|✓|

Reggel Ákosra ébredtem. Vagyis inkább arra, hogy rám borított egy kancsó vizet.
- Ó, hogy mennél a francba Ákos. Húsvét már elmúlt - vernyogtam - Utállak!
Ákos csak röhögött és kiment a szobából.
Mikor már kezdtem fázni a vizes ágyneműk miatt, kikeltem az ágyból. Megfogtam az átázott cuccokat és kiterítettem. Amikor leértem, apa szokás szerint tévézett, Ákos úgyszintén, anya pedig újságot olvasott.
- Ma lesz a tánc fellépés, úgyhogy későn érek haza - mondtam anyának
- Rendben, csak vidd el a kulcsod - mosolygott rám
- Mindig elviszem.
- Mikor indulsz?
- Egyre kell menni az együttesbe.
- Rendben.
A nap további részében kockultam. A meleg idő miatt egy rövidgatyát és egy fekete trikót vettem fel. Fél egykor elindultam gyalog az együttes felé. Mivel nem szeretek csöndben utazni vagy bármit csinálni ezért beraktam fülhallgatómat és elindultam.
Éppen a 5 Seconds Of Summer-től ment a Don't stop c. szám teljes hangerőn, amikor hátranéztem hogy kik jönnek mögöttem. Sajnos mániám ez, és ez hozta rám most is a bajt. Egy talpig feketében öltözött srácba ütköztem bele. Akkor még nem láttam az arcát. Szőke tincsek kandikáltak ki a a kapucni alól és napszemüveg takarta a szemeit. Annyira hirtelen történt, hogy beazonosítani se tudtam az illetőt. Ahogy megláttam, hogy ki az, elakadt a lélegzetem. Nem bírtam megszólalni. Basszus, ő még helyesebb volt, mint gondoltam. A fülhallgató még mindig a fülemből lógott. És azt hiszem nem nagyon örült neki. Elég vörös volt az arcocskája. Az üvöltő zene miatt, nem értettem, mit mondott. A sokk miatt még mindig csak bámultam rá. Egy hirtelen mozdulattal kitépte a fülest és bedugta a sajátjába. Amilyen hirtelen kiszedte, ugyan olyan gyorsan kerekedtek ki a szemei. Épp ki akartam nyitni a szám, mikor befogta.
Te. Jóságos. Úr. Isten. Ő LUKE HEMMINGS.
- Légyszi, ne sikíts - nézett le rám - Tessék, itt van 100 dollár csak ne sikíts - nyomta a kezembe és továbbment. Én meg csak néztem a köteg pénzt. Nagyot nyeltem és utánaszaladtam.
- Hé, várj! - megállt - tessék itt a pénz, nekem nem kell. El tudom képzelni, hogy milyen szar lehet mindig rajongókkal lenni - közben visszaadtam neki a pénzt.
- Ez fura. Általában ilyenkor mindenki le szokott lépni a pénzel - mosolygott rám.
- Nekem már az is elég hogy láttam az egyik kedvenc zenészemet - mosolyogtam én is.
- Hogy hívnak?
- Liza. Én nem kérdezem meg - nevettem el magam.
- Nagyon szép neved van, és a szemeid is csodálatosak - mondta.
- Egy: köszönöm. Kettő: Azért te sem panaszkodhatsz. Az a két kék szem. Hűha - néztem a szemébe, ami persze nehéz, ha az illetőn kapucni van.
- Hát én is köszönöm. De mi már találkoztunk - mért végig vizslatóan
- Na, arra biztos emlékeznék. - jelentettem ki - Mikor?
- Tegnap - mondta - motorozni voltunk a srácokkal, és úgy nézted a motort mintha az életed lenne.
- Azok ti voltatok? - néztem rá ámulva - Amúgy igen, szeretem a motorokat. De mit kerestek Magyarországon, nem turnén kéne lennetek?
- Ja, hát most szünetünk van. Figyelj, amit most fogok mondani, azt senkinek se mondhatod el, oké? - nézett rám komolyan
- Oké.
- Jó. Szóval... mi, vagyis én és Calum félig magyarok vagyunk. És itt szeretünk lenni.
- Komolyan? De az internet...
- Mert az internetnek hazudtunk - vágott közbe.
- Ó, értem. És meddig maradtok?
- Egész nyáron - kacsinott rám.
- Az szuper. - örvendeztem - Figyelj, nekem mennem kell, mert fellépésem lesz. Örülök, hogy találkoztunk. Bár, ha nem az utca közepén lennénk, akkor kérnék egy képet, úgy hogy nincs rajtad a kapucni, de mindegy. Úgyhogy szia - köszöntem el tőle.
- Várj! Semmi elérhetőséget nem kapok? - méltatlankodott.
- Tessék itt a számom - írtam rá egy lapra, és már el is köszöntünk egymástól. Sőt, még puszit is kaptam. Értitek!? Luke Hemmingstől!!!