Phyllisnak a tegnap esti boldogság reggelre úgy foszlott szét, mint füst a szélben. Ginny, Polly és Beth lesújtva mesélték el neki a reggelinél, hogy Colin is merénylet áldozata lett az éjjel. Beth végül nem bírta végigmondani a történetet, mert sírva fakadt, és Pollynak kellett befejeznie helyette.

- Ki bántaná szegény Colint? Tudtuk, hogy mugliszületésű volt, de az Isten szerelmére, a légynek sem tudott volna ártani...

Ginny csak nézett maga elé, és olyan volt, mintha máshol járna. Karikás szemei nem fókuszáltak semmire, csak a szája remegett annak jeleként, hogy ő is a sírás szélén van. Phyllis tudta, hogy Colin mellett szokott ülni a tanórákon.

- Én visszakísérem Beth-t a Hugrabug asztalához... - mondta csendesen Polly. - Hát... legyen szép napotok.

Ginny sem volt velük sokáig, hanem gyorsan megreggelizett, majd kirohant a teremből. Phyllis lesújtva odafordult Hermionéhoz és Ronhoz.

- Azonnal el kell kezdenünk a főzetet - jelentette ki Hermione. - Ki kell szednünk Malfoyból mindent, amit tud.

Hermione és Ron egyenesen a lányvécébe rohantak, Phyllis pedig a bájitalos hobbiszekrényhez, ami a pincében volt elérhető helyen a diákok számára. Kivett mindent ami kellett neki, majd ő is felrohant Hisztis Mytrle mosdójába. Barátai az egyik fülkében állták. A vécékagyló tetején egy régi üst állt, s a halk pattogás elárulta, hogy tűz is ég alatta. Hermione kitűnően értett a vízálló, hordozható tüzek elővarázsolásához.

- Meghoztam mindent, ami kell.

- Remek! - lelkendezett Hermione.

Phyllis vizet bűvölt az üstbe, és mikor az elérte a kívánt forróságot elkezdte beleszórni a disznópázsitot. A főzet vidáman rotyogott, mikor ajtónyitódás, majd -csukódás hallatszott. Valaki bejött a mosdóba.

- Én vagyok az - szólt hangosan Harry.

Hermione erre felsikkantott, úgy megijedt. Gyorsan kilesett a kulcslyukon, majd kinyitotta az ajtót.

- Harry! A szívbajt hoztad ránk. Gyere be.

- Hogy van a karod? - kérdezte Phyllis, és aggódva pislogott Harry bal keze felé.

- Jól - válaszolt a fiú, miközben beoldalazott a fülkébe.

- Képzeljétek, Colint...

- ...is megtámadták. Tudjuk - mondta elkomorodva Hermione. - Ezért is gondoltuk úgy, hogy ideje minél előbb elkezdeni a főzést.

- Felvitték a gyengélkedőbe?

- Igen, Dumbldore és McGalagony hozták be az éjszaka közepén.

- Minél előbb szedjük ki a vallomást Malfoyból, annál jobb - bólogatott Ron. - Megmondjam, szerintem mi történt? Malfoy bedühödött a kviddicsmeccs miatt, és Colinon tombolta ki magát.

Phyllis és Hermione ezalatt marékszámra szórták a disznópázsitot a főzetbe.

- Más újságom is van - mondta Harry. - Az éjjel meglátogatott Dobby.

Phyllis erre olyan hirtelen kapta Harry felé a fejét, hogy belereccsent a nyaka. Míg a tarkóját masszírozta, Harry elkezdte a beszámolót.

- Amikor megjelent, nekiállt hisztizni, hogy mit keresek az iskolában, mert még mindig nagy veszély fenyeget engem. Bevallotta, hogy ő zárta el a falat a pályaudvaron. És nem fogjátok elhinni... de a gurkót is ő uszította rám!

- A kis szemét... kerüljön csak a kezeim közé...

- Phyllis, ne gondolkodj így róla, mivel csak jót akart. Ugyanis azért nem akarta hogy visszatérjek, mert tudta, hogy ki fogják nyitni a Titkok Kamráját. Azt mondta, hogy nem akart megölni, csak akkora balesetet okozni, hogy hazaküldjenek.

- Tehát nem is akart megölni? Csak annyira megsebesíteni, hogy a Szent Mungóban végezd? - hüledezett Phyllis.

- Pontosan. Aztán nekiállt sápítozni arról, hogy én mennyit jelentek nekik...

- Kiknek? - vágott közbe Ron.

- Hogy is mondta... "az alantasaknak, a rabszolgáknak, a varázsvilág elnyomottainak". Azt mondta, hogy mikor Voldemort hatalmon volt, sokkal rosszabb volt az életük.

- Nem is tudtad? Ezért tekintenek rád ekkora áhítattal a mugliszületésűek is, akik túlélték azt a tizenegy évet. Halomra gyilkolták őket a házimanókkal és egyéb olyan varázslényekkel együtt, akik nem voltak hajlandók alávetni magukat nekik, vagy csak egyszerűen gyengék voltak. És Dobby elmondta, hogy honnan tudta meg az infót, hogy ki fogják nyitni a Kamrát?

- Nem, de azt mondta, hogy egyszer már kinyitották.

- Micsoda? Mégis ki? És mikor?

- Ezekre a kérdésekre nem volt hajlandó választ adni, hanem nekiesett magának. Ezután szinte azonnal behozták Colint, szóval gyorsan el kellett tűnnie.

- Egyszer már kinyitották a Titkok Kamráját... - hüledezett Hermione.

- Összeállt a kép - jelentette ki diadalmasan Ron. - Biztos Lucius Malfoy nyitotta ki, amikor ide járt, és most a mi Draco barátunk folytatja a családi hagyományt. Tiszta sor. Kár, hogy Dobby nem mondta el, hogy miféle szörnyeteg van abban a kamrában. Egyszerűen nem értem, hogy tud az a valami úgy kóborolni az iskolában, hogy senki sem veszi észre.

Phyllis megvonta a vállát. Gondolatban teljesen máshol járt.

- Lehet, hogy láthatatlan - mondta, és beledobott pár piócát az üstbe. - Vagy jól tudja álcázni magát.

- Talán lovagi páncéllá válik - mondta Hermione. - Olvastam valahol kaméleonkísértetekről...

- Túl sokat olvasol, Hermione - legyintett Ron, és fátyolkákat szórt a piócákra. Azután összegyűrte az üres fátyolkás zacskót és Harryhez fordult. - Szóval Dobby miatt maradtunk le a vonatról, és neki köszönheted a kartörésedet is... - Ron megcsóválta a fejét. - Tudod, mit, Harry? Lehet, hogy a következő mentőakciója az életedbe kerül.

Hétfő reggelre már mindenki tudott róla, hogy Colin Creevey merénylet áldozata lett, és élettelenül fekszik a gyengélkedőn. Rémhírek és gyanúsítgatások tömkelege kapott lábra. Az elsősök már csak csapatokban mertek közlekedni, attól tartva, hogy egyedül megtámadják őket.

Ginnyt viselte meg talán a legjobban a fiúval történt dolog - azonban Phyllis úgy vélte, hogy Fred és George nem a legjobb módszerekkel igyekeztek felvidítani a húgukat. A fiúk ugyanis tréfa gyanánt szőrt meg dudorokat varázsoltak az arcukra, és lesből kiugráltak a kislány elé. Csak akkor hagyták ezt abba, amikor Phyllis mérgesen közölte velük, hogy Ginny neki sírja ki a rémületét, Percy pedig dühtől tajtékozva megfenyegette őket: megírja az anyjuknak, hogy Ginnynek lidérces álmai vannak miattuk.

Ezzel egy időben az iskolában feltűnően megnőtt a kereslet a talizmánok, amulettek, és egyéb önvédelmi eszközök iránt. Neville vett egy hatalmas és rettentően büdös zöld hagymát, egy piros kristályt és egy rothadó gőtefarkat - aztán a többi griffendéles elmagyarázta neki, hogy őt nem fenyegeti veszély, mivel aranyvérű.

- Az első áldozat Frics volt - rázta meg a fejét szorongva Neville - , és mindenki tudja, hogy én majdnem kvibli vagyok.

Phyllis megnézte a kristályt, majd visszaadta a fiúnak.

- Badarság ez az egész. A lehető legjobb védelem, ami a kezed ügyében van, az a varázspálcád.

December második hetében McGalagony szokás szerint összeírta azok nevét, akik az iskolában akartak maradni karácsonyra. A négy jó barát automatikusan feliratkozott; úgy tudták, hogy Malfoy sem utazik haza, és ezt felettébb gyanúsnak vélték. Ugyanakkor a karácsonyi szünet ideális alkalmat adott rá, hogy használják a Százfűlé-főzetet, és kicsikarják Malfoyból a vallomást.

Phyllisnek erről is megvolt a maga véleménye, de volt annyi esze, hogy magában tartsa. Dracoból nem nagyon tudta kinézni, hogy Mardekár utóda, ám eléggé gyanús volt az, hogy az egész családja ízég-vérig mardekáros volt. Az viszont, ahogy örült a Kamra feltárásának estéjén, eléggé furcsa volt abból a szempontból, hogy az elkövető ilyenkor nem vonja magára a figyelmet. Draco inkább azért volt olyan amilyen, mert belenevelték a cseppet sem normális szülei, de meg kellett hagyni, nem nagyon akart tenni ez ellen. Őszintén szólva, Phyllis nem tudta mit gondoljon, de ezt nem akarta elmondani egyik barátjának sem, ahogy azt sem, hogy nyáron is találkozott a fiúval. Emlékezett Draco ígéretére, hogy mire felnőnek, minden meg fog változni, és addigra ezek a dolgok teljesen jelentéktelenek lesznek.

Sajnos azonban, ahhoz, hogy ez kiderüljön, el kellett készíteni a Százfűlé-főzetet, amihez még mindig hiányzott a bikornisszarv és a bumszalagbőr, ezeket pedig csak Piton privát készletéből szerezhették meg. A terv, miszerint Phyllis a lakásából cseni el a hozzávalókat, lehetetlennek minősült, mert Perselus rájött volna, hogy a lány fosztotta ki a személyes készletét, mivel csak neki és Dumbldorenak volt szabad bejárása.

Harry elmondása szerint szívesebben találkozott volna össze Mardekár szörnyetegével, mintsem Piton rajtakapja, hogy betör a bájitalterem mellett lévő raktárába. A csütörtök délutáni dupla bájitaltanóra azonban feltartóztathatatlanul közeledett;ideje volt hát kidolgozni a tervet.

- El kell terelnünk a figyelmét - magyarázta Hermione. - Akkor egyikünk besurranhat a szobájába, és kihozhatja, ami kell.

Harry, Phyllis és Ron aggódva pislogtak a lányra.

- Legjobb lesz, ha Phyllis vállalja magát a lopást - folytatta Hermione tárgyilagos hangon. - Ismeri a járást, és még nincs priusza, viszont titeket kicsapnak a következő stikliért. Nem lesz más dolgunk, mint összehozni egy kis zűrzavart, ami úgy öt percre eltereli Piton figyelmét.

Harry elfintorodott. Phyllis tudta miért. Nevelőapja óráján zűrzavart kelteni - ez körülbelül annyira volt veszélytelen dolog a számukra, mint szembe bökni egy alvó sárkányt.

A csütörtöki bájitalórát a szokásos helyen, az egyik tágasabb pinceteremben tartották. Húsz gőzölgő üst állt a hozzávalók és rézmérlegeket hordozó faasztalok között. Piton fel-alá járkált a teremben, és gonosz megjegyzéseket tett a griffendélesek munkájára - ezeket a mardekárosok kaján kuncogással honorálták. Malfoy, aki Piton kedvenc diákja volt, folyton halszemeket pöckölt Harry, Phyllis, Ron és Hermione felé; azonban a négy gyerek tudta, mi lesz, ha visszadobálnak: büntetést kapnak, mielőtt annyit mondhatnának, hogy "igazságtalan".

Harry dudordagasztó szirupja túl hígra sikeredett, de most kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Phyllist figyelte, és várta a jelet; szinte meg se hallotta Pitonnak a munkájához fűzött gúnyos kommentárját. Mikor a tanár továbbállt, hogy Neville-t is leteremtse, Phyllis biccentett Harrynek.

Harry leguggolt az üstje mögé, és előhalászta a zsebéből a Fredtől szerzett Filibuster-csillagszórót. Varázspálcájával megpöccintette, mire a csillagszóró nyomban zizegni kezdett. Már csak másodpercei voltak a cselekvésre; felegyenesedett, célzott, és eldobta a csillagszórót - ami egyenesen Monstro üstjébe pottyant.

Monstro szirupja szökőárként kirobbant az üstből. Mindenki, akire ráfröccsent, rémült sikoltozásba kezdett. Phyllis gyorsan felpattant, s a fejetlenséget kihasználva kiosont az ajtón. A rögtön balra lévő ajtót, egy gyors Alohomora-val felnyitotta, és kiszúrta a bikornisszarvat, valamint a bumszalagbőrt.

- Csak, annyit, amennyi kell... csak annyit, amennyi kell... - sziszegte idegesen, miközben sietve a bónuszként felvarrt zsebeibe süllyesztette a kincset érő hozzávalókat. Mikor mindent összegyűjtött, gyorsan visszazárta az ajtót, és visszalopódzott a terembe.

Azok, akiknek sokszorosára nőtt valamely testrésze, megkapta az ellenszert, és a különféle daganatok lelohadtak. Mikor mindenki ismét normálisan nézett ki, Piton odalépett Monstro üstjéhez, és kihalászta az aljáról a csillagszóró megfeketedett maradványát. A teremben egyszerre néma csend lett.

- Ha rájövök, hogy ki dobta ezt - suttogta Piton - , teszek róla, hogy kicsapják az iskolából.

Villogó szemekkel meredt Harryre, aki igyekezett ártatlan arcot vágni. A fiú csak akkor könnyebbült meg kissé, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő.

- Tudja, hogy én voltam - mondta Harry, mikor Hisztis Myrtle mosdója felé ügettek. - Láttam rajta, hogy tudja.

Phyllis az üstbe szórta a frissen szerzett hozzávalókat, és lázasan kevergetni kezdte a főzetet.

- Az a legjobb, hogy találtam meghajtófüvet, így nem kell kimennem holnapután a Tiltott Rengetegbe. Két hét múlva kész - csevegte vidáman, majd Harry felé fordult. - És nem aggódj ap... Piton miatt. Nincs bizonyítéka, mit tehetne ellened?

- Ne félj, kitalál valamit - mondta sötéten Harry, és a fortyogó főzetre meredt.

Egy héttel a történtek után Harry, Phyllis, Ron és Hermione vacsorára menet egy kisebb csődületet pillantottak meg a bejárati csarnokban. A faliújság előtt ácsorgó diákok egy frissen kitűzött üzenetet olvastak.

Dean és Seamus odaléptek a négy jó baráthoz.

- Párbajszakkör indul az iskolában - újságolta Seamus. - Ma este lesz az első alkalom. Nem is rossz ötlet, manapság nem árt, ha az ember gyakorolja a párbajozást...

- Miért, gondolod, hogy Mardekár szörnyetege párbajozik az áldozataival? - kérdezte gúnyosan Ron, de azért elolvasta a hirdetményt.

- Hasznos lehet - fordult Hermionéhoz Harry, mikor már a vacsoraasztalnál ültek. - Elmegyünk?

- Persze, engem is érdekel a dolog. Phyllis, te miért habzsolsz ennyire?

A megszólított sietve lenyelte a falatot - minek következtében kis híján megfulladt - , majd válaszolt:

- Megígértem a... Pitonnak, hogy lemegyek meglátogatni, miután végeztem a vacsorával - mondta, majd visszafordult a szendvicséhez. Még mindig nehezen szokta azt, hogy Harry jelenlétében Perselust a vezetéknevén szólítsa. Rekordsebességgel befejezte a vacsorát, majd a táskáját felkapta, és kiszaladt a teremből.

- A szakkörön találkozunk! - kiáltott hátra a barátainak, mire látta, hogy a Mardekár asztalánál ülő Draco Malfoy felkapja a fejét.

Mikor benyitott Perselus lakásába, egy igen furcsa dolog fogadta. Az előszobában a fogas és a cipőtartó felborult, a rajtuk lévő ruhadarabok és lábbelik pedig szanaszét szóródtak a padlón.

- Suvickus! - Phyllis egyetlen pálcaintésére a fogas felállt, a ruhák visszaaggatták magukat rá, és a cipők is a helyükre kerültek.

- Megmondtam, hogy soha többé ne merd idetolni azt a mocskos... - jött ki a laborjából tajtékozva Perselus, ám amint meglátta Phyllist, rögtön megenyhült a tekintete. - Oh... Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. Azt hittem Lockhart jött vissza.

- Te beengedted ide? - hüledezett Phyllis.

- A fene se engedte volna be, de Dumbledore társaságában érkezett. Valami párbajszakkört akart indítani, és azt akarta, hogy legyek a segédje.

- Öngyilkosság - jelentette ki Phyllis, miközben beljebb lépett, és a táskáját a cipőtartó mellé dobta. - Miért pont téged akart?

- Nagyon jól tudja, hogy részt vettem a háborúban, de hogy idáig el merjen menni, csak azért, mert szerinte "Nem vagyok teljesen járatlan a párbajozás művészetében"...

- Elég tapintatlan ez tőle. Mit válaszoltál?

- Elfogadtam.

- Hogy a földbe verhesd, mi?

- Porig fogom alázni, ebben biztos lehetsz. Egyébként, ami azt a csütörtöki csillagszórót illeti...

Phyllis arca kifejezéstelen maradt, de gondolatban összerezzent.

- Nem tudok mondani semmit azzal kapcsolatban - képtelen lett volna bemártani Harryt, ezért nem volt képes elmondani senkinek sem.

- Nem tudsz, vagy nem akarod elmondani?

- Mindkettő.

Perselus szeme összeszűkült.

- Megígértem, hogy nem fogok a fejedbe nézni egyszer sem, de te is megígérted, hogy soha nem fogsz hazudni.

- Nem hazudtam. Csak azt mondtam, hogy nem fogom megmondani, és nem is tudnám úgy, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretem.

Nevelőapja nézte egy darabig, majd témát váltott:

- Nyolcig még van fél óra. Kérsz egy teát?

Így hát a szakkör előtt Phyllis és Perselus leültek a férfi nappalijában, és a tea mellett olyan jelentéktelennek tűnő, mégis számukra érdekes dolgokról beszélgettek, hogy Phyllisnak hogy megy a többi tantárgy, szidták Lockhartot, és a bájitalokról is szó esett, habár nem túl nagy mértékben.

Végül öt perccel nyolc előtt elindultak a nagyterembe. Mikor Phyllis meglátta barátait odasietett hozzájuk.

- Majdnem lekésted a legelejét - mondta köszönés helyett Ron.

Az iskolából jóformán mindenki megjelent az izgalmasnak ígérkező eseményen.

- Kíváncsi vagyok, ki tartja a tanfolyamot - morfondírozott Hermione, miközben befurakodtak a tömegbe. - Valaki azt mondta, hogy Flitwick fiatal korában párbajbajnok volt.

- Mindegy, hogy ki tartja, csak ne... - kezdte Harry, de a mondat itt csalódott nyögésbe fulladt. Ekkor ugyanis Gilderoy Lockhart fellépett a színpadra - ezúttal szilvakék talárban - , és mögötte ott lépkedett a gonosz tekintetű Perselus is, suhogó fekete talárjában.

Lockhart csendre intette a diákokat, és fontoskodva megszólalt:

- Gyertek közelebb! Mindenki lát engem? Mindenki jól hall? Remek...

- Nos, kedves fiúk-lányok, Dumbledore professzor engedélyt adott rá, hogy megszervezzem ezt a kis párbajszakkört, melynek célja nem más, mint hogy felkészítsen titeket arra az estre, ha esetleg meg kell védenetek magatokat. Jómagam számtalanszor kerültem ilyen helyzetbe - a részleteket lásd a már megjelent műveimben.

- Engedjétek meg, hogy bemutassam a segédemet, Piton professzort - folytatta Lockhart, és széles mosolyt villantott a tanárra. - A tanár úr azt mondja, ő maga sem teljesen járatlan a párbajozás művészetében. Felkértem hát, hogy asszisztáljon nekem egy rövid bemutató erejéig. Nyugalom, nem kell aggódnotok: ügyelni fogok rá, hogy ne tegyek kárt a bájital tanárotokban.

Phyllis odasúgta Harrynek:

- Mennyibe, hogy Piton egész véletlenül kinyírja Lockhartot?

- Vagy Lockhart Pitont? - kérdezett vissza a testvére - Az viszont tényleg nagy véletlen lesz.

- Tudjátok, mi lenne a legjobb? Ha kölcsönösen kinyuvasztanák egymást - súgta oda nekik Ron, mire a két fiú összevigyorgott. Phyllisnek jobban tetszett a csak a Lockhart halálával járó forgatókönyv. A sustorgást hallva Hermione gyorsan lepisszegte őket.

A két tanár szembe fordult egymással, és meghajoltak -mármint Lockhart bemutatott egy cifra gesztusokkal kísért meghajlást, Perselus pedig türelmetlenül biccentett. Aztán kard módjára felemelték a varázspálcájukat.

- Amint látjátok, felvettük a szabályos alapállást - magyarázta Lockhart a feszülten figyelő hallgatóságnak. - Most háromig számolok, és akkor egymásra szórjuk az első átkot. Természetesen egyikünk sem dolgozik halálos átokkal.

- Arra nem mernék mérget venni - morogta Harry, a fogait csikorgató Pitont figyelve.

- Egy... kettő... három.

Mindketten megsuhintották a varázspálcájukat. Piton így kiáltott: - Capitulatus! - mire a pálcájából tűzpiros fénysugár lövellt ellenfele felé. Lockhartot telibe találta az átok; lerepült az emelvényről, háttal a falnak csapódott, és összerogyott, mint egy zsák.

Néhány mardekáros és Phyllis tapssal jutalmazta a mutatványt. Hermione lábujjhegyre állt, és aggodalmasan pislogott Lockhart felé.

- Ugye, nem esett baja?

- Kit érdekel? - kérdezett vissza kórusban Harry, Ron és Phyllis.

Lockhart fejéről lerepült a süveg, s ondolált haja is alaposan összekócolódott. 

- Remélem, jól figyeltetek - szólt rekedten, mikor végre sikerült feltápászkodnia, és visszamásznia az emelvényre. Phyllis visszafojtott nevetéssel figyelte. - Ez egy lefegyverző bűbáj volt. Amint látjátok, elvesztettem a pálcámat - oh, köszönöm, Brown kisasszony. Valójában jó ötlet volt ezt bemutatni nekik, Piton professzor, de ha nem sértem meg vele, nyilvánvaló volt, hogy mire készül. Ha akarom, könnyűszerrel hatástalaníthattam volna a bűbájt. Mindazonáltal úgy gondoltam, célszerű, ha a gyerekek ilyet is látnak...

Piton gyilkos tekintettel nézett rá, s Lockhart gyorsan témát váltott:

- bemutatónak ennyi elég is volt. Most lemegyek közétek, és párokba rendezlek titeket. Piton professzor, ha megtenné, hogy segít nekem...

A két tanár elindult a tömegben, megszervezve a párokat. Lockhart jóvoltából Neville és Justin Flinch-Fletchley-vel került össze, de Harryékhez Piton, Phyllisez pedig Lockhart ért oda előbb, aki valószínűleg rendkívül neheztelt Phyllisre a meccs után történtekre.

- Válasszuk szét egy kicsit az álompárost - hallotta Phyllis Piton hangját. - Weasley, te Finnigan párja leszel. Potter...

Harry automatikusan Phyllist kezdte keresni, de őt Lockhart a karjánál fogva odavezette egy hetedikes mardekároshoz, aki egy kicsivel messzebb volt a másodikosoktól.

- Piton, maga Andersonnal vív meg - mondta Lockhart, és továbbment a tömegben, egyedül hagyva a két meghökkent gyereket.

- Nem évfolyamtársakkal kell párba állni? - kérdezte Phyllis.

- Az tényleg előnyösebb lenne - bólintott a fiú, aki vagy két és fél fejjel magasabb volt Phyllisnél. - Ez a tanár bolond.

- Legalább ebben egyetértünk.

- Mindenki forduljon szembe az ellenfelével! - harsogta Lockhart, immár újra az emelvényről. - Meghajlás!

Phyllis és a fiú egymás felé fordultak, és bemutattak egy szabványos meghajlást.

- Nyugodtan szólíts csak Kevinnek - mondta a fiú, miközben a következő vezényszóra egymásra szegezték a pálcáikat. - És be se mutatkozz, ismerlek - folytatta, mikor már Phyllis nyitotta a száját, hogy ő is elmondja a nevét. - Igyekszem nem kárt tenni benned.

Phyllis őszintén megkönnyebbült.

- Azt hittem, ki akarsz majd nyírni, ahogy egy átlagos mardekáros egy átlagos griffendélest.

- Miért akarnám bántani azt, akinek hála K osztályzatot kaptam a gyógynövénytan RBF-emre?

- Nem tudom...

- Phyllis, nem minden mardekáros akar kinyírni minden griffendélest - mosolyodott el a fiú.

- Ezt örömmel hallom.

- Háromra lőjetek egymásra lefegyverző bűbájt - de tényleg csal lefegyverzőt! - harsogta Lockhart. - Nehogy valaki megsérüljön. Egy... kettő... három!

Phyllis és Kevin egyszerre mozdultak, és kiáltották el magukat:

- Capitulatus!

A két piros fénycsóva félúton összeütközött, majd visszapattantak egymásról, és telibe találták feladóikat.

Kevin és Phyllis megtántorodtak, és a kezükből kirepült a pálca.

- Komolyan? - kérdezte Phyllis, mikor látta, hogy a pálcája az emelvényig repül, és Lockhart mellett nem sokkal ér földet.

- Elmegyek érte - mondta gyorsan Kevin. - Addig megkeresnéd az enyémet?

- Persze.

Amíg Phyllis elment a fiú pálcájáért, addig körbenézett a teremben. Zöld füstfelhő lebegett a párok feje fölött. Neville és Justin zihálva feküdtek a padlón, Ron pedig az ölében tartotta a hamuszín arcú Seamus fejét, és valamit magyarázott neki törött varázspálcájáról. Hermione és Millicent Bulstrode azonban még mozogtak: Milicent a hón alatt szorongatta Hermione fejét, aki vinnyogott fájdalmában. Phllyis odarohant, majd egyszerűen lerántotta Milicentet Hermionéról. Az Indigók ereje valóban hasznos tudott lenni, de csak akkor tudta használni, ha eltökélt szándéka volt valakin segíteni.

Harry és Malfoy nem is lefegyverző bűbájt szórtak egymásra. Phyllis meghökkenve nézte a padlón fekvő, megállás nélkül vihogó szőkét, és testvérét, akinek a lába szapora táncot járt.

- Elég, elég! - kiabálta Lockhart, de a párbajnak végül Piton beavatkozása vetett véget.

- Finite incantatem! - kiáltotta a profeszsor, mire Harry lába nyomban megállt, Malfoy pedig abbahagyta a nevetést.

Végül Phyllis megtalálta Kevin pálcáját, és visszavitte a fiúnak. Mikor visszaért Harryékhez, látta, hogy Lockhart fejcsóválva járkál a párok között.

- Istenem, istenem - sopánkodott a tanár. - Kelj fel, Macmillan... Csak óvatosan Fawcett kisasszony... Csípd össze, Boot, úgy egykettőre eláll a vérzés...

- Jobb lesz, ha inkább azt tanítom meg nektek, hogyan kell kivédeni az ellenséges átkot. - Lockhart kezét tördelve állt a terem közepén. Pitonra nézett, de amikor az visszanézett rá, inkább elkapta a tekintetét. Phyllis sötét elégedettséggel szemlélte a tanárt. Azután, hogy annak reményében állította párba egy hetedikessel, mert remélte, hogy az majd ellátja a baját, semmiért nem tudta sajnálni.

- Kérek két önként vállalkozót. Longbottom és Flinch-Fletchley, gyertek, mondjuk ti.

- Nem túl jó ötlet, Lockhart professzor - Piton úgy úszott oda, mint egy hatalmas, gonosz denevér. - Longbottom a legegyszerűbb átokkal is katasztrófát okoz. Gyufásskatulyában fogjuk felküldeni Finch-Fletchley maradványait a gyengélkedőbe.

Neville kerek és rózsaszín arca még pirosabb színt öltött.

- Legyen inkább Malfoy és Potter - tette hozzá a bájitaltanár kaján mosollyal.

- Kitűnő! - lelkendezett Lockhart, és a terem közepére vezette a két fiút. Phyllis, Ron és Hermione követték őket.

- Figyelj, Harry - szólt Lockhart. - Mikor Draco rád szegezi a pálcáját, te csináld ezt.

Azzal felemelte saját pálcáját, és megpróbálkozott egy bonyolult lengetős figurával, de az egészből csak annyi lett, hogy a végén elejtette a pálcáját. Piton és Phyllis gúnyos mosolyától kísérve lehajolt érte, és így szólt:

- Hoppá... egy kicsit izgatott a pálcám.

Piton odalépett Malfoyhoz, és súgott valamit neki. Malfoy elvigyorodott, Phyllis pedig aggódva pislogott Harryre. Az hiányzott neki utoljára, hogy Malfoy valami kárt tegyen az öccsében. Harry nyugtalanul pillantott Lockhartra.

- Tanár úr, megmutatná még egyszer a védekezést?

- Betojtál? - sziszegte oda Malfoy halkan, hogy Lockhart ne hallja.

- Csak szeretnéd - vetette oda Harry.

Lockhart kedélyesen megveregette Harry vállát.

- Csak csináld, ahogy mutattam, fiam.

- Dobjam el a pálcámat?

Lockhart azonban már nem figyelt rá.

- Három... kettő... egy... tessék! - harsogta.

Malfoy felemelte a pálcáját, és így kiáltott:

- Serpensortia!

A pálca vége mintha felrobbant volna. Phyllis felnyikkant, mikor a pálcából egy hosszú fekete kígyó csusszant ki. Lehuppant a földre a küzdő felek között, és nyomban felemelte a fejét, támadásra készen. A közelben állók sikoltozva hátrálni kezdtek.

- Ne mozdulj, Potter - szólt higgadtan Piton. Pár másodpercig élvezettel figyelte Harry és a dühös kígyó kettősét. - Mindjárt eltüntetem...

- Majd én! - rikoltotta Lockhart, és a kígyóra szegezte a pálcáját.

Hatalmas dörrenés rázta meg a terem falait; a kígyó, ahelyett, hogy eltűnt volna, négy méter magasra repült, majd visszazuhant a padlóra. Ettől persze még dühösebb lett. Phyllis sokkolva figyelte, ahogy sziszegve megindul Justin felé, újra felemeli a fejét, és méregtől csöpögő fogakkal támadni készül.

Phyllis automatikusan emelte a pálcáját, de fogalma sem volt róla, hogy mit is akar vele csinálni, csak azt tudta, hogy segítenie kell a fiún. Meglendítette  a karját, de még mielőtt bármilyen varázslat is elhagyta volna a pálca hegyét, egy sokkal erőteljesebb, hangosabb sziszegés ütötte meg a fülét. Phyllis megdermedt a mozdulat közben, és a hang felé kapta a fejét. Már nem vette észre, hogy a pálca egy halványkék, alig látható falat lőtt ki Justin és a kígyó közé. Csak Harryt nézte.

Testvére beszélt, méghozzá párszaszóul. A szája mintha szavakat formált volna, de  a torkát nem hagyta el semmi, csak sziszegés. A kígyó visszaroskadt a földre, mint egy vastag, fekete locsolócső. Nem tűnt úgy, mintha ezután bárkire is rátámadna. Harry vigyorogva ránézett Justinra, aki egy dühös és rémült grimasszal válaszolt.

- Hagyjál engem békén, jó!? - kiabálta Justin, és mielőtt Harry felelhetett volna, kirohant a teremből. Phyllis döbbenten nézett utána. Hiszen a vak is látta, hogy Harry sziszegése után a kígyó megnyugodott!

Piton előrelépett, és intett a pálcájával - a kígyó nyomban fekete füstpamaccsá változott - , majd Harryre nézett. Összeszűkült szemmel, töprengve fürkészte a fiút, majd a tekintette Phyllisre vándorolt. A lány megrázta a fejét, jelezve, hogy ő sem értette, mit mondott Harry.

A tömeg gyanakvóan, sőt ellenségesen morgott, ezért Phyllis odasietett Harryhez, és a kezénél fogva elkezdte kivezetni a teremből.

- Gyere... - suttogta idegesen. - Gyerünk már... Menjünk innen...

Hermione és Ron velük tartott. Ahogy az ajtó felé haladtak, a diákok úgy húzódtak félre az útjukból, mintha fertőző betegséget terjesztenének. Mikor kiértek a teremből, Harry értetlenkedni kezdett.

- Majd a klubhelyiségben! - vágott a szavába Ron.

Mikor beértek az üres helyiségbe, leültették Harryt egy karosszékbe, és Phyllis így szólt:

- Miért nem mondtad el, hogy párszaszájú vagy?

- Micsoda vagyok? - csodálkozott Harry.

- Párszaszájú! Beszélsz a kígyók nyelvén!

- Ja, igen, azt tudom - bólintott Harry. Phyllisnek leesett az álla. - Illetve ez még csak a második alkalom volt, hogy tapasztaltam. Egyszer az állatkertben véletlenül rászabadítottam Dudleyra egy óriáskígyót... Hosszú történet - a kígyó elmondta, hogy még sose járt Brazíliában, és én akaratlanul kiszabadítottam. Akkor még nem tudtam, hogy varázsló vagyok...

- Egy óriáskígyó elmondta neked, hogy még sose járt Brazíliában? - hebegte Ron.

- Mi van abban? - vont vállat Harry - Biztos egy csomó ember képes erre.

- Nem, nagyon tévedsz - rázta a fejét Ron. - Ez nagyon ritka képesség, és rosszat jelent.

- Mi az, hogy rosszat jelent? - csattant fel mérgesen Harry. - Mi ütött belétek? Ha nem mondtam volna a kígyónak, hogy hagyja békén Justint...

- Szóval azt mondtad neki?

- Hogyhogy...? Hiszen ott voltatok. Hallottátok.

- Csak annyit hallottunk, hogy párszaszóul beszélsz - felelte Phyllis. - A kígyók nyelvén. Eleinte nekem is teljesen úgy hangzott, mintha uszítanád a kígyót, csak a viselkedéséből találtam ki, hogy nyugton fog maradni. Hátborzongató volt.

Harrynek leesett az álla.

- Nem emberi nyelven beszéltem? De hát... észre sem vettem. Hogyan beszélhettem olyan nyelven, amiről nem is tudom, hogy létezik? - hebegte. - És te...?

Phyllis megrázta a fejét.

- Én sem értettem. Csak sziszegést hallottam.

Ron és Hermione együtt olyan képet vágtak, mintha meghalt volna valaki. Phyllis szimplán döbbent volt, és egyre idegesebb, ahogy Harry is.

- Elmondanátok, mért akkora nagy baj, hogy az a ronda csúszómászó nem harapta le Justin fejét? - mérgelődött a fiú. - Az a lényeg, hogy nem került be tagnak a Fejvesztett Futamba. Mit számít, hogyan csináltam?

- Nagyon is számít - szólalt meg Phyllis, és fel-alá kezdett járkálni a teremben - Mardekár Malazár volt híres arról, hogy beszélt a kígyók nyelvén. Ezért a kígyó a Mardekár-ház jelképe.

Harry szeme kerekre tágult.

- Úgy bizony - bólogatott Ron. - Most az egész iskola azt fogja hinni, hogy te vagy Mardekár ük-ük-ük-ükunokája.

- De hát nem vagyok az! - vágta rá ijedten Harry. - És te se lehetsz az! Akkor te is párszaszájú lennél!

- Tévedsz - rázta meg a fejét Phyllis - Vannak olyan képességek, amiket nem örököl minden gyermek. Itt van példának a metamorf mágia, és az, hogy Indigó vagyok. Semmi sem bizonyítja azt, hogy nem vagyunk Mardekár rokonai.

- És nehéz lesz bebizonyítani - tette hozzá Hermione. - Mardekár körülbelül ezer éve élt, így semmi sem zárhatja ki, hogy a leszármazottja lennél.

Aznap éjjel Phyllis hosszú órákig feküdt álmatlanul az ágyában. A szállingózó hópelyheket bámulta az ablakon át, és a történteken töprengett.

Lehet, hogy valóban Malazár leszármazottai? Elvégre az édesapjuk családjáról semmit sem tudnak. Végeznie kell egy családfakutatást - gondolta. Tárgyi vagy írásos bizonyítékok nélkül semmire sem fog menni. Harry pedig a pletykák és ellenségeskedés kereszttüzébe fog kerülni. Ismét.

Phyllis dühösen lerúgta magáról a takarót, és kipattant az ágyból. Leült az ablakpárkányra, és nekinyomta a fejét a hideg üveglapnak. A hűvös jól esett neki, de a gondolatok továbbra is erőteljesen ostromolták a fejét.

Holnap gyógynövénytanórán meg kell keresnie Justint, és elmondani neki, hogy Harry csak megállította a kígyót, ahogy azt - (gondoltam mérgesen, és érezte, hogy a haja elfehéredik) - a bolond is láthatta.

Másnap reggelre azonban az éjszakai hószállingózás viharrá erősödött, így elmaradt a szünet előtti utolsó gyógynövénytanóra. Bimba professzor zoknit és sálat akart adni a mandragórákra, s most, hogy Mrs Norris és Colin miatt különösen fontos volt a zavartalan fejlődésük, Phyllisen kívül nem akarta másra bízni ezt a kényes feladatot.

Így amíg Harry, Ron és Hermione kihasználták a lyukasórát, addig Phyllis a professzorral átküzdötte magát a hatalmas havon, fülvédővel a fejükön aggatták a bolyhos kötött holmikat a visítozó palántákra.

Mikor visszaért a kastélyba, Phyllis érezte, hogy teljesen átfagyott. Ilyen nagyon ritkán esett meg vele, de nem tett jót neki az, hogy egy szál hálóingben aludt el a hideg ablak mellett, a hideg párkányon ülve. A háta még mindig el volt gémberedve, és most már az orra is folyt, valamint a kabát ellenére is didergett. Szipogva indult el vissza a  Griffendél toronyba.

Mikor belépett a portérlyukon, Ront és Hermionét egyedül találta. Barátai az egyik asztalnál sakkoztak.

- Hol van Harry?

- Elment megkeresni Justint, hogy megbeszélje vele a tegnapit - válaszolta Hermione, és morcosan figyelte, ahogy Ron mattot ad neki.

- És? Milyenek a mandragórák? - érdeklődött Ron, miközben elkezdte összepakolni a bábukat.

- Megfelelően fejlődnek... - mondta Phyllis, és tüsszentett egyet.

- Minden rendben?

- Mi? Igen... Miért?

- Olyan piros az arcod.

- Ja, semmiség, csak kicsit fázom.

Barátai kikerekedett szemekkel néztek rá.

- Mi az?

- Te... te tudsz fázni? - hüledezett Ron.

- Igen. Emberből vagyok én is, ha nem vetted volna észre.

Hermione felpattant, és Phyllis homlokára tette a kezét.

- Neked lázad van - jelentette ki. - Menj fel aludni egyet, attól biztos jobban leszel. Majd megmondjuk Binnsnek, hogy hol vagy.

- Köszi - sóhajtotta Phyllis. - Mondjátok meg Harrynek, hogy majd vacsoránál találkozunk. És ne keveredjen bajba. Félek, hogy ezek a pletykák csak rosszabbodni fognak.

- Ne félj, megmondjuk neki - mondta Hermione, és a lányok lépcsője felé kezdte terelni barátnőjét. - Ha kell valami csak szólj.

- Persze.

Mikor Phyllis felért a szobájukba, ruhástól bedőlt az ágyba szorosan magára húzta a takarót, és még mielőtt elaludt volna, magában rimánkodott, hogy ez az egész Titkok Kamrája ügy - legfőképp Harry érdekében - ne fajuljon tovább.

Te jó ég! Megígértem, hogy maximum hét napos kihagyás lesz, erre nem sikerül befejeznem egy átkozott fejeztet két hét alatt. Szégyellem magam, de mostanában nagyon sok dolog történt, és semmi időm vagy ihletem nem volt írni. Sokszor csak leültem este, és begépeltem pár mondatot, aztán nem bírtam tovább, és abbahagytam. De végül kész lett. Remélem, attól még hogy a felét kedvetlenül írtam,  megfelelő lett.