajtaja azonnal kinyílt. Perselus megállt a küszöbön, és még utoljára visszafordult. Nem hatotta meg Dumbledore tekintete, ezúttal nem.

– Ami pedig az életemmel való védelmezését illeti... tizenhárom éve ezt csinálom, szóval kicsit késett a figyelmeztetéssel.

Azzal rálépett a csigalépcsőre, ami tekeregve megindult vele lefelé.

Nem vágyott már semmi másra, csak hogy Phyllis biztonságban legyen. Hogy ne kelljen szenvednie semmitől, főleg nem a lelkén száradó haláloktól. Abból Perselus már kapott eleget, tudta milyen érzés.

Miért kell még azoknak is szenvedniük miatta, akiket szeret?