A dolog nem ment teljesen simán. Phyllis hiába próbálta meggyógyítani Ron kezét, ugyanis másnap délutánra bedagadt, és csúnyán be is zöldült. Eleinte nem akart szólni Madam Pomfreynak, de végül kénytelen volt belátni, hogy nincs más választása. Az ágyat nyomta, s állapota cseppet sem volt bíztató.

- Már nem csak a kezemről van szó - suttogta barátainak a gyengélkedőn - Bár az is úgy fáj, mintha le akarna szakadni... Malfoy azt mondta Madam Pomfreynek, hogy kölcsön akar kérni tőlem egy könyvet. Bejött hozzám, hogy kinevessen. Megfenyegetett, hogy szétkürtöli az igazságot - én azt mondtam Pomfreynak, hogy egy kutya harapott meg, de nem hiszem, hogy elhitte. Nem kellet volna megvernem Malfoyt - azért csinálja most ezt.

Harry, Phyllis és Hermione igyekeztek megnyugtatni barátjukat.

- Szombaton éjfélkor véget ér ez a rémálom - jelentette ki a lány.

Ez azonban cseppet sem vidította fel Ront. Épp ellenkezőleg: hirtelen felült az ágyon, mintha bolha csípte volna meg. Arcát kiverte a verejték.

- Szombat éjfélkor! - nyögte rekedten - Jaj, istenem... Most jut eszembe: Charlie levele épp abban a könyvben volt, amit Malfoy kölcsönkért tőlem! Most már azt is tudja, hogy elküldjük Norbertet!

Barátai erre már nem válaszolhattak, ugyanis Madam Pomfrey kiparancsolta őket, mondván Ronnak pihennie kell.

- Már késő változtatni a terven - jelentette ki Harry - Nincs időnk baglyot küldeni Charlienak. Ez talán az utolsó alkalom arra, hogy megszabaduljunk Norberttől. Kockáztatnunk kell. Szerencsére itt van a láthatatlanná tévő köpeny, amiről Malfoy még nem tud.

Ha nem aggasztotta volna őket az éjszakai séta, valószínűleg ők is megkönnyezték volna a búcsút a sárkánytól. Azon a szombaton különösen sötét volt. Sűrű felhők takarták el a holdat. Harry és Hermione elindultak a sárkányért, míg Phyllis megpróbálta megtalálni Malfoyt, hogy elvágja az útját, ugyanis biztosak voltak benne, hogy a fiú megpróbálja majd megakadályozni őket.

Elindult a pince felé, és várakozni kezdett egy sötét sarokban. Nem kellett sokáig várnia. Feltűnt Malfoy, és elindult a csillagvizsgáló torony felé. Phyllis hangtalanul utánaosont. Mikor a fiú befordult egy folyosóra, Phyllis suttogva egy láthatatlan falat varázsolt az útjába. Malfoy beleütközött, és meghökkenve tántorodott vissza. Viszont sajnos nem fordult vissza, hanem beugrott az egyik titkos folyosóra. Phyllis magában szitkozódva utánament, de Malfoy futásnak eredt, és a folyosó végén eltűnt. Phyllis nyomát vesztette. Hirtelen valaki felnyávogott mögötte. Megpördült a tengelye körül, és szembe találta magát Mrs Norrissal.

- Basszus... - suttogta. Hanyatt homlok nekiiramodott, és rohanni kezdett. Szinte már hallotta Frics lépteit maga mögött. Rohant és rohant, végül besurrant egy osztályterembe, és bebújt a tanári asztal alá. Sípoló mellkasát szorongatva próbált lecsillapodni.

- Merre is, cicuskám? Azt mondod erre szaladt? - Argus Frics hangjára Phyllis megdermedt. A gondnok benyitott az osztályterembe - Szimatolj csak körbe, hátha itt lesz valahol.

Phyllis hallotta Mrs Norris tappancsai hangját, ahogy egyre közelebb érnek hozzá. A fejére koppintott a pálcájával.

- Erneus!

Mrs Norris benézett a tanári asztal alá. Phyllis farkasszemet nézett vele. A macska egy végtelenségnek tűnő pillanatig átnézett rajta sárga szemeivel, majd kisomfordált a teremből Frics nyomában. Phyllis fellélegzett.

A varázslat nem tette őt láthatatlanná, csupán átlátszóvá, és csak egy percig volt hatásos. Gyenge kis bűbáj, most mégis megmentette. Tíz perc múlva kilesett a teremből, és mikor tisztának találta a levegőt, elindult a csillagvizsgáló torony felé. Ám ekkor léptek zaját hallotta meg. Gyorsan bebújt egy földig érő falikárpit mögé, és onnan leskelődött. Ekkor meglátta a léptek gazdáit. A szájára szorította kezét, ugyanis majdnem felsikoltott rémületében. Frics a gallérjuknál fogva rángatta Harryt és Hermionét McGalagony első emeleti dolgozószobája felé. Visszahúzta a fejét a falikárpit mögé, és mozdulatlan maradt, amíg el nem mentek. A terv látszólag sikerült, mert Norbert már nem volt náluk.

Phyllis nem akarta, hogy őt is elkapják, mert barátainak semmi haszna nem lett volna belőle. Amilyen gyorsan csak tudott, visszarohant a Griffendél toronyba. A portrélyuk mellett várakozott a kezét tördelve. Nemsokára belépett Harry és Hermione, majd - Phyllis döbbenetére - Neville. A fiú arca döbbent fájdalmat tükrözött.

- Mi történt? - kérdezte csendesen Phyllis, mikor Neville zokogva felszaladt a szobájába. A fiúk elmesélték, hogy McGalagony iszonyatosan leszidta őket, és ami még rosszabb...

- Sz-Százötven pont? - Phyllis azt se tudta sírjon-e vagy sikítson - Oda az előnyünk. Sőt, oda minden. Utolsók lettünk a pontversenyben. Ennyit senki sem tud visszahozni...

Harry felballagott Neville után, Phyllis és Hermione pedig a saját szobájukba. Phyllis csak feküdt az ágyán, és hallgatta, ahogy Hermione a párnájába zokog. Meg tudta érteni. El sem tudta képzelni, hogy Neville, Harry és a lány mennyire rettegnek a reggeltől.

A diákok, akik másnap reggel elmentek a pontverseny állását jelző hatalmas homokórák előtt, először azt hitték, valami tévedés történt. Aztán terjedni kezdett a hír: Harry Potter, a híres Harry Potter, a két kviddicsmeccs hőse tehet róla - ő, és még egy pár taknyos kis elsős.

Harry, aki eddig az iskola egyik sztárja volt, egy csapásra az első számú közellenség lett. Még a hugrabugos és a hollóhátas diákok is haragudtak rá, hiszen ők is örültek volna, ha végre egyszer nem a Mardekár nyeri meg a házkupát. Amerre járt, a diákok ujjal mutogattak rá, és a füle hallatára szidalmazták. A mardekárosok viszont mindig tapssal és üdvrivalgással fogadták.

- Kösz, Potter, ezt nem felejtjük el neked!

Csak Ron, Phyllis és Hermione maradtak hűségesek hozzá.

- Néhány hét, és elfelejtik. Fred és George is rengeteg pontot veszítettek a háznak, mégis mindenki szereti őket.

- De soha nem veszettek egyszerre százötven pontot - morogta keserűen Harry.

- Hát... nem - ismerte be Ron.

Ami történt, megtörtént, Harry mindenesetre elhatározta, hogy többé nem avatkozik olyan dolgokba, amihez semmi köze. Elege volt az ólálkodásból, kémkedésből. Annyira szégyellte magát, hogy Phyllis füle hallatára felajánlotta Woodnak, hogy kilép a csapatból.

- Lemondasz? - mennydörögte Wood - Annak meg mi értelme? Ha nyerünk a meccseken, legalább egy-két pontot visszaszerezhetünk!

Harry azonban már a kviddicsben sem lelte örömét. A csapattársai is dühösek voltak rá, mindig hűvösen beszéltek vele, és a háta mögött csak úgy emlegették: "a fogó".

Hermione és Neville is megszenvedték a dolgot. Őket kevesebben ismerték, de velük sem állt szóba senki. Hermione már nem akart órákon a figyelem középpontjába kerülni, hanem csendben dolgozott. Neville olyan mély, depresszív hangulatot vett fel, hogy Phyllis komolyan aggódni kezdett a lelki egészségéért. Az órái felét lemondta, csak hogy segíteni tudjon szegény fiúnak, akit rendesen megviselt a vizsgák közeledte. Felajánlotta, hogy segít neki, amit Neville kicsit fellelkesülve fogadott. Phyllis amellett hogy a saját vizsgáira készült, segített Nevillenek is. Végül az összes óráját lemondta, mivel ő is kezdett beleroppanni a feszített tempóba, és a rengeteg tanulnivalóba.

Egy délután, mikor a könyvtárban üldögéltek hármasban - Phyllis, Ron és Hermione -, Harry berontott az ajtón, és egyenesen az asztalukhoz szaladt.

- Hallottam Mógust egy szobában, könyörögni valakinek. Nem láttam, hogy ki volt, de biztos, hogy Piton volt az. Ezután Mógus kiment, és úgy látszott, hogy mindjárt elsírja magát. Szerintem Piton megtörte.

- Szóval sikerült neki - állapította meg Ron - Ha kiszedte Mógusból a feketemágia-ellenes varázslat ellenszerét...

- Akkor is ott van még Bolyhoska - vágott közbe Hermione.

- Lehet, hogy vele Hagrid segítsége nélkül is elboldogul - ráncolta a homlokát Ron, és leintette Phyllist, aki megpróbált közbevágni - Biztos van itt olyan könyv, ami tudja, hogy lehet elbánni a háromfejű kutyával. Mit csináljunk, Harry?

- Nem apa volt - sziszegte dühösen Phyllis.

- Szólnunk kell Dumbledorenak - válaszolt Harry helyett Hermione - Már réges-rég ezt kellett volna tennünk. Ha megint a saját szakállunkra nyomozunk, biztos, hogy búcsút mondhatunk az iskolának.

- De hát nincsenek bizonyítékaink! - tárta szét a karját Harry.

- Köszönöm! - csapta le a sastollat Phyllis - Végre valaki logikusan nézi a dolgokat! Semmi sem bizonyítja, hogy apa volt.

- Nem így értettem - mordult rá Harry, mire a lány sértődötten visszavette kezébe a pennáját, és folytatta a Jupiter holdjainak ábécé sorrendben való felírását - Mógus beijedt, ő nem fog igazolni minket. Pitonnak csak annyit kell mondania, hogy nem tudja, hogyan került be a troll az iskolába, és hogy nem járt Halloweenkor a harmadikon. Szerintetek kinek fognak hinni, neki vagy nekünk? Mindenki tudja, hogy mi hárman utáljuk Pitont. Dumbledore azt fogja gondolni, hogy csak be akarjuk feketíteni. Frics akkor se segítene nekünk, ha az élete múlna rajta, hiszen jóban van Pitonnal, és minél több diákot dobnak ki a Roxfortból, neki csak annál jobb. Azt se felejtsétek el, hogy se a kőről, se Bolyhoskáról nem szabadna tudnunk. Órákig magyarázkodhatnánk.

Hermionét szemmel láthatólag meggyőzte az érvelés, Ront viszont nem.

- Ha egy kicsit utánajárnánk a dolgoknak...

- Nem - jelentette ki Phyllis - Már így is épp elég bajt okoztunk magunknak és a Griffendélnek.

Másnap reggel a baglyok üzenetet hoztak Harrynek, Hermionénak és Nevillenek.

Büntetését ma éjjel tizenegykor kapja meg. Frics úr a bejárati csarnokban várja magukat.

Phyllis azt hitte, Hermione sopánkodni fog az esti tanulás miatt, de a lány hallgatott. Mind a hárman úgy voltak vele, hogy megérdemlik a büntetést. Vacsora után leültek a klubhelyiségben, és ott várakoztak, amíg az óra tizenegyet ütött. Akkor elbúcsúztak Rontól és Phyllistól, majd kiléptek a portrélyukon.

Phyllis segített Ronnak a bájitaltan házijában, de a fiú túl feszült volt ahhoz, hogy figyeljen rá. Végül Phyllis egyszerűen körmölni kezdte a fiú helyett a dolgozatot. Ron türelmetlenül dobolt az ujjaival az asztal lapján.

- Abbahagynád, kérlek? - kérdezte Phyllis fel sem nézve - Én is izgulok, de így nem lesz mit holnap beadnod apának.

Ron nagyot sóhajtott, és a fejét az asztalra hajtotta. Phyllis nem sokkal később befejezte a dolgozatot, és letette a pennáját. Hátradőlt, és nagyot ásított. Az egy szál gyertya, ami még égett, sercegve elérte határait, és kialudt. Már csak a kandallóban lévő parázs világított. Ron békésen szuszogott. Ekkor viszont történt valami.

Phyllisba olyan energia csapódott, hogy a széket felborítva felpattant. Mintha a homlokába nem csak a fáradság, hanem valamilyen más fájdalom is bele hasított volna. Érezte, hogy fél, de nem tudta mitől. Kezét a homlokára szorította, és szaporán kezdte venni a levegőt. Ám a kín és a félelem ahogy jött, úgy múlt el. Értetlenül állt a történtek előtt.

Egy órával később Harry és Hermione olyan izgatottan jöttek vissza, mintha nem is büntetőmunkán, hanem vidámparkban lettek volna. Közösen beszámoltak róla, hogy a büntetőmunka a Tiltott Rengetegben volt, és egy unikornis tetemét kellett megtalálniuk. Meg is lelték, ám valami - vagy valaki - itta az állat vérét. Harry beszámolt arról, hogy ekkor iszonyatosan megfájdult a sebhelye.

- Harry! Amíg nem voltatok itt, addig én is éreztem egy ilyen fájdalmat a homlokomban, és félelmet is, de nem féltem. Akkor... akkor az te voltál? - kérdezte elképedve Phyllis. Hermione azonnal kapcsolt.

- Ez ikermágia! Képesek vagytok alig egy-két másodperces figyelmeztető jeleket adni a másiknak, ha nagyon nagy bajban vagytok!

- Akkor miért nem félt Phyllis mikor az unokatestvérünk üldözött? - kérdezte Harry.

- Csak akkor aktiválódik a mágia, ha a fennáll a maradandó egészségkárosodás veszélye, valamint ha az életetek forog kockán - világosította fel Hermione - Érdekes képesség, és mivel csak ezekre a dolgokra érzékeny, ritkán aktiválódik.

- Csúcs... akkor Frednek meg Georgenak is van? - kérdezte Ron.

- Valószínűleg igen.

- Ez szuper. Na, tehát ott tartottam, - folytatta Harry - hogy ugye megfájdult a sebhelyem...

Elmesélte a találkozót a kentaurokkal, és azt, hogy miket mondott neki Firenze.

- Tehát Voldemort él, és Piton neki akarja adni a követ... Voldemort az erdőben várja... és mi még csak azt hittük, Piton csak meg akar gazdagodni...

- Ne mondd ki a nevet! - suttogta rémülten Ron. Harry nem figyelt rá.

- Firenze megmentett, pedig nem szabadott volna beavatkoznia... Goron nagyon dühös volt rá... Azt mondta, Firenze szembeszegült a bolygók akaratával. Biztos azt olvasták ki a csillagokból, hogy Voldemort visszatér... Goron szerint Firenzének hagynia kellett volna, hogy Voldemort megöljön... Talán azt is megjósolták a csillagok...

- Ne mondd ki többet a nevet! - sziszegte Ron.

- Voldemort - szúrta közbe Phyllis, mire Ron összerándult.

- Most már csak meg kell szerezniük a követ - folytatta lázas hévvel Harry - Akkor aztán Voldemort könnyedén végezhet velem... és Goron örülhet.

Hermionén látszott, hogy igencsak megszeppent, de igyekezett megnyugtatni barátját.

- Harry, mindenki tudja, hogy Tudjukki egyedül Dumbledoretól fél. Amíg Dumbledore közelében vagy, Tudodki nem mer bántani. Különben is, honnan tudod, hogy a kentaurok igazat jósolnak? McGalagony is megmondta, hogy a jövendőmondás az egyik legmegbízhatatlanabb mágiaág.

- McGalagonynak igaza van, ha emberre mondod ezt. A kentaurok viszont évszázadok óta helyesen jósolnak, mert ők nem olyan piszlicsáré ostobaságokra fókuszálnak, mint a legtöbb "jós", - Phyllis Trelawneyre gondolt - hanem a mágia és az energia hullámzását követik nyomon. Sokkal nagyobbakban játszanak, mint azok az ostobák, akik megjósolják, hogy mit holnap fogsz reggelizni.

A beszélgetésnek csak a közelgő pirkadat vetett véget. A négy jó barát fájós torokkal, kimerülten bújt ágyba.