Másnap Phyllis Hermionével ment le reggelizni. A fiúkhoz semmi kedve nem volt szólni, viszont a Griffendél asztalánál Harry felpattant, mikor meglátta, s kis habozás után Ron is feltápászkodott a pirítósa mellől.

- Phyllis! - kezdte Harry - Csak azt szeretném mondani, hogy bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésünk miatt. Elsősorban nem téged akartunk lerázni, hanem Percyt, de valahogy téged is sikerült felbosszantanunk. - mondta a fiú, miközben szégyenkezve lesütötte zöld szemeit.

Phyllis egy darabig csendben emésztgette a bocsánatkérést, majd megszólalt:

- Rendben, megbocsátok. - mondta, s erősen rákoppintott mindkét fiú fejére - De ilyet többet nem merészeljetek csinálni. Egyébként is. Miért jöttetek egy repülő kocsival?

- Hát... igazából az apa kocsija volt... - motyogta Ron.

- Micsoda!?

- Igen. Ugyanis nem tudtunk átmenni a falon a vonathoz, mert valami elzárta. Nekiütköztünk, aztán meg jól leszidott minket egy mugli kalauz. Ezután kimentünk a kocsihoz, és akkor az az ötletünk támadt, hogy eljöhetnénk azzal, mert mi baj lehet belőle. Végül nem bírta az utat, és nekirepültünk a fúriafűznek, ami laposra vert minket. És két mugli is meglátta a kocsit, ami benne is volt a Prófétában.

Phyllis elsápadt.

- De Ron... apukád a mugli-tárgyakkal való visszaélés ügyosztályán dolgozik, nem?

- De.

- Mi lesz, ha... ha felelősségre vonják emiatt? Ki is rúghatják...

Erre Ron és Harry arcából is kifutott a vér. Tekintetük alapján erre eddig nem is gondoltak.

Amíg Harry tovább ecsetelte a Forddal való utazásukat, addig Phyllis telehalmozta a tányérját tükörtojással, és falni kezdett. Jó ideig egy szavát se lehetett hallani. Mivel tegnap nem vacsorázott, most mindent megevett, amit csak látott. Hirtelen Bimba professzor lépett mellé. Phyllis majd megfulladt, úgy igyekezett lenyelni a falatot, hogy köszönhessen a második kedvenc tanárának.

- Jó reggelt, professzor!

- Jó reggelt, Phyllis, volnál szíves kijönni velem? Az első órám úgyis veletek lesz.

- Persze! Utánam hoznátok az órarendet? - kérdezte barátait, miközben felkapta a táskáját.

- Persze, menj csak. - felelte Hermione.

Phyllis Bimba kíséretében kiment a harmatos parkba, s elbaktattak az üvegházakig. A tanárnő itt felkapott egy adag kötszert, s a réten álló fúriafűz felé vette útját. Mikor közelebb értek, Phyllis megdöbbent, ahogy meglátta a sérült fát.

- Ilyen nagy volt az ütközés? - kérdezte, mikor közelebb értek. A fa számos ága törötten lógott, s sokat csak a kéreg tartott a helyén.

- Igen. - mondta Bimba, miközben felkapott egy nagy botot, s a dühösen csapkodó fa törzsén lévő göcsört felé nyújtotta. Mikor a bot hozzáért a fához, az megdermedt, és békésen leeresztette ágait.

- Én itt tartom a botot, te pedig áztasd a kötéseket ebbe. - mondta Bimba, és szabad kezével kiszedett egy nagyobbfajta üvegfiolát a zsebéből, amiben átlátszó bájital lötyögött.

Phyllis átvette a fiolát, és bekente vele a kötéseket, majd nekilátott a fa törött áginak felkötésére. Már végzett a munka felével, mikor egy hangot hallott maga mögött.

- Áh, ha jól látom ez a fúriafűz, nemde? Szörnyű sebeket szenvedett szegény teremtés, azt látom. - Phyllis megfordult, és szembe találta magát Gilderoy Lockharttal. A férfi makulátlan türkizkék talárt viselt, arany haján hátracsapott, aranyszegélyű süveg díszelgett.

Lockhart zavartalanul folytatta a monológját:

- Szívesen segítek a kezelésében, hiszen sokszor találkoztam ezzel az egzotikus növénnyel a kalandjaim során. Add csak ide azt a kötést... - azzal kikapta Phyllis kezéből a kötszereket és a fiolát, majd nekiállt felerősíteni az egyik ágra. Bimba mogorva képpel figyelte.

- Tanár úr... - szólt Phyllis - Annak az ágnak semmi baja nincs...

- Dehogynem, nem látod? - Lockhart mintha egy kicsit veszített volna a lendületéből, majd mikor annyi gyógyoldatot öntött a kötésekre, hogy azok sisteregni kezdtek, gyorsan visszaadta őket Phyllisnak.

- Nos innentől már te is látod, hogyan kell, ha látom, hogy valamit rosszuk csinálsz, majd kisegítelek.

- Eddig is tudtam, hogy mit kell csinálnom... Nézze, a legtöbb ágat már felkötöttem, de most maga miatt mindketten késni fogunk az óránkról. - mondta Phyllis mély megvetéssel. Bimba hasonló arckifejezéssel illette a tanárt.

Végül hármasban tértek vissza az üvegházakhoz, ahol a másodikosok várakoztak.

- Áh, szervusztok! - köszöntötte a hugrabugos és griffendéles diákokat Lockhart - Épp most mutattam meg Bimba professzornak és kis segédjének, (- Van nevem is, maga... -) hogyan kell gyógykezelni a fúriafüzet. No de, a világért se gondoljátok, hogy jobb vagyok nála gyógynövénytanból! Csak épp sokszor volt alkalmam találkozni ezzel az egzotikus növénnyel útjaim során...

- Ma a hármas számú üvegházban dolgozunk! - jelentette be még mindig mogorván Bimba professzor.

A tanulók izgatott sustorgással fogadták a hírt. Elsős korukban - Phyllist leszámítva - csak az egyes számú üvegházban dolgozhattak. Mindenki tudta, hogy a többi üvegházban sokkal érdekesebb, veszélyesebb növények is vannak. A professzor előhúzott egy kulcsot a zsebéből, s kinyitotta az ajtót. Nedves föld és komposzt szaga, valamint a plafonról lelógó esernyő méretű virágok illata csapta meg a diákok orrát, amit Phyllis és Neville élvezettel szívtak be.

A két növénymániás elsőként lépett be az üvegházba, és egymás mellé ültek le. Phyllis mellé lehuppant Hermione, mellé Ron, de Harry nem jött.

- Hol van Harry? - forgolódott Phyllis.

- Lockhart fenntartja. - mondta Ron, és nekiállt kapirgálni az asztalt.

Bimba professzor egy kecskelábú asztal mögé állt, amin vagy húsz fülvédő hevert nagy össze-visszaságban. Mikor Harry is megérkezett, a tanárnő így szólt:

- Ma mandragórát fogunk átültetni. Először is, ki tudja nekem felsorolni a mandragóra tulajdonságait?

Mint mindig, most is Phyllis és Hemrione jelentkezett először. Bimba Phyllisra mutatott.

- A mandragóra, avagy szerencsegyökér, hatásos regenerálószer. Megátkozott, vagy átváltoztatott emberek visszaállításra eredeti állapotának visszaállításra használják.

- Kitűnő. - bólintott Bimba - Tíz pont a Griffendélnek. A mandragóra a legtöbb ellenméreg alapösszetevője. Ugyanakkor veszélyes is lehet. Ki tudja, miért?

Most Hermione válaszolt:

- Aki a mandragóra sikolyát hallja, meghal.

- Pontosan. Ezért újabb tíz pont jár. Na már most, a mi mandragóráink nagyon fiatalok.

Bimba egy sor tálcára mutatott, amikben vagy száz, vöröses levelű növény volt elültetve.

- Vegyetek fel egy-egy fülvédőt! - utasította a csoportot Bimba.

Erre egy kis dulakodás támadt, mert senki sem akart bolyhosat vagy rózsaszínt szerezni. Ezután a nebulók feltették a fülvédőket, s Bimba gyakorlatban is bemutatta az átültetést. Ezután négyes csoportokra osztotta a diákokat. Phyllis Nevillel, Seamusal és Lavenderrel került egy csoportba. Harry, Ron és Hermione egy göndör hajú hugrabugos diákkal dolgoztak.

Óra végén földesen és átizzadva szaladtak vissza a kastélyba mosakodni, aztán a griffendélesek siethettek is átváltoztatástanra.

McGalagony professzor óráin mindig kemény munka folyt, és a mai feladat is igen nehéznek bizonyult. Phyllis ugyan tanult a nyáron, mégis igen komoly koncentrálást igényelt számára az, hogy egy bogarat gombbá változtasson. Hermione már vagy az ötödik bogarat kérte McGalagonytól, mire neki elsőre sikerült.

Harrynek jobban meggyűlt a baja a dologgal. Hiába böködte a pálcájával, csak annyit ért el, hogy az állat alaposan elfáradt a nagy szaladgálásban. A mellettük ülő Ronnak ennél is súlyosabb gondjai voltak. A karambol során a varázspálcája összetört, és habár összeragasztotta egy kölcsönkért Magifix ragasztószalaggal, a pálca javíthatatlannak tűnt. A legváratlanabb pillanatokban kezdett el recsegni és szikrázni, és valahányszor Ron megpróbálta átváltoztatni a bogarat, furcsa, záptojás szagú füst gomolygott belőle. Ron tehetetlenségében véletlenül rákönyökölt a bogárra, és újat kellett kérnie - McGalagony pedig nem titkolta rosszallását, amiért nem a siker megismétlése végett kért újat, mint Hermione és Phyllis.

Harry felsóhajtott, mikor végre megszólalt az ebédidőt jelző csengő. Phyllis éhen halt, de azért megvárta a fiúkat, akik közül Ron dühösen csapkodta pálcájával az asztalt.

- Ócska... szemét... vacak...

- Írj haza, hogy valamikor vigyenek el másikat venni. - javasolta Phyllis, mikor a pálca petárda módjára durrogni kezdett - Ha jól tudom, ilyen esetekben hétvégén a szülők kikérhetik a gyereküket.

- Persze, aztán kapok még egy Rivallót. - mérgelődött Ron, és a táskájába dugta az immár sziszegő pálcát - Csakis te tehetsz róla, hogy eltörött a pálcád...

- Te kaptál egy Rivallót!? - kiáltott fel Phyllis - Mikor?

- Kábé öt perccel ezután, hogy Bimba elkért téged. Anyukám küldte, és alaposan megkaptuk a magunkét. Viszont Hermione azóta ismét hajlandó velünk beszélni, mert szerinte ez méltó büntetés volt. - pufogott tovább Ron.

Az se javított Ron kedélyállapotán, mikor ebéd közben Hermione megmutatta neki a maréknyi gyönyörű kabátgombot, amit átváltoztatástanon termelt.

- Milyen óránk lesz délután? - váltott témát Harry.

- Sötét varázslatok kivédése. - felelte Hermione.

Ron felemelte a lány órarendjét.

- Miért rajzoltad körbe kis piros szívecskékkel Lockhart óráit?

Phyllis prüszkölve kiköpte a korty vizet, amit lenyelni készült, Hermione pedig elvörösödött, és kikapta Ron kezéből az órarendet.

Ebéd után a borús idő ellenére kimentek az udvarra. Harry, Phyllis és Ron a kviddicsről beszélgettek, míg Hermione elmélyedt a Véres napok Vámpírföldönben, mígnem pár perc elteltével odalépett hozzájuk Colin Creevey, aki le sem vette a szemét Harryről. Mikor a fiú ránézett, Colin fülig elvörösödött. A kezében ott szorongatta a fényképezőgépét.

- Megengeded Harry? Én... én Colin Creevey vagyok. - motyogta izgatottan, és egy lépést tett Harry felé - Én is a Griffendélbe kerültem. Szabad egy... nem zavar, ha... megengeded, hogy csináljak egy képet?

A fiúcska reménykedve felemelte a kameráját. 

- Rólam? - kérdezett vissza értetlenül Harry.

- Bizonyítaná, hogy találkoztam veled. - bólogatott lelkesen Collin, és még közelebb somfordált - Mindent tudok rólad. Elmesélték a történetedet. Azt, hogy hogyan menekültél meg, amikor Tudodki meg akart ölni, és hogy eltűnt, meg minden, és hogy még mindig van egy villám alakú sebhely a homlokodon. - Collin Harry fejét fürkészte, a fiú pedig öntudatlanul is a homlokába simította fekete haját -Az egyik srác a szobánkban azt mondta, hogy ha a megfelelő oldatban fogom előhívni a filmet, akkor a fénykép mozogni fog.

Colin zihált az izgalomtól. Phyllis egyszerre találta aranyosnak és tolakodónak. Hiszen eleinte nem is tudta, hogy varázsló, mesélte, hogy az apja tejesember. Teljes mértékben megértette, hogy Colin mindenről szeretne képeket, de félt, hogy netán...

- ... Aztán alá is írnád nekem, ha megkérlek? - nézett Colin esedezve Harryre.

- Aláírt fénylép? Potter, te aláírt fényképeket osztogatsz?

- Hogy az a... - suttogta Phyllis, és olyasmi szaladt ki a száján, amire később nagyon nem volt büszke, de szerencsére csak ő hallotta.

Az egész udvar visszhangzott Draco Malfoy metszően gúnyos hangjától. Kíséretében - mint a Roxfortban mindig - ott voltak nagydarab, sötét tekintetű fogdmegjei, Crak és Monstro. A Griffendél ház minden tagja egy emberként utálta őket. Kivéve Phyllist, ő kivételt tett a szőke fiúval, ám a 

- Lehet sorban állni! - harsogta Malfoy - Harry Potter aláírt fényképeket osztogat!

- Nem osztogatok! - csattant fel Harry, és ökölbe szorult a keze - Fogd be a szád, Malfoy.

- Irigykedsz? - szólalt meg vékonyka hangján Colin, mire Crak és Monstró fenyegetően dörzsölni kezdték kezdték az öklüket. Phyllis tudta, hogy Harry és Ron meg tudják védeni magukat, de Colin, akinek az egész válla volt olyan széles, mint Crak nyaka, erre nem lett volna képes. Mikor Monstro tett egy lépést a fiúcska felé, Phyllis felpattant, s fenyegetően Colin elé állt, eltakarva a nagydarab kölyök elől. Crak és Monstro emlékében még élénken éltek a tavalyi kviddicsmeccsen történtek (Phyllis laposra verte őket), ezért inkább csak csúnyán néztek Colinra.

- Irigykedek? - fintorgott Malfoy. Már nem kellett ordítania, mert az egész udvar őket hallgatta - Mire? Kösz szépen, én nem akarok ragyát a homlokomra. Attól, hogy valakinek kilyukasztják a fejét, még nem lesz a világ csodája, szerintem.

Crak és Monstro bután vihogtak.

- Nyaljál csigát, Malfoy. - mordult fel Ron, mire Crak abbahagyta a vihogást, és fenyegetően dörzsölni kezdte tekintélyes méretű öklét.

- Vigyázz Weasley. - gúnyolódott vigyorogva Malfoy - Ne csinálj semmi csúnya dolgot, különben anyukád érted jön, és hazavisz. - fülsértő rikácsolásra váltott - Ha még egyszer egy rossz szót hallok rólad...

Ötödéves mardekárosok egy csoportja hangosan nevetett a paródián.

- Fogjátok be! - kiáltott rájuk Phyllis.

- Weasley is szeretne aláírt képeket, Potter. - folytatta Malfoy - Többet érne, mint a ház, amiben otthon laknak.

Ron előkapta magifixezett varázspálcáját, de Hermione ekkor becsapta a Véres napok Vámpírföldönt, és suttogva rászólt:

- Vigyázz!

- Mi folyik itt? Mi folyik itt? - Gilderoy Lockhart sietett feléjük lobogó türkizkék talárjában - Ki osztogat aláírt fényképeket?

Phyllis, Ron, Hermione és Harry egyszerre nyitották a szájukat, hogy válaszoljanak, de mielőtt egy hangot is kiejthettek volna, Lockhart átkarolta Harry vállát, és kedélyesen a fülébe harsogta:

- Micsoda kérdés! Hát persze, hogy megint te vagy az, Harry!

Phyllis látta, ahogy Malfoy elégedett vigyorral visszaslisszol a tömegbe. Harry Lockhart oldalához láncolva, lángoló arccal próbált menekülni.

- No essünk túl rajta, Mr. Creevey. - Lockhart most Colint ajándékozta meg tündöklő mosolyával - Dupla portré, ez elég fair ajánlat, nem igaz? És mindketten aláírjuk neked.

Colin matatni kezdett a kamerával, és elkészítette a fényképet. Közben felhangzott a délutáni órákat jelző harangszó.

- Indulás az osztályokba, gyerekek! - oszlatta fel a csődületet Lockhart, s ő maga is megindult az épület felé Harryvel, akit eltökélten láncolt maga mellé. Phyllis, Ron és Hermione mögöttük baktattak fel a terembe, mialatt Lockhart Harrynek magyarázott a hírnévről.

Mikor megérkeztek a tanteremhez Lockhart végre elengedte Harryt, aki szabadságát kihasználva a leghátsó padba menekült, s feltornyozta maga elé Lockhart összes művét, hogy ne is kelljen látnia szerzőjüket.

Ron és Phyllis a két oldalára ültek le, Heremione pedig Phyllis mellé huppant.

- Tojást lehetett volna sütni a képeden. - szólt Ron - Imádkozz, hogy Creevey ne ismerkedjen meg Ginnyvel, különben megalakítják a Harry Potter-rajongók Klubját.

- Hallgass! - csattant fel Harry.

- Már ismerik egymást. - mondta Phyllis, mikor Lockhart megköszörülte a torkát, és a terem elcsendesedett. Ron értetlen képét látva elmagyarázta:

- A vonaton ismerkedtek meg, mikor Ginnyvel barátokat kerestünk. Pollyval szobatársak lettek, és Beth is hozzájuk csatlakozik a nagyszünetekben. Aranyos négyest alkotnak. Néha látom őket, és váltok velük pár szót. - suttogta Phyllis, miközben Lockhart belevágott a mondókájába:

- Én. - mutatott egyik könyvén lévő kacsingató portréjára - Gilderoy Lockhart, bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa... de most nem ez a lényeg. A bandoni sikítószellemet nem a mosolyommal űztem el!

Szünetet tartott, és várta a nevetést. Néhány tanuló halványan elmosolyodott.

- Látom, magatokkal hoztátok a műveimet. - folytatta Lockhart - Nagyon helyes. Arra gondoltam, hogy kezdjük a mai órát egy kis felméréssel. No nem kell megijedni, csak arra vagyok kíváncsi, milyen figyelmesen olvastátok el a könyveket, hogy mennyit tanultatok belőlük...

Lockhart kiosztotta a feladatlapokat, majd ismét az osztály elé állt.

- Harminc percet kaptok. Óra indul!

Phyllis olvasni kezdte a kérdéseket.

1. Mi Gilderoy Lockhart kedvenc színe?

2. Mi Gilderoy Lockhart titkos vágyálma?

3. Véleményed szerint mi Gilderoy Lockhart eddigi legjelentősebb tette?

És így tovább három oldalon keresztül, egész az utolsó kérdésig:

54. Mikor van Gilderoy Lockhart születésnapja, és mi volna az ideális ajándék számára?

Phyllis döbbenten nézte a feladatlapot, majd gondolt egyet, s a legvadabb fantáziája segítségét hívva nekiállt.

Fél óra elteltével Lockhart beszedte a dolgozatokat, és ott helyben nézegetni kezdte őket. Phyllis rettentő álmosnak érezte magát az unalomtól.

- Ejnye, ejnye... Alig néhányan emlékeztek csak rá, hogy a kedvenc színem a lila. Pedig ezt többször is említettem a Jószomszédom, a jetiben. Néhányatoknak figyelmesebben kellett volna elolvasnia a Vándorlások egy vérfarkassalt is - a tizenkettedik fejezetben világosan kijelentem, hogy az lenne az ideális szülinapi ajándék számomra, ha megvalósulna a mágikus és mágiamentes világ harmonikus együttélése. Bár nem utasítanék vissza egy nagy üveg Ogden-féle Lángnyelv-whiskyt sem!

A tréfát cinkos kacsintással toldotta meg. Phyllis egyre nehezebbnek érezte a fejét, végül a padra hajtotta, s csendben, szinte azonnal elaludt. A következő pillanatban, mikor felébredt, tombolt a káosz.

Kelta tündérmanók röpködtek a teremben teljes pokollá változtatva az egész tantermet. A törött ablaküveg arra utalt, hogy néhány egyenesen kirepült a csukott ablakon, az asztalon álló nagy ketrecből. Kettő a fülénél fogva megragadta és a magasba emelte Nevillet. A többi manó hozzálátott a terem módszeres átrendezéséhez, nagyobb pusztítást okozva, mint egy felbőszült orrszarvúcsorda. Felkapták a tintatartókat, s kékre meg feketére festették a fél osztályt, megszaggatták a könyveket és a pergameneket, letépték a képeket a falról, felborították a szemétkosarat, táskákat és könyveket hajigáltak ki a csukott ablakon...

Egy perc sem telt bele, a fél osztály a padok alatt kuporgott, csak szegény Neville himbálózott fenn a csilláron.

- Gyerünk, tereljük vissza őket! - harsogta Lockhart - Ne féljetek tőlük, hisz ezek csak tündérmanók!

Azzal felgyűrte talárja ujját, a magasba emelte a pálcáját és így kiáltott:

- Hessberöpsi tündmanca!

A varázsige a legcsekélyebb hatással sem volt a kis garázdákra. Az egyik megkaparintotta Lockhart pálcáját, és azt is kidobta az ablakon. A professzor nyelt egyet, majd bebújt a tanári asztal alá, s így legalább megúszta, hogy Neville a leszakadt csillárral együtt a fejére essen.

Mikor végre megszólalt a csengő, mindenki fejvesztve rohant az ajtó felé. Egy idő után Lockhart is kimászott az asztal alól. Látta, hogy már csak Harry, Phyllis, Ron és Hermione vannak a teremben.

- Legyetek szívesen, fogjátok be a maradékot. - szólt rá a négy gyerekre, azzal kisietett a teremből, és gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.

- Ez hihetetlen. - füstölgött Ron, és elhessegetett egy manót, aki a fülét harapdálta.

- Azt akarja, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzünk. - magyarázta naivan Hermione, miközben egy dermesztő átokkal ártalmatlanná tett egy kis bestiát.

- Gyakorlati tapasztalatot? - Harry kitartóan kapkodott egy manó után, aki mindig kitért előle, s a nyelvét öltögette rá - Hermione, Lockhart nem csinált semmit, csak hadonászott!

- Ugyan már. - méltatlankodott Hermione - Hiszen olvastátok a könyveit... Fantasztikus dolgokat művelt.

- Mondja ő. - dörmögte Phyllis.