Péntek este nagyon is izgatott voltam, bár ezt semmi pénzért nem vallottam volna be senkinek. Majdnem két órát töltöttem el a készülődéssel, nagyjából húsz féle ruhakombinációt próbáltam fel, mire megállapodtam egy világoskék szakaggatott farmer és egy fehér ing mellett, amit néhány gyűrűvel és ezüstlánccal díszítettem. Nem volt a legelegánsabb, de Minhoból nem is egy ilyen randevút néztem volna ki – sokkal inkább egy gyors étterem ült az elképzeléseim között.

Egyedül voltam otthon, még Hyenjinnek sem mondtam el mire készülök, bár nem tudtam miért titkolóztam előtte – és miért remélte annyira, hogy a fiú sem mondott neki semmit. Biztosan szívta volna a véremet, de ez nem volt ok, mindig is ez tette. Volt egy kisebb bűntudatom miatta, de azért annyira mégsem, hogy színt valljak. Gondolataim közül a csengő rázott fel. Még egyszer utoljára végig mértem magam a tükörben, magamra kaptam sport cipőmet és sietve nyitottam ajtót az érkezőnek.

- Azt a rohadt, de jól nézel ki!

- Igazán romantikus vagy, Lee Minho – forgattam meg a szemeimet, bár nekem is pontosan ezek a szavak jutottak eszembe amikor megpillantottam. Bőrnadrágja ráfeszült izmos combjaira, a félig kigombolt szürke ing felett pedig egy bőrkabát pihent. Bezártam magam mögött az ajtót és kérdőn pillantottam a még mindig engem bámuló fiúra.

- Bocsánat, ne haragudj csak nem tudom levenni rólad a szemem – szabadkozott fej rázva, amit egészen édesnek találtam – Miért nem veszel fel többször ilyen ruhákat? Nem, nem is szabad, ha mindig ennyire elvennéd az eszem annak nem lenne jó vége.

- Még mindig elég bénán bókolsz.

- Legalább őszintén – vont vállat ahogy lerázta magáról kabátját és rám terítette – Fázni fogsz a motoron, ha csak az ing van rajtad.

- Aha, oké. Hová is viszel pontosan? – kérdeztem meg belebújva a ruhaneműbe. Valamennyivel nagyobb volt az én méretemnél, de annyival, hogy elveszek benne. A mozdulat sorral megcsapott édeskés parfümjének illata, amibe azt hittem bele szédülök; soha nem éreztem még olyan kellemes illatot.

- Félek, ha elmondom akkor nem jössz velem.

- Ezzel most nem nyugtattál meg. Ugye nem akarsz elvinni, feldarabolni és eladni a fekete piacon? – néztem rá összevont szemekkel mire tőle csak hitetlenkedő pillantást kaptam válaszul. Én csak vállat vontam és felültem mögé a motorra. Kisebb zavarral küzdve karoltam át derekát, ujjaimat összefűztem hasa előtt, így érezhettem a kidolgozott izmait. Alsóajkamba harapva döntöttem arcomat a hátának, ahogy a motor felbődülésével meglendült alattunk a jármű.

Nagyjából fél órája lehettünk úton amikor lassulni kezdtünk. Érdeklődve pillantottam körbe, de a lélegzetem is elállt amikor rájöttem, hogy a tengerpartra vitt. Parfümjének illata elkeveredett a sós levegővel; egy órán belül másodjára fogott el a kellemes szédülés érzete.

- Honnan...

- Hyenjin mondta, hogy rajongsz a tengerpartért és ha be akarok vágódni, ide hozzalak.

- Tudja, hogy...

- Ha te nem mondtad el neki, akkor nem – ingatta meg kissé a fejét, ahogy leszállva a motorról mögém lépett. Lassan szakítottam el a végtelen vízről tekintetemet és fordultam a fiúval szembe – Többször is beszélgettünk arról, hogy mennyire szeretnélek randira vinni. Az egyik ilyen alkalommal csúszott ki a száján ez, de nem mondtam neki semmit a ma estéről. Szóval? Sikerült lenyűgöznöm uraságodat?

- Talán még a szívem egy apró részét is sikerült kisajátítanod.