|✔|

Izgatottan sétáltam tovább és mikor befordultam a sarkon, csörögni kezdett a telefonon. Kikotortam a nadrágom hátsó zsebéből és s láttám, hogy egy ismeretlen szám hív. Összehúzott szemöldökkel vettem fel.
~ Halló - szóltam bele
~ Halló, Lizát keresem - szólt bele egy férfi hang
~ Én vagyok az
~ Á, akkor szia Liza, mizujs'?
~ Ő bocs, de te ki vagy?
~ Jajj, ne haragudj, azt hittem hogy felismerted a hangom. Végül is, sokszor hallgatsz.- hallottam hogy mosolyog
~ Luke? - kérdeztem félve
~ Talált, süllyedt. Hol lesz a fellépésed? - érdeklődött
~ A Dugonics téren, de minek kérdezed?
~ Megnéznénk téged, úgy sincs jobb dolgunk. Mikor kezdtek?
~ Ööö, kb másfél óra múlva. Bár ez kicsit fura
~ Mindannyian ott leszünk, majd keress kapucnis, igen helyes pasikat. - nevetett fel- Egyébként mi a fura?
~ Hát hogy igazából totál idegenek vagytok számomra
~ Nyugi, nem ölünk meg, meg ilyenek
~ Mindegyik gyilkos ezt mondaná
~ Ennyire ne legyél paranoiás. Na szio- köszönt el
~ Várjál! Te honnan tudsz magyarul beszélni?
~ Már mondtam tökmag. Félig magyar vagyok- és ezzel kinyomott.
Ámulva néztem le a telefonomra. Ez durva volt. Még mindig csodálkozva léptem be a kapun és köszöntem a többieknek.
- Szia, Lizamiza- köszönt a legjobb barátom, Szasza áliász Szabolcs.
- Szia Szasza - ölelem meg.
- Mi újság, kislány?
- Nem is vagyok kislány, mivel egy magasak vagyunk. Amúgy meg nagyon jól vagyok - vigyorogtam, mint a tejbe tök.
- Tán Marcival beszéltél, hogy így virulsz? - kérdezte gyanakodva
Marcirol csak annyit kell tudni, hogy egy nagyon kedves és baromi helyes srác. Vele táncolok és hát eléggé tetszik. De erről csak Szasza tud. Marcinak meg valószínűleg semmit.
- Marcival? Dehogy, hagyjál már - nevettem fel
- Ha te mondod. Nem faggatlak. De szólok, hogy jön Fanni
- Lizaaaa!!!- ordított, ahogy belépett
- Ó anyám- fogtam meg a fejem. - Mi az? - nézek rá
- Semmi- kacagott a saját viccén.- Na, gyere befonom a hajad
Illedelmesen mondtam, hogymajd megyek utána és mikor béért gyorsan a barátom felé fordultam
- Istenem, ments meg- néztem rá könyörgő szemmel
- Ugyan miért?
- Még te is jobban tudsz hajat fonni, mint az a lány. Egész végig tépi, aztán meg tök béna lesz. Imádom a csajt de olyankor meghalok. Légyszíves. Mond azt hogy kajás vagy, azt úgy is elhiszi.
- Most hogy mondod, tényleg éhes vagyok. 2 perc és indulhatunk- és ezzel bement Fanni után.
Tescobol visszafele sétálva, hoztunk egy rakat kaját, amit Szasza mihelyt visszamegyünk valószínűleg be is fog falni. Durva a gyerek. Rezegni kezdett a telefonom. Egy sms-em jött.
Egy új üzenet érkezett Szöszitől.
Luketól kaptam. Más nevet nem nagyon tudtam kitalálni, végülis csak nem írhaton be a telefonomba, hogy Luke Hemmings. Feloldottam a telefon zárat és megnyitottam az üzenetet.

Szöszi: Nem is tudtam, hogy van hapsid
Én: Én meg azt nem, hogy van egy kémem
Szöszi: Bocs, csak láttunk a parkolóból. Jófejnek tűnik a gyerek.
Én: De ő nem a hapsim
Szöszi: Ha te mondod.

Mosolyogva olvastam vissza az üzenetváltást. Furcsa, hogy úgy viselkedünk, mintha 1000 éve ismernénk egymást.
Mikor Szazsával visszaértünk azonnal nekiláttunk öltözködni, és hajat fonni. Szerencsére nem Fanni csinálta meg nekem.
Egy óra múlva sétálva mentünk végig a Kárász utcán, egészen a Dugonics térig. Én Marci kezét fogtam, és közben énekeltünk. Mikor a színpad mellé érkeztünk megpillantottam 4 fekete ruhás alakot és egy lányt, aki az egyiknek a kezét fogta. Gondolom a srácok azok. El sem hittem hogy ott vannak. Felém fordultak és megláttam az arcukat. A lány Luke kezét markolászta. Nagy megkönnyebbülten láttam, hogy nem Arzaylea. Sokkal kedvesebb arca volt, és még rám is mosolygott. Teljesen össze illettek Lukeval. Cal beszélt valamit, de nem nagyon tudtam szájról olvasni, szóval csak néztem rá értetlenül. Végül feladta, és csak feltartotta a hüvelyk ujját. Küldtem felé egy képzeletbeli puszit, amit elkapott és a szívéhez tette. Nem bírtam visszatartani a nevetésemet. Kacagtam mint egy retardált fóka.
- Mi olyan vicces Liza? - fordult felém Marci
- Semmi, semmi. Csak pár ismerősöm van itt- néztem felé. Gyönyörű szép szemei vannak.
Csak megrántotta a vállát és az egyik haverjához fordult vissza beszélgetni.
Mikor végeztünk, elindultam gyalog haza. Már majdnem hazáértem, mikor 4 motoros alak állt meg mellettem. Az egyik levette a sisakját. Ashton volt az.
- Szia nagylány. Nincs kedved velünk jönni?
- Végre egy valaki, aki nem kicsinek lát. Már most kedvellek Ash- vigyorogtam rá
- Nem is vagy kicsi- nézett végig rajtam
- Hát ez az- vontam meg a vállam
- Majd később dumcsizzatok srácok. Itt nem állhatunk meg a motorokkal.- kiáltott oda Luke, és odahívott magához - Tessék itt egy sisak. Vedd fel és ülj fel.
- De haza kell mennem
- Anyukáddal beszéltem, elengedett. - vigyorgott önelégülten
- Tuti kamuzol- néztem rá összehúzott szemmel
- Felhívjuk?
- Hívd! - momdtam neki
Luke elővette a telefonját és pötyögött rajta valamit. Kis idő múlva hangosan kicsöngött a telefon.
~ Hello Luke. Minden rendben? - na ne. Ez tényleg az anyám hangja.
~ Szia. Liza nem hiszi el hogy elengedted, szóval megcsörgettünk
~ Anya honnan ismered őket? - szóltam bele a telefonba
~ Bejöttek az étterembe, én meg megismertem őket a posztereidról. Megemlítette hogy van egy lányom, Lizának hívják, és imádja a zenéjüket. Aztán ma bejöttek és megkérdezték, hogy nem e néptáncolsz e. Kicsi a világ nem kincsem? - nevetett fel- szóval nyugodtan szorakozz, de azért ne olyan későn érj haza
~ Köszi anya, imádlak
~ Én is. De Luke. Ha egy haja szála is meggörbül, akkor nagy bajban leszel.
~ Értettem főnök
Luke kinyomta a telefont és rám nézett mosolyogva
- Na, mostmár indulhatunk?
-Még szép- elvettem Luketól a sisakot, és felhúztam a fejemre