Másnap reggel a nagyteremben dörgő taps fogadta a Griffendél csapatát. Phyllis boldog vigyorral nyugtázta, hogy a Hollóhát és a Hugrabug asztalánál ülők is kiveszik a részüket a lelkes üdvözlésből. A mardekárosok mellett elhaladva persze csak barátságtalan sziszegést kaptak. Phyllis figyelmét nem kerülte el, hogy Draco ezen a reggelen a szokásosnál is sápadtabb.

Helyes - somolygott magában. - Majd meglátjátok, mire is képes ez a csapat.

Wood egész reggeli alatt evésre biztatta csapattársait, de ő maga hozzá sem nyúlt az ételhez. Végül azonban meg se várta, hogy a többiek jóllakjanak, máris kiparancsolta őket a pályára, mondván: idő kell, amíg hozzászoknak az időjárási viszonyokhoz. A csapat kifelé menet is hangos tapsot kapott.

- Hajrá, Harry! - kiáltott oda Cho Chang, mire Phyllis látta, ahogy ikertestvére fülig elpirul.

- Remek... gyakorlatilag szélcsend van... a nap elég erősen süt, könnyen elvakíthat, erre figyeljetek majd oda... a talaj kemény könnyű lesz a felszállás...

Wood keresztül- kasul bejárta a pályát, a többiek pedig a nyomában loholtak. Végül a távolban kinyílt a kastély tölgyfaajtaja, és diákok kisebb-nagyobb csoportjai indultak el a stadion felé.

- Rendben, elég volt a terepszemle, még be kell melegítenetek! - vezényelte őket Phyllis.

Mikor meggyőződött róla, hogy mindenki alaposan bemozgatta magát, a csapat végre elkezdhetett átöltözni. Ez idő alatt egy szó sem esett köztük. Phyllis látta Harryn, hogy a fiú még soha nem izgult ennyire életében. Alighogy belebújtak piros talárjaikba Wood indult is az ajtó felé.

- Gyerünk emberek. Itt az idő...

- Sok sikert!

Phyllis gyorsan megölelte Harryt, mire a fiú remegése egy kissé alábbhagyott.

Odakint mint az orkán tombolt a közönség. Háromnegyed részük piros kokárdát viselt, vagy a Griffendél címeroroszlánjával ékesített piros zászlócskát lobogtatott, többen pedig ,,HAJRÁ GRIFFENDÉL!" ,,TIED A KUPA, OROSZLÁN!" és hasonló feliratú transzparenseket lengettek. A Mardekár póznái mögött összegyűlt kétszáz fős tábor ellenben egyöntetűen zöldbe öltözött, s zászlóikat ezüst kígyó díszítette.

Mikor Phyllis felért a lelátóra meglátta Perselust, aki az első sorban ült, diákjaihoz hasonlóan zöld talárban. Izgatott mosolyát igyekezett visszafojtani, minek eredményeképp úgy nézett ki, mintha vicsorogna.

A kommentátor szerepét ezúttal is Lee Jordan töltötte be.

- És íme a Griffendél csapata! - rikkantotta, mikor Harryék a pályára léptek. - Potter, Bell, Johnson, Spinnet, Weasley, Weasley és Wood. Sokak szerint az utóbbi évek legjobb roxforti csapata...

Lee hangját elnyomta a mardekáros táborból felhangzó fújolás.

- És itt jön a Mardekár csapata, Marcus Flint vezetésével. A kapitány változtatásokat eszközölt a csapat-összeállításban, s úgy tűnik, a képességek helyett a méretekre helyezte a hangsúlyt.

A mardekáros szurkolók erre is fújolással válaszoltak, de Lee-nek igaza volt. Draco szinte eltörpült csapattársai mellett - a többiek mind nagydarab gorillák voltak.

A csapatkapitányok kezet fogtak, majd Madam Hooch a szájához emelte a sípját. A füttyszót elnyelte a hatalmas üdvrivalgás, amivel a közönség a levegőben emelkedő tizennégy seprűt köszöntötte.

Harry körpályára állt a nézőtér fölött, Draco pedig szorosan a nyomába szegődött.

- A Griffendél indíthat támadást. Alicia Spinnet sebesen közeledik a Mardekár karikái felé. Szépen csinálod, Alicia! Aj-jaj, nem - Warrington elkapja a kvaffot, és már indul is vele az ellenkező irányba - szép terelőmunka George Weasleytől, Warrington elejti a kvaffot. Ki fogja elkapni?... Johnson! Újra a Griffendélnél a kvaff, gyerünk Angelina! Montague közeledik, ebből ütközés lesz... Nem! Angelina fejjel lefelé fordul és úgy suhan el közvetlenül Montague alatt! Micsoda csel! - ÉS BEDOBJA! TÍZ-NULLA A GRIFFENDÉL JAVÁRA!

Angeline az öklével a levegőbe bokszolt, és nagy ívben körberepülte a mardekáros póznákat. A piros tenger örömujjongásba tört ki...

- AU!

Marcus Flint egyenesen nekirepült Angelinának, aki kis híján leesett a seprűjéről. A közönség fújolt.

- Elnézést! - szabadkozott Flint. - Nem láttam, hogy ott van.

- Mindjárt mást se fogsz látni! - dühöngött Phyllis.

Fred hasonló véleményen lehetett, mert a következő pillanatban az ütőbotja már koppant is Flint tarkóján. A mardekáros csapatkapitány lefejelte a saját seprűjét, és vérző orral egyenesedett fel.

- Na, ez már túlzás! - fakadt ki Madam Hooch, és odaröppent a szabálytalankodókhoz. - Büntetőt dob a Griffendél az indokolatlan támadásért a hajtójuk ellen. Büntetőt dob a Mardekár az ő hajtójuk szándékos megsebesítéséért.

- Hagyjuk ezt, tanárnő! - kiáltott oda Fred, de Madam Hooch már bele is fújt a sípjába, és Alicia indult, hogy elvégezze a büntetőt.

- Gyerünk Alicia! - harsogta bele Lee a hirtelen támadt csöndbe. - IGEN! LÓVÁ TETTE AZ ŐRZŐT! HÚSZ-NULLA A GRIFFENDÉL JAVÁRA!

Phyllis tekintetével követte a vérző orrú Flintet, aki most a griffendéles póznák felé röppent. Wood ott lebegett a karikák előtt, és összeszorított fogakkal várta a dobást.

- Mint tudjuk, Wood remek őrző - kommentálta az eseményeket Lee, miközben Flint a sípszóra várt. - Kitűnő őrző, Flintnek nem lesz könnyű dolga vele... EZ HIHETETLEN! KIFOGTA!

Harry a magasba emelkedett, és rajta tartotta a szemét Malfoyon. Phyllis tudta, hogy testvérének meg kell akadályoznia, hogy a legalább ötven pontos előny elérése előtt bárki megkaparintsa a cikeszt.

- A Griffendél szerzi meg a kvaffot, nem, szerel a Mardekár - nem! - újra a Griffendél támadhat. A griffendéles Katie Bellnél van a kvaff, és már suhan is a a karikák felé. Oldalrepülésben kikerüli Flintet - EZ SZÁNDÉKOS VOLT!

Montague, a mardekárosok hajtója bekanyarodott Katie elé, de a labda helyett a lány fejét kapta el. Katie hátraszaltót csinált a levegőben, s bár nem esett le a seprűről, a kvaffot elejtette.

Madam Hooch ismét megfújta a sípját, majd odarepült Montague-hoz, és dühösen kiabálni kezdett vele. Egy fél perccel később Katie a második büntetőt is értékesítette.

- HARMINC-NULLA! MEGÉRDEMLITEK, GÁTLÁSTALAN, CSALÓ...

- Jordan, ha nem tud pártatlanul kommentálni...

- De hisz csak a tényeket mondom, tanárnő!

Harry hirtelen nagyon nézni kezdett valamit. Megfordította a seprűjét, és a mardekáros póznák felé suhant. Malfoy rögtön a nyomába szegődött, de Phyllis nem látta a cikeszt. Végül a Griffendéles póznáknál pillantotta meg az aranyló tárgyat. Harry is észrevehette, és most csupán cselezett, hogy ellenfele nem vegye észre a cikeszt.

Derrick és Bole, a mardekáros terelők két gurkót küldtek feléje, majd felemelt ütővel megtámadták. Harry az utolsó pillanatban felrántotta a seprűjét, mire a két terelő csúnya koppanással összeütközött.

- Hah-haaa! - kiabálta diadalmasan Lee Jordan, mikor Bole és Derrick a fejüket fogva szétváltak. - Ez nem jött össze, fiúk! Hamarabb kell felkelnetek, ha ki akartok fogni egy Tűzvillámon! És ismét a Griffendél támadhat; Johnson szerezte meg a kvaffot - mellette ott repül Flint - szúrd ki a szemét, Angelina! - csak vicceltem, tanárnő, csak vicceltem - jaj ne, Flint elhalászta a kvaffot, és a Griffendél póznái felé repül vele, gyerünk, Wood, helyezkedj!

Flint azonban ezúttal eredményes volt. A mardekáros tábor ujjongva ünnepelte a gólt, Lee pedig olyan súnyán káromkodott, hogy McGalagony professzor megpróbálta kivenni a kezéből a mágikus mikrofont.

- Elnézést, tanárnő, elnézést! Többet nem fordul elő... Szóval a Griffendél vezet, harminc-tíz az állás, és náluk a kvaff...

A mérkőzés egyre jobban eldurvult. A mardekárosokat feldühítették a gyors egymásutánban kapott gólok, és immár nem válogattak az eszközökben, ha a kvaff megszerzéséről volt szó. Bole fejbe kólintotta Aliciát az ütőbotjával, és azzal védekezett, hogy gurkónak nézte a lányt. George bosszúból könyökkel arcon ütötte Bole-t. Madam Hooch mindkét csapatnak büntetőt ítélt, és Wood újabb parádés védést mutatott be. Az eredmény így negyven-tízre módosult.

A cikesznek időközben nyoma veszett. Harry - s a nyomában Draco - a magasban körözött; tekintetével a szárnyas aranylabdát kereste, és várta az újabb gólt. Húsz pont kellett még...

Katie jóvoltából már csak tíz. Ötven-tíz volt az állás. Fred és George közrefogták Katiet, hogy megvédjék a mardekárosok esetleges bosszújától. Bole és Derrick kihasználták a távollétüket, és mindkét gurkót Wood felé terelték. A fekete labdák gyomorszájon találták a csapatkapitányt, aki a fájdalomtól elvesztette az egyensúlyát, és kis híján lezuhant.

Madam Hooch magánkívül volt.

- Az őrzőt csak akkor támadhatjuk, ha a kvaff a dobómezőn belül van! Büntetőt dob a Griffendél!

Angelina nem hibázott. Hatvan tíz. Néhány másodperccel később George az egyik gurkó segítségével kiütötte Warrington kezéből a kvaffot, amit Alicia kapásból karikára dobott: hetven-tíz.

A piros kokárdás szurkolók rekedtre kiabálták magukat, Phyllisel az élen. Már hatvan ponttal vezettek. Minden tekintet a fogókra szegeződött. Harry és Draco a magasban köröztek, majd Harry hirtelen kilőtt az ég felé. Hat méterrel a feje fölött ott lebegett az aranycikesz.

Ám Malfoy a következő pillanatban elkapta a Tűzvillám farkát, és teljes erejéből lehúzta a seprűt. Harry bármennyire is hadonászott, nem érte el. A cikesznek időközben újból nyoma veszett.

- Büntető! - sipította Madam Hooch, és odaröppent a Nimbusz Kétezeregyesére visszakászálódó Malfoy mellé. - Büntetőt dob a Griffendél! Ez példátlan!

- ALJAS CSALÓ! - üvöltötte Lee, és odébb táncolt, hogy McGalagony ne érhesse el a megafonját. - POFÁTLAN, ALAMUSZI, SZE...

McGalagony azonban még csak rá se szólt. Mi több, ő maga is az öklét rázta Malfoy felé, és paprikapiros arccal kiabált. Még a süvege is leesett a fejéről.

A Hermione két oldalán lévő Phyllis és Ron olyan válogatott káromkodással díjazták a mutatványt, hogy velük ellentétben az ő arca nem a dühtől, hanem a szégyentől piroslott.

Alicia elvégezte a büntetőt, de olyan dühös volt, hogy méterekkel elvétette a dobást. A Griffendél jócskán veszített a lendületéből, a mardekárosokat viszont fellelkesítette Malfoy sikeres szabálytalankodása, és átvették a meccs irányítását.

- A Mardekárnál a kvaff, közelednek a karikák felé - Montague bedobja... - Lee lemondóan nyögött. - Hetven-húsz a Griffendél javára.

Harry most olyan szorosan rátapadt Malfoyra, hogy minduntalan összekoccant a térdük. Phyllis látta, ahogy a szőke fiú dühöngve próbálja lerázni magáról Harryt.

- A griffendéles Angelina Johnson megszerzi a kvaffot. Gyerünk, Angelina, MINDENT BELE!

Malfoy kivételével a Mardekár összes játékosa, még az őrző is Angelina felé indult - hatszoros túlerővel akarták blokkolni a lányt...

Harry megfordította a seprűjét, vízszintesen ráfeküdt a nyélre, és gyorsított. Úgy zúgott a mardekárosok felé, mint egy élő ágyúgolyó.

- AAAAAAAAAH!

A mardekárosok a közeledő Tűzvillám láttán ijedten szétszóródtak, és Angelina sem volt rest. Felállt a seprűnyélen, és az őrző és Derrick feje fölött célzott.

- ÉS BEDOBJA! GÓÓÓL! Nyolcvan-húszra vezet a Griffendél! Angelina egy eddig nem látott trükkel cselezte ki a Mardekárt! Mit tanított nektek még Phyllis Piton?!

Harry centiméterekkel a lelátó előtt fékezett le. Gyorsan hátramenetbe kapcsolt, és száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Phyllisnek a szívverése is elállt. Malfoy diadalittas arccal suhant a föld felé - s odalent, alig egy méterrel a pálya füve fölött megcsillant egy aranyló folt. Harry megsarkantyúzta a Tűzvillámot, de Malfoy méterekkel vezetett.

- Gyerünk Harry! - kiabálta Phyllis, és felpattant a padra.

- Meglesz, meglesz meglesz meglesz megleeeeeesz! - ordította Ron, és Hermione is izgatottan sikított.

A távolság a két fogó között egyre csökkent... Bole egy gurkót küldött Harry felé, de a fiú a nyelet megfordítva kitért a nehéz golyó útjából... már fej fej mellett haladtak... Harry mindkét kezével elengedte a seprűnyelet, és előrevetette magát. Félrelökte Malfoy kezét, és...

- IGEN!

Fejjel lefelé repült, miközben a markába zárta a szárnyas aranylabdát, majd a pálya füve felett egy parádés szaltóval ismét egyenesbe lendült. Két karját a magasba emelve röppent újra az ég felé. A közönség eszeveszett tombolásba kezdett.

Oliver, Fred, George, Alicia, Katie és Angelina szinte egyszerre érkeztek oda hozzá. Phyllis rekedtre ordította magát, és boldogan összeölelkezett Hermionével. Odafönt a magasban hét test és tizennégy kar fonódott össze egyetlen nagy, boldog ölelésben.

A piros kokárdás szurkolók feltartózhatatlan hullámokban árasztották el a pályát. A földre ereszkedő játékosok hátán és vállán tenyerek százai csattantak. Phyllis, Ron és Hermione igyekeztek maguknak utat törni a tömegben, ami persze lehetetlen volt. Percy sutba vetve fennkölt modorát úgy szökdécselt, mint egy öt éves gyerek, McGalagony még Wood-nál is hangosabban zokogott, Hagrid pedig a tömegből kitűnve, egy tucat kokárdával a mellkasán kiabált:

- Megmutattad nekik, Harry! Megmutattad nekik!

Harryt és a csapat többi tagját a levegőbe emelték, így a két testvér tekintete végre találkozott. Harry szemében mérhetetlen öröm tombolt, és együtt kiabált a csapattal. Phyllisnek egy hang se jött ki a torkán. Csak nézte Harryt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy a Griffendél nyolc év után, ugyanazzal az energiával, és ugyanazzal a trükkel, ismét elnyerte a kviddicskupát. És Harry ezzel most hatalmas dicsőséget szerzett az egész háznak.

Érezte, hogy a könnyei utat törnek maguknak, és nem tudta hogyan, nem tudta mikor, de már azt nézte, ahogy Harry a csapattal a dobogóra áll, és Dumbledoretól Wood átnyújtja neki a hatalmas kupát.

Mikor Harry a magasba emelte a fényes serleget Phyllis úgy érezte, hogy a világ legragyogóbb patrónusát is meg tudná idézni.

A meccs után rögtön visszavonult a klubhelyiségbe, és bezárkózott a szobájába. Draco dühödten az ágyra vetette magát, és a mennyezetre meredve újra átélte az egész meccset. Mindent bevetett, mindent beleadott, és mégis, mégis Potter győzött. Elhalászta az orra elől a cikeszt, tetejébe úgy, hogy fejjel lefelé repült!

Draco halványan sejtette, hogy miért nem tudott ennél is többet beleadni. Őt a csapat azért bátorította, a közönség azért szurkolt neki, mert a győzelem kárörömét a többi házon akarták kiélni. Persze a Griffendél is meg fogja tenni ezt, de Potternek nem csak a háztársai adtak bátorítást.

Neki ott volt Phyllis. A nővére, aki nem csak a házért, de külön érte is szurkolt. A lénye egy része semmi mással nem törődött, csak azzal, hogy Potter boldog legyen. Ezt tisztán látta az arcán, mikor a testvérét nézte, ahogy a magasba emeli a kviddicskupát.

És Draconak nem volt senkije, aki így bátorította volna a meccsen. Ő csak az értelmetlen dicsőségért harcolt, aminek a Mardekár és Flint jobban örült volna, mint ő maga. Úgy érezte, neki nem szurkolt senki. Senki sem állt mellé.

Elképzelte, hogy Phyllis a Mardekárba jár, és zöld zászlót lengetve, minden hangját kieresztve kiabál, és neki szurkol, érte izgul, az ő mozdulatait lesi... Draco arcán végigfolytak a maró, sós könnyek, mire ő a kezébe temette az arcát, és úgy mondta magának:

- Hagyd abba... ezzel nem segítesz magadon.