James dühösen csapott az asztalra.

- Ebből elég Tapmancs! Úgy viselkedsz, mint akinek az élettől is elment a kedve!

- Jól látod pajtás - felelte Sirius unottan. - Valóban elment tőle a kedvem.

Sirius teljesen maga alatt volt, bár már több hónap eltelt azóta, hogy látta az öccse és Michelle között történteket. Igyekezett ezt kiverni a fejéből, amit úgy próbált elérni, hogy minél több lányt magába bolondított. Csakhogy ez nem segített rajta, viszont a nyomorát egyre növelte. Leginkább az, hogy Michelle jól érezte magát Regulusszal. Sirius arra a következtetésre jutott, hogy jobb így Michelle-nek.

- Tapmancs már május van! Mindjárt kezdődnek a RAVASZ-ok, te meg még mindig hisztizel, mint egy kislány! A francba is, tedd már túl magad Adams-en - a két fiú farkasszemet nézett.

Sirius felállt és rezzenéstelen arccal kente fel James-t a falra.

- A te hibád az egész! Ha nincs az az idióta ötleted, meg a mániákus nyerési mániád még mindig együtt lennénk Michelle-l. Fogalmad sincs róla, hogy mit érzek James. Én szeretem Michelle-t. Te át tudnád magad tenni Evans-on? Hm? Nekem Michelle olyan, mint neked a kis vörös - köpte oda a szavakat majd elengedte a barátját és ott hagyta a döbbenten bámuló griffendéles diákokat.

Épphogy kilépett a portréjukon, amikor szíve szerint fordult is volna vissza. Mert mi volt, amit elsőnek megpillantott? Az öccsét és Michelle-t, akik éppen egymást falták. A fiú úgy érezte gyomorszájon rúgták volna. Utálta ezt az egész helyzetet, amibe sodorta magát. Mégis miért nem hallgatta végig Michelle? Valaki minden bizonnyal mondhatott neki valamit, más megoldás nincs.

Michelle hagyta, hogy Regulus keze a szoknyája alá merészkedjen. A fiú kiéhezve csókolta végig a nyakát, amit Michelle leplezetlenül élvezett. És nem csak azért mert tetszett neki az, ahogyan a fiatalabbik Black-fivér bánt vele. Sokat nyomott a latban az a tény miszerint Sirius rendkívüli módon féltékeny volt.

Michelle halkan felnevetett, amikor a fiú borostája csiklandozni kezdte a nyakát.

Regulus mosolyogva nézett le rá. Michelle a lelke mélyén tudta, hogy mennyire elítélendő az, amit tesz. Elvégre soha nem csinált még ilyet... soha nem használt ki senkit. Ez éppen fordítva történt eddig. Mindig őt használták ki nem, s nem fordítva.

- Lehet nem itt kéne egymásnak esnetek - jegyezte meg a mellettük elhaladó Sirius, miközben undorodó pillantást vetett az öccsére. Michelle nem igazán értette, hogy a két fiú miért utálja ennyire egymást. Biztos volt benne, hogy ennek nem ő az egyedüli oka, mivel már akkor sem voltak hajlandóak egymáshoz szólni, amikor még Sirius-szal volt együtt. Ráadásul ott volt az a kérdés, hogy Sirius miként tanulhatta meg az animágiát. Michelle tudta jól, hogy ezt rettenetesen nehéz megtanulni, s kíváncsi is volt rá. Sokat is gondolkozott ezen, de csak nem jutott semmire. Csupán azt figyelte meg, hogy amikor Remus lebetegedett - ami szinte minden hónapban megtörtént - a barátai többször is ramatyul festve érkeztek meg addig, míg Remus meg nem gyógyult.

- Nem mindegy neked, hogy mit csinálunk? - kérdezte barátságtalanul Regulus. Michelle-nek csak akkor tűnt fel, hogy Regulus és Sirius már egymással szemben vicsorogtak a másikra. - Ha?! - lökte meg a fivérét Regulus. Sirius válasz gyanánt felkapta a fiatalabbikat az inggallérjánál fogva és a falnak nyomta.

- Ha már elvetted tőlem akkor legalább ne előttem csináld azt, amit teszel te kis gerinctelen... - sziszegte Sirius. Michelle mérgesen pillantott rájuk.

- Különösebben nem kellett noszogatni - nevetett Regulus hidegen.

- Megtennéd, hogy leteszed Black? - Sirius fájdalmas pillantást vetett rá, majd elengedte és Michelle-re emelte a pillantását.

- Miért Michelle? Mit tud jobban, hm?

- Őszinte Sirius - felelte Michelle végig a másik szemébe nézve. - És már nem egyszer használtak ki. Úgy, ahogyan te is - Michelle nem tudhatta, hogy ezzel mekkora ütést mér a fiúra, aki úgy érezte a lány a tőrt, amit már a szívébe döfött, most jó alaposan meg is forgatta.

- Értem Michelle - felelte, majd Regulus felé fordult és még egyszer bepancsolt neki. -Gyűlöllek öcsi - köpte oda és zsebre dugott kézzel távozott. Michelle rémülten guggolt le Regulus mellé.

- Nézz rám - emelte fel a fejét az említettnek.

- Csurom vér vagyok - mondta elváltozott orrhangon. - És Sirius még az orromat is eltörte.

- Meggyógyítom, jó? - mosolygott a fiúra. Előkotorta a pálcáját és egy intéssel helyre pofozta a csinos arcot.

***

A Griffendél-Hollóhát mérkőzése után

Sirius kissé betintázva pillantott a szoba másik fertályába, ahol Michelle éppen John Sedgwick társaságát élvezte. A fiúban egy perc alatt éledt fel a vadászösztön és immáron nem érdekelte senki és semmi. Mindössze egy dolog: hogy megkapja Michelle-t. Ebből kifolyólag a tükör elé lépett, hogy megigazítsa magát, s csak ezt követően sétált az immár magányosan ücsörgő lányhoz és mellé huppant a kanapéra. Michelle sóhajtott egyet és Sirius vállára dőlt.

- Unatkozok - közölte. - Nem csinálunk valamit, John?

- Sirius vagyok Michelle - kezdte el birizgálni a lány haját. Ez egészen addig tartott, míg szembe nem találta magát Michelle csoki barna szemeivel. - Nézd én sajnálom, ami történt és...

- Fogd be - nézett szúrósan, mire Sirius ártatlan kiskutyaszemekkel pillantott le rá. Michelle alaposan végigmérte, majd közelebb hajolt hozzá, s apró csókot nyomott Sirius szájára, aztán megnyalta az ajkait, ujjait a fiú övébe akasztotta és magához húzta őt. A csókot követően a fiú nyakát vette kezelésbe.

Sirius-nak ekkor támadt egy ötlete. A lányt kissé eltolta magától, majd behúzta egy függönnyel eltakart kiugróba. Amint eltakarta őket a vörös szövet, rögvest a lánynak esett. Michelle ezt egy cseppet sem bánta, sőt! Vágyakozva túrt bele a fekete hajba és tompa nyögés hagyta el a száját...

Egy pillanattal később jött csak rá, hogy mit is csinál. Hogy a barátját éppen a bátyával készül megcsalni. Mégis mit művel?! Nem, ő szereti Regulus-t. Leginkább az őszintesége miatt. Bár ebben nem mindig volt köszönet. Ráadásul csak pótlék - mondta a lelkiismerete. - Sirius-t szereted, míg az öccsét csupán csak kihasználod. Ezt te is tudod Michelle! - a lelkiismeretének hangja furcsa módon az anyjára emlékeztette. Michelle eltaszította magától és kirohant a függöny mögül. Vagyis távozott volna, ha Sirius nem kapja el a karját, s pillog értetlenül a lányra.

- Hova sietsz? Ráérünk, nem? - értetlenkedett, miközben a Michelle által imádott szemekkel nézett le az Ilvermorny-ba járó diáklányra.

- Én szeretlek... mármint Regulust szeretem. Nem fogom megcsalni.

Sirius-ban ekkor rajzolódott elő a kép, miszerint a lány valójában csak kelléknek használja az öccsét. Úgy gondolta, kijátssza az adu-ászát, avagy Michelle büszkeségét.

- Nyuszi vagy - hajolt oda hozzá vigyorogva. A lány szeme résnyire szűkült, Sirius mosolya pedig csak szélesedett.

- Nem vagyok gyáva! - csattant fel. Sirius ajkán ülő mosoly egyre szélesedett. "Holtbiztos, hogy Griffendéles lett volna, ha a Roxfortba jár!".

- Bizonyítsd be! - súgta a fülébe a lánynak. - Fent várlak. Tudod hova kell jönnöd - kacsintott még rá, majd zsebre bújtatott kézzel James felé indult el, aki odakint éppen a kis vörös barátnőjével beszélgetett. - Hé Ágas - bökte meg a szemüvegeset. - Felmegyek - a barátja kérdőn pillantott rá, de látva Sirius bujkáló mosolyát csak legyintett egyet.

Sirius szétnyitotta a baldachinos ágya függönyét, s elvigyorodott, amikor hallotta a zár halk kattanását. Megfordulva Michelle rettenetesen dühös pillantásával került szembe. A csokoládé színben pompázó szemek csak úgy szórták a villámokat.

- Nahát Cica csak nem mérges vagy? - lépett közelebb a lányhoz, aki lenézően meredt rá.

- Nem azért jöttem, amire gondolsz - hangzott a fitymáló válasz.

- Persze Michelle - nevetett fel gúnyosan. - Ha nem azért jöttél, akkor meg minek vagy itt? Hogy megint a képembe vágd, mekkora szemétláda vagyok? Abból köszönöm nem kérek. Már elégszer megtetted - Michelle összeszűkült szemekkel meredt rá. E közben Sirius levette a talárját, mire Michelle szemei elé tárult a széles háta a fiúnak. Ez volt az a pillanat, amikor sutba dobta az összes ellenszenvét. Helyette a fiúhoz szaladt és átölelte hátulról. Kezét a Sirius által viselt farmernadrág övtartójába akasztotta. - Mit művelsz Michelle?

- Ó, fogd már be - sóhajtott fel, kezét a nadrág gombjához vezette, szétbontotta és lehúzta a cipzárt. Sirius légzése egyenetlenné vált, s élvezettel figyelte a lány hosszú ujjainak a műveletét, amik a nadrág szétgombolását követően az inge alá csúsztak. Végigsiklottak a hasán, egészen a mellkasáig.

Sirius e közben hátra nyúlt és könnyed mozdulattal lerántotta Michelle-ről a vörös csipkefehérnemű alsó felét, majd hirtelen hátra fordult és az ágyába döntötte a lányt...

***

Michelle a saját fejfájására ébredt következő nap. Úgy érezte, hogy a feje szét fog robbanni, egészen úgy hasogatott, mintha baltával vágnának fát a halántékán. Egészen addig foglalkoztatta ez, míg egy izmos kar át nem ölelte a derekát és meg nem érezte a jól ismert illatot.

Sirius Black illatát.

Hátra pillantva a fiú nyugodt arcával találkozott össze, s akaratlanul is elmosolyodott. Sirius rendkívül nyugodtnak tűnt.

- Jó reggelt - morogta a fiú a lány fülébe, s szorosan ölelte magához. Michelle kellemes hangulatát az zavarta meg, hogy rájött a szörnyű tényre: Sirius és ő nem lehetnek huzamosabb ideig így együtt. Ha kiderül akkor az egész eddig felépített terve romba dől. Nem és nem. Az nem következhetett be, így kicsúszott a fiú biztonságot nyújtó karjai közül és felkapta magára a ruháit és elindult az ajtó felé, de nem jutott sokáig.

- Michelle, hova mész?

- A szobámba? - vonta fel szemöldökét.

- Nem maradsz inkább itt? - pislogott ártatlan kiskutyaszemekkel.

- Arra sem emlékszem, hogy kerültem ide - hazudta rezzenéstelen arccal.

- Felfrissíthetem az emlékezeted - vigyorodott el és közelebb húzta a lányt az ágyához és az ölébe rántva szájon csókolta. Michelle pedig ostoba módon hagyta. Ebben a pillanatban szambázott be a szobába a fürdőből James, mire Michelle elhúzódott Sirius-tól. James oda sem figyelve legyintett.

- Ne zavartassátok magatokat - Siriust nem is zavarta volna James társasága, de vele ellentétben Michelle felpattant és vádló tekintettel nézett a fekete hajú fiúra.

- Már megint mit csináltál? - villogó tekintete az értetlen Sirius-on állapodott meg.

- Azt én is szeretném tudni - felelte Sirius.

- Kihasználtál!

- Minek ittál akkor annyit?

- Á, szóval az én hibám, hogy nem tudod magadat visszafogni! - hangzott a hisztérikus válasz. Immáron az egész szoba őket nézte. Remus és James aggodalmasan nézték Sirius reakcióját, Frank szúrósan nézett a lányra, aki miatt fel kellett kelnie, míg John csak értetlenkedve pillogott.

- Te voltál az, aki kikezdett velem! - pattant fel Sirius is. Michelle csak egy gúnyos pillantásra méltatta.

- Erre te mit csináltál? Kihasználtál. Zavar, hogy én Regulust szeretem - vette Sirius szemére érzéketlenül a lány. - De felejtsd el, hogy én valaha is a lábaid elé vetem magam.

- Tudod mit? Menj és hisztizz Reguluskának. Ő minden bizonnyal meg fog érteni. Ahogyan azt is megérti majd, hogy lefeküdtél velem nem de? - tette fel a kegyetlen kérdést a fiú.

Michelle tekintete rá villant.

- Ne merd... - nézett rá hatalmas szemeivel. Sirius az arcára ördögi mosolyt festett, amikor a félelem megcsillant Michelle tekintetében.

- Szabad megtudnom miért? - érdeklődött.

- Mit akarsz mit tegyek, ha?

- Hagyd ott - mondta neki. Úgy érezte győzni fog, de Michelle agyán ekkor át egy emlékkép egy hatalmas, medve méretű, fekete kutyáról. Michelle felnevetett, majd közelebb lépett és egy hatalmasat lekevert az addig magabiztosnak tűnő fiúnak. Sirius hátratántorodott és az ágyára huppant. Michelle a füléhez hajolt.

- Egyezünk meg valamiben Sirius - kezdett bele. - Te nem szólsz egy szót sem Regulusnak a kis afférunkról.

- Az miért lenne nekem üzlet? Merlinre én vissza akarlak kapni! Nem érdekel az ára.

- Azért lesz neked az üzlet, mert akkor én sem szólók arról senkinek, hogy animágus vagy - súgta a fülébe. Sirius megdermedt.

- Nem vagyok az.

- Ugyan már! - nevetett fel hidegen, amitől Siriusnak a hideg futkosott a hátán. - Egy hatalmas fekete kutyává tudsz átváltozni. Nem, de?

Sirius összeszorított fogakkal nézett a lányra.

- Egy feltétellel - nézett Michelle szemébe és éhes pillantása összefonódott a lányéval, aki hirtelen előre hajolt, majd a száját a fiúéra tapasztotta és neki esett...

***

Az ajtó csapódott Sirius pedig könnyes szemekkel nézett Michelle után. James aggodalmas pillantást küldött Sirius felé.

- Hogy szerethettem bele egy ilyen lányba? - suttogta maga elé és felzokogott. - Gyűlölnöm kéne Ágas.

- Elég szépen kihasznált - füttyentett egyet halkan a barátja. - Tapmancs jól vagy? - kérdezte szomorú pillantással.

- Úgy nézek ki? - dőlt hátra a párnái közé. - Miért utál ennyire?

- Az én hibám Sirius - nézett félre. - Ha nem akarom ennyire azt a kupát, akkor nem történt volna ez meg - nyelt egyet.

- Nem James, ez így volt jó. Ha nem ragaszkodsz hozzá, akkor még nagyobb kárt okoz. Én...

- Hagyd Sirius. Nem kellettél neki. Majd találsz mást, aki szeret is. Tudod jól, hogy az összes lány a lábaid előtt hever.

- De én nem akarok mást - morogta a párnájába és ismét felemelte a tekintetét, hogy némán meredjen maga elé.

***

Michelle nagyot sóhajtott a csap fölött. Már napok óta rossz volt a kedve, s halvány lila gőze sem volt arról, hogy miért ilyen ingadozó a hangulata. Éppen ennek köszönhetően küldte el előző nap Regulust a bánatba, amit legnagyobb szerencsétlenségére Sirius kaján vigyorral nézett végig. Emlékezett rá, hogy este még gratulált is neki a fiú. Állítása szerint remek szórakozást nyújtottak. Sirius szó szerint úgy fogalmazott, hogy "igazi szappanoperába illő" veszekedést produkáltak. Michelle szíve szerint pokolra átkozta volna a szépfiút, azzal az imádni való, kisfiús mosolyával együtt, amit olyannyira szeretett.

Michelle egykedvűen egyenesedett fel és már a bejárati ajtóig jutott, amikor hirtelenjében elfogta az émelygés, s a reggelije gyors úton - és nem a legmegfelelőbb helyen - távozni szándékozott. Michelle a földre ejtette a táskáját és az első nyitva lévő vécéfülkéhez rohant, majd kiadta magából a felesleges táplálékot. A lány holtsápadt arccal támolygott ki, fejét a hideg csempének nyomta és lehunyt szemmel próbált túlenni a rosszulléten.

- Michelle? - hallotta a nővére tétova hangját.

- Mi van? - kérdezte roppant barátságtalanul.

- Minden oké? Mostanában úgy ingadozik a hangulatod, hogy még egy kentaur sem igazodna ki rajtad - jegyezte meg a lány fintorogva.

- Marha vicces vagy Rosette - morogta. - Tegnap szakítottunk - szólalt meg hirtelen és felemelte a fejét, majd a nővérére nézett, aki megkönnyebbülten nézett a húgára.

- Már éppen ideje volt. Rájött, hogy kihasználod?

- Dehogy is! - emelte égnek a szemét és vállára kanyarította a táskáját, majd ikernővére társaságában kilépett a folyosóra. - Túlságosan is sötét hozzá - legyintett egyet hanyagul. - És ez sem történt volna meg, ha nem kavar be a bátya.

- Nem értelek Michelle - csóválta a fejét. - Hogy lehettél ilyen ostoba, hogy egy testvérpárral kikezdjél?!

- Nem érdekel a véleményed - vetette oda.

Rosette csak forgatta a szemét.

- Na és mégis mivel sikerült a fiatalabbik Black-et magadra haragítanod?

- A bátya tett egy megjegyzést az egy hónappal ezelőtti akciójára.

- Lemaradtam húgi.

- Tudod, nagyjából egy hónapja volt a Hollóhát Griffendél meccs - dobta hátra a haját. - Szóval egy kicsit sokat ittunk Sirius-szal és hát együtt éjszakáztunk...

- Hogy mit csináltatok?! - visított fel elszörnyedve Rosette. - De akkor te és Regulus még együtt...

- Tisztában vagyok vele - fortyant fel. - Csak egy kilengés volt semmi több.

- Bevallhatnád legalább magadnak.

- Parancsolsz?

- Szereted Michelle és ezt te is tudod. Miért nem békülsz ki vele?

- Nem szeretem! - felelte Michelle vérig sértve. - Egyáltalán miért voltam olyan ostoba, hogy kikezdjek vele?

- Honnan tudjam? - tárta szét a nővére a karját.

Michelle elgondolkozott.

- Valami rosszat mondtam? - meredt rá Rosette, de választ nem kapott. - Te most menstruálsz, hogy ilyen a hangulatod?

Michelle erre megtorpant és rémület lett úrrá rajta. Erre eddig miért nem gondolt? Most már tudta: nem csak ostoba - hiszen bármennyire is nem volt hajlandó Rosette-nek bevallani tudta, hogy igaza van -, hanem felelőtlen is. Nem is akármennyire! Mégis miért ivott akkor este annyit? Miért hagyta magát behálózni, de legfőképpen mi a jószagú istenért nem volt képest arra, hogy nemet mondjon annak az Adonisznak?

Erre a válasz egyszerű volt. Michelle szerelmes volt belé, nem is akármennyire. Emlékezett a szüleikre, hogy menyire szerették egymást mindig is. Sosem tudta elképzelni, hogy mégis mikor fog ő találkozni azzal az emberrel, aki az apja volt az anyjának. Ekkor vált teljesen világossá előtte: Sirius Black volt az, csakhogy még magának is alig merte bevallani. E helyett mást mondott Rosette-nek, ami legalább ekkora horderővel rendelkezett.

- Rosette kimaradt! - hangja egy kétségbeesett segélykiáltással ért fel.

- Michelle, ne szórakozz...

- Francba is napok óta rosszul vagyok... én...

- Nehogy, Michelle, nehogy! - meredt rá a húgára. - Apa ki fog nyírni. Regulust meg...

- Sirius-é - felelte egyre vörösödő arccal. Rosette üveges szemekkel meredt a húgára.

- Szent Louis-ra Michelle - sóhajtott fel. - De...

- Ne mondj semmit Rosette. Ezt nagyon elrontottam.

- Milyen szépen fogalmaztál - jegyezte meg cinikus hangon Rosette, s fejcsóválva haladt tovább a folyosón hátrahagyva a húgát, aki sikeresen belefutott abba az emberbe, akibe nem kellett volna. Sirius kezében levelet szorongatott, meg egy szál cigaretát. Már éppen kint voltak az udvaron, így nem meglepő módon már rá is gyújtott Sirius.

- Nem tudnál az orrod elé nézni? - dörrent rá roppant barátságtalanul.

- Elárulnád, hogy megint mi bajod van? Megjött vagy mi? - vonta fel Sirius a szemöldökét. Michelle válasz gyanánt felképelte Siriust.

- Utállak Black! - kiabálta könnyes szemekkel Sirius arcába a lány. A fiú unott arccal vállat vont és kifújta a füstöt magából.

- Be lehet állni a sorba Adams. Egyébként ha már itt tartunk... szerintem nekem több jogom lenne téged gyűlölni.

Válasz gyanánt csak egy barátságtalan pillantást kapott.

- Tudod sikerült olyan dolgot tenned, amit még egy lánynak sem. Sikeresen elérted, hogy beléd szeressek. Hogy soha ne tudjalak elfelejteni. De nem gyűlöllek. Én szeretlek Michelle. Nem csak most, eddig is szerettelek, érted? Soha nem akartam senkit magam mellé, mert azt hittem, hogy nem lesz szükségem senkire, csakis kizárólag magamra. Tévedtem. Rád szükségem van - nézett a lány mogyorószínű szemeibe. - Szeretlek - ismételte meg harmadszorra is a szót. - Egyszer sem mondtam még egy lánynak, hogy szeretem, de gondolom ez úgysem érdekel. Szeretlek Michelle, de nem vagyok hajlandó a játékszereddé válni. Hiányozni fogsz, de nem tudok mit tenni. Gyűlölsz - fordította el a fejét és hagyta, hogy végigszánkázzon az arcán egy könnycsepp. - Jó utat Michelle - mondta még rekedten és otthagyta a lányt a kijáratnál..

Michelle a távozó után meredt. Tudta jól, hogy elrontotta. Sirius szerette, nem is akármennyire.

A lány keze a hasára csúszott és az ő arcán is legördült néhány csepp.

- Vigyázni fogok rád kicsikém. Ahogyan apa is tenné... - csúszott le a földre, s felzokogott...

Vége