- Imádom őket, Beth. Ha megtehetném felvennélek állandó fotósomnak.- karolta át a vállam.

- Örülök, hogy tetszik.- mosolyogtam rá és ekkor nyitott be Archer.- Mit szerettél volna kérdezni?

- Nem tudod hol van az öltöztetős leányka?

- Fanni? Valószínű a kávézóban dekkol.

- Köszönöm. Pár perc múlva jövök.

- Oké. Szia Archer. Megnézed a képeket?- kérdeztem tőle, de közben nem bírtam ránézni. Túlságosan zavarban voltam.

- Persze.- ült le mellém

Neki is végig mutattam, és ő is megdicsért. Bár néha beleszólt, hogy máshogy kellett volna beállítani a gépet. És tudjátok mi volt a furcsa? Hogy nála elfogadtam. A többi embert ilyenkor már elküldtem melegebb éghajlatra.
Észre se vettem hogy csak bámulok ki a fejemből. Archer bökdösése hozott vissza.

- Mesélj valamit. Hány hírességet fotóztál már?

- Huh. Meg sem tudom számolni. Elég híres ez a cég, így körülbelül kétnaponta jönnek emberek.- vontam vállat.

- Hova valósi vagy? Nem Amerikai, ugye?- szegezte nekem.

- Oo. Magyarország. Honnan tudtad?- néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Elég durva akcentusod van. Na meg persze az öltöztetőnk rólad beszélt, csak az volt a baj, hogy nem a mi nyelvünkön szólalt meg. Szóval inkább csak csöndben maradtunk és úgy tettünk mintha értenénk bármit is.- nevetett fel

- Ha izgatott magyarul beszél. Imádja Andrest.

- Aranyos lány. Elég sokat is beszélgettek.- kacsintott.- Most rólad szeretnék több dolgot megtudni.

- Hmm. Van egy banda akivel nagyon jóban vagyok. Már szinte a testvéreim, de erről csak pár ember tud.

- Kik azok?

- Ha elmondanám, akkor az már nem lenne titok.- néztem rá kihívóan.

- Makacs vagy- nevetett fel és beleöklözött a vállamba.

Sziasztok. Remélem tetszik.
Arra gondoltam, hogy elkezdem átírni a sztori elejét, mert ahogy elolvastam legszívesebben kitörölten volna az egészet. Remélem nem bánjátok.
Puszi.