Sirius tekintete megakadt egy lányon, akiről James beszélt.

Michelle Adams.

Sirius kissé kelletlenül fordította vissza a tekintetét McGalagony professzorra. Szívesen nézegette volna tovább a lány csokoládébarna fürtjeit, viszont a tanárnőnek a tetszését ez az ölet nem valószínű, hogy elnyerte volna, de ettől függetlenül még lopva oda-oda pillantott. Az áfonya-vörös, kék színű talárra puhán estek rá a csapatkapitány-lánynak a loknijai, vékony hosszú ujjai között vörös színű lúdtollat tartott és szorgalmasan jegyzetelt. Sirius az ajkába harapott és igyekezett a fantáziáját megfékezni, s nem arra gondolni, hogy milyen lehet Michelle puha hajába beletúrni...

- Nos, Mr. Black? – hasította át a levegőt a katedrán álló professzor kérdése. Sirius ránézett a nőre, majd megnyerő mosolyt varázsolt az arcára.

- Igen, tanárnő?

- Válaszolna a kérdésemre, a helyett, hogy Miss. Adams felé pislantgat minden percben?

Halk nevetés futott keresztül az osztályon, s Sirius a szeme sarkából látta a hitetlenkedve elkerekedett karamell színű szempárt, ahogyan rá villan, majd az arcát halványan ellepő pír is feltűnt a fiúnak.

- Elnézést tanárnő, de nem hallottam a kérdést. Túlságosan is elmerengtem – McGalagony sötét pillantása dühösen csattant a fiúra.

- Öt pont a Griffendéltől – sziszegte, majd folytatta a magyarázatot. Sirius unottan dőlt hátra és elkezdett hintázni a széken. Michelle tekintete összetalálkozott az övével, mire rá kacsintott a lányra, aki szem forgatva fordult vissza, s mondott valamit a mellette ülő barátnőjének, aki csak felkuncogott.

Ebédszünetkor - miközben a Nagyterem felé kóvályogtak - James ránézett és hírtelen megszólalt.

- El fogjuk veszíteni a kupát.

- Mégis miért vesz... - kezdett bele, de ekkor eszébe jutott az előző meccs kimenetele. Az, ahogyan elhalászta James orra elől Michelle a cikeszt. A kis aranyló labdát, ami azok közé a vékony ujjak közé csúszott...

Sirius lehunyta a szemét és úgy tette fel a kérdését.

- Ez mit takar Ágas? Nem tetszik a hanglejtésed – morogta. Tudta jól, hogy az ő hibája volt. El tudta volna terelni a lányt a gurkóval, de túlzottan is megbabonázta az, ahogyan a fürtjei az arca körül lengedeztek.

- Elvesztettük a meccset, mert elbambultál – dörgölte sokadszorra is Sirius orra alá a nyilvánvalót.

- Tudom, de ezzel már nem tudok mit kezdeni – fújt egyet ingerülten és metsző pillantást vetett a barátjára.

- Dehogy nem – nevetett fel James baljóslóan.

- Ágas... - nézett rá figyelmeztetően. Michelle éppen ekkor sétált el a fiú háta mögött.

- Szóval Tapmancs pajtás – nézett rá kajánul a fiúra. – Van egy ötletem. Az Ilvermorny két hét múlva fog a Hollóháttal játszani. Lehet, hogy egy kicsit az ujjad köré kéne csavarnod Adams-et.

- Tessék? – meredt rá a barátjára.

- Jól hallottad. A legutóbbi teljesítményed után ez nem nagy kérés...

Sirius kétségbeesetten pillantott volna a mellette sétáló Remusra, csakhogy a barátja addigra már egy hollóhátas lánnyal beszélgetett vagy három méterrel lemaradva mögöttük.

- Mégis mit akarsz ezzel elérni James?

- Csak annyit, hogy ne legyen tökéletesen hibátlan a kislány munkája – vigyorodott el. – Eléggé el tudod venni a lányok eszét. Ezt a tehetségedet most is kamatozathatnád.

Sirius elgondolkozva meredt maga elé. Vonzotta a gondolat, hogy közelebb kerüljön Michelle-hez. Ráadásul a bűntudat is rágta a fülét a múltkori meccsük miatt.

- Legyen – túrt a hajába és kelletlenül a barátjára pillantott, aki szélesen vigyorgott.

- Király Tapmancs – csattant a tenyere a fiú vállán, aki elgondolkodva pillantott a folyosó elején sétáló lány után, majd James-t otthagyva Michelle után sietett.

Még mielőtt a Nagyterem felé indultak látta, hogy hétvégén lesz egy Roxmorts-ba való kirándulási lehetőség, amit egyébként se hagyott volna ki, de így még a kellemeset a hasznossal is összeköthette. Feltéve persze, ha Michelle-nek nem lesz ellenvetése.

A kiszemelt áldozata éppen egy fekete hajú, hatalmas szemű lány mellett sétált a Nagyterem irányába. Sirius nem akart közönséget a meghívásnak, ugyanis tartott tőle, hogy vissza lesz utasítva. Ez furcsa érzés volt neki, hiszen a lányok oda voltak érte mindig is, de Michelle más volt. A hibátlan bőrétől, a cipője orráig átjárta valami különleges dolog, bár ezt csak ő gondolta így. Amikor ezt megemlítette Jamesnek a fiú elég értetlenül meredt rá.

Miután beérte a lányokat végigmérte a tökéletes alakját Michelle-nek, s elvigyorodott a gondolatra, hogy nemsokára már az övé lehet. Óvatosan megkocogtatta a lány vállát, aki erre megfordult és kíváncsian rá pillantott Siriusra.

- Szia – mosolyodott rá a lány, akinek az arcára oda költöztek a már jól ismert tűzrózsák.

- Szia Michelle – villantott meg ő is egy mosolyt. – És Michelle barátnője – nézett a kávébőrű lányra. – Beszélhetnénk?

- Mond – nézett rá édes mosollyal Michelle.

- Öhm – zavartan túrt a hajába. – Nem lehetne négyszemközt? – a lány gyanakodva meredt rá.

- Ugye nem akarsz elrabolni?

- Csak ha szeretnéd – fojtott el egy mosolyt.

- Nem szeretném – rázta a fejét.

- Akkor nem rabollak el – felelte Sirius vidoran, Michelle-ből pedig gyöngyöző kacagás szaladt ki.

- Ebben az esetben szívesen belegyezem a kérésedbe – igyekezett komoly képet vágni. – Mindjárt megyek Cath – szólt oda a lánynak, aki csatlakozott egy másik lányhoz és elindultak a Nagyterem felé.

- Tudod a hétvégén lehet majd lemenni Roxmorts-ba és arra gondoltam, hogy esetleg... persze csak ha van kedved, akkor elmehetnénk együtt – mire befejezte a mondatot az arcának egészen olyan színe lett, mint a griffendéles kviddicstalárjának. – Szóval mit gondolsz? Van kedved eljönni velem egy randira?

Michelle arcán ragyogó mosoly jelent meg.

- Nagyon szívesen Sirius – mosolygott továbbra is szélesen.

- Nem akarsz velem ebédelni? – még azelőtt kimondta a kérdését, hogy átgondolhatta volna, s idegesen pillantott a lányra, aki legnagyobb meglepetésére fülig pirult.

- Nagyon szívesen veled ebédelek – mosolygott, s hagyta Siriusnak, hogy bele karoljon és bevezesse a nagyterembe, ahol minden szem rájuk szegeződött.

***

Sirius kissé türelmetlenül ácsorgott az előcsarnokban, Michelle-re várva, a kezében egy tétova szál rózsával. A lány az öccse társaságában jelent meg, mire Sirius torka összeszorult.

- Bocs, de nekem most mennem kell – mosolygott rá a fiúra.

- De...

- Nézd, nekem már van egy randim mára. Nem fogom miattad ejteni.

- Michelle ne már! – a lány a kezébe temette az arcát.

- Figyelj Regulus – kezdett bele. – Már a félév eleje óta arra vártam, hogy elhívjon. Nem fogom a te kedvedért ejteni! – csattant fel.

- Pontosan öcsi. Úgyhogy haláli nyugalommal le is léphetsz – karolta át Michelle vállát Sirius, akire gyilkos pillantást vetett az öccse.

- Már megint te?!

- Személyesen a Blackek szégyene – kacsintott rá Sirius Regulus-ra és kivezette a lányt az ajtón. – Ezt neked hoztam – csiklandozta meg a lány orrát, aki halkan felnevetett és elvette a virágot.

- Köszönöm. Már azt hittem sosem fogok tudni tőle megszabadulni.

- Hát az öcsikém elég határozottan ragadós tud lenni. Mardekáros tulajdonság – magyarázta a lánynak Sirius. – Szabad? – nyújtotta oda neki a karját, amit Michelle ki is használt, vidám mosollyal az arcán belekarolt a fiúba.

- Hova megyünk?

- Mit szeretnél megnézni? Gondolom már volt, amit láttál...

- Szívesen megnézném a Szellem Szállást. Cath nem volt hajlandó velem meglátogatni.

- Akkor irány a Szellem Szállás! – villantott széles mosolyt a lányra, majd elindultak az említett hely felé, amitől Michelle teljesen el volt ájulva.

Már egy jó ideje idebent ültek a Bon-Bon nevű pizzázóban. Sirius pedig egyre jobban élvezte a lány társaságát. Miután fizetett kézen fogva sétáltak fel a Roxfortig, onnan pedig fel a Griffendél-toronyhoz. Sirius egy könnyed puszit nyomott a lány arcára, majd mindketten felsiettek a saját hálójukba.

A szobában csak James volt, aki éppen a seprűje nyelét fényezte hatalmas odaadás kíséretében, de az érkezőre felkapta a tekintetét.

- Kit látnak szemei? Csak nem visszajöttél, getlenman?

- James én szerelmes leszek – közölte és eldőlt az ágyon. James hitetlenkedve meredt a barátjára.

- Hogy tudod ezt egy randi után kijelenteni?

- Te még csak randizni se voltál Evans-szal. Mégis teljesen bele vagy habarodva – vetette a barátjának a szemére.

- Az más.

- Mégis mi a Merlin bugyijában?! – könyökölt fel az ágyán.

- Minket az ég is egymásnak teremtett. Ez nyilvánvaló – tárta szét barátja a karját.

- Persze – forgatta a szemeit és neki hajított egy párnát. – A fiúk?

- Segwick és Longbottom még Roxmortsban vannak. Holdsáp meg fürdeni. - Sirius nyújtózkodott egyet, majd bedörömbölt a fürdőszobaajtón.

- Kapkodd magad Farkaska! – kiabált be a szobába. Az ajtó kinyílt és Sirius vele együtt a levegőbe emelkedett. A bent ülő Jamesből kirobbant a nevetés, míg barátja ezt nem tartotta már annyira viccesnek.

- Nem akarsz...

- Eltaláltad Tapmancs. Nem akarlak letenni – felelte az ajtófélfának dőlő Remus nevetve és besétált a szobába.

***

Siriusnak határozottan elnyerte a tetszését, hogy a lány társaságát élvezhette, holott tudta jól, hogy ezt nem lenne szabad megtennie, leginkább azért, mert kezdte megkedvelni Michelle-t. Már egy hete bolondította szegény lányt, akinek ez láthatóan nem volt ellenére, viszont Lily Evans-nak annál inkább. Sirius tudta jól, hogy a két lány jóban van, így nem igazán akaródzott a dolgokat elrontania.

Éppen a bájitaltan terem előtt ácsorogtak, ahol Michelle az Evans-banda társaságát élvezte. Sirius sejtette, hogy James kérdőre fogja vonni.

- Hogy állsz hódító? – bökte oldalba James. – Hétvégén lesz a meccs.

- Tudom jól, hogy mikor játszanak –vetette oda Sirius.

- És hogy állsz?

- Elég jól. Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy majd a meccs előtt bepróbálkozok – a két fiú cinkos tekintete összetalálkozott, míg Remus szúrósan nézett rá a barátaira.

- Ugye ez nem azt akarja jelenteni, amire gondolok?

- Attól függ – felelte James fesztelenül. – Szükségünk van a kupára Holdsáp.

- De ezt nem így kellene megoldani! – csattant fel. – Egy érző...

- Hé, nekem nagyon is tetszik – védekezett Sirius. – E nélkül is elhívtam volna.

- Bizony Holdsáp – bólogatott nagy bőszen James. – Tapmancs teljesen odáig van a kislányért.

- Hé - lökte meg Siriust a mögöttük álló John, aki erre oda fordult és látta, hogy az öreg éppen várakozóan nézett rájuk, így sietősen beljebblépett. A professzor kedélyesen körbenézett a társaságon, majd bele is kezdett az órába.

Délután éppen ömlött a hó a felhőkből, de ez nem zavarta a diákokat. Főleg Siriust, aki ebben a pillanatban is Michelle társaságát élvezte. A lány kényelmesen ücsörgött a hatalmas kanapén és a selymes fekete tincseket babrálta, amik az ölében fekvő Sirius Black-hez tartoztak. A fiú éppen egy roppant izgalmas meccset ecsetelt a lánynak, aki nem igazán figyelt a be nem álló szájú fiúra, majd hírtelen közbeszólt.

- Tulajdonképpen mit akarsz tőlem?

Siriust meglepte a kérdés. Leginkább azért, mert köze sem volt a hidegzuhanáshoz, amiről már vagy öt perce beszélt.

- Tulajdonképpen én... hát...

- Most tudod vagy sem? – Sirius ezt szerette a legjobban Michelle-ben. Hogy soha nem rejtette véka alá azt, amit gondolt.

- Őszintén? – tette fel a költői kérdést. – Én nagyon örülnék neki, ha a barátnőm lennél. Még sosem éreztem magam ennyire... - Sirius keresgélte a szavakat. Szemöldökét összeráncolta és erősen gondolkodott, így nem vehette észre a Michelle arcán szétterülő széles mosolyt. – Szerelmesnek? – kérdezte tétován, majd felült és óvatosan a lány arca felé kezdett közeledni. Még egyszer sem merte megcsókolni. Folyamatosan attól rettegett, hogy a lány rosszat fog róla gondolni, hogy ő nem más, csupán egy piperkőc szépfiú.

Viszont most úgy döntött kockáztat. Nem akarta, hogy a lány abba a hitbe kerüljön, hogy ő csak játszani akar vele. A szájuk finoman ért össze. Sirius óvatosan kezdte el kóstolgatni az áfonya ízű ajkakat, s egy pillanat alatt elfelejtkezett mindennemű óvatosságról. A finomkodó csókocskából a másodperc tört része alatt egy szenvedélyes nyelvcsata lett.

Amikor elváltak Sirius meglepetten konstrálta, hogy a lány alá került. Michele zavartan vörösödött fülig. Sirius megfordította a helyzetüket és az ölébe ültette a lányt.

- A szádnak mindig karácsony íze van? – bukott ki a lányból a meggondolatlan kérdés. Sirius szerelme nyakába fúrta az arcát, de nem bírta tovább, s felnevetett.

- Meg ne sértődj, de milyen íze van a karácsonynak? – érdeklődött.

- Hát... narancsos – Sirius értetlenül pislantott fel. – Mármint... ahj... ez hülyén hangozhatott – döntötte a homlokát a fiú vállára. Sirius a haját simogatva igyekezett elképzelni az ízt. – Anya karácsonykor szokott mindenféle narancsos dolgot csinálni. Ez amolyan családi hagyomány már – próbálta meg Michelle elmagyarázni. Sirius teljesen el volt olvadva a ténytől, hogy a lány ennyire közel volt hozzá, s csak nagy nehezen tudta magát türtőztetni. Már csak két nap. Ennyit kell várnia, hogy megkaphassa Michelle-t teljes egészében.

- Ez hangulatos lehet – nevetett fel. – Michelle?

- Igen? – nézett bele azokkal a mogyoróbarna szemekkel Sirius szemébe, amitől teljesen elalélt a fiú.

- Szeretném, ha a barátnőm lennél – hajolt közelebb és ismét megcsókolta.

- Tetszik az ötlet – morogta a lány Sirius fülébe és puszit nyomott a cimpa mögé, majd az álkapcsa mentén végighalad a finom ajak, s csak ezt követően vette birtokba a barátja arcát.

- Meg kellett volna borotválkoznom – vált el a lánytól. – Most biztosan bökök – Michelle felnevetet.

- Nem kell. Tetszik a borostád – Sirius válasz képen szájon csókolta a lányt.

A lányt, aki immár a barátnője szerepét töltötte be.

***

Michelle teljesen nyugodtan ült Sirius mellett és a reggelijét fogyasztotta. Miközben a lány a pirítósával volt elfoglalva James az asztal alatt figyelmeztetően bokán rúgta a hősszerelmes barátját, aki bamba mosollyal az arcán nézte a mellette ülőt. Sirius válasz gyanánt csak egy szúrós pillantást küldött felé és kikísérte az öltözőjéhez.

- Michelle – húzta közelebb magához. – Óvatos legyél odakint! – nézett rá aggodalmasan a fiú.

- Ne aggódj – simogatta meg a borostás arcot. – Szerintem inkább neked kellene tartanod a két hét múlva esedékes meccsedtől, ami... - Sirius nem hagyta, hogy befejezze, helyette egy érzéki csókot nyomott a szájára.

Utálta magát, amiért ezt csinálja a lánnyal. Elveszi az érdeklődését a meccstől, hogy utána az este folyamán olyan dolgokat műveljen vele, amilyenről a lány még nem is álmodott. A csókot egy pillanatra sem szakította meg, kezével viszont a kékes-vörös árnyalatú talárja alá hatolt. A kezét egyre lejjebb csúsztatta, magát a lányt pedig nekinyomta a falnak. Miután a kezével már végig tudott simítani a csupasz bőrén, úgy érezte nyert ügye van. A szája rátalált a lány nyakára, lágyan végigcsókolta, a fenekébe belemarkolt. Michelle halkan felnyögött.

- Ha ügyes leszel, ezt folytathatjuk egy kényelmesebb helyen – súgta a fülébe, majd játékosan ráharapott a cimpájára és ezt a műveletet folytatta a nyakán. – Rendben szerelmem?

- Igen édes – csókolta még meg a fiút, majd visszaszaladt az öltözőbe a csapattársaihoz, Sirius pedig a lelátóra sietett.

- Hogy ment? – kérdezte James fojtott hangon. Sirius bólintott.

- Minden a helyén van – felelte kelletlenül és hátradőlt a székben, majd elkezdődött a meccs. Sirius sejtette, hogy Michelle nem lesz csúcsformában, de nem hitte, hogy ennyire nem lesz ott. Amikor az orra előtt elsuhanó cikeszt sem kapta el James füttyentett egyet.

- Jól bezavartad – jegyezte meg halkan, mire Sirius csak egy szúrós pillantást vetett a barátjára.

- Utálom érte magamat – felelte és aggodalmasan pillantott a barátnőjére. Tartott attól, hogy le fog esni a lány a seprűjéről, ha nem vigyáz kellőképpen a mardekárosok gurkóival.

- ... ellenben Adams nincs csúcsformában. Határozottan olyan, mint aki fülig szerelmes. Bár, ha a hírek igazak ő lett az a szerencsés, akinek sikerült a jégszívű Black-et megszereznie.

Sirius fintorogva hallgatta a hollóhátas kommentátort, aki a továbbiakban is hetet-havat összehordott. Sirius azon csodálkozott, hogy a jövőbeni esküvőjük részleteit nem ecsetelte el a közönségnek.

A véghajrában Regulus egy könnyed mozdulattal halászta el a kis aranylabdát a lány keze elől. Sirius elhúzott szájjal pillantott Michelle-re, aki döbbenten pislogott az öccsére. Sirius tudta, hogy Michelle még egy meccset sem veszített el, így a fiú előtt világossá vált, hogy aznap este meg kell vigasztalnia a lányt. Főleg ezért a tettéért...

Sirius minél előbb akart leérni a pázsitra, hogy még ott találja Michelle-t, akit éppen a nála három fejjel magasabb terelő osztott ki. Jacobs dühtől eltorzult arccal kiabált.

- Szívünk-lelkünk beletesszük, erre te? Mégis...

- Állítsd le magad – nézett rá Sirius fenyegetően, majd hátulról átkarolta a barnahajú lányt, akinek az arca érzelemmentességet tükrözött. – Jól vagy Cica?

- Tökéletesen – felelte unott hangon. Sirius tudta, hogy rettenetesen bántja a dolog.

- Te csak ne pátyolgasd! – fortyant fel Michelle nővére. Sirius felvont szemöldökkel nézett Rosette-re.

- De Rose, igenis pátyolgatni fogom – köpte oda a szavakat, majd felkapta Michelle-t. – Mutatok neked valamit – súgta a fülébe és a Jössz-mész szoba felé vette az irányt. A kastélyba érve letette a lányt és a hetedik emeleti szoba felé indult, ujjaikat szorosan összekulcsolta.

- Rose-nak igaza volt. Nem kellene pátyolgatnod.

- Ide figyelj Michelle – torpant meg hírtelen és a lány felé fordult. – Nem fogom hagyni, hogy emészd magad. Ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is, hogy veszítettél. Ebben biztos vagyok. És nem akarom, hogy szomorú legyél Szépségem – döntötte a homlokát Michellének. A lány szorosan ölelte magához. – Szeretlek – mondta mélyen a lány szemébe nézve. Sirius sosem gondolta volna, hogy egyszer is ezt fogja mondani egy lánynak, de megtette. Kimondta a bűvös szót: szeretlek.

A vallomás megtette a hatását, Michelle zokogva omlott a karjaiba. Sirius a lány hátát simogatva szorosan magához húzta. Azt akarta, hogy Michelle boldog legyen, hogy soha többé ne sírjon...

- Gyere, menjünk – tolta el kissé magától, majd kézen fogva a bűvös szoba felé vezette a lányt. Michelle egy szó nélkül követte. Mire felértek Michelle rettenetesen fáradtnak tűnt.

- Még meddig kell még mennünk?

- Itt vagyunk – felelte Sirius, s háromszor elsétált a fal előtt, miközben a lehető legtökéletesebb szobát képzelte el maga előtt. Amikor benyitottak a szobába Sirius elmosolyodott. Michelle elkerekedett szemekkel és leesett állal pillantott körbe.

- Pont olyan, mint...

- Amit megálmodtál – mosolygott Sirius. A lány már többször is elmesélte neki, hogy milyen szobáról álmodik. A fiú felkapta, az ajtót bevágta maguk mögött és az ágyra dobta a lány, s egy pillanattal később már fölé magasodott és kéjes csókokat váltottak. Michelle lehámozta róla a talárját és a földre hajította. Sirius eközben a lány lábai közé fészkelődött és egyre jobban tüzelte fel szívszerelmét. Azt akarta, hogy ezt az estét soha ne felejtse el, hogy emlékezzen arra, amit ő adott neki. Ekkor még nem sejtette, hogy Michelle valóban nem fogja az estét elfelejteni...

***

Másnap reggel a Nagyteremben, reggeli után Sirius a barátnője felé sétált, aki egy szőke, hollóhátas lány mellett ült, s roppant dühösnek tűnt.

- Tudod mi vagy te? – meredt rá Michelle gyilkos pillantással. – Egy utolsó szemétláda!

- Michelle, nyugi – lépett közelebb, de a lány úgy hátrált tőle, mintha legalábbis leprás lenne. Sirius úgy érezte, hogy egy tőrt forgattak meg a szívében. – Elárulnád mit csináltam? – kérdezte ingerülten.

- Kihasználtál! – felelte hisztérikus hangon. – Mégis mire kellettem neked, ha? Egy alkalomra és, hogy megnyerjétek azt a nyavalyás kupát? Hm?

- Mégis, hogy gondolhatsz erre? – nézett rá megütközve.

- Megígérted Potternek, hogy összezavarsz – sziszegte a fogai között. Sirius úgy érezte mintha mellkason rúgták volna.

- Én...

- Ne is mondj inkább semmit. Látni sem akarlak – köpte oda, majd könnyes szemekkel a kijárat felé indult.

- Michelle, kérlek...

- Kérj, amire akarsz, nem érdekel!

- Michelle! – ragadta meg a karját. – Csak hallgass végig! – nézett rá könyörgő szemekkel. Michelle kirántotta a kezét, majd akkora pofon csattant az arcán, amilyet még egy lánytól sem kapott. Sirius érezte, hogy meleg folyadék csorog végig az arcán. Ezek szerint felrepedt az arca.

- Nem hallgatlak végig. Gyűlöllek Black! – döfött még oda egy utolsót és kivonult a teremből. Sirius érezte, ahogy egy könnycsepp végiggördül az arcán, majd még a lány után suttogta: Sajnálom. – Szerettelek Michelle. Mindvégig. Soha nem fogom ezt magamnak megbocsájtani, soha.

Ezzel a szóval a földre rogyott és zokogni kezdett. A szíve darabokra hullott, s innentől kezdve nem érdekelte, hogy mindenki őt nézi, hiszen most vonult ki az életéből az a lány, akit szeretett, akiért még a csillagokat is lehozta volna...