A hajnali harmat illata a hűvös levegőben kavargott amikor kiléptem az omladozó épület ajtaján. A nap erőtlenül kapaszkodott felfelé az égen én mégis indulásra készen álltam – minő jó tett ez a világnak. Apró, fáradt sóhaj szakad ki ajkaim közül ahogy körbe nézve még sehol nem látom jó barátomat. Kihasználom az időt, a zsebem mélyén pihenő dobozért nyúlok, elhalászok egy fehér szálat és ajkaim közé szorítva szórakozom a már nagyon cserére érett öngyújtómmal.

- Nicsak, a nagy Lee Minho valóban itt vár rám reggel nyolckor. Különlegesnek érezhetem magam – áll meg mellettem Jisung túl játszva meghatódottságát. Pisze orra ugyan fintorba szaladt cigarettámat látva, de már egy szót sem szólt érte; az évek alatt sikerült megtanulnia, hogy úgysem tud meggyőzni igazáról és ez így marad.

- Tudod, még simán foghatom magam és visszamehetek aludni. Hidd el, egyáltalán nem bánnám.

- Ó, nem-nem! Már megígérted, szóval velem jössz!

- Igazán gyenge pillanatomban kaphattál el – dörmögöm az orrom alatt bár az igazság az, hogy nem bántam amiért magával akart rángatni; úgysem lett volna semmi dolgom a napra. Jisung csak unottan legyintett egyet majd széles mosollyal az arcán elindult az úton én pedig egy közeli kukába dobva a csikket követtem őt.

° - ° - ° - °

A reggeli nyugalom amikor félelem nélkül elveszhetek a könyvespolcok között talán a kedvenc időszakom. Szeretek ebben a kávézóban dolgozni, mindig is jobbnak véltem a többinél és nem csak azért mert könyvekkel és kávéval is foglalkozhattam egyszerre; sokkal inkább a hangulata miatt. Nem jártak sokan hozzánk, leginkább csak a közeli egyetem diákjai, hogy nyugodtan tanulhassanak egy-egy előadás között, hisz tudták; csak itt találhatnak olyasfajta nyugalomra, amit egy forgalmasabb kávézóban képtelenek volnának.

Még van fél órám nyitásig, a takarítással végeztem tehát nyugodtan megengedhettem magamnak, hogy folytassam azt a regényt, amivel a holt időben szoktam elűzni unalmamat. Már olyan régóta neki kezdtem, de mivel a kávézó tulajdonában áll nem vihettem magammal el, csakis a munkahelyemen haladhattam vele ezáltal egészen lassan tudtam haladni az oldalakkal.

A szerencse ismét nem mellettem találta meg a helyét; már épp elmerültem volna a sorok között amikor a telefonom szörnyű ricsajjal jelezte a nyitás időpontjának eljövetelét. Búskomoran pillantok a kötetre majd elfordítva a táblát az üvegajtón helyezem vissza a polcra, hogy a pult mögött feltűzve a Hyunjin névtáblát fogadhassam az első betérő vendéget.