Calum csak hajtott a motorral. Nem néztem, hogy merre megyünk. Bíztam benne. Felnéztem és megláttam az Árkád-ot. Felmentünk a parkolóba és Cal leállította a motort. Leszállt, de én még fent maradtam.
- Mi az Lia? Valami baj van?- hallotam a hangján az aggodalmat. - Semmi, csak elgondolkodtam - ami nem hazugság mert tényleg elkalandoztam.
- Gyere öltözz át, mert megfázol- indult el.
- Nincs kedvem leszállni- nyafogtam
- Hát, te akartad- jött oda hozzám és felvett, úgy ahogyan a menyasszonyokat szokták. Elkezdett sétálni befelé. A felénél tartottunk, amikor kijelentette, hogy nehéz vagyok ezért lerakott. Beléptünk a terembe, de senki nem volt ott.
- Öhm. Hol vannak?- néztem Cal-re
- Valószínű a szórakozó szobában- elindultunk, és ahogy beléptünk megláttuk Mike-ot akin egy pokémon-os sapka volt
- Sziasztok.- köszönt nekünk
- Szia Mike. Ugye tudod, hogy nyár van?- néztem rá
- Jaja tudom csak kint csöpög az eső. Gondoltam hülyülök egyet. - röhög- ú, Des mondta, hogy menj be hozzá. Ott van Luke szobájában- mutatott egy ajtóra
- Köszi- mosolyogtam rá
- Luke és Ash?
- Elmentek vásárolni.
- Oké- elindultam Luke szobája felé. Ahogy kinyitottam az ajtót megláttam Des-t aki egy lap top előtt ült.
- Szia. Reméltem, hogy Mike nem felejti el. Gyere, ülj ide- paskolta meg maga mellet az ágyat- nézd miket csináltam- fordította felém a gépet. Ránéztem és elkezdtem röhögni. Des lefotózta, amikor kint voltunk Cal-al az esőben. Minden meg van örökítve. Ahogy felemel és megpörget, megölel ,és amikor kergetőzünk.
- De jók lettek. Átküldöd?
- Persze. Már majdnem felraktam a netre, de aztán rájöttem, hogy nem túl jó ötlet. Pedig annyira aranyosak vagytok.
- Nagyon jól éreztem magam- mosolyogtam
- Calumot is rég láttam ilyen boldognak.
- Én mindig boldognak látom.
- Mert mindig boldog. Csak most máshogy volt boldog. Na, érted.
- Értem
- Jót teszel nekünk.
- Tényleg?
- Igen. Luke-ot rég láttam ilyen fegyelmezettnek. Ash mindig így bánik a kisebbekkel, mert van két tesója. Cal pedig boldogabb. Én találtam egy barátnőt. Mike, hát Mike ugyan olyan néha nevet, néha nem.
- Miért?
- Nemrég szakított vele a barátnője.
- Szegény. Hogy lehet felvidítani?
- Nem tudom. Próbálkozni kell.
- Oké. Megyek. Majd átküldöd a képeket?
- Persze.
Kimentem az ajtón és odaültem Mike mellé.
- Mi a helyzet?
- Mike megtanítasz gitározni?
- Persze. Gyere! - felhúzott a kanapéról és átmentünk a próbaterembe. Kezembe nyomta a gitárját.
- Na szóval. Először ideállok mögéd és úgy megpróbáljuk. Oké?
- Aham.
Odaállt mögém és elkezdett pengetni. Azután megfogta a kezem és együt csináltuk
~~~~1 óra múlva~~~~
- Kész. Reménytelen vagy- rogyott le egy székre.
- Én ugyan miért?
- 1 órán keresztül próbáltam megtanítani neked valamit. Figyelj, most őszinte leszek. Lehet, hogy az énekhangod jó, de a gitártudásod pocsék.
- De legalább jól elszórakoztunk- röhögtem el maga.
- Az biztos. Lehet, hogy neked a dob jönne be.
- Szerintem jól elvagyok hangszerek nélkül- röhögtem
- Lehet.
És puff. Mindenhol sötét. Áramszünet.
- Mike- senki nem válaszolt- Mike?- semmi- Micheal?
- Itt vagyok- röhögte el magát
- Hol?
- Gyere a hangom után. Kinyújtom a kezem azt fogd meg!-kinyújtottam a kezem és tapogatóztam- gyere egyenesen. Mindjárt itt vagy.
Éreztem a kezét. Gyorsan megfogtam. Mike megrántott így az ölébe estem. Belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Hé, mi a baj?
- Utálom a sötétet. Rossz emlék.
- Jól van semmi baj. Mindjárt visszajön.
- Miért nincs itt egy árva ablak se?
- Valószínű hogy részeg volt a tervező- ezen muszáj volt nevetnem.
- Micheal, Liza? Itt vagytok?- hallattam, ahogy Cal kiabál
- Itt - kiabál Mike is- hallod hozz már egy lámpát.
- Hozok- elment és visszajött egy lámpával. Már könnyes volt a szemem.
- Add ide Cal! Megnézem, hogy mitől van. Figyelj Lizára! - és kiment
- Cal?
- Gyere ide királylány- elővette a telefonját és világított. - gyere ide! - kitárta a karjait és megölelt- semmi baj. Bemenjünk a szobába?
- Igen
- Gyere- megfogta a kezem és bevezetett. Leültetett az ágyra és leült mögém. Egy darabig csak ott ült, de aztán átölelt.
- Miért félsz a sötétben?
- Egyszer Ákos elvitt egy táborba. Az egész nagyon jó volt addig, amíg a tanárok ki nem küldtek minket a sötétbe bátorság próbára. Egyedül kellett menni. Az erdő közepén feladtam. Nem mertem tovább menni. Végig ijesztgettek. Ákos talált rám másfél óra múlva.
- De akkor minden este ilyen vagy?
- Nem csak akkor, ha nincs egy kicsi világítás se meg ha hirtelen lesz sötét, mint most.
- Ne aggódj. Mindig Mike intézi el az ilyen dolgokat. Nemsokára újra lesz világítás. Ígérem.
5 perc múlva újra lett világítás. Már 3 óra volt és fél ötkor kezdődött a próba.
- Srácok. Fél óra múlva indulok táncra. És utána haza. Nem baj?
- Nem baj. De szakad az eső. Nem vigyünk el?- kérdezte Luke
- Nem kell. Már úgyis mind egy a hajamnak.
- Rendben holnap megyünk érted.
- Hé nagylány. Én ébresztelek. Készülj- röhögött Ash
- Aj Jaj.
- Gyere kikísérlek- jött oda Des.
- Oké - Ugye most találkozol Szaszával?- kérdezte miközben mentünk ki
- Igen.
- Oké. És Marcival?
- Vele is.
- Tudod, én kit bírok jobban?
- Jaj ne már Des. Elég nekem ez a 4 fiú is. Nem akarok még rájuk is figyelni.
- Jó oké. Vedd fel a kapucnid. Jó?
- Aha szia.
Kiléptem az esőre, és elindultam táncra.