- Szóval, mikor lesz a randid? – Hyenjin a szobám padlóján terpeszkedett el. A műszakom lejártáig beszélgetett Jisunggal így közösen jöttünk haza és arra az elhatározásra tért, hogy ő is az én kis zugomban telepszik le. Épp az ingemet gomboltam ki a tükör előtt állva amikor elhangzott a kérdése. Egy pillanatra lefagytam, de sikerült hamar összeszednem magam és a tükörben nézve le rá vontam össze a szemöldökömet.

- Hogy a micsodám?

- A randid azzal a dögös sráccal, aki Jisunggal volt. Mondta, hogy elkérte a számodat aztán meg beszélgetettek is.

- Először is, nem beszélgettünk csak vett magának még egy kávét. Másodszor pedig, soha nem jönnék össze egy olyannal, mint Minho – jelentettem ki határozottan és félre dobtam az ingemet. Hosszú napom volt, fáradt voltam; semmi kedvem nem volt Minhora gondolni. Sosem kedveltem a flúgos, túlzóan magabiztos embereket.

- Ne játszd nekem az álszentet, Jinnie! Ismerlek, mint a rossz pénzt.

- És?

- És? Bejön neked, tisztára az eseted – háborodott fel teljesen Hyenjin. Azt nem tagadhattam, Minho valóban nagyon jól nézett ki és vonzónak találtam, viszont a modorát nagyon is kifogásolhatónak találtam.

- Nem fogok randzini seggfejekkel – fordultam végre a húgom felé. Arcán sötét árny futott végig, de továbbra is szög egyenes háttal nézett fel rám.

- Nem szoktál te ilyen lenni, sosem ítélsz első látásra. Miért nem tudsz adni neki egy esélyt? Még Taeyunnak is adtál, pedig róla az elejétől fogva mondtam, hogy nem lesz jó vége.

- Figyelj, értékelem, hogy foglalkozni akarsz a szerelmi életemmel és azt szeretnéd, hogy találjak valakit, aki mellett most tényleg boldog lehetek, De ez a személy nem ő lesz – fáradt sóhaj szakadt fel belőlem. Én is letelepedtem a szőnyegre majd halovány mosollyal a testvérem térdére simítottam.

- Ő nem rossz ember, Jinnie.

- Nem is ismered. Honnan tudhatnád ilyen biztosra?

- Hallottam róla dolgokat és néha még beszélgettem is vele, ha egy házi buliban voltunk. Némely pletyka igaz, némelyik nem, de soha nem tudod meg, hogy melyik, melyik, ha nem próbálod megismerni.

- Hyenjin, ma találkoztam vele először. Nem fogok azonnal a nyakába ugrani és megkérni a kezét, csakhogy kiderítsem a pletykák igazság alapját.

- Jisung szerint még soha senkit nem hívott randira, téged mégis megpróbált – makacskodott tovább. Kezdtem elveszteni a türelmemet a témával kapcsolatban. Alig pár órás ismeretség még nem belépő a boldog jövőbe; nem értettem miért nem képes ezt ő is belátni.

- Igazán megtisztelő, de továbbra sem látom át pontosan miért is kellene belemennem ebbe a meghívásba.

- Te vagy a hirtelenség mintaképe, sosem gondolod át kétszer mit miért csinálsz, fejjel előre veted bele magad a lehetőségekbe, hogy semmiből se maradhass ki, most pedig az ország legdögösebb sráca akar vacsorázni vinni és te két lépést is hátrálsz.

- Talán meguntam a hirtelenséget.

- Talán csak félsz. Mindegy, holnap egész nap Jisunggal leszek, elkísér az egyetemre szóval reggel külön megyünk – pattant fel a földről és magamra hagyva sietett el. Félelem... Ugyan mi okom lenne félni Minhotól?