A házibulinak négyen vágtunk neki. Hyenjinnel egész délután egymáshoz átjárkálva készülődtünk egészen addig, míg fél kilenckor be nem toppant Minho és Jisung. Én addigra készen álltam, hasonló öltözéket viseltem, mint a fiúval való első randevúnkon, csak a farmer helyett, most bőr nadrágba voltak bújtatva lábaim és a húgom szemeimet is kihúzta. Látszott Minhon, hogy mondani akar valamit, már szólásra is nyitotta a száját, de mielőtt egy hang is kiszökhetett volna belőle, Hyenjin robogott el mellettem és egyenesen a két fiú nyakába ugrott. Halk nevetés szakad fel belőlem ezt látva, meglepett volna, ha nem így cselekszik.

- Csodálatosan festesz – mérte végig Jisung a lányt csillogó szemekkel. Valóban nagyon jól nézett ki, rövid piros szoknyájában és laza, ejtett vállú fehér pólójában. Haját a segítségemmel begöndörítette és laza copfba fogta fel, szemeit pedig fehér szemhéj púder emelte ki. Valószínűnek tartottam, hogy a buliban lévő összes fiú utána fog fordulni, de abban a pillanatban jobban lekötött azt, hogy Minhot mérjem végig. Sötétkék ingjét ismét nem tudta teljesen begombolni, így fél mellkasa kivillant a textil miatt, amit nem bírtam szó nélkül hagyni.

- Tudod, nagyon szívesen megtanítom hogyan kell begombolni az ingedet, úgy tűnik magadtól nem sikerült elsajátítani ezt a tudást – hangomban játékos piszkálódás ült meg, Minho szélesen elvigyorodott, viszont testvérem már nem volt olyan lelkes; szúrós szemekkel fordult felém, így nem is láthatta a virító görbületet.

- Hyunjin, kérlek legalább ma este ne legyél seggfej!

- Én soha! – emeltem fel védekezőn kezeimet, mire a lány csak szemét forgatva ragadta meg Jisung kezét és kiviharzott a házból. Nevetve mentem utánuk, viszont Minho a kezem után kapta hajolt a fülemhez.

- Hidd el, inkább kigombolni akarod majd, mint be – vigyorgott önelégülten és ő is kilépett az udvarra. Megígértem magamnak, hogy ezt a megszólalást még meg fogja bánni, de inkább elhessegetve a gondolatot inkább én is kimentem a hűvös éjszakai levegőre.

Mire odaértünk a helyszínre, a legtöbb részt vevő nem volt már szomjas. Voltak kint a felhajtón páran, de egyelőre még a legtöbben a benti, alkohol szagtól nehéz levegőt szívta. Ahogy sejtettem, a húgom azonnal felszívódott Jisunggal így kettesben maradtam Minhoval. Vigyorogva pillantottam rá, majd a konyha felé kezdtem el törekedni, hogy szerezhessek valami italt. Sok ismerős arccal futottam össze az alatt a rövid út alatt is, sokan megdicsérték a külsőmet, néhányan utaltak is arra, hogy szívesebben látnának nélküle, de általában egy udvarias bólintás után ott hagytam őket.

- Valahogy nem lep meg, hogy ennyire híres vagy az egyetemi hallgatók között – szólalt meg Minho amikor már a konyhában voltunk. Egy pohárba öntöttem magamnak egy kis wiskyt, amit aztán kólával enyhítettem majd a poháron dobolva fordultam a fiú felé.

- Ők csak a szép pofit látják. Nem híres vagyok, csak jól nézek ki és mindenki azt hiszi, hogy emiatt aztán fel vannak jogosítva arra, hogy megfektessenek – kortyoltam bele az italomba majd Minho felé intettem vele.

- Vezetek – rázta meg a fejét, majd csípőjét a pultnak döntve nézett mélyen a szemeimbe – Rólam is ezt hitted? Hogy csak a szép pofid miatt meg akarlak fektetni?

- Igen – vallottam be őszintén, kisebb bűntudattal – Ha egy másfél évvel ezelőtt találkoztunk volna, talán még bele is mentem volna a játékba.

- És mi változott azóta?

- Az nem fontos most, inkább gyere velem táncolni – ittam meg az italom maradékát, és kezét megragadva kezdtem a nappali felé húzni.

- És, ha Hyenjin meglát minket?

- Majd azt mondom, hogy részeg voltam. Bár kötve hiszem, hogy észre venne, túlságosan el van ahhoz foglalva – intettem a fejemmel a hátsó udvar ablaka felé, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a Jisung ölében ülő húgomra. Minho megértően bólintott majd a csípőmnél megragadva húzott magához, hogy felvéve a zene ritmusát táncolhassunk.