A következő napokban Harry, Ron és Phyllis rengeteg energiát áldoztak rá, hogy nagy ívben elkerüljék Gilderoy Lockhartot. Arra viszont már nem futotta az erejükből, hogy Harry lelki nyugalmának érdekében Colin Creeveyt is lerázzák. Habár Phyllis sokszor le tudta rázni mindenféle kifogással, úgy tűnt, hogy a fiú kívülről megtanulta Harry órarendjét, és számára az jelentette az abszolút sikerélményt, ha napjában hatszor kimondhatta azt, hogy "Szervusz, Harry!" és bezsebelhetett érte egy fásult "Szia Colin"-t.

Hedvig neheztelt Harryre a gyötrelmes kocsikázás miatt, Ron varázspálcája pedig változatlanul súlyos működési zavarokkal küszködött. Péntek délelőtt például kiröppent Ron kezéből, és épp a szeme között találta el szegény Flitwick professzort, aki ezután jó pár napig egy lüktető zöld dudorral a fején járkált. Phyllis már alig várta, hogy véget érjen a szerencsétlenségekkel terhes hét. Ő, Harry, Ron és Hermione arra készültek, hogy szombaton meglátogatják Hagridot. Arra viszont egyikük sem számított, hogy Harry már az ébresztő előtt elmegy kviddicsedzésre.

Mikor Phyllis kómásan letámolygott a lépcsőn Hermione oldalán, Ron azzal a hírrel fogadta őket, hogy Wood jóval az ébresztő előtt felverte, és el is vitte edzésre Harryt.

- Mi az istenért vitte el? Elég lett volna reggeli után... - motyogta Phyllis, miközben álmosan a szemét dörzsölte. Gyorsan lementek reggelizni, majd néhány szelet lekváros kenyérrel megpakolva kisiettek a parkba, és átvágtak a kviddicspályához. Nagyjából fél óra múlva, hogy helyet foglaltak a lelátón, a csapat kivonult az öltözőből.

- Befejeztétek végre? - kiáltott le bosszankodva Ron.

- Még el se kezdtük. - legyintett Harry - Wood új taktikát tanított nekünk.

Phyllis nagyot sóhajtva hátradőlt a padon, amin helyet foglaltak. Magát a kviddicst, mint sportot nem igazán szerette. Hiába találta jónak és izgalmasnak, ez volt a házak közti viszályok egyik fő forrása. A Mardekár és a Griffendél folyton egymást támadták, a mardekárosok mindenkivel lekezelőek voltak, a hollóhátasok mindenkinél okosabbnak hitték magukat, és szegény Hugrabug mindig mindenben utolsóként végzett.

De Phyllis egyszerűen repülni imádott. Az első hét viszont annyira zűrös volt, hogy még csak ideje sem volt benézni a könyvtárba a seprűkészítésről szóló könyvekért. Megfogadta, hogy a délután folyamán beszalad, és elkezd adatokat gyűjteni, hogy miként formázhatná a maga kedvére az új Jólsep-R 12-esét. Mikor megmondta barátainak, hogy mit akar vele kezdeni, Harry és Ron érdeklődve felkapták a fejüket, Hermione pedig a szokásos "Ez veszélyes is lehet" tekintetét vette elő.

Phyllisa észrevette a lelátón Colint, aki eszeveszetten fényképezett:

- Nézz ide, Harry! - kiáltozta - Mosolyogj!

Phyllis hallotta, ahogy Fred megkérdezi:

- Ki ez?

- Fogalmam sincs. - füllentett Harry.

- Mi folyik itt? - Wood a két fiú felé kormányozta a seprűjét - Miért fényképez minket az az elsős? Nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy a Mardekár kémje, és az új edzésprogramunkat akarja kilesni.

- Ő is a Griffendélben van. - sietett megnyugtatni Harry.

- A mardekárosoknak úgysincs szüksége kémekre. - tette hozzá George.

- Miért ne lenne?

- Mert itt vannak személyesen. - mutatott a bejárat felé George.

Odalent zöld taláros, seprűvel felszerelt alakok masíroztak be a pályára.

- Ez nem lehet igaz! - dühöngött Wood - Egész napra lefoglaltam a pályát! Na majd én beszélek a fejükkel!

Zuhanórepülésben megcélozta a betolakodókat, s a nagy felindultságból kicsit keményebben landolt mint szerette volna.

- Mi folyik ott? - kérdezte Ron, mikor már az egész csapat a mardekárosok elé ment.

- Nézzük meg.

Lebaktattak a lépcsőn, s hallották maguk mögött a lihegő Colint is.

- Nocsak. - vigyorodott el gúnyosan Marcus Flint, a mardekárosok csapatkapitánya, mikor a közelükbe értek - A rajongók betörnek a pályára.

- Mi van? - fordult Harryhez Ron - Miért nem játszotok? És ez mit keres itt?

Phyllis csak most vette észre az elégedetten vigyorgó Draco Malfoyt. A fiú és minden csapattársa egy Nimbusz Kétezeregyest tartott a kezében, olyat, amilyet Phyllis is látott.

- Én vagyok a Mardekár új fogója. - hencegett Malfoy - Épp az új seprűket nézegettük, amit apám vett a csapatnak.

A hét szupersepű láttán Ronnak tátva maradt a szája.

- Jó cucc, mi? - folytatta Malfoy - De talán a Griffendélnek is sikerül pénzt szereznie új seprűkre. Írjatok ki árverést a Jólsep-R 5-öseitekre. A múzeumok versengeni fognak értük.

A mardekárosok a hasukat fogták a nevetéstől.

- A Griffendélnél viszont senki sincs, aki lefizette a csapatot, hogy játszhasson. - vágott vissza Hermione - Mi a jó játékosokat válogatjuk be.

Malfoy arca megrándult.

- Téged senki nem kérdezett, pimasz kis sárvérű. - sziszegte.

Flintnek Malfoy elé kellett ugrania, hogy megvédje őt Fredtől és George-tól, Alicia felhábrodva kiabálta, hogy Malfoy "hogy merészel ilyet mondani", Ron pedig előrántotta a varázspálcáját, és "Ezért megfizetsz!" kiáltással Flint kinyújtott karja alatt Malfoy arcára szegezte.

Jókora durranás robajlott végig a stadionon, majd zöld sugárnyaláb tört elő a pálca Ronhoz közelebb eső végéből. Az átok gyomron találta a fiút és ledöntötte a lábáról.

- Ron! Ron! - sikoltozott Hermione - Nem esett bajod?

Ron kinyitotta a száját, de beszéd helyett egy hatalmasat böfögött, és egy maroknyi meztelencsiga potyogott az ölébe.

A mardekárosok betegre nevették magukat. Flint kétrét görnyedt, és új seprűje nyelében kellett megkapaszkodnia, hogy el ne essen. Malfoy négykézláb állt, és öklével a gyepet püfölte. A griffendélesek Ron köré gyűltek, aki még mindig jókora, nyálkás csigákat böfögött föl. Egyiküknek sem akaródzott hozzáérni a fiúhoz.

- Hagrid házába vigyük, az van a legközelebb. - javasolta Harry. Hermione bólintott; kétfelől a hón alatt megfogva talpra állították Ront, és elindultak a kijárat felé.

- Phyllis, gyere. - szólt Hermione, de a megszólított csak legyintett egyet:

- Menjetek előre. - mondta, majd Woodhoz fordult:

- Tudjátok folytatni Harry nélkül az edzést?

- Nem lesz itt semmilyen edzés. - mondta Wood a fogát csikorgatva - Piton külön engedélyt adott nekik, hogy ma használhatják a pályát.

- De nem foglaltad le?

- Dehogynem. De ha egyszer Piton engedélyt adott nekik...

Phyllis elvigyorodott, majd ártatlan képpel a mardekárosok felé fordult.

- Most, hogy ilyen otrombán köszöntöttétek a griffendél csapatát, levonulnátok a pályáról, hogy folytathassák az edzést? - pislogott ártatlanul Flintre. A fiú abbahagyta a nevetést, és vigyorogva felegyenesedett.

- Itt mi fogunk edzeni. Piton professzor külön engedélyt adott nekünk. - lobogtatta meg Phyllis előtt a papírt.

- Oh... - Phyllis meglepettséget színlelve átfutotta a külön engedélyt - Csak tudod... Wood, nem engedélyeket kéregetett, hanem lefoglalta a pályát.

- És?

- A papíron történő lefoglalás, amit gondolom Oliver már napokkal ezelőtt megtett, - itt Wood keményen bólintott - igazgatói szinten történik, szóval egyetlen szaktanári vagy házvezetői engedély sem írhatja át.

Flint abbahagyta a vigyorgást, és elsötétülő tekintettel nézett Phyllisra.

- És mégis kit érdekel, hogy te mit mondasz? Nyomorult kis...

- Nem kell csúnya szavakhoz folyamodni. - szakította félbe még mindig ártatlanul mosolyogva Phyllis - Én csupán azt mondtam, hogy az engedélyetek a házirend szabályai szerint érvénytelennek minősül, mivel a Griffendél előbb és magasabb szinten foglalta le a pályát.

Fred és George a tenyerükbe vihogtak, amint meglátták a mardekárosok elképedt, döbbent, vagy éppen egyre dühösebb arckifejezését. Wodd elégedetten elvigyorodott, Alicia, Angelina és Katie pedig hálásan néztek Phyllisra. A mardekárosok ezzel ellentétben elkomorultak. Flint tett egy fenyegető lépést Phyllis felé.

- Akkor is mi fogunk itt játszani.

- Nem. - vágta rá a lány nemes egyszerűséggel - Értesíteni fogom McGalagonyt a szabályszegésről, s garantálom hogy elég pontot fog levonni tőletek ahhoz, hogy már az év elején mínuszban legyetek.

Itt Phyllis már leplezetlen gúnnyal mosolygott. Flint ropogtatni kezdte az ökleit. A mardekár csapata csupa fiúból állt, s fellépésük nem hagyott kétséget afelől, hogy ha erre kerül a sor, ki is fogják használni a túlerejüket. A feszültséget vágni lehetett.

- Nos, akkor... - szólt Phyllis - Lemennétek, légyszíves? Nem szép dolog mások drága idejét rabolni.

Flint egy feldühödött ordítással Phyllis felé vetette magát. Ám a lány könnyedén odébb lépett, s a nagydarab fiút, aki vagy két és fél fejjel magasabb volt nála, tovább vitte a lendület, s majdnem elesett. Mikor visszanyerte az egyensúlyát megfordult, s ismét Phyllis felé indult, de a lány felrúgott a bal lábával, aminek következményeként állba rúgta Flintet. A fiú a nyelvére harapott, és fájdalmasan felkiáltott. Phyllis felemelte a Fehér Pálcát, és Flintre szegezte.

- Még egyszer elmondom. - mondta halálosan komoly hangon - Tűnjetek a pályáról.

Flint az állát dörzsölve egy ideig úgy nézett Phyllisra, mint aki még egyszer nekiesik, de végül annyiban hagyta a dolgot, s seprűjét felkapva a csapattal együtt elindult a kijárat felé.

- Ó, és még valami! - kiáltott utánuk Phyllis, majd a sereghajtó Malfoyra szegezte a pálcáját - Suvickus!

Malfoy szája habzani kezdett, és a fiú fuldokolva igyekezett kiköpni a habot. Két társa gyorsan kitámogatta a pályáról, ami most a griffendélesek kárörvendő hahotájától zengett.

- Így nevezz valakit sárvérűnek! - kiáltott utána Phyllis.

A griffelndélesek a hasukat fogták a nevetéstől.

- Eszméletlen voltál! - kiáltotta Fred, miközben George vállába kapaszkodva nevetett.

- Ez eszembe se jutott! - kiabálta diadalittasan Wood, és büszkén tekintett Phyllisra - Köszönjük!

A csapat többi tagja bőszen bólogatott. Phyllis bemutatott egy cifra meghajlást, majd elindult a kijárat felé.

- Én Ronék után megyek, sziasztok! - azzal kisietett a pályáról, de még hallotta Wood kiáltását:

- Vissza a seprűkre, most, hogy végleg miénk a pálya, ki is fogjuk ezt használni!

Phyllis futva közeledett Hagrid háza felé. Mikor odaért, hátulról beszélgetést hallott. Barátai a vadőr háza mögött elterülő zsebkendőnyi veteményeskertben voltak. Az óriás épp a kertben terpeszkedő hatalmas tököket dicsérte.

- Szépen fejlődnek, mi? - büszkélkedett az óriás - A halloweeni ünnepségre szánom őket.

- Mit adtál nekik, hogy ekkorára nőttek? - csóválta a fejét Harry.

Hagrid körülnézett, hogy nem hallja-e őket valaki.

- Hogy is mondjam csak... rásegítettem egy picit.

A kunyhó hátsó falának támasztva ott állt Hagrid virágmintás, rózsaszín esernyője. Phyllis teljes mértékben biztos volt benne, hogy az esernyőben ott lapul az óriás régi, iskolai varázspálcája. Hagridnak ugyanis tilos volt varázsolnia. Harmadéves korában kicsapták a Roxfortból, a pálcáját pedig kettétörték - de mindeddig nem sikerült megtudni tőle, hogy miért. Valahányszor felmerült a téma, Hagrid alaposan megköszörülte a torkát, azután pedig titokzatos módon megsüketült - s ez az állapot egészen addig fenn maradt, amíg másra nem terelődött a szó. Mikor Phyllis nagyjából öt éves lehetett, megszerezte az esernyőt, mert meg akarta tudni, Hagrid hogy képes varázsolni vele. Már majdnem kinyitotta, mikor Hagrid villámgyorsan kikapta a kezéből, és alaposan megszidta az akcióért.

- Szia Hagrid! - köszönt, mire a vadőr alaposan összerezzent.

- Te szent ég, ne ijessz rám így... - sóhajtotta, mikor meglátta, hogy csak Phyllis áll mögötte.

- Bazibumm-bűbájt használtál, mi? - szólt Hermione félig megrovóan, félig nevetve.

- Mindenesetre szép munkát végeztél rajtuk. - tette hozzá Phyllis.

- A kishúgod is ezt mondta. - biccentett Ron felé Hagrid - Épp tegnap járt erre, akkor ismerkedtünk meg.

Az óriás a szeme sarkából Harryre pislogott. Az orra alatti szakállerdőben huncut mosoly bujkált.

- Azt mondta, csak sétálni indult, de szerintem remélte, hogy összetalálkozik valakivel a házamban. - Hagrid Harryre kacsintott - Az az érzésem, a kis Ginny nem utasítana vissza egy aláírt...

- Jaj, fogd már be a szád! - mérgelődött Harry.

Ron horkantva felnevetett, és beterítette a veteményeskertet csigákkal.

- Mit csinálsz! - rémüldözött Hagrid, és elvonszolta Ront a tökültetvény közeléből. Phyllis gyorsan felkapkodta a csigákat, s behajította őket az erdőbe.

- Egyébként, Phyllis, miért maradtál hátra? - kérdezte Harry.

- Biztosítottam Woodnak a pályát, és közöltem a mardekárosokkal, hogy apa engedélye semmit sem ér a pályafoglalás ellenében.

- Ezek szerint megleckéztetted őket? - kérdezte Ron.

- Igen, és Malfoynak is megadtam ami jár. - mondta Phyllis huncut mosollyal.

- Mit csináltál? - villanyozódott fel Harry.

- Mondjuk úgy, hogy alaposan kimostam a száját a csúnya beszéd miatt. - válaszolta, mire mindegyikükből kitört a nevetés.

A nap lassan delelőre hágott. A négy jó barát elbúcsúzott Hagridtól, és visszasétált a kastélyba. Ro útközben csuklott párat, de csak két, apró csigát pottyantott el.

Alighogy beléptek a hűvös előcsarnokba, egy éles női hang szólította meg őket.

- Potter, Weasley, hát itt vannak.

McGalagony professzor közeledett feléjük, meglehetősen szigorú arccal.

- Ma este kell elvégezniük a büntetőfeladatukat.

- Mit kell csinálnunk, tanárnő? - kérdezte Ron, egy alattomos böffentéssel viaskodva.

- Maga, Weasley, az ezüsttárgyakat fogja tisztogatni a trófeateremben Frics úrral. - felelte McGalagony - De nem varázslattal, hanem a két kezével.

Ron nagyot nyelt. Argus Fricset, az iskola gondnokát egy emberként utálta az iskola összes diákja.

- Maga pedig Potter, segít Lockhart professzornak - Phyllis elborzadt - megválaszolni a rajongói leveleit.

- Nem-nem mehetnék én is inkább a trófeaterembe?

- Szó se lehet róla! - vonta fel a szemöldökét McGalagony - Lockhart professzor külön kérte meg magát. Mind a ketten nyolc órakor kezdenek.

Harry és Ron teljes letargiában kullogtak be a nagyterembe, nyomukban a szánakozó Phyllissel és Hermionével, aki az alkalomhoz illően magára öltötte az "úgy kell nektek, mihaszna csibészek" típusú arckifejezését. Mind a két fiú úgy érezte, hogy ő húzta a rövidebbet.

- Frics egész éjjel dolgoztatni fog. - siránkozott Ron - Nem varázsolhatok, pedig abban a teremben legalább száz serleg van. És nem is értek a mugli-féle tisztogatáshoz.

- Boldogan cserélnék veled. - szólt sötéten Harry - Nekem volt alkalmam gyakorolni a takarítást Dursleyéknál. De Lockhart rajongóinak leveleire válaszolni... ezt nem fogom túlélni.

A szombat délután sokkal gyorsabban eltelt, mint hitték volna. A fiúknak a közelgő szenvedés miatt, Phyllisnak pedig azért, mert befészkelte magát a könyvtárba, s nekiállt a seprűkészítéssel kapcsolatos könyveket lapozgatni. Nem is vette észre, hogy rásötétedett, annyira beleélte magát a könyvekbe. Mikor már nem látta a betűket, egyszerűen elsuttogott egy Lumos-t, majd folytatta az olvasást, egészen addig, míg Madam Cvikker ki nem parancsolta a könyvtárból.

Phyllis álmosan a hóna alá csapta A vesszőtől a seprűig című tekintélyes vastagságú művet, és elindult a Griffendél tornya felé. A késői órán már csak néhány diák lézengett a klubhelyiségben. Phyllis leült egy asztalhoz, és folytatta az olvasást. Éjfél előtt negyed órával Harry esett be a portrélyukon. Egyáltalán nem tűnt fáradtnak, s amint meglátta Phyllist, odasietett hozzá.

- Milyen volt? - kérdezte a lány, s ásított egy nagyot - Ne válaszolj. Tudom, rettenetes lehetett.

- Most nem ez a lényeg. - fogta suttogóra a hangját Harry - Amikor Lockhartnak címeztem a borítékokat, egy hangot hallottam.

- Valaki bement a szobába?

- Pont ez az, hogy nem. Tetejébe rettentő ijesztő volt.

- Mondjad. - Phyllis szeméből teljesen kiment az álmosság.

- Nem Lockhart ömlengése volt, az biztos, hanem valami egészen más. Csontig hatolóan hideg, kegyetlen suttogás. Idézem: Várok rád... Gyere... Hadd szaggassalak szét... hadd tépjem ki a szíved... hadd küldjelek a pokolra...

Phyllis döbbenten hallgatott.

- És Lockhart? - kérdezte végül.

- Nem hallotta. - rázta meg a fejét Harry - Mintha semmi sem történt volna, teljesen nyugton maradt.

- Mit gondolsz, hazudott? De akkor sem értem... az illetőnek valószínűleg láthatatlannak kellett lennie, de akkor is ki kellett volna nyitnia az ajtót.

- Igen. - suttogta Harry - Nekem se fér a fejembe.