Sirius üveges szemekkel meredt maga elé. Képtelen volt a tényt feldolgozni, miszerint Michelle otthagyta. A lány láthatólag könnyen túltette magát ezen az egészen. Egyedül akkor látott bárminemű érzelmet a szemében, amikor előző nap kivonult és otthagyta a zokogó fiút.

Siriusnak feltűnt, hogy minél több fiú próbált meg a lány felé közeledni. Erre egyszerű volt a magyarázat, amit ő maga is tudott. Egyikük sem merte megközelíteni, ameddig Sirius-szal együtt volt. Elvégre ki merne az iskola hírhedt nőcsábászának ellen szegülni? A válasz egyszerű volt: senki. Még a mardekárosok is tartottak tőle...

Sirius lehunyta a szemét és igyekezett nem felpattanni, hogy felpofozza Jerry Green-t, aki túlságosan is közel ült Michelle-hez. A feketehajú kezében szorongatott pohár akkor robbant darabokra, amikor Green megcsókolta a lányt. Az egykori pohár szilánkokkal és nem mellesleg töklével borította be Siriust és a körülötte ülőket. James döbbenten pillantott fel a mellette ülő Lily Evansról és kérdőn pillantott fel a barátjára, aki szitkozódva kereste a pálcáját.

- Sirius mégis mi...

- Visszafele sült el a dolog Ágas – szólalt meg a mellette ülő Remus csendesen. A James mellett ülő vörös lány értetlenül pislogott a három fiúra.

- Miről van szó? – értetlenkedett. James ránézett a barátjára és megértette.

- Beszéljek vele pajtás?

- Nem kell. Én rontottam el nem te – rázta a fejét Sirius Lily pedig aggodalmasan pillantott fel Siriusra.

- Biztos, hogy jól vagy?

- Persze – morogta az orra alatt.

- Úgy nézel ki, mint aki egész éjszaka nem aludt – jegyezte meg, majd James felé fordult. – Délután akkor segítesz?

- Természetesen édesem – mosolygott fel a lányra, aki búcsú gyanánt megcsókolta, majd a hollóhátas iskola elsővel együtt távozott. – Tapmancs...

- Francba már! Jól vagyok, mit lovagoltok ezen ennyit?! Igen dobott, nagy dolog.

- Egy lány miatt sem voltál még kibukva – nézett rá Remus a Reggeli Próféta aznapi száma mögül. – Ennyire...

- Szeretem Holdsáp. Érted? Szerelmes vagyok belé.

Ezt a mondatát követően egy hangos csattanás hallatszott. Sirius a hang irányába fordult.

- Attól még nem kéne felpofoznod! –kiáltott Green a kifelé suhanó Michelle után.

- Ó, valóban? Igaz, hogy úgy kezelsz, mint egy lotyót, de azért az én hibám, nem?!

- Te csi...

- Nem csinált semmit –vetette Sirius közbe. – Tudod nekem is lehet olyan barátnőm, aki normális.

- Ehhez neked semmi közöd! – meredt rá Michelle. – Egyedül is megoldottam volna!

- Csak...

- Nem érdekel Black! Tűnj el!

- Az nehéz lesz, ugyanis ide járok – felelte összeszűkült szemekkel.

- Akkor meg kopj le és hagyj élni - vetette oda és távozott volna, ha Sirius nem nyúlt volna a csuklója után.

- Beszélhetnénk? 

- Mit akarsz ezen túlbeszélni? Végeztünk, nem? - kérdezte a lány barátságtalanul. Sirius ekkor értette meg a nyilvánvalót. Michelle teljesen össze volt törve, akárcsak ő. Viszont a lány remekül tudta leplezni az érzéseit, ellenben Sirius-szal aki előző este is egy üveg alkohol társaságában tért nyugovóra. 

- Te is tudod, hogy ennek ennyivel nem lesz vége. 

- Valóban? - kérdezte gunyorosan. Sirius az ujjaikat összefűzte, a lányt pedig közelebb rántotta magához.

- Nem foglak csak úgy elengedni - nézett a szemébe.

- És az én véleményem gondolom nem izgat - jegyezte meg.

- Ne legyél már ilyen fafejű! Szeretlek Michelle! 

- Én meg utállak, te... te... - Sirius úgy érezte Michelle egy újabb tőrt döfött a szívébe. A keze esetlenül az oldal mellett kötött ki. 

- Ebben az esetben nem zavarlak többet - felelte csendesen és távozott a nagyteremből. Amikor kilépett a szabad levegőre úgy érezte ezzel egy kicsit jobb kedvre derítette magát. Hátra pillantott és amikor nem látott maga mögött senkit átváltozott azzá a hatalmas fekete kutyává, amivé teliholdkor szokott és az erdő felé rohant. Nem sejtette, hogy nem sokkal arrébb ott állt Michelle, aki látta az egészet.

***

Michelle földbe gyökerezett lábakkal meredt arra a helyre, ahol egy pillanattal ezelőtt még a fekete hajú Adonisz állt. Tudta, hogy a lelkébe gázolt, s arra készült, amit nem szokott tenni. Bocsánatot akart kérni a fiútól. Látta a mérhetetlen fájdalmat a szemében, amit az ő elutasítása okozott. Mégis miért monda ki, hogy utálja? Hiszen nem is ezt gondolta! Sőt, éppen ellenkezőleg... Michelle azóta nem érezte magát ilyen szerelmesnek, amióta kidobta Jason, a csapatuk terelője. Akkor tapasztalt a mostanihoz hasonló fájdalmat. Csakhogy az, amit ebben a pillanatban érzett teljesen más volt. Sirius-t teljes szívéből szerette. Már mindent szépen előre megtervezett. Még az Angliába való költözést is a tervei közé szőtte, elképzelt egy imádni való kis kőházat, ami el van zárva mindentől és mindenkitől az ég egy adta világon. Csak ő és Sirius. Na meg persze a majd megszületendő gyerekeik. A tökéletes kisfia, akinek Sirius volt az apja... úgy álmodta meg, hogy lenne egy kisfiuk és egy kislányuk. Két tökéletes kis apróság, egy kutya és a macska társaságában tengették tervei szerint a mindennapjaikat. Michelle hitt ebben a jövőben. Hatalmas csalódás volt számára, amit Anna, a hollóhátas lány mondott neki. 

(Emlékezett rá, hogy ő rögtön a nagyterembe ment, míg Sirius felsétált a klubhelyiségbe. A barátnőjét kereste, Tinát. A kávébőrű lány ezúttal a kék zászlós asztal alatt ült egy roxfortos lány társaságában, így Michelle került ehhez az asztalhoz. Anna ott említette meg mellékesen, hogy Sirius-nak minden lány csak addig kell, míg meg nem kapja az illetőt. Michelle ekkor úgy érezte egy világ dől össze benne, hiszen ő tegnap megtette. Odaadta magát Sirius-nak, aki olyan kedvesen vigasztalta őt. Aztán megjelent az ajtóban a fiú, Anna pedig egy fintort vágott.

- Kár, hogy csak egy fogadási tétel voltál - nézett szomorú mosollyal rá Anna. Michelle-ben pedig megállt az ütő.

- Hogy mi voltam?!

- Nem is tudtad? - nézett rá meglepődve. - Állítólag Potter "megkérte" rá, hogy vigye el a meccs idejére a figyelmedet. Nagyon akarja a kupát és... - Michelle innen már se hallott, se látott. Csak egy dolog lett neki világos: hogy piszkosul kihasználták. Ezt követően meg tudjuk jól, hogy mi történt.)

Arra sem gondolt volna, hogy Sirius animágus. Az, ahogy kutyává változott és az erdőbe rohant csak rontott a helyzeten. Michelle lelkiismerete egyre nehezebbé vált, de félt az animágus után menni. A Tiltott Rengeteget egy megfoghatatlan valaminek tartotta, amitől rettegett. Az pedig, hogy a fiú után menjen szóba se jöhetett... elvégre Jason után egy dologra nem volt hajlandó: egy fiú után rohanni. 

Így történt az, hogy elfelejtette a Lily-vel megbeszélt találkozót. 

***

Michelle aggodalmasan pislogott a portré irányába, holott tudta, hogy nyilvánosság előtt nem fogja megtenni. Ekkor nyílt a portré lyuk, de bár ne tette volna!

Michelle úgy érezte mellkason rúgták. Hogy egy hatalmas medicinlabdát ütöttek neki... 

Sirius nem egyedül jött be. Már nagyon késő volt, csak néhány elvetemült diák ücsörgött a klubhelyiségben. Többségük még a házi feladatával szenvedett, s minél előbb be akarták fejezni azt. Michelle rettenetesen dühös volt Siriusra, elvégre az aznapi órákon részt sem vett a fiú, ráadásul egész nap a másik testi épsége miatt aggodalmaskodott. Erre egy libával az oldalán sétált be! 

Michelle-t már a rosszullét kerülgette attól, hogy Sirius szinte lenyomta a nyelvét a lány torkán, kezeivel pedig már bőven a szoknyája alatt járt. Azok a kezek, amik két nappal ezelőtt még az övével voltak összekulcsolva! Nem, nem és nem! Sirius csakis kizárólag az övé. Senkinek nem áll jogában elcsaklizni a barátját. 

Ekkor jött rá, hogy nincs joga erre még csak gondolni sem. Elvégre kidobta a fiút. Utána meg azt vágta a fejéhez, hogy utálja. Mégis miért tett ekkora ostobaságot, az ég szerelmére! Hiszen szerette Sirius-t. Mégsem mondtad, hogy te is szereted. Sőt még egyet bele is rúgtál. Emlékezz csak vissza! Mit is mondtál? Hogy utálod zsenikém! Ismételgette a lelkiismerete. Tehát Michelle arra a következtetésre jutott, hogy ő a világ legidiótább embere, aki csak létezik e földtekén...

Sirius gyakorlott mozdulattal vezette fel a szobájukba Jessicát, majd az ágyához érve letépte róla a ruhát...

***

Fél óra múlva meztelenül, leizzadva feküdtek egymás mellett. Sirius kinyújtózkodott és Jessicára nézett.

- Kösz szépen Sleep. Most mehetsz is akár - nyomott el egy ásítást. A lány szikrázó pillantással nézett rá.

- De...

- Megkértelek rá, hogy menj a saját szobádba Sleep. Ki tudja, hogy McGali mikor teszi látogatását idefönt és nem áll szándékomban egy kis affér miatt bajba kerülni. 

- Szóval csak ennyit jelentek neked? Egy kis affért? - kezdte el a drámát a lány, Sirius pedig lehunyt szemmel tűrte egy kis ideig. 

- Fáj tőled a fejem. Elhúznál már végre? 

Jessica sértődötten öltözött fel és otthagyta Sirius-t, aki megkönnyebbülten terült szét az ágyán és álomra hajtotta a fejét. 

Álmában a klubhelyiségben járt, ahol a kedvenc fotelében ott ült Michelle, kezében a cirmos cicáját tartotta és ütemes mozdulatokkal simogatta a fejét, amit Grey hangos dorombolással honorált meg. 

- Szerinted mit kéne csináljak? Most minden bizonnyal meghúzza azt libát - mondta a kezében tartott kis kedvencének, aki erre felnyávogott, mintha értené, hogy miről beszél a gazdája. Michelle felemelte Grey-t egy puszit nyomott a fejére. - Tudod, én nagyon szeretem Sirius-t. De mégsem mehetek csak úgy oda... főleg amit tegnap vágtam a fejéhez - húzta el a száját. 

Sirius elvigyorodott. Igen, tudta, hogy Michelle nem gondolja komolyan. Ezek szerint mégis csak szereti! De honnan tudhatott Jessicáról? 

Sirius nem is sejtette, hogy nem csak Jessicáról, hanem arról is tud, hogy a fiú animágus. Arról meg főként semmit sem tudott, hogy a lány éppen az ellene irányuló bosszúját forralta. Merthogy Michelle arra a következtetésre jutott, hogy a nagy Sirius Black mégiscsak kihasználta. Elvégre, ha ténylegesen szerelmes lett volna belé, akkor mégsem feküdt volna csak úgy le Jessicával... legalábbis Michelle erre a következtetésre jutott. Nem gondolt arra, hogy Sirius utolsó kétségbeesésében fordult Jessicához. Mert miért is érdekelte volna őt az a könnyű vérű szőke fruska? Sirius szemében ő egy kis senki volt, csak egy lány, aki neki adta magát, ahogyan még sok másik. Michelle iránt mást érzett. Soha nem akart többet, de a jenki boszorkány erről nem tudhatott. Csak azt látta, hogy kihasználták, majd félre dobták, akár egy elhasznált mosogatórongyot. 

Michelle-nek ez volt az oka, hogy bosszút álljon. A szíve darabokban hevert, azt akarta, hogy Sirius is azt érezze, mint ő. Hogy tudja milyen az, amikor kihasználják és elhajítják. Ezért döntött egy fiú mellett, egy olyan ember mellett, aki nem is olyan régen legyőzte őt. De Michelle tudta, hogy Sirius-ra csak egy ember lehet tényleges hatással. És ez az ember nem más volt, mint Sirius Black öccse.

Regulus Black.

***

Sirius elgondolkodva meredt maga elé másnap bűbájtanon, mivel nem tudta eldönteni, hogy az előző nap álmodta e vagy sem, hogy Michelle a cicájának tényleg azt mondta, hogy szereti. Szereti őt, Sirius Black-et. 

A fiú többször is Michelle felé pillantgatott. Az egész helyzet kísértetiesen hasonlított arra, mikor még nem voltak együtt a lánnyal. Michelle hosszú haja ez alkalommal nem volt kiengedve, hanem kontyba volt felfogva. Sirius-nak rendkívüli módon tetszett, viszont fura késztetést is érzett arra, hogy magához húzza a lányt, szorosan megölelje és az arcát az ívelt nyakába fúrja.

Michelle eközben próbálta kikövetkeztetni, hogy vajon milyen órája lehet Regulus-nak. Beszélni szeretett volna vele, bár azt még nem találta ki, hogy mit is mondhatna neki. Érezte magán Sirius tekintetét, de a világért sem nézett volna vissza rá egészen addig, míg egy üzenet nem landolt az asztalán egy ismeretlen kézírással.

Miért haragudtál meg rám? Nem tetszett az, ahogy megvigasztaltalak Michelle?

A lány a mondat végére rájött, hogy Sirius-tól származik az üzenet. Kelletlenül fordult a fiú asztala felé, aki leplezetlenül bámult rá, majd amikor összetalálkozott a tekintetük egy pimasz mosoly kíséretében még rá is kacsintott! Michelle mérgében tollat ragadott és gondolkodás nélkül válaszolt. 

Hogy miért haragudtam meg? Ez még kérdés? Minden lányt kihasználsz. Gondolom én is addig kellettem, amíg meg nem kaptál egy éjszakára, most meg bántja azt a mocskosan nagy egódat, hogy egy lány ki merészelt mindenki füle hallatára dobni, Black. 

Egy percbe sem telt bele és érkezett a válasz.

Nos, ha megnyugtat a tudat téged nem állt szándékomban kihasználni. Veled teljesen más terveim voltak, de mivel otthagytál más szórakozás után kellett néznem. 

Michelle undorodva nézett rá Sirius-ra. Mégis mit képzel ez? Hogy csak úgy vissza sétálni hozzá? Hogy a karjaiba fog omlani a két szép szeméért? Na nem... erre Michelle nem volt hajlandó. 

Tehát inkább kihasználtad azt a szerencsétlen szőkét. Most már minden világos!

Ne csináld már! Szükségem volt egy kis feszültségoldásra Michelle.

És az a megoldás, hogy belehajtasz egy lány szívébe. Már minden világos.

Vitába kell szálljak veled. Jessica az egész évfolyamban a legkönnyűvérűbb lány. Két pillantásomért ledobta a ruháit.

Ez nem érdekelt. Még mindig utállak.

Úgyis vissza fogsz jönni hozzám. Szeretsz, ahogyan én is téged.

Michelle-nek ez a mondat tette fel a pontot az i-re. Még volt tíz percük az órából, de nem érdekelte. Michelle felpattant, a levelet összegyűrve Sirius padjára hajította, majd kirohant a teremből értetlen pillantások közepette. 

Egy eldugott kis ablakpárkányon ült, amikor oda lépett hozzá egy fiú.

- Bocs, arrébb ülsz egy kicsit? Rá akarok gyújtani - Michelle meglepődve pillantott le Regulus Blackre, majd lecsusszant és elvette a táskáját és már éppen indult volna. - Várj, nem akarsz maradni inkább? 

- De. A legutóbbi mérkőzéshez gratulálok, nagyon szépen nyertetek.

- Nem tisztán. Ott se voltál a meccsen. Mármint... csak fizikálisan. 

- Tudom - sóhajtott fel Michelle. Regulus elmosolyodott. 

- Had találjam ki! Sirius csinált már megint valamit.

- Sirius Black egy utolsó bunkó - fejtette ki Michelle a véleményét. Regulus elvigyorodott.

- Nahát, elérte, hogy megutáld?- Michelle elkezdett magában örömtáncot járni. Úgy érezte jó úton halad. Regulus eldobta a csikket és Michelle felé fordult. A lánynak feltűnt, hogy milyen kísértetiesen hasonlít a bátyára, bár a szemei kéken csillogtak nem szürkén, mint a fivérének.

- A csapatkapitányod tud a dohányzásról? 

- Én vagyok a csapatkapitány, emlékszel? - hajolt közelebb. Michelle tudta, hogy mire megy ki a játék. Regulus meg akarta kapni, ez teljesen nyilvánvaló volt. A lány hirtelen elhatározással úgy döntött hagyja neki. 

- Erősen szorítottad meg a kezem. Határozottan emlékezetes volt. 

Regulus felnevetett és előrébb hajolt. Michelle szívverése felgyorsult. 

- Nem bánod, ha... - Michelle lábujjhegyre állt és óvatos csókot nyomott a fiú szájára, aki ezt viszonozva egy pillanat múlva a falnak nyomta a lányt. 

Egyikük sem tudta, hogy a jelenetet Sirius végignézte. A fekete hajú úgy érezte az egész világ összeomlott körülötte, s a kezében tartott rózsacsokorra és a másik markában szorongatott ékszeres dobozra esett a pillantása. A dobozban egy aranynyaklánc lapult, rajta egy apró rubinból kifaragott rózsával. Sirius a meccs előtti napon rendelte meg a nyakláncot. Terveiben az szerepelt, hogy majd Valentin napon adja ezt oda a lánynak. Amikor kirohant Michelle, akkor döntött úgy, hogy megfogja kapni a lány. Viszont ez a jelenet rádöbbentette arra, hogy már elkésett. Michelle el akarta őt felejteni és ezt nem mással tette meg, mint az öccsével. 

Sirius a klubhelyiségbe érve megpillantotta a lépcső felé igyekező vörös kobakot. 

- Evans! - Lily meglepődve pillantott a fekete hajúra.

- Black? 

- Tudod, hol alszik Michelle? 

- A mi szobánkban, miért? 

- Ezt oda tennéd az ágyára? Nem találtam és van egy olyan érzésem, hogy csak este fog vissza érni. 

- Persze - mosolygott rá, majd Sirius-tól elvéve felvitte a szobába és letette Michelle ágyára, aki csak takarodó után ért fel. 

Michelle meglepetten nézett a rózsákra és az ékszeres dobozra, amit óvatosan nyitotta ki és elakadó lélegzettel vette kezébe a csecsebecsét. Tudta, hogy ezt olyan embertől kapta, aki nagyon szereti és figyel rá... elvégre honnan tudta volna, hogy a kék rózsa a kedvence, s hogy nem szereti a kihívó darabokat? De, hogy ki lehetett az illető arról fogalma sem volt. 

Lefekvés előtt még elolvasta a rózsához mellékelt levelet, aminek nem volt feladója. Michelle a levél végigböngészése után sejtette, hogy a Black fivérek egyike lehet a feladó, de arra nem tudott rá jönni melyiküktől kaphatta az ajándékokat. Viszont a versecske az emlékezetébe égett...

Nem gondolni rád,
Én már nem bírok tovább,
Tőlem hiába tiltanád,
Tested selymes ritmusát.
Én már megtanultam rég,
Valaki csak távolabbról szép,
De tőlem senki meg nem véd,
Belőled ennyi nem elég!

(a dal: Ákos - Ennyi nem elég)